2010. március 20., szombat

Pokhara



19-en megerkeztunk Pokharaba, egy gyors, 2 oras buszut utan (Bandipurbol dzsippel le, majd Dumrebol busszal).
Taxival (100 rupiaert) be a Lakeside-nak nevezett turista reszre, ami nevebol adodoan egy gyonyoru to partjan talalhato.
Tiszta szoba, kilatassal a tora, finom ebed (vegre hal es europai izek - lasd foto!) utan nezelodes, informalodas az elottunk allo trekkre valo felkeszuleskent.

Teny, hogy istenieket eszunk itt, de eleg sokat is koltunk, mivel ez a turistakozpont joval dragabb, mint Nepal mas reszei. De nem banjuk, vagytunk mar az europai izekre.
Ma egesz nap ugyeket inteztunk, raftingot neztunk, meg sikloernyozest, megvettuk (2000 rupiaert = 20 euro) a belepot az Annapurna Konzervacios Teruletre (nemzeti park), amiert kis konyv es rengeteg adminisztracio jart. VIszont felirtak, hogy merre fogunk menni, mikor jovunk-megyunk, igy nyomunk nem nagyon veszhet.
Holnap indulunk koran reggel, tervek szerint aprilis 5-ig csak gyalogolni fogunk, napi 15-18 km-t, sok satorban alvassal. Ekkor erunk Jomsonba, az Annapurna kor felehez, atmaszva egy 5459 meteres hagon.
Innen dzsippel es gyalog tovabb.... aprilis 13-14en tervezzuk a visszaerkezest Pokharaba.
Majd utolag mindent elmeselek, addig is jelentkezni nem tudok persze, mert az osvenyen bar erintunk sok falut es kisebb varost, viszont ezek a Himalaja volgyeibe zart apro telepulesek, keves vagy zero infrastrukturaval.

Bandipur

Gorkhabol tehat elbuszoztunk Dumrebe (egy atszallassal 2 ora), innen dzsippel fel Bandipurba, ami egy tunderi kis csendes falu fent a hegyekben.
Eloszor is a dzsiprol: eklatans peldaja volt a nepali kozlekedesnek, rendszeresen dupla annyi embert zsufolnak minden jarmure, igy egy viszonylag nagy dzsipre 28 ember szallt fol, zsakokkal, csomagokkal! A teton 5en ultek, az utasterben 8an, mi tobbiek pedig a nyitott platon, ill azon csimpaszkodva! :DD
Szerencsere a Dumre es Bandipur kozti 7 km-t viszonylag gyorsan teszi meg a dzsip (30 Rupiaert).

Eloszor is Bandipurbol ki vannak tiltva a motoros jarmuvek, ami mar udvos, igy a tipikus newari falu roppant csondes. csak a gyerekek zsivalya tori meg reggel es delutan a csondet, amugy csak a helyiek poroszkalnak a hangulatos foutcan (ami terre szelesedik kb 200 meter mulva), termenyeket szallitanak hatalmas kosarakban, vagy az utca fele nyitott teraszokon ucsorognek az arnyekban.
A szallassal roppant szerencsenk volt, mert 200 rupiaert kaptunk egy csoda szobat. Minden tipikus hazban sotet lyukakat arulnak szobakent, mi meg a tuloldalra nezo nagyon vilagos, napfenyes, negyagyas, tv-s szobat kaptunk, tunci diszitessel, es fantasztikus kilatassal a szomszedos volgyre.
Vegul 3 ejszakat maradtunk, annyira jol ereztuk magunkat. Nagyokat setaltunk, nagyokat pihentunk, vettunk tollast, igy jo nagyokat tollasoztunk, neha a helyi gyerkocokkel, tobbnyire egymassal.
A masodik ejszaka utan pl koran keltunk, s 7kor mar uton voltunk (meg minden turista aludt) egy eleg nehez, de rovid kis kirandulasra. A friss reggeli levegoben foldeken vagtunk at, majd egy meredek lepcson lepdeltunk lefele egy oran keresztul.
Jol kiizzadva ertunk Siddha Gufa barlangjahoz, ami az orszag legnagyobb barlangja. Mivel meg sak 8 ora volt, az idevezenyelt idvezek meg nem voltak itt, igy egyedul acsorogtunk a barlang szaja elott. Majd elemlampa elo, s irany befele. Mivel egyaltalan nincs kiepitve, a kis jaratok miatt a katedralis nagysagu belso termekbe nem jut semmi feny, es semmi hang. Eleg felelmetes volt. Miota lattam a Barlang c thriller filmet, azota nem merek sotet barlangban tartozkodni, igy a majd fel ora szamomra eleg kinos felelemmel telt. Mar nem is ertem, hogy tudtam fiatalkoromban 2 even keresztul barlangaszni, olyan tavol vannak azok az evek es erzesek!
Vegre kiertunk, megpihentunk, nezegettuk a majmokat, akik a korulottunk levo fakon ugraltak, hallgattuk az oserdo-szeru erdo hangjait.
Majd utrakeltunk, hogy visszamasszunk Bandipurba.
Kicsit tobb, mint egy oras megallas nelkuli menet volt, teljesen leizzadva ertunk fel, de boldogan pihentunk meg az osveny elejet jelzo hatalmas fa toveben, s szemleltuk nagyon sokaig a kilatast!
Imadok koran kelni, mivel delben, mikor beultunk egy kis etterembe, mar olyan erzesem volt, mintha egy egesz nap telt volna el, s rengeteg dolgot csinaltam volna.
Delutan szieszta, majd Galien focizott egyet a helyi gyerekekkel, mezitlab, a forro kovon... s egy ora mulva konstatalta a 3 hatalmas vizholyagot a talpan (amibol az egyik veres volt).
APolas utan santitva tudott csak kozlekedni, aminek roppant "orultunk", mivel a nagy, 300 km-es trekk indulasi idopontjat 2 nappal kesobbre tuztuk ki!
Ezt tehat gyorsan halasztottuk,s maradtunk meg egy 3. ejszakara a faluban.












2010. március 18., csütörtök

Gorkha

Marcius 15en elindultunk hat Katmandubol. Nem a turistaknak fenntartott busszal, inkabb kitaxiztunk az uj buszpura (ami tenyleg buszpu), ahonnan helyi jarattal 6 ora alatt lekuzdottuk a fovaros es egy Gorkha nevu kis telepules kozti kb 100 km-es tavolsagot. Mint elozo bejegyzesben irtam, nekem ez nem volt tul kellemes, de vegulis megerkeztunk, talaltunk tiszta szallast, ahova rogton le is doltem, s fel sem keltem masnap reggelig (tekintve, hogy du 4re ertunk a faluba, ez eleg durva volt, mert a nap csak 7kor megy le, tehat meg nezelodhettunk volna, ha van erom. igy Galien egyedul nezelodott, illetve nagyon aranyosan gondoskodott rolam, felhozva a szoba elotti erkelyre a fincsi levesket, e napi kajamat).

Masnap frissen ebredtem, bar nem mondom, hogy rengeteg energiaval, de elhataroztam, hogy megmaszom a Gorkha Durbarnak nevezett objektumhoz vezeto 1500 (!) lepcsot. E palotaban szuletett a nepaliak 18. szazadi nagy kiralya (valami Shah), azota e hely zarandokhely is egyben. Amugy ismet megfigyelhettuk a gyonyoru newari epiteszetet, a maga fantasztikus fabol faragott ablakaival es ajtoival. A palota mellett egy Kali templom is van (Kali a hindu vallas egyik istennoje, aki imadja a vert, ezert szombaton es kedden nagy aldozatok zajlanak az orszag Kali templomaiban).
Kedd leven, eme veres esemenyeket figyelhettuk meg kozelrol. Mar az utolso lepcsofokok tajan levo apro es jellegzetes faluban belebotlottunk egy placcba, ahol egy ferfi forro vizbe martogatva a mar fejetlen kecsket, hogy le tudja tepni rola a szort. Folytatva utunkat felfele csak kovetni kellett a vercseppek utjat, mert mint kiderult, a felaldozott kecsket eme hivatasos kopaszto tisztitja meg, asszonya pedig kibelezi, hogy a tulaj otthon elfogyaszthassa a hust.
A vercseppek egyre surusodtek a lepcsofokokon, arrol tanuskodva, hogy ma Kalinak aldoznak. Felerve epp nehany kecske es boldog gazdaja varakozott az aldozatra. A voros inget es feher szoknyafelet viselo papok az udvaron elobb megaldottak a kecskeket, amik erezhettek valamit az utolso percekbol, mert megmakacsolva magukat mekegtek, s az istenert nem akartak belepni a templomba. A papok kozben nevetgeltek, mintha epp egy focimeccset neznenek, s nem veresen gyilkolasznak a szerencsetlen allatokat. A hivek komoly es boldog arccal varakoztak, kezukben tartva kecskejuk zsineget. Majd beleptek a sotet es veres templomba, ahonnan csak egy bard csapasat lehetett hallani, majd a csendet.
Kifele mindenki egy nejlonzacsiba csomagolva hozta a kecske maradekat (a fej Kali istennoje), s ment vele az elobb emlitett kopasztohoz.
Majd ket orat nezelodtunk fenn, amugy akinek kecskere nem futja, csirket is aldozhat, e szarnyasoknak kulon fejlecsapo hely dukal, ami mar nem a templomban van, csak az udvaran. Mindekozben egy oreg bacsi melabus nepi notat jatszik, bucsudalul az allatoknak (?).

Ezutan egy finom ebed, majd du 2kor indultunk is tovabb Bandipurba, ami kb 2 oranyi buszutra van Gorkhatol (Pokhara fele).
(most is Bandipurban vagyunk, egesz holnapig, az itt tortenteket majd Pokharabol meselem el)





Katmandu - Pharping



Mivel Bodnathban egyik este megpillantottam egy szamomra fontos lama, pontosabban Rinpocse kepet, s megtudtam, hogy a 96 eves bacsi Katmandutol nem messze el egy kolostorban, igy hatalmas vagyat ereztem, hogy meglatogassam legalabb a helyet, tudva, hgoy a kozelebe ugysem kerulhetek.
Igy elhalasztottuk az indulast a fovarosbol egy nappal, s ellatogattunk a 21 km-re levo Pharpingba, ami a Bagmati folyo fole magasodo hegyek oldalaban bujik meg.
Itt is, mint Bodnathban, rengeteg tibeti el, sok a buddhista kolostor, egymas hegyen hatan mondhatni.
Kellemes nap volt, bar a keresett kolostort nem talaltuk meg.
Az elso helyen egy sztupa alatti epuletben pl 16 hatalmas imamalmot talaltunk, ahol a helyi oregek azzal toltik delutanjaikat, hogy a negyszogben elhelyezett malmok melletti fotelekbol porgetik a malmokat, mondogatva imaikat. Reggel leven, meg nem volt senki ket idos szerzetesnon kivul, akik - mint mi is - korbejarva porgettek a malmokat. A kepen tan latszik, hogy nem egyszeru a feladat, mert nagyon nehezek.

Majd egy masik kolostorban, miutan megmasztam (Galien altalaban lent maradt, vagy kint, mig en a kolostorokat jartam) tobbszaz lepcsot, imadkozo szerzetesekbe botlottam, meg a Guru Rinpocse (azaz Avalokitesvara egy inkarnacioja) barlangjaba, amit szent helykent tisztelnek, mert itt imadkozott anno...

Egy masik kolostorban a szerzetes gyerekek delutani pihenojet lestuk meg, jatekaikat a fuvon, meg a folyoson (valami billiard fele jatekkal jatszik itt mindenki, csak persze dako nelkul, meg nem golyoval, hanem lapos korongokkal, de az elv hasonlo).
Az egyik legszebb elmeny a napon az volt, mikor az egyik (uj) kolostorban a tobb szaz szerzetessel ultunk egy teremben, akik imadkoztak, kantaltak. Hatborzongato volt!




A nap 'fenypontja' az volt, hogy elmult napjaim butasagait meg kellett fizetnem. Nevezetesen, hogy Katmandu ota eloszeretettel iszom egy-egy frissen csavart narancslevet az utcan, ami erosen ellenjavalt a Lonely Planet szerint. Eddig nem is volt bajom, most viszont mar par perccel utana erosen morgott a gyomrom. Ami ejjelre es foleg masnapra eros gyomorrontast eredmenyezett, minden velejarojaval... igy a masnapi 6 oras buszut "leanyalom" volt, szerencsere ablaknal ultem, igy ha hanyingerem volt, csak ki kellett hajolnom... estere meg belazasodtam, allitolag ez is a gyomorrontastol van, s mozogni nem birtam a gyengesegtol. igy 6kor mar aludtam, s masnap reggelig egyfolytaban aludtam is, ami ugy-ahogy rendbetett. Jelentem, most mar minden oke, eszem rendesen mindent, s a narancslevekre max csak tavolrol kacsingatok. :(








Encore une fois on a change d'idee, et au lieu de quitter la capitale, on est reste encore une nuit. On a fait plutot une excursion pour Pharping, qui se situe dans une vallee au sud de Kathmandu, a 21 km, et il est habite par particulierement beaucoup de tibetains. Ainsi il y a bcp de monastere bouddhistes, je me suis regalee donc en les visitant l'un apres l'autre.
Un des plus marrant etait la premiere visite du matin, en dessous d'un stupa on a trouve 16 immense moulin a prier (poses en forme carre dans la salle, ainsi au millieu des moulins il y a des fauteuils, ou les vieux passent leur apres-midi de tourner les moulins et psalmaudier le mantra Om mani padme hum.
Pendant que j'ai visite des monastere (certains seule, d'autres ensamble avec Galien), Galien s'est regale, lui aussi, en regardant un match de foot apparement tres important pour le pays (premier ligue ou quoi?).

En rentrant a Kathmandu le resultat de mes betises est arrive: les derniers jours je me suis habituee de prendre un jus de fruis (orange) frais dans la rue, qui est absolument deconseille par le Lonely Planet a cause de la hygiene. Jusqu'ici j'avais la chance, mais ce soir, l'endroit n'etait pas propre, ou le mec a ajoute de l'eau de robinet au jus (je n'ai pas vu), ainsi mon estomat commencait a gargouiller tout de suite... resultat: diarrhee le lendemain, "impeccable" pour le voyage, on peut dire...

2010. március 13., szombat

Pasupatinath - Bodnath - Patan

Ket nappal ezelott eldontottuk, hogy ellatogatunk a Katmandutol 4 km-re levo Bodnathba (azaz en mar reg vartam ezt a latogatast), igy reggel leadtuk a nagyhatikat a vendeghaz megorzojebe, s a kishatikkal, 2 napra valo valtoruhaval elindultunk a Ratna Park buspu-ra. Ezt a palyaudvart ismet senki ne keverje pl. a Nepliget melletti volanbusz puval, mert egy mini- es nagyobb roncsbuszokkal telezsufolt betonudvart kell elkepzelni, ahol kiiras nuku, nem hogy angolul, de nepaliul sem. Vegul a dolog nem ordongos, mert csak kiabalni kell az uticel nevet, s par masodperc multan az egyik busz jegykezeloje valaszol, hogy az o busza oda megyen, minekutan fel lehet pattanni a mar amugy is dugig tomott jarmure. (jegykalauz minden buszon van, aki menet kozben uvolti a vegallomast, es a busz oldalat megutogetve jelez a sofornek, ha meg kell allni uj utasert (barhol, mivel megallo nem nagyon van). Meg persze folyamatosan kopkod kifele a nyitott buszajton, ami roppant gusztusos dolog.

No vegul kisebb kerulovel fel ora alatt eljutottunk Pasupathinathba, ami a Thameltol kb 2 km, a nemzetkozi reptertol meg kb 1.
A hely arrol hires, hogy itt, a szent Bagmati folyo partjan epult fel a hinduk masodik legnagyobb zarandokhelye. Olyan ez Nepalnak, mint Indianak Varanasi. Egy hindunak allitolag eleteben egyszer el kell mennie mindket varosba (marmint Varanasiba es Pasupathinathba). Utobbi egy hindu templomegyuttes, (Unesco vilagorokseg resze, ezert a belepo turistaknak a Lonely Planet altal emlitett 250 rupieval ellentetben 500 rupia!), Shiva istennek szentelt templommal a kozepen. Ide persze csak a hinduk mehetnek be. Nem tudom, milyen a hely belulrol, mert egy kb 1 oras turaert nem akartunk kifizetni ennyi penzt, inkabb ugyesen addig setalgattunk udvarrol udvarra, mig egyszercsak a hinduknak fentartott kapuhoz ertunk. Itt a kapun at pont a szent aranytehen farara lattam (Galien megunva a setat az arnyekban maradt ucsorogni, mig en felfedezouton jartam). UGyanis a szent templom elott az orszag legnagyobb tehenszobra all, a tehen ugye Vishnu hatasallata. Amint a kapuban bameszkodtam egy kis bikaborjuval egyetemben -aki epp azon hezitalt, hogy bemenjen-e a templomba, vagy kint maradjon? -, megszolitott egy ifju es szimpatikus onkentes idegenvezetofele. Okosan azzal kezdte, hogy merre van az a hely, ahonnan ingyen bekukkanthatok a templomudvarra. Biztos latta rontgenszemeivel, hogy lapos a penztarcam. Igy kovettem, s valoban olyan kis sikator-lepcsokre vitt fel, amik hatalmas udvarra, meg kis hazak koze vezettek, ahonnan fantasztikus kilatas nyilt a Bagmati ket lekovezett partjara, ahol lehet mosakodni (epp, mint a Gangeszben Varanasinal), meg hullat egetni. Sztupa sztupa hatan, na meg a haromemeletes szep, 17. szazadi Vishnu templom. Es vegre elolrol lattam a tehen-szobrot - micsoda elmeny! MEg valami ceremoniat a budos folyo partjan (mert a szent folyo olyan piszkos es tele van szemettel, hogy nehezen lehet lelegezni), ahol a parlament gardistainak egyiket temettek nagy tisztelettel. Kozben meselt a fia, ittam szavait. Ot papja van a Vishnu templomnak, ebbol 4 Indiabol jon, egy nepali. E templom elott amugy csak a kiralyi csalad tagjait lehet egetni. a tobbiek messzebb egnek.
Annyira orultem ennek az ingyen erdekes bameszkodasnak, hogy keres nelkul penzzel jutalmaztam az ifju idvezt, majd boldogan libegtem vissza Galienhez a koldusok hadat kerulgetve. Mert persze koldus rengeteg van itt (is). Es ahogy neztuk, majd mindenki adakozik nekik. Hosszu sorfalban ulnek a foldon, s varjak a rizst (marekkal osztjak a gazdagabbak), meg a penzt. A szent szadhuk meg tikkat (azaz a harmadik szemet jelkepezo szines pontot) nyomjak szines porbol a hozzajuk jarulo homlokara.












A bameszkodas utan elindultunk tovabb gyalog Bodnath fele, ami innen csak masfel km, jo feloras setaval elerheto.
Bodhanth, vagy Buddha egy masik szent zarandokhely,ezuttal a buddhistake. Foleg a tibeti budhizmust kepviselo kolostorokbol van itt sok. A hely szive egy sztupa, amit meg Sontsen Gampo tibeti uralkodo epitett, miutan attert a buddhista hitre (azota ez elpusztult, a mai sztupa a 14. szban epult).Allitolag a tortenelmi Buddha (Sidharta Gautama) egy ereklyejet is orzi. A sztupa korul (ami majd 150 m atmeroju talapzaton allo feherre meszelt, es Buddha szemeivel ellatott gyonyoru epitmeny, ezer imazaszloval, amik kotelekre kotve futnak le a csucsatol) majdnem 30 tibeti budhista kolostor talalhato elszortan. A tibeti budhizmus itatja at a hely szellemet.
Regen Lhassa es Katmandu kozott fontos allomas volt a sztupa, ma sok tibeti lakik itt, akik az 59-es kinai megszallas utan menekultek ide. Tobb monostor nyitva all a nyugatiak elott, akik a budhizmust kivanjak tanulmanyozni hosszabb tavon. Meg a turistak elott is, igy mi is szabadon kolbaszolhattunk a hangulatos kolostorokban.\
A csendes utcakban rengeteg a bordoruhas szerzetes, a vallasi kegytargyboltokban sok szerzetes vasarol, mindenki, aki az utcan setal egy malat morzsolgat (ez egy 108 gyongybol allo, kereszteny rozsafuzerhez hasonlo nyaklancfele, ami arra szolgal, hogy az imat szamoljak a hivek a gyongyokkel. A 108 amugy is szent szam a budhizmusban. Pl alapbol ennyiszer mondjak el az om mani padme hum mantrat, de ahogy lattam (meg ahogy beszeltunk helyiekkel e temarol), tobb ezerszer is lehet mondani, ekkor persze a delikvens egesz nap ezt szavalja. Reggel es delutan vegen tobb szaz hivo kering a sztupa korul, morzsolgatva a malajat, s mondogatva imajat. A sok bordotol (szerzetesek ruhaja) igazan hangulatos a lemeno nap fenyeben a kep.
Az utcakban ezen kivul sok kis muhely is van, ahol otvostargyakat gyartanak kezi technikaval, meg imazaszlot keszitenek manufakturalis uton, vallasi targyakat varrnak, sapkakat, zaszlokat, stb.









Szallast a Pema Guest houseban talaltunk, 450 rupiaert egy tiszta, furdo nelkuli szobat. Hatalmas ablakai a ket falat elfoglaljak, kilatassal egy nagy kolostorra, ami a legerosebb dobokkal es kurtokkel rendelkezik. Ezt minden percben hallhattuk, reggel 6kor erre keltunk. Egesz ottletunk olyan volt, mintha egy kolostorban laktunk volna, a helyet valoban atitatja a buddhizmus nyugalma. Mindenhol a szertartasok hangja hallatszik, reggel 6tol naplementeig. Nagyon jo!

Delutan vegi nagy elmeny: ket kolostor meglatogatasa, a masodikban epp egy kulonleges szertartast csiptunk el, az udvaron gyult ossze mindenki, ket sorban ultek a szerzetesek, sarga tollsapkaval a fejukon, es kantaltak, meg zeneltek (dob es fanfar). Majd bevonultak a templomba. Ez az egesz kolostor nagyon szep volt, szines, elenk, gyonyoru, sokaig setalgattunk az udvaran. Tobb szarnyban is parhuzamos imak zajlottak, bekukkantva mindenhol mosolygo arcok neztek vissza rank.








Elso este egy helyi kis tibeti etteremben ettunk, amit az elektromossag hianya miatt gyertyaval tettek hangulatossa. Isteni es rengeteg kajat sikerult betermelnunk, ami vegre nem volt csipos.

Masnap reggel reggelit keresve a mellettunk levo masik kolostorbol hangos dobszolora figyeltunk fel, igy betertunk az udvarba. Jol tettuk, mert egy unnep 0. napjat tartottak ep: 94/ben halt meg a kolostor guruja, azota halala napjat minden evben 10 napos szertartas (puja) kereteben unneplik. A puja elotti napon (azaz pont ekkor) felszentelik a kolostort, az osszes szerzetes diszruhaba bujva menetben korbevonul, es 4 ponton vedo jelkepeket helyeznek el (ill a fo lama vegzi a szertartast). Minden mozdulat es dallam fontos szimbolikaval bir. Vannak fanfarok (nagyon hosszuk, az elso oblos veget apro szerzetesek cipelik a zenesz-szerzetesek elott), rengeteg dobos, mas fuvos, stb. Kesobb feltoltok kepeket, azon jol latszik minden.
Nagyon szep szertartas (kb 1 orat neztuk), a vegen a fotemplomba vonulnak egy tuz es viz kozott, a tuzes edenybe egy sarkanymaszkos szerzetes ritualisan valamit mindig beleszor,amitol fellobban a lang, a masik oldalon levo vizesvodorbe pedig egy masik sarkanymaszkos zold faagat mart, s azzal locsolja az arra haladokat.












A szertartason ismet osszetalalkoztunk az elozo nap vacsora alatt latott spanyol sraccal, aki beszelgetesbe elegyedett velunk, aminek vege az lett, hogy az egesz napot egyutt toltottuk.
Egy reggeli kave utan (amit egy a sztupara nezo tetoteraszon koltottunk el a Saturday Cafeban) elsetaltunk Kopanba, a nagy kolostort megnezni.
A kis dombon 1,5 kmre levo viszonylag modern komplexumban epp egy guru vagy nagy lama imadkozott tobb szaz egybegyult elott! a hatalmas, szines zaszlokkal, selyem logokkal es szep falfestmenyekkel diszitett teremben visszhangzott az ima. Mi is beultunk Miguel Angel-lel a tomegbe, torokulesben, s kovettuk a szertartast. A lama torokhangon kantalt, a tomeg kovette, ... hatborzongato volt.
a korulottem levo nepaliak engem is bevontak az imaba, rizst kaptam a markomba, majd a szomszed neni fura pozituraba tekerte a ket kezem ujjait (mar nem tudnam ujracsinalni, akkor sem ertettem), igy kellett tartani a kezem valami ima alatt, majd a rizst elszorni a levegobe, mikor mindenki ezt tette. Majd csajt, tejes teat kaptunk, amit ismet egy ima utan szertartasosan megittunk.
Eme lelki felfrissules utan nagy seta a kolostor parkjaban, majd a domb labanal egy kis koszos etterem kertjeben ebed harmasban. A kommunikacio erdekes volt, mert Miguel Angel nem beszelt semmilyen nyelven a spanyolon kivul. IGy a nap vegere kenytelenek voltunk ismet belelendulni a Del-Amerika ota nem hasznalt spanyolba - egesz sikeresen.




Nap vegi setam alatt (mig Galien a vendeghaz teraszan elvezte a naplementet) felfedeztem egy ujabb kolostort, aminek kertjeben a szerzetesek felturt bordo ruhaban strand roplabdaztak nagy hangosan. Ahogy elneztem oket, pont olyanok voltak, mint a hetkoznapi sracok. Fura volt elkepzelni oket komolyan kantalni a szertartasok alatt.
Este ismet az elozo napi etteremben ettunk, harmasban, nagy nevetesek kozepette.

Ma reggel ismet a szomszed kolostor nagy gongatasara keltunk (ezzel hivjak imara a noviciakat), majd reggeli kave a sztupanal (amugy 100 rupiat kene fizetni a sztupaert, de csak 2 helyen van ellenorzes a kerek teren, ezeket mi megint ugyesen kikerultuk, igy nem fizettunk semmit), majd nagy sajnalatunkra tovabb kellett allni.
Fogtunk egy minibuszt, amivel visszajottunk Katmanduba (4km).

Innen egy masik minibusszal rogton ki Patanba, azaz osi szanszkrit neven Lalitpurba (a gyonyoru varosba, neve alapjan), ami a fovarostol delre, mara mar azzal teljesen osszeepulve fekszik. Amugy a volgy harmadik kiralyi varosa *Katmandu es Bhaktapur utan), gyonyoru newar epiteszettel, es meg szebb Durbar Terrel, azaz a kiralyi palota terevel, aminek tobb emeletes, pagoda szeru templomait meg a 14-17. sz kozott epitettek a Malla kiralyok uralkodasa alatt.
Itt sajnos nem tudtuk megkerulni a belepot, ami 200 rupia, igy Galien kint maradt (mert nem volt kivancsi a mar tobbszor latott templomokra hajazo ujabb epuletekre), mig en vegigjartam a csodaszep teret.










Utana meg egy nagyot setaltunk a belvarosban, ujabb templomokat erintve kisetaltunk a buszhoz - mar en is kezdek betelni a templomokkal, pedig mind szep, alig-alig fotoztam, jo lesz mar valami termeszetet, mast latni, mert az elmult 10 nap tomeny newar kulturaja es epiteszete tul sok volt.

Egy minibusszal visszajottunk Katmanduba (ja, minden ut az elmult napokban 10 es 15 rupia kozotti potom aron mozgott), majd megebedeltunk a KFC-ben (aranyaron), mert mar nagyon elegunk van az amugy finom nepali-indiai kajabol, s visszajottunk a hotelbe. Ill vendeghazba.
Most meg fel nap Katmandu, setalgatas, majd holnap reggel indulunk Gorkha-ba, ami a fovaros es Pokhara kozott fekszik feluton. 5-6 ora busz var rank, jelentkezni szerintem csak jo par nap mulva, talan csak Pokharabol fogok ismet (ahova 17-18-an erkezunk).







Galien eprouve un grand plaisir a visiter les villes! :))

Brievement, des dernieres 3 jours:

Avant-hier on est alle a Pasupathinat, apres avoir laisse les gros sacs dans la bagagerie de guest house. Cet endroit se trouve juste pres de la capitale, moins poetiquement tout pres de l'aeroport international (on pouvait le rejoindre en bus local en 30 min, pour 10 rupie). Sinon c'est le plus important lieu de pelerinage des hindous au Nepal. AUssi important que Varanasi au bord du Gange en Inde. On dit qu'un hindou doit venir une fois ici, dans sa vie. Classe par lUnesco comme patrimoine mondial, l'entree pour les etrangers coute 500 rupie. Pour 1 heure de visite on ne voulait pas payer aussi cher, ainsi on s'est ballade parmi les batiments et cours qui entourent l'endroit, jusqu'au moment quand on est arrivee (par hasard) juste devant l'entree reservee pour les hindous (le temple principale est interdits au non-hindous). En regardant les fesses de la jolie vache d'or (la plus grande statue de vache du pays - d'ailleurs la vache est la monture du dieu Vishnu, son saint animal ou attribut), un jeune guide m'a commence a racconte des infos, en m'indiquant qu'il connait un endroit d'ou on peut observer tout l'endroit sans payer!
voyons, allons-y - disais-je.
et vraiment, il m'a emmene (a ce point la Galien restait dans l'ombre, en ayant marre de cette ballade dans le cagnard) dans des cours caches sur le flanc de la colline et dans les escaliers qui montaient parmi des maisons pourries, et ayant une vue vraiment formidable sur l'ensamble des temples! gratos!
Le temple se situe au bord de la riviere Bagmati, c'est une riviere sainte (mais puante, car plein de dechets et ordure), dans laquelle se baigne les hindous nepalais. et c'est ici ou on fait les cremations, tout comme au bord du Gange a Varanasi.

Dans la cour devant le temple des dizaines de saddhus (des saints pretres) qui mettent un 'tikka' (une tache coloree symbolisant le 3eme oeuil) et des mandiants.

Apres ce temple on a continue a pied, 1,7 km vers Bodhnath, un autre lieu de pelerinage, mais cette fois-ci pour les boudhistes. Apres l'occupation des chinois en 1959 bcp de tibaitains se sont enfuient de Tibet, et s'y installaient. Ainsi on y trouve une treintaine de monastere bouddhiste tibetains.
Le coeur du village est un stupa blanc, dont l'original etait construit par le souverain tibetain Songtsen Gampo il y a des centaines d'annees. L'ame de cet endroite nous bercait apres le bruit de la capitale. les ruelles sont plein des moines en tenu bordeau/rouge, des gens murmurant leur mantra et tenant dans leur main leur 'mala' (pour simplifier: chapelet bouddhiste)...

on a meme fait la connaissance avec un espagnol qui fait un travail humanitaire a Bodnath, sans parler aucune langue a part de la lanque maternelle... Miguel Angel nous a accompagne pour notre visite de 2eme jour, ainsi on a pris des cours de la langue, comme on a du parler en espagnol.

Le matin de 2eme jour commencait d'ailleur bien, on a tombe juste a une ceremonie speciale dans un monastere, les photos sont en haut, montrant les moines en tenu traditionel et rouge, chapeaux differents et bizarres, en jouant aux instrumant aussi bizarre, mais dont la voix nous menait dans un autre moinde tres lointaine...

Apres 2 jours de calme on a retourne a Katmandu, pour prendre un bus local tout de suite (sans retourner au guest house) pour Patan (ou Lalitpur a son nom ancien), la troisieme ville royale au sud de la capitale (aujourd'hui un annex de Katmandu a cause de la developpement de la ville... trop proche). Les photos juste avant la texte francais montrent la vielle ville de cette bourgade bien joli, une ancienne ville 'newar' (toujours cette culture, le peuple qui vit dans la vallee Katmandu).
m