Changu Narayan

A nepali zaszlo az egyetlen a nemzeti zaszlok kozott, amelyik nem negyszogletes, hanem rendhagyo modon ket haromszogbol all! A ket haromszog a HImalajat es a buddhizmust, ill a hinduizmust jelkepezi. A nap es a hold a kiralyi csaladokat es a miniszterelnokoket jelkepezik (a zaszlo 1962 ota Nepal nemzeti zaszlaja).

Le drapeau du Nepal est le seul parmi les drapeaux nationaux qui ne soit pas rectangulaire. Les deux triangles représentent l'Himalaya ainsi que le bouddhisme et l'hindouisme. Le soleil et la lune symbolisent les familles des rois et des premiers ministres. Pour les hindous, le triangle représente le Dharma (loi morale, vertu religieuse et devoirs sacrés). Le rouge carmin est la couleur nationale du Népal, opposé au blanc et noir, il symbolise la mort.

Ma a szokasos finom kavenk utan elsetaltunk a kb 6 km-re levo Changu Narayanba. Vicces volt. Mert persze az irany nincs sehol kiirva, igy elhagyva a varoskaput kerdezgettunk mindenkit, hogy merre kell menni. Vegul ket nepviseletes-kalapos pasi - akik egy kecsket vezettek kotelen - mondtak, hogy merre, meg hogy ok is oda mennek.
Igy hat kovettuk oket, ill. bandukoltuk veluk, neha beszelgetest kezdemenyezve, ami nem volt egyszeru, mert nem sokat beszeltek angolul. De azt megtudtuk, hogy a kecsket egy eskuvore viszik, igy hat ez a szegeny mekk-elek utolso felhotlen napja.
A keskeny ut foldeken es falvakon at vezetett, nem tul szep, de legalabb a hetkoznapi eletbe ismet bepillanthattunk. Jo meleg volt, meg a vegen erosen emelkedett is az ut, igy leizzadva, fujtatva erkeztunk a kis domb tetejere. Changu ugyanis egy kis falu egy keskeny dombteton, ami ket volgy kozott helyezkedik el, igy szep kilatas nyilik egyreszt a Bhaktapur koruli volgyre, meg a tuloldalira, amin tul meg vegre gyonyoru volt a latvany a havas hegycsucsok fele! Vegre tiszta volt az eg, nehany baranyfelhot leszamitva, amik a hegycsucsok korul usztak.
De elobb az uticel fele tartottunk a falu egyetlen kis utcajan, azaz az Unesco altal is a vilagorokseg reszeve nyilvanitott Changu Narayan templomhoz.
A templom a 4-9. szazad kozott epult, teljesen erintetlenul maradt meg, sok szep szoborral es faragassal, amik kb 1500 evesek.
Rengeteg helyi volt az udvarban, mivel valami diplomaoszto unnepseg zajlott epp nagy zenebonaval.









Az egyik kepen abrazolt dombormu (szobor) Vishnu istent abrazolja, amint egy gerudan (ez az o mitikus madara, az o taltosa). Csak azert tettem be, mert az 5. szazadi szobor szerepel a nepali 10 rupias penzen.

Ket masik kep a tetozetet tarto gerenda faragasat abrazolja, amin egy kecske lathato, eleg szep nagy nemiszervvel... rajta egy emberkevel, aki epp osszekeveri a nemiszervet a HImalajaval, s megmaszni keszul. :D

A falu egyebirant tobb fafarago mester lakhelye is. Nyitott muhelyukben dolgoznak, s az arrajaronak aruljak a szep maszkokat.

A templomnezes utan ebedeltunk, egy hazteton levo kis helyi kricsniben, gyonyoru kilatassal a havas csucsokra es a zoldello volgyre.
Majd visszatertunk busszal Bhaktapurba. Itt emlitem meg, hogy aki Nepalba jon, vagy ontson viaszt a fulebe, vagy - nemileg fajdalommentesebb megoldas - hozzon fuldogot. Mert ezek a nepaliak olyan orult mod szeretnek dudalni, akarmikor, meg ok nelkul is, raadasul a dudaik tobbsege fulsiketito, valoban banto, hogy mar nagyon unjuk, es sokszor fajdul meg tole a fejunk.

Visszaterve a varosba osszevissza setaltunk, en helyi joghurtot ettem (ami nagyon bejon), meg valami meccset neztunk (ill Galien nezte, en addig a havas hegyeket neztem - ott keszult kulonben az elso kep, ami a nepali zaszlot abrazolja a tavoli hegyekkel).

Majd talaltunk egy eldugott kis sikatorban egy biliard klubot, ott lejatszottunk a kedves helyi tinikkel nehany meccset. Itt alkalmam nyilt prezentalni, hogy a magyarok milyen szornyen biliardoznak, ugyanis szinte egyetlen golyot nem tettem le a lyukba... De azert jot szorakoztunk, nepali contra francia-magyar meccset, kesobb vegyesparos meccset jatszva, s beszelgetve.

A naplementet az otszintes templom felso teraszarol neztuk, amint narancsszinure festette a nap a masik tobbszaz eves es tobblepcsos muemleket.

Utana szokasos vacsora az utcan, mar harmadnapja eszunk ugyanott, olcson es egesz jot. (ket napja ket francia no settenkedett hozzank, megerdeklodve, hogy hogyan maradunk eletben, ha az utcan eszunk? :) majd jol megrokonyodve, hogy javareszt ott eszunk, s nincs nagy veszely, ha az ember figyel egyes dolgokra)





Apres avoir pris notre bon petit cafe du matin (on en profite, depuis notre depart c'est le premier endroit ou on trouve de vrai cafe), on est parti pour Changu Narayan, un village de 6 km de BHaktapur, cachant un joli temple.
Apres avoir quitte la porte de la ville on s'est renseigne pour trouver la direction, et finalement a trouve deux papis conduisant une chevre, qui allaient vers la meme direction. On est marche donc ensamble, les papis, la chevre et nous. En plein cagnard, sur un petit chemin conduisant parmi les terres cultivees et des petits villages. Moins poetiques que pendant notre premier trekk d'il y a quelques jours, mais aussi interessant.
On est arrivee au sommet de la petite colline de Changu apres presque 2 heures de marche, car la fin montait raidement, avec le soleil c'est donc pas un bon melange.

Changu se situe sur une colline etroite, entre deux vallees. Il domine sur la colline offrant une vue panoramique de 360 degrees. Avec pas mal de sculpteurs qui travaillent sur des masques en bois dans leur ateliers ouverts (qui sert en meme temps comme boutique), et des magasins de thanka.
Le temple meme est un merveille, l'un des plus jolis de la vallee. Construit entre le 4eme et 9eme siecle (et intacte depuis!) garde ses statues et sculpures en bois de toute beaute.
On a tombe juste sur une ceremonie (distributin de diplome d'un ecole), avec une foule enorme.
J'attire votre attention a une des sculpures, une poutre qui tenait le toit, formant une chevre avec une enorme... phallus! :) sur laquelle grimpe une figure, en confondant probablement le sex de chevre avec le Himalaya...

Apres avoir visite le temple et dejeuner sur la terrasse tranquile d'un petit resto (vue sur les sommets enneiges de Himalaya) on est rentre en bus a Bhaktapur.

Ballades, "far niente" dans l'ombre des temples anciens, et quelques parties de billiard completaient la journee. Le billiard, on l'a joue dans un petit club cache dans une ruelle etroite, quelque matchs rigolot avec des ados locaux (en leur presantant a quel point une hongroise est capable de jouer mal, en ratant tous les trous).