Egy fel oras pihenot (1kor indultunk Janakpurbol, 2re voltunk a pihenohelyen, Bardibasban) is beiktatva 3 ora alatt ertunk el Sindhuliba. Bardibas utan az ut egyre tobbszor valt at foldutta, de fura mod ez a foldut nem folyamatos. Neha beton, majd par szaz meter fold, majd ismet beton. De hatarozottan emelkedtunk, felfele kanyargott a busz. Helyes kis falvak kozott zotyogtunk el, a vilagtol teljesen elzart emberek integettek. Egyszer meg is alltunk, hogy a sofor es segitoje vizet locsoljon a motorra, mert nem volt mas hutese, s tulhevult a nagy emelkedesben...
Sindhuli egy varos. De inkabb egy lepukkant falunak mondanam. A semmi kozepen van, egy volgyben, kiszaradt folyo partjan. Tiszta por, a buszok ugy kavarjak a port, hogy mindent sarga porreteg fed. Szerencsere talaltunk szallast, ugy nez ki, hogy csak egy vendeghaz van a faluban. A szobanknak (200 Rs/ ej) ablaka is van, sot erkely is van a hazhoz, amirol full kilatas nyilik a buszpalyaudvarnak nevezett foldes terre, meg a cirkuszra, amit idolegesen allitottak fel. Erkezes es lepakolas utan furdes, mert egesz tiszta, csempezett zuhanyzot talaltunk, hatalmas pokkal a falon, s bar csak hideg viz volt, de az is jol esett a nagy poros razkodas es izzadas utan.
Majd lementunk korbenezni a rogtonzott vidamparkba. Haboru utani korhintak es oriaskerek. Meg ranezni sem mertunk, nem hogy felulni ra - kezzel hajtottak, ossze-vissza takolt, csoda, hogy meg allt. A cirkusz satorba vegul nem mentunk be, mert a nagy beszelgetes miatt lecsusztunk az utolso eloadasrol. Helyette jot beszelgettunk a helyi gyerekekkel. Mi voltunk ismet a latvanyossag. Egesz jol beszel mindenki angolul, pici kortol jarnak iskolaba, ami kotelezo, s mindenki tanul angolul. Ezer dolgot kerdeztek, rolunk, a nagyvilagrol, tagranyilt es kivancsian csillogo szemekkel bamultak rank, s csacsogtak, mikor felenkseguk elmult.
Vacsorara momot ettunk. Darjeelingben kostoltuk meg eloszor ezt a csodajo kajat, ami nepali specialitas. Igazabol egy goz folott fott ravioli, amibe barmit tesznek. Darjeelingben isteni volt, vega, kaposztaval toltve. De itt szornyen csipos, a szokasos indiai szosszal tettek tele, ami ehetetlenne tette. Igy ismet eleg ehesen hajtottuk alomra fejunket.
Masnap febr. 28, a Holi elso napja. Mivel elozo nap azt mondtak az emberek, hogy hajnal 4 vagy fel 5 vagy 5kor megy a busz Dhulikelbe (kovetkezo uticelunk, 30 km-re Kathmandutol, 120 km-re Sindhulitol), igy 4kor mi mar kint alltunk a tok sotet hidegben Sindhuli poros foteren, ami alkalmasint a buszpalyaudvar.
Nagy nevetesek helyiek reszerol, mert ma nem megy busz Dhulikelbe, leven a Holi unnepen nem dolgozik a sofor. De ez az info csak masfel ora mulva lett biztos, addig tobb valtozatot is hallottunk, tuti biztos buszokrol, amik 5kor, meg majd fel 6kor indulnak. 6kor mar nagyon faztunk, ekkorra kiderult, hogy ma innen nem menekulunk el, majd csak a holnapi busszal, ha szerencsenk van. Igy visszamasztunk a vendeghaz meleg szobajaba, ismet kihajtottuk a halozsakot, es nagyot aludtunk, felkeszultunk a Holira.
A Holi unnepe a hindu vilag egyik legszinesebb unnepe, ugyanis a szinek unnepenek is hivjak. A tavaszt koszontik vele, vizet locsolnak mindenhol, egymasra, kb mint mi husvetkor. A nepaliak febr 28an, a Terai teruleten (Nepal deli, laposabb es melegebb reszet hivjak igy, ahol mas nepcsoportok elnek) elo emberek pedig inkabb marc 1-en unneplik. Janakpurban allitolag igazan szines, viszont ha ezt az unnepet ott varjuk be, akkor marc 2 elott el nem jovunk, mert ekkor megall az elet, nincs busz sem. Raadasul az ember ohatatlanul aldozatava valik a locsolasnak, ami vizzel meg csak hagyjan lenne, de a lenyeg, amiert szinek unnepenek hivjak, hogy mindenfele szines port szornak a masikra.
Ez olyan durvan megy, hogy meg Sindhuli porfeszkeben is hamar aldozatul estunk ennek (ekkor tettem el a fenykepezot, s minden erteket a szobaba, igy sajnos nincs sok kepem). A helyi lanyok megrohamoztak, igy egy perc alatt eltunt az arcom a lila, piros es zold por alatt. Olyannyira, hogy bosszus is lettem, mert a szemem is telement vele, s iszonyat csipett. Kimostam, de a festek nagy reszet magamon hagytam, mutatvan, hogy mar festekes vagyok, nem erdemes ujbol megtamadni (ugyanis ha lemosom, ujbol jonnek). Az egeszben az a duhito, hogy a ruhabol ki sem jon, szerencsere okosan a legszarabb polot vettem fel reggel, a nadragra meg vigyaztam, hogy ne nagyon menjen sok.
Nekem nem tetszik ez az unnep, tul agressziven uldozik egymast, s szorjak egymasra a festekbombakat, mindamellett, hogy nem talalok oromet abban, ha a ruhamat teljesen lepusztitom azert, hogy bemocskoljam magam, majd a jeghideg vizben kaparjam le a szornyu festekport magamrol, ki a fulembol, a hajszalaim kozul...
igy picit ossze is rugtuk a port galiennel, mert o szivesen ment volna dobalozni, gyerekkent, en viszont ebbol mar kinottem, s inkabb bemenekultem volna a szobaba, hogy bentrol nezzem a szines hordakat.
Ugyanis meg ebben a pici varosban is rengeteg ember verodott egybe, pontosabban a gyerekek, tinik hordakba verodve jartak egesz nap a varost (nyakig festekesen), s rohamoztak meg mindenkit. Mint a zombik. Igy nem mertunk nagyon mozogni, csak egy kis kajalda teraszanak menedekebol neztuk a felvonulast. Meg itt is kaptunk par ujabb kort a fejunkre.
Mivel a kajalda pont egy momo-bar volt (koszos deszkabode, nagyon kedves emberekkel), alkalmasint meg is invitaltak minket egy momo-fozocskere. Azaz mivel akkor allt neki a lany (olyan festekesen, ahogy volt, tehat az aznapi momo eleg szinesre sikeredett) momot gyartani, meghivott minket, hogy probaljuk ki. Hogy kell becsomagolni a tolteleket a tesztaba. Galien boszen ki is probalta, s fel ora alatt teljesen profi momo-gyarto lett belole.
A nap hatralevo reszeben, ahogy csitult a festekdobalok festekdobalo-kedve, kimereszkedtunk egy nagy setara a varosban. Majd feledheto vacsora (rizs rizzsel, csipos szosszal, tojassal) es ismerkedes egy butanbol menekult csaladdal. Korai fekves, mert mint megtudtuk, 6kor keles, hogy a 6.30as buszt elerjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése