Tansen

Mar minden erdekes utcat bejartam...Galien csak az agyat nyomja szegeny. Tegnap ota eros hasmenes is gyotri, semmi nem marad meg benne, igy soha nem latott rekordot dontott a sovanysaga. :( Ereje nulla, de azert holnap megprobaljuk elhagyni Tansent, mivel laza legalabb ma mar nem volt.
Mindenesetre ma eleg unalmasan telik a "vakacio", HBO-t nezunk, meg DIscovery CHannelt, mert ez erdekes modon van a lepukkant hotelben. :))) igen, mar hallom is a kommenteket, hogy "ezert nem erdemes Nepalba jonni!" - igazatok van, de mit csinaljak egy uncsi varoskaban egyedul? Mar tegnap is furan neztek ram az elhagyatottabb utcakban, ahogy egyedul grasszaltam.

Un peu en francais:
on a quitte donc Pokhara le matin de 16 avril, pour participer a un rafting de 3 jours. Tous ce qui est cote organisation, equipe, personel et agence, c'est tres bien passe, c'etait tout professionel, merci pour Holiday Aventure!
La riviere Kaligandaki nous a reserve quelque moment fort dans les rapids!
Par contre, Galien est devenu malade le 2eme jour, ainsi quand on s'est arrete a une plage agreable pour dejeuner (2eme jour), il delirait deja ayant la fievre, ne mangant rien, il s'est allonge dans l'ombre. :(
L'apres-midi etait un souffrance pour lui, comme il a rame 2heures avec la fievre.
AInsi que la soiree, quand on a recu un bon orage (il peuvait vraiment des cordes, une bonne pluit tropicale), et on s'est cache tous (les 6 tourists et l'equipe des guides, avec quelques locaux qui devaient s'arreter sur leur chemin entre deux village, a cause de l'orage) sous l'immense raft qui etait retourne comme une tente.
Le diner, les thes et le petit dejeuner, je les lui ai servi dans la tente deja, car il avait une fievre de 38,5!
Bref, le rafting devrait etre super, mais ainsi on etait trop occupe de lui soigner. :(

Le 18 avril: on est arrive a Tansen (Palpa) apres 2 heures de route fatigante (dans l'etat fievreux de Galien), une ville perchee (grace a son 1400 m d'altitude elle possede au moins d'un bon climat), dites 'medievale' selon Lonely Planet, mais malgre tous nos attents, elle est une petite bourgade ennuyeux, on a vue meilleur et plus joli deja, de ce genre. En plus, la ville n'est absolument pas pret d'accueillir des tourists. 3 guest house pourris, 2 hotels hiper-cher, et un seul resto, qui ouvre a 10h30 (pas de petit dejeuner donc), et ferme a 20h30 (pas de diner tardif). La ville se vide a 20h, il n'y a personne sur les rues. Dans l'etat de maladie ce n'est pas ideal, car evidement il n'a pas envie de manger des plats locaux, mon pauvre cheri.
En plus, il a la diarrhee depuis hier, donc rien ne reste en lui... il est tellement maigre, que ca me fait deja peur! pas de force pour quitter le lit, il faut litteralement porter le petit dejeuner dans la chambre.

Voila donc, apres 2 jours de 'far niente' dans la chambre (il etait scotche au lit, tandis que moi, je faisais quelques ballades courts dans la ville, et lisais dans la chambre).
Cependant on a decouvert un bon resto, le NEwa Restaurant, le seul restaurant de la ville, avec une superbe cuisine, on propose a chaque tourist qui doit s'arreter dans cette ville poussiereuse.

Quelques photos de Tansen dans le dernier news de blog (en hongrois).
Ah oui, c'est la ville des barbiers! il y a une ville, dans laquelle on a compte 7 barbiers, tous travaillant selon les methodes anciens! Genial! :)

rafting a Kali Gandaki folyon - Tansen

Koszonjuk a minket vezerlo orangyaloknak, hogy sikerult egy szuper utazasi irodat kivalasztanunk, akivel felejthetetlen 3 napot toltottunk!
A HOliday Advanture (bar Pokhara Lakeside kozpontjaban van, de egy poros, pici iroda) a legprofibb modon szervezte az utat, minosegi busszal, felszerelessel, nagyon-nagyon kedves turavezetokkel es szemelyzettel, profi "river-guide"okkal (azaz folyami vezetokkel). Minden szuper volt, a mosolygo szemelyzet, aki szuper kajakat fozott - ettol teljesen odavoltunk meg vissza, mert ilyeneket meg Pokharaban sem ettunk ,nem hogy az infrastruktura nelkuli folyoparton, egy szal gazfozon fozve!
Egy nagy hatulutoje volt a 3 napnak: Galien megfazott az elso ejjel (mivel a hoseg miatt a sator elott aludt a homokban, halozsak nelkul), de ugy, hogy masnap mar 38 fokos lazzal evezte le a 6 orat,harmadnap meg mar nem is volt ereje evezni. Igy o nem elvezte annyira a turat, s ez az en elmenyeimet is befolyasolta.

16an nagyon pontosan indultunk, 7.50kor az iroda elol. Kicsit faradt csapat zotykolodott a minibuszban, a 2,5 oras uton Baglungig. UTkozben (Nayapul-ban) felvettuk 4 utitarsunkat, egy nagyon kedves ukran csaladot.
A folyopartra erve a porban es hosegben a szemelyzet "megfozte" a finom es boseges ebedet, ami salatakbol es hideg kajabol allt. Majd vizre szalltunk, s 2,5 ora evezes kovetkezett. A folyo elvileg 3-4es fokozatu, de szaraz evszak leven csak a zugok erik el a 4-4+ fokozatot, a folyo nagy resze 2-3-as, azaz kellemesen csobog lefele. Ellenben a zugok tobbsege igazan elvezetes, hatalmas hullamokkal lepett meg minket, tobbszor teljesen atcsapva a rafton. MEg kell jegyezzem, hogy a raft egy 8 szemelyes, hatalmas csonak, kozepen felkotve a vizhatlan zsakba csomagolt cuccunk, igy mar az elejen tudtuk, hogy beborulasrol (amit Franciaorszagban megszoktam) szo sem lehet. Ez egyreszt megnyugtatott, mert a zugok igazan izgalmasak voltak, s nem volt sok kedvunk ezt testkozelbol tesztelni.
Elso esti kikotesunk eleg felresikeredett lett, ami nem a fiuk hibaja, hisz a strand egy homokos, kellemes partszakasz volt, ahol profi modon alakitottak ki a taborhelyet. Ellenben a szemkozti parton uj utat epitett egy hatalmas furo gepjarmu, ami este 8ig furta a hegyoldalt, fulsiketito zajjal nyomva el a tucskok ciripeleset, s az erdo egyeb hangjait.
A vacsorat azert megprobaltak kellemesse tenni a fiuk, gyertyakkal korbeveve a tabort, s igazan fenseges lakomat varazsolva (erkezeskor tea es popkorn, vacsira leves, milanoi makaroni, sult krumpli, sult zoldseg, stb.).

Masnap finom es boseges reggeli utan fel 10kor indultunk, 3,5 oras izgalmas szakasz vart rank, az aznapi tobb, mint 20 zugo tobbsegevel.
Ebed egy kellemes parton (itt Galien mar lazas volt, igy semmit nem evett, csak fekudt az arnyekban), majd ujabb 2,5 ora evezes. Erkezes es satorveres utan hatalmas vihar tort ki, majd 2 oran at zudult a rengeteg eso a felhokbol. Mi, mint azott verebek ucsorogtunk a satorkent felallitott raft alatt, helyi emberekkel egyutt, akiket utjukon - egy osveny vezetett arra - allitott meg az eso. Az eso csillapodvan Galien lefekudt, mert razta a hideg, masnap reggelig fel sem kelt, ugy vittem be neki a vacsorat, teat, meg a reggelit.

A harmadnap eleg lagymatag volt, egy ora zugos resz utan masfel ora evezes a kiszelesedett folyon, ami mar egyaltalan nem folyt, inkabb tonak tunt. Viszont teljesen tropusi kornyezetben eveztunk, a ket oldal meredet partjat tropusi dzsungel boritotta, aminek madarai es pillangoi megallas nelkul ropkodtek korulottunk. MEgszaporodtak a majmok is, itt feher fejuek voltak (mint Bandipurnal), mig elozo nap normal, barna majmokat lattunk a folyoparton.
A madarakra visszaterve: soha nem lattam meg ilyen szep, s ennyi gyonyoru madarat! Az un. "Kingfisher" tetszett a legjobban, ami leginkabb a jegmadarra emlekeztet gyonyoru, turkizkek szinevel. Szepen enekel ez a halasz-madar, igy neha enekevel ringatott el minket, mig eveztunk. (amugy Kingfisher-nek hivjak az egyik nepali legitarsasagot is, mivel ez a madar eleg elterjedt Nepalban, amolyan nemzeti madar lett).
ERkezes a gathoz, aminel egy vizieromu mukodik. Az eredetileg 5-7 napos rafting turak itt, a 3. napnal veget ernek, az 5 eve epult gat miatt, leroviditve a harmadik nap elvezetet is (ezert nem folyik a folyo az also szakaszon, ahol az ellenszelben orulten kellett evezni, hogy megerkezzunk a vegponthoz).

AMugy NEpal nagyon gazdag folyokban, vizekben, de abszurd modon a nagyvarosok azert idonkent vizhianyban szenvednek... Sok vizi eromuvet is epitettek a folyokra, ami aram-termeles szempontjabol jo, viszont a termeszetet rombolja, es a vizi sportokat lehetetlenne teszi (ez pedig turisztikai szempontbol nem jo, vegeredmenyben talan tobb hatrannyal bir, mivel az orszag fo beveteli forrasa a turizmus).
Megjegyzem, hogy a vizi uton termelt aram nagy reszet Indianak adja el az orszag, teljes mertekben (politikailag es gazdasagilag is) ki leven szolgaltatva az eros deli szomszednak. Emiatt van az, hogy Nepal nagy reszen 6 oras szakaszokban van csak aram, teljesen termeszetes, hogy minden este elsotetul meg a fovaros is, 6 ora erejeig!!!

Visszaterve 3. rafting napunk leirasahoz (Nepalrol majd kesobb irok egy reszletesebb osszefoglalot elmenyeinkrol, benyomasainkrol): fel 1kor ertunk a kikotohelyre, ki-be pakolas, atoltozes, a fiuk utolso finom ebedje utan fel 3 korul indultunk vissza Pokharaba. Ill. mi nem mentunk vissza, mivel a rafting vege pont utba esett a mi kovetkezo allomasunkhoz, ahova amugy masnap reggel indultunk volna busszal Pokharabol, de igy (a nagyhatikat az irodara bizva, hogy hozza le nekunk) megsporoltunk 3 oras buszutat.

A csapattol (foleg a ket "Ram"tol, ahogy rafting guideunkat es eletmento kajakos-szakacsunkat is hivtak) szomoruan bucsuztunk egy keresztezodesnel, ahol ok eszakra indultak Pokhara fele, miutan minket felraktak egy Tansenbe tarto helyi buszra (90Rs/ fo).
Majd masfel ora zotykolodes utan ertunk Tansenbe (ill a keresztezodeshez, ahonnan a hegyre epult varosba dzsippel lehet megtenni a hatralevo 4 km-t, 10 Rupiaert), vagy mas neven Palpaba. Palpa a tortenelmi neve, a palpai kiralysag kozpontja leven evszazadokon at. A lonely Planet szerint a varos igazan meger egy latogatast, hangulatos, kozepkori varosnak titulalva, a kacskaringos, szep, newari epiteszettel ellatott ovaros miatt.
Nem tudjuk, milyen izlessel birt a konyv iroja, de mi nem elvezzuk annyira a varost. Nem mondom, hogy nem autentikus (de hasonlobol, sot jobb kivitelben lattunk az elmult masfel honap alatt tobb tucatot), viszont a turistakra egyaltalan nincsenek felkeszulve. Ket luxus hotelen tul van 4 guest house, amik szornyuek, koszosak, lakhatatlanok, es sokkal dragabbak, mint Pokhara. Etterem nincs, azaz 0. Csak helyi kifozdeben lehet enni, legjobb esetben Dal Bathot, amivel mar telitodtunk (ez a nemzeti etel: fott rizs, lencseszosszal es nemi zoldseggel izesitett fott krumplival. ez a harmadik komponens regio szerint valtozik).
Ez az autentikus konyha nem lenne hatalmas gond, viszont a hely cseppet sem alkalmas egy lazas beteg labadozasara. A csotanyokkal ellepett hotel, amit valasztottunk 300 rupiaert buzlik a konyha allando mukodesetol, ill. tatarozzak, emiatt egesz nap kalapalnak. Ezert Galien - de meg en is - ertheto modon ingerult, hisz a laza mar 3. napja nem nagyon megy lefele, ill. csak minimalisan. Kivan kajakat, amiket nem lehet kapni, pedig eddig mindenhol fellelheto volt (mint piritos, es tukortojas - lassuk be, nem nagy dolog). Igy kekszen el, meg tean es uditon...
Reggeli turam soran talaltam egy ettermet (amit a lonely planet is emlit), ez viszont csak 2kor nyit... igy legalabb egy kesoi ebed es vacsora biztositva van.
Szumma szummarum, a varos nem egy turista paradicsom, ha lenne eleg ereje Galiennek, mar koran reggel tovabb alltunk volna. Egyetlen elony, hogy az 1400 valahany meteres magassag miatt kellemes a klimaja, nincs tul meleg, holott a Nepal deli reszet elfoglalo alfold, a "Terai" eszaki hataran fekszik, a HImalaja elso elo-dombjai egyiken. Igy nem is akarunk tovabb menni, mivel delebbre csak a 40 fokos hoseget, szunyogokkal teli zajos varosokat talalnank, ami szinten eleg kellemetlen egy betegnek. Igy itt ragadtunk, en olvasassal, s nemi setalgatassal, a varos felfedezesevel fogom tolteni a napot, de surun visszaterve a hotelbe, hogy ellenorizzem utitarsam allapotat, s teat vigyek neki.

a varosnezes eredmenye Tansenben:




soha nem latott mennyisegu borbely mukodik a varosban!

Pokhara

Lam, minden veget er egyszer, igy a mi kellemes, pokharai udulesunk is. Egy hete tertunk vissza a gyonyoru, de kicsit faraszto trekkrol, azota a napok masrol sem szolnak, mint pihenesrol, evesrol, kis setarol a szallasunk es az ettermek kozott...
A 30 fokos nyari melegben napkozben sokszor visszavonultunk a szobaba sziesztazni, mert olyan meleg volt, hogy a huvosben kellemesebb volt az olvasas. Maurice Herzog francia hegymaszo konyvet olvassuk (mindketten), aki 1950-ben eloszor maszta meg az Annapurnat tobb, francia tarsaval egyutt. Meg egyik peldakepem, Alexandra David-Neel konyvet is felleltem az itteni antikvariumban, amiben masodik tibeti utazasat es kalandjait irja le. Igy probaljuk elmelyiteni ismeretunket a kornyekrol es a Himalajarol.

HOzzaszoktunk mar e semmit teveshez, hianyozni fognak az utcakon flangalo tehenek/bivalyok, a kedves pasi az internetkavezobol, meg Dan, amerikai baratunk, akivel meg a trekk alatt ismerkedtunk meg.


Bucsuvacsora Dan-nel a New Everest Steak house-ban

Tegnap azert a nagy pihenest aktivabba tettuk, bereltunk egy robogot, s azzal jartuk be a kornyeket. Felmentunk a Beke Templomahoz, ami egy feher sztupa a Begnas Tal nevu Pokhara melletti to folott, csodas kilatassal a havas hegyekre, a tora es a -fentrol latszik csak igazan, mekkora - nagy varosra. Sajnos jo kep nem keszult, mert a mar 2 eve a belso tukron levo porszemek egyre zavarobbak lettek a fenykepeken. Viszont belso hangomra hallgatva tegnap megkerdeztem egy francia part, hogy van-e naluk valamilyen tisztito a gephez (mivel az o kezukben is egy jobb kamera volt), mire elvittek frissen megismert haverjukhoz, aki egy profi fotos, NIkonnal dolgozik, s persze o profi modon kitisztitotta a gepemet! Igy vegre tegnaptol tudok szep kepeket csinalni! Ami kicsit elszomorit azert, mert a sok foto, amit a tura alatt csinaltam, mind "porszemes", foleg a napfelkeltesek a Poon Hillen, viszont jo hir, hogy Ladakhrol igazan szep fotokat fogok csinalni!

A Beke sztupaja utan bejartuk Pokhara "ovarosat" (na nem nagy szam), majd az eszakon talalhato tibeti menekult falut, ahol csak tibetiek elnek, nehany gyonyoru kolostor korul. A legtobb kep itt keszult.

Csacska kecske egy tibeti csecse-becse arus boltjaban:




A buddhista templomban ilyen egy oltar, ahova vajbol gyurt aldozati figurakat allitanak:





oreg tibetiek kartyaznak az arnyekba menekulve a rekkeno hoseg elol:


Egy delutani szieszta utan felmentunk a Pokhara folotti Sarangkhot hegyre (kb 1500 meter), ahonnan indulnak a sikloernyosok is, s ahonnan allitolag fantasztikus a kilatas a HImalaja csucsaira, meg a varosra.
Bar a kis robogoval izgalmas volt felmaszni a poros-koves uton, de a kilatast sajnos a hegycsucsok elotti felhok es a dombra telepitett hatalmas antennak elegge lerontottak, igy egy kellemes ucsorgesen tul nem kinalt hatalmas elvezetet e programpont.


Mostantol ismet megritkulnak a bejegyzesek, mert holnap elhagyjuk Pokharat, hogy egy 3 napos raftingturan vegyunk reszt, a Kali Ghandaki folyon. 18-an este fogunk vegezni e turaval, s rogton tovabb is megyunk Tansenba, innen delre.

Annapurna kor (3. resz)

Jomsomban nemileg hezitaltunk a tovabbhaladast illetoen, ugyanis idonyeres vegett busszal szerettunk volna lejutni Tatopaniig. Hallottuk, hogy miota megepult a Jomsom - Beni ut (ill foldut persze, de legalabb nem gyalogosveny), s a gyaloglok is pont azon uton mennek az esetek tobbsegeben, mint a dzsipek es buszok, igy a sok por-nyeles miatt nem tul kellemes. Ezert ezt kihagytuk volna. A busz viszont Ghasaig 600 rupia, ami egy napi budzsenk. Ezert megis a gyaloglas mellett dontottunk. annal is inkabb, mert reggelre elallt a szel, amugy meg a turistak 95%a a buszt valasztotta, azaz szamuk gyalogoskent erosen csokken az osvenyen.

Vegul egy ora gyaloglas utan, nem sokkal Marpha elott lestoppoltunk egy traktort, mert mi azert eldontottuk, hogy nem gyalog fogunk tovabb haladni.
Ez bar nagy kaland volt, de nem tul jo dontes, mert a 3-3,5 ora traktorozas jobban igenybe vette minden izuletemet es izmomat, mint az eddigi gyaloglas! A terdeim szetmentek, s olyan faradtan ertem Ghasaba, mintha egesz nap gyalogoltam volna.
De teny, hogy gyorsabb volt.
Es izgis. Vegig a traktor altal vontatott kocsin alltunk, behajlitott terdekkel, hogy a szornyu, kavicsos-katyus utat tompitani tudjuk, s ket kezzel erosen kapaszkodva. Vegulis szorf-tartasban alltunk a traktoron, ami ennyi idon at nem volt pihenteto.
Viszont a taj FANTASZTIKUS VOLT! Fotozni ugyan nem tudtam, mert az eletemert kuzdottem, a gepet inkabb bebugyolaltam nehany poloba, s elrejtettem a zsakomban.
A Kali Gandaki folyonak szeles, majd 1 km szeles folyoagya van, feher kavicsos, benne csorgedezik a folyo, ami most, a szaraz evszakban nem tul szeles. A ket partot hatalmas, fenyokkel es lombhullato fakkal teli erdok boritjak. A fenyok miatt alpesi az illat, a lombhullato fak oszi szinekben pompaznak. Ehhez jon a Marpha kornyeki almafak rozsaszin viraga - mivel azert itt is tavasz van, azaz most "eled" a termeszet, tavaszi viragokkal vannak teli a falvak kertjei. Plusz 2-3 ezer meter magassagban mindenhol rozsaszin-ciklamen szinu erdoket lattunk, amik rodonendron-erdok! A vilagon itt vannak a legkiterjedtebb rododendron-erdok!
Ha a fak fole nezunk, korben ott tornyosulnak a 6-7 es 8ezer meter magas,hosipkas hegyek! A delelotti nap vakitoan szikrazik rajtuk, a szel fent, a csucs korul vadul fujhatja a havat a lejtorol, mert nagy hofelhoket lattunk felszallni a domboldalakon. Szoval a 4 evszak egy helyen, epp csak nem horizontalisan, hanem vertikalisan van jelen.

Ghasa utan gyalog folytattuk, meg vagy masfel oran keresztul. Eleg kis tavot tettunk meg ezido alatt, ma valahogy nem vagyunk formaban. Olyan, mintha Jomsomban vegetert volna a turank, s most mar nem lenne kedvunk gyalogolni.
Vegul Kopchepaniban alltunk meg, egy pici es nyugodt faluban verve fel a satrat. Mar tobb, mint egy hete nem aludtunk satorban, mivel a fenti magassagokban elobb az eso, kesobb a szel es a hideg miatt jobbnak lattuk szobat kivenni, ez amugy sem kerult sokba (atlag 100-150 rupia a szoba).

Itt lent,1600 meteren mar ismet mas a novenyzet es a klima. Kellemes meleg van, napkozben ez tul melegge valik. Mig elozo nap, fent Jomsomban meg (2700 meteren) nagyon lehult a levego delutanra, ill este a naplemente utan.

Ez a kep fogadott minket reggel, mikor elindultunk Kopchepanibol. Dus erdokkel boritott hegyek, a volgyek melyen meg para es sotetseg ul, a csucsokon mar atbukik a nap sugara.


Kesobb elmentunk egy hatalmas vizeses mellett. Az utepitok nem lacafacaztak a hiddal, a vizeses kozepen epitettek egyet a gyalogosoknak, de a kocsik, buszok a vizeses vizeben gordulnek tova... ahogy ez a busz is!


Ez mar Tatopani elott nem sokkal. Itt mar jo faradtak voltunk,nagyreszt meg a csucstamadas ota hozott faradtsag miatt. Tatopani egyet jelentett a jol megerdemelt pihenessel, Magyarorszag ota almodtam errol a pillanatrol, mikor faradt izmaimat a folyo mellett feltoro forrovizes forras medencejeben aztathatom!




Vegul fel 11kor ertunk Tatopaniba. Szallaskereses kozben Galien belebotlott a szimpi francia parba, Peggy-be es Philippe-be, akik tavaly szeptember ota gorgetik a kilometereket, atvagva Azsian otthonrol hozott bicajukkal! (tervuk szerint 1-2 evig fognak kerekezni, bejarva az egesz vilagot!) Veluk meg az ut elejen talakoztunk, kb 10 napja, azota egyre surubben futottunk ossze, s elegyedtunk beszelgetesbe. Igy most nagyon megorultunk egymasnak, mert Peggy hatalmas vizholyaga miatt azt hittuk, hogy Muktinatban maradtak pihenni. Egesz nap nagy beszelgetes, pihenes, es mivel vegul Danielt, az amerikai sracot is csodasan ("veletlenul") megtalaltuk, egyutt furdoztunk a forrovizes forrasban, miutan csitult a napkozbeni forrosag.
(itt fazhattam meg, a 4-5 oras mega-furdozes soran, mikor alsotestem a 40 fokos vizben forrt, felsotestem a szelnek kiteve hult)

Masnap koran reggel indulas, s bar ugy terveztuk, hogy nem megyunk fel Ghorepaniig (Tatopani 1190 meter, Ghorepani 2860 meteren van), a minimum 1600 meteres szintkulonbseg miatt, mert meg km-ben is sok, nem hogy emelkedesben. De vegul olyan formaban voltunk a nap kozepen, hogy a tovabbhaladas mellett dontottunk. Mar csak azert is, mivel Dan elhuzott mellettunk, s nem kertuk el email-cimet, igy egyetlen eselyunk a megtalalasara, ha mi is Ghorepaniban ejszakazunk.

Ilyen csodas rizsfoldek mellett vezetett az ut.


Meg pici falvakon at, ahol a helyiek mindennapos tevekenyseguknek hodoltak, kosarat fontak, asszonyok mostak, kaszaltak a buzat, stb.



Delutanra mar teljesen elfaradtunk. Az osveny Tatopanibol csak felfele vezetett, s foleg az en hoemelkedesemmel - de meg anelkul is- nagyon kemeny menet volt. 2 korul ertunk Ghorepaniba, kitikkadva, de boldogan, hogy letudtuk az - ekkor meg ugy hittuk - utolso nagy tavot.
Bevasarlas, satorveres a rododendronerdovel korulvett falu egy magasabb pontjan, majd hatalmas lakoma tonhalkonzervvel, kemenytojassal, jak-sajttal, stb.
Delutan pihenes, es korai fekves.



Ghorepani - Poon Hill:
Bar nagyon szarul aludtam, es teljesen betegnek ereztem magam, de elhataroztam, hogy ha torik, ha szakad, felmaszom reggel a Poon Hillre, ha mar egyszer idaig eljottem.
GHorepani 2860 meteren fekszik, gyonyoru kilatassal, hatalmas, viragzo rododendron-erdovel korulveve. Poon Hill meg 400 meterrel feljebb, 3200-on, ahonnan korbe csodas panorama nyilik a Himalaja tobb havas csucsara is. A turistak hajnalban, meg sotetben masznak fel, kb 45 perc alatt a lepcsokkel kirakott osvenyen.
En n5kor keltem, 5 utan nem sokkal mar fent alltam a sotetben, a kilatotorony toveben. 4.kent ertem fel! A hajnal fenyei meg nem mutatkoztak, csak remeltem, hogy betegen nem kell hosszu fel orakat toltenem itt a reggeli szelben. De szerencsere par perc mulva megpillantottam keleten a hajnal derengeset, az eg mintha kevesbe lett volna fekete, s a hold altal megvilagitott havas csucsok is kezdtek kibontakozni az ejszaka fenyebol.
A termeszet eme szinjateka percrol percre csodasabb kepet mutatott, a fenykepek semmit, de semmit nem adnak vissza a valosagbol. Nemsokara Dan is felert, s egyutt kapkodtuk fejunket (a tobbi kb 200 turistaval) a csodas hegyek fele. Balra a Daulghairi massziv csucsat festette rozsaszinre a Nap, szemben az Annapurna 1 es Annapurna Del csucsai korul kavarta a szel a havat...
Ahogy egyre vilagosabb lett, ugy bontakozott ki a sok rododendron a hajnal derengesebol...










7kor elindultunk lefele Dannal, hogy felebresszuk a meg mindig alvo Galient.
Reggeli, majd indulas Ghandruk fele. Ekkor meg azt hittuk, hogy 3 oras konnyu lefelemenet var rank, a terkep szerint legalabbis.



A Poon HIll kilatoja, korulveve a sok rododendronnal:


Egyetlen jo dolog az volt, hogy a tura valoban csodas kornyezetben zajlott. Ez a vilag legnagyobb rododendron erdeje, ahogy mar irtam, de ez tenyleg akkora, hogy orakig gyalogoltunk benne, mire elhagytuk! Del fele, Tadapani korul tuntek el a rododendronok.



Tadapaniba erve tul voltunk a trekk utolso emelkedojen. Hulla faradtan es ehesen rogytunk le a faluban, elpusztitva hozott elemozsiank utolso morzsait.
A nagy ebedszunet utan bevettuk magunkat a dzsungelbe, mert erdekes mod, a Tadapani falu hegye novenyzet-valaszto is. Elotte a hatalmas rododendron-erdo, fenyokkel, mersekelt-ovi fakkal, utana a valodi dzsungel!
Ugy ereztuk magunkat, mintha egy masik kontinensre repitett volna valami csodas varazsszonyeg.
A fakon mohak, indak, lianok... csak Tarzan hianyzott.

Amugy a falu utani kapun, ami az erdobe vezet, ki van irva, hogy egyedul tilos setalni, a leopardok es egyeb vadallatok miatt!



Vadallatot - madarakon kivul - nem lattunk, de mar 4 ora is elmult, mire beertunk Ghandrukba, teljesen elcsigazottan. Nekem mar orak ota lazam volt, ahogy ereztem, s ez duplan legyengitett.
Ugy estem be a satorba egy gyors zuhany utan, mint egy darab ko, s meg a forro levesemet es teamat is a satorban ittam meg, annyira nem volt erom mozdulni, ill vacogtam a hidegtol (mig Galien egy poloban ult a sator elott).


Ez mar Ghandruk, naplemente fenyeiben es masnapi napsutesben. Ez a legnagyobb Gurung falu, a Gurung torzse, szepen konzervalt o-faluval, gyonyoru hazakkal. Olyan, mint egy kis mesevaros. Foleg, hogy a masnapot is itt toltottuk - leven, nem volt erom tovabb menni -, foleg ucsorgessel, de ebbe delelott egy falunezo tura is belefert. Mivel a turistak reggel elmennek, s a kovetkezok csak 1-3 fele jonnek, igy egyeduli feherkent setaltunk a mindennapi eletehez visszatero helyiek hazai kozott. Csodalkozva mosolyogtak rank, kialtozva az elmaradhatatlan Namaste-t.



A falu mogott az Annapurna Del havas csucsa. Talan a Macchapuchare is latszik jobbra, egy picit, a szinte szabalyos haromszog alaku csuccsal (ez a szent hegy, amit soha semmilyen hegymaszo nem maszott meg meg, mert tilos, a helyiek szerint).









Masnap, aprilis 8-an ugy dontottunk, hogy mivel egyaltalan nem javulok, leroviditve turankat visszaterunk Pokharaba. Szamomra kemeny 3 oras lefelemenet vart rank, mire Nayapulba ertunk, en ismet teljesen kivoltam, az ujbol felszoko hoemelkedestol.

Kora delutan ertunk Pokharaba. A leves, a tea, a zuhany es a delutani nagy alvas es nyugalom kicsit javitott az allapotomon, de meg 3 nap teljes pihenes kellett, hogy rendbejojjek a kulonosen eros virus utan.

Annapurna trekk - Manang-tol Jomsomig (2. resz)

a kepek Manang es Braka kozott keszultek, a volgyrol, meg Manang varosrol.
EZ AZ a NEPAl, ami az almaimban elt!




A teli szajjal vigyorgo szerzetes egy Lama, aki amugy Katmanduban el a teli honapokban (ill Bodnath-ban, ahol a legtobb tibeti menekult kolostor talalhato), igazi tibeti szerzetes, s epp elozo nap erkezett meg ebbe a pici, Manang melletti eldugott kis kolostorba, hogy honapokig egyedul meditaljon! Reggel 6/9ig, majd 10-tol 13ig, majd 16-tol 19 oraig medital! Minden nap, es imadja!
Amugy nagyon baratsagosan fogadott, megmutogatta reszletesen a kis kolostor osszes hasznalati- es kegytargyat, a fo lama fenykepet, aki persze nem itt el, meselt az 500 eves falfestmenyekrol, amik sajnos a beszakadt tetonek koszonhetoen nehol ramaty allapotban voltak. De a legtobb helyen csodas, szines kepekkel volt teli a fal. Csak tatott szajjal figyeltem, mondanam, hogy majdnem konny csillogott a szememben, amiert ilyen szerencseben reszesultem, hogy vegignezhettem a csodas pici kolostort.



Ez volt a kilatas a kis kolostorbol a volgy masik fele fele!



Visszaerve Manangba a szel meg erosebben fujt, erosen lobogtatva az imamalmok fole kikotott imazaszlokat:
























Reggel koran indultunk Manangbol a ket napi aklimatizalodas utan. A turistak meg aludtak, vagy epp reggeliztek, csak a helyiek mozgolodtak a reggeli csoda-nap altal bevilagitott, poros foutcan. Olyan hangulat volt ismet, mint egy vadnyugati varosban, aminek poros utcajat deszka-hazak keretezik, a hazak ele lovak vannak kikotve...




A kovetkezo faluban ket asszony helyi csecsebecseket arult. Festoi kep volt, a hatterel, a tajjal egyutt - meg nelkule is.





Ezen a napon a 3500 meteren fekvo Manangbol a 4200 meteren fekvo Lethar-ba mentunk fel. Az okosok szerint 300-500 meter szint emelkedes az egeszseges naponta, de 700nal tobbet nem szaban emelkedni, ha nem akarunk hegyibetegek lenni.
Egesz delelott (a mai ut csak 4 orat tartott) nagyon konnyen lepdeltunk felfele, persze azert figyelve minden lepesre. Teljesen formaban ereztuk magunkat, bar korulottunk tobb turista is fajlalta a fejet mar napok ota, de mi, ugy latszik hamarabb, vagy konnyebben akklimatizalodtunk. (feltennem a kerdest egy orvosnak, hogy vajon a szervezet emlekszik-e korabbi magasban toltott "elmenyre", s ennek kovetkezteben hamarabb aklimatizalodik? Mivel Del-Amerikaban tovabb tartott a szoktatas)
Koran erkeztunk LEtharba, tobb pihenot is beiktatva delben mar a napos teraszon ucsorogtunk, s bamultuk a ketto darab jakot, amik a haz melletti legelon ragtak a minimalis fuvet. Az idvezek szerint nem szabad kozel menni hozzajuk, mert kiszamithatatlan termeszetuek. Igy jo es kozeli fotot nem tudtam csinalni...


Ilyen fuggohidak vannak mindenhol. A helyi lovasok olyan sebesseggel szaguldanak at rajta, hogy csak reng a hid. Amugy nem egyszeru a magasban egy-egy ilyen hosszabb hidon atkelni, mert rendesen belog a kozepe, ami miatt a vegen mar szepen felfele kell maszni a drothidon, ami 4000 meter magasban kifarasztja az embert.



Ahogy egyre feljebb haladtunk (ez kb 4400 meteren keszult), a taj, a szuk volgy egyre koparabb lett. A meleg nap ellenere huvos volt a szel, de a taj lenyugozott szepsegevel. Ezen a napon Letharbol a Felso Alaptaborba mentunk fel. Egeszen Thorung Phediig konnyu volt (ez csak 300 meteres szintemelkedes), itt fel 11kor tettunk egy kisebb, egyoras pihenot, finom, friss, jaksajtos kiflit majszolva.
Majd nekiveselkedtunk az utolso 400 meteres szintkulonbsegnek, ami a terkep szerint 45 perces, de mi - megallas nelkul - masfel ora alatt ertunk fel! Mondjuk gyok kettonel is lassabban haladtunk, tartalekolva eronket. A video igazan vicces, ami keszult, latszik, hogy egymas utan araszolnak a turistak, tenyleg iszonyat lassan, mintha direkt viccesek akarnank lenni. Holott ez a tempo is olyan faraszto, hgy az ember rendesen liheg kozben.



Ez mar Thorung Phedi 4500 meteren, az also Alaptabor (mar a hegymaszoknak alapbol).



Mire felertunk a "High Camp"be, ami 4900 meteren van, mar rendesen kifaradtunk. Viszont erdekes mod fejfajasnak nyoma sem volt. Olyan jol ereztuk magunkat, mintha a tengerparton ugrandozo ifjak lettunk volna, eltekintve a tenytol, hogy amint vege volt a fizikai megeroltetesnek, majd szetfagytunk, a meg par oran at suto nap ellenere is. Gyors egymasutanban magunkbaontottunk teat, leveseket, csokit, sok vizet. Azt hiszem, a sok ivasnak koszonheto, hogy nem voltunk delutan hegyibetegek. Egesz du bent kartyaztunk a menedekhazban, ami 3 utan olyan hideg lett, mint egy jegverem. A piszkok csak 5tol futottek be a kalyhaba, addigra rajtam az osszes ruhamon tul mar a halozsakom is ott volt (magamra tekerve) - leven, az "okos" pokharai informacio irodasoknak koszonhetoen a meleg holmik zomet lent hagytuk, igy alig volt nalam meleg pulcsi. Ez majd 5000 meteren nem kis bosszusagot tud okozni!
Egy 300 rupiaert arult minimalis meretu makaroni elmajszolasa es a kalyhanal torteno vegre-melegedes utan koran, 7kor mar agyban voltunk. Viccelodtunk, hogy milyen jol erezzuk magunkat, mert ekkor meg nem tudtuk, mi var rank az ejjel...


Ez a kep fogadott fent, a Felso Alaptaborban.



A szobaban probalunk melegedni - takaro, halozsak, mar minden rajtunk van, de meg mindig nagyon hideg van.


Naplemente utani kep a szobank ablakabol.


Az ejszaka szornyu volt. Par oraval elalvas utan arra ebredtem, hogy iszonyatos fejfajas, hanyinger gyotor. Kimentem gyorsan wc-re (kint a volgyon felho ult, a majdnem teliholdban csodas volt a latvany, de sajnos jartanyi erom is alig volt, nem hogy a fenykepezore gondoljak), majd aszpirin bevetele utan jott a reggelig tarto forgolodas. A tudomon mintha ultek volna, levegot nem kaptam, fejem szetrobbant, tobb gyogyszert is lenyeltem az ejjel, s neha valami delirium-szeru alomba merultem, mikoris a csucson jartam, s csak arrol abrandoztam, hogy erjek mar le a tuloldalon!
Reggel, minden eromet osszeszedve keltem ki az agybol, tudva, hogy csak 6-8 ora, es vegeter ez a szornyu rosszullet.
Kiderult, hogy Galien is nagyon rosszul aludt, fejfejas, hoemelkedes, erotlenseg volt rajta is.
A reggeli csokik es kave, na meg az aszpirin rendbetett picit, igy jol beburkolozva elindultunk 6kor a csucstamadasra.

Kilatas hajnalban, mielott indultunk, a szobank elol. A volgy meg sotet volt (6 elott keszult a kep), de az Annapurna egyik csucsan mar a nap jatszott.



Majd elindultunk felfele, nagyon lassan...








Vegre felertunk. Nem tudjuk pontosan mikor, kb 3 oraba telt.
En annyira kivoltam, hogy amint meglattam a hago zaszloit, kitort belolem a zokogas. Nem is tudtam abbahagyni orakig... MInt kiderult kesobb, ez mar a hegyibetegseg volt.




A csucson, 5416 meteren rettento hideg volt. Hideg szel fujt, bar meg alig mult 9 ora, tehat az igazi szel nem "kelt" fel a hagon. Gyors fenykepezes (mosolyt eroltetve arcomra), majd irany lefele, tudva, hogy par oras nagyon nehez menet var rank.

Ez a kep mar a tuloldal kopar volgyeit mutatja. Ez a volgy-folyam sokkal koparabb volt, mint a Manang elotti reszek. Tiszta Tibet. Nagyon szep volt.




A csucsrol elindulva lefele olyan erotlenseg lett urra rajtam, hogy minden eromre szukseg volt, hogy a lepteimre tudjak koncentralni. Remegtek a labaim, csuszkaltam, szedultem, fajt a fejem, nem tudtam, hol vagyok. Egy ido - nem tudom, mennyi - utan Galien kert valamit tolem, mire kiborultam, leroskadtam a foldre, s teljes erovel kitort belolem a siras. O nyugodtan beszelt hozzam, s mentesitette hatizsakomat a nehezebb dolgoktol - hiaba tiltakoztam, mondva, hogy jol vagyok (ez is jellemzo tunete a hegyibetegsegnek). Azert lenyeltem a belemeroltetett paracetamolt, majd nemikepp megnyugodva araszoltam tovabb.
Kb 4600 meteren kezdtem ujra erezni a labaimat es a fejemet, ill megtalalni a biztos jarast. Jol meg nem voltam, de mar nem voltam szornyen.
A csucsrol 4-5 kemeny orat tartott a gyaloglas. Del korul megalltunk egy forro Knorr levesre, hmm milyen jo is volt egy kis hazai iz a kopar hegyen!

Mire delutan leertunk Muktinathba, mindketten hullak voltunk. Csetlettunk, botlottunk, csuszkaltunk a porban. A szalloban forro viz is volt, igy vegre, 4 nap utan furodtunk (fent csak hideg viz volt, igy cicamosdason tul nem volt eronk semmire)!




Masnap reggeli nelkul vagtunk neki az utnak, mivel Muktinath olyan szemtelenul draga (holott itt mar van ut, jarnak a dzsipek, nem kell oszverkaravannal felhozni az elelmiszert - tehat nem ertjuk), hogy ugy gondoltuk, a kovetkezo faluban megtamadunk egy sutodet (amibol erdekes mod tobb is volt az eddig erintett falvakban, a volgy masik oldalan).





Viszonylag keson, 7kor indultunk, kellemes napsutesben setaltunk lefele a poros uton.
Jharkot-on vagtunk at elobb, festoi kis falu egy sziklan csucsulve, a kopar volgy felett.
Majd kovettuk a volgy hajlatait, elhaladva Kagbeni felett, ahonnan Eszakra indul a "tiltott osveny" Musztang megye elzart volgyebe. Innen par napi jarasra ott van Tibet, a maga koparsagaval. Musztangba turista csak kulonleges engedellyel lephet be, kemeny penzek kifizetesevel (gondoljuk, Tibet kozelsege miatt). Ahogy beneztunk a volgybe, egy Grand Canyonhoz hasonlo, kopar szurdokot lattunk, kozepen a Kali Ghandaki folyo kavicsos, szeles agyaval.






Az utolso masfel ora Jomsom elott szornyu volt!
Olyan szelvihar kerekedett, amit legalabb 100, de inkabb 120 km/orasra tippeltunk. MIvel a volgy E-Deli tajolasu volt, a szel delrol fujt teljes erovel, pont szemben velunk, bele az arcunkba. Ketret gornyedve vedtuk fejunket a repkedo szaraz novenyzettol es apro kavicsoktol.

Jomsomba del utan nem sokkal ertunk. A kihaltnak tuno varosban elobb eltevedtunk, majd a hidat megtalalva raleltunk a turistas reszre. Isteni ebed egy apro peksegben, vegre emberibb aron, majd a repter melletti turistas foutcan kellemes vendeghazba vackoltuk be magunkat. Tobbedik ejszaka ota ugyanoda - veletlenul -, ahova az amerikai Dan es angol Simon haverja is...
Jomsom amugy a volgy nagyvarosa. Van reptere is, sot par eve elkeszult az ut is, ami Benivel osszekoti. Igy dzsipek es buszok is jarnak, egeszen Pokharaig. Persze iszonyat dragan, Ghasaig 600 Rupia Jomsombol a busz, onnan Tatopaniig 300, majd Beniig nem tudom, hanyszaz.

A delutani pihenest egy szornyu atveres koronazta, 580 rupiaert (5,8 euro) yaksteaket ettunk. Persze messze volt a steaktol, inkabb yak-hamburgernek mondanam. Az atvagasrol most nem is beszelek... az este vegul a ket sraccal kellemesen telt, az etterem ablakan tul az Annapurna havas csucsa feherlett... Festoi.