Annapurna trekk - Manang-tol Jomsomig (2. resz)

a kepek Manang es Braka kozott keszultek, a volgyrol, meg Manang varosrol.
EZ AZ a NEPAl, ami az almaimban elt!




A teli szajjal vigyorgo szerzetes egy Lama, aki amugy Katmanduban el a teli honapokban (ill Bodnath-ban, ahol a legtobb tibeti menekult kolostor talalhato), igazi tibeti szerzetes, s epp elozo nap erkezett meg ebbe a pici, Manang melletti eldugott kis kolostorba, hogy honapokig egyedul meditaljon! Reggel 6/9ig, majd 10-tol 13ig, majd 16-tol 19 oraig medital! Minden nap, es imadja!
Amugy nagyon baratsagosan fogadott, megmutogatta reszletesen a kis kolostor osszes hasznalati- es kegytargyat, a fo lama fenykepet, aki persze nem itt el, meselt az 500 eves falfestmenyekrol, amik sajnos a beszakadt tetonek koszonhetoen nehol ramaty allapotban voltak. De a legtobb helyen csodas, szines kepekkel volt teli a fal. Csak tatott szajjal figyeltem, mondanam, hogy majdnem konny csillogott a szememben, amiert ilyen szerencseben reszesultem, hogy vegignezhettem a csodas pici kolostort.



Ez volt a kilatas a kis kolostorbol a volgy masik fele fele!



Visszaerve Manangba a szel meg erosebben fujt, erosen lobogtatva az imamalmok fole kikotott imazaszlokat:
























Reggel koran indultunk Manangbol a ket napi aklimatizalodas utan. A turistak meg aludtak, vagy epp reggeliztek, csak a helyiek mozgolodtak a reggeli csoda-nap altal bevilagitott, poros foutcan. Olyan hangulat volt ismet, mint egy vadnyugati varosban, aminek poros utcajat deszka-hazak keretezik, a hazak ele lovak vannak kikotve...




A kovetkezo faluban ket asszony helyi csecsebecseket arult. Festoi kep volt, a hatterel, a tajjal egyutt - meg nelkule is.





Ezen a napon a 3500 meteren fekvo Manangbol a 4200 meteren fekvo Lethar-ba mentunk fel. Az okosok szerint 300-500 meter szint emelkedes az egeszseges naponta, de 700nal tobbet nem szaban emelkedni, ha nem akarunk hegyibetegek lenni.
Egesz delelott (a mai ut csak 4 orat tartott) nagyon konnyen lepdeltunk felfele, persze azert figyelve minden lepesre. Teljesen formaban ereztuk magunkat, bar korulottunk tobb turista is fajlalta a fejet mar napok ota, de mi, ugy latszik hamarabb, vagy konnyebben akklimatizalodtunk. (feltennem a kerdest egy orvosnak, hogy vajon a szervezet emlekszik-e korabbi magasban toltott "elmenyre", s ennek kovetkezteben hamarabb aklimatizalodik? Mivel Del-Amerikaban tovabb tartott a szoktatas)
Koran erkeztunk LEtharba, tobb pihenot is beiktatva delben mar a napos teraszon ucsorogtunk, s bamultuk a ketto darab jakot, amik a haz melletti legelon ragtak a minimalis fuvet. Az idvezek szerint nem szabad kozel menni hozzajuk, mert kiszamithatatlan termeszetuek. Igy jo es kozeli fotot nem tudtam csinalni...


Ilyen fuggohidak vannak mindenhol. A helyi lovasok olyan sebesseggel szaguldanak at rajta, hogy csak reng a hid. Amugy nem egyszeru a magasban egy-egy ilyen hosszabb hidon atkelni, mert rendesen belog a kozepe, ami miatt a vegen mar szepen felfele kell maszni a drothidon, ami 4000 meter magasban kifarasztja az embert.



Ahogy egyre feljebb haladtunk (ez kb 4400 meteren keszult), a taj, a szuk volgy egyre koparabb lett. A meleg nap ellenere huvos volt a szel, de a taj lenyugozott szepsegevel. Ezen a napon Letharbol a Felso Alaptaborba mentunk fel. Egeszen Thorung Phediig konnyu volt (ez csak 300 meteres szintemelkedes), itt fel 11kor tettunk egy kisebb, egyoras pihenot, finom, friss, jaksajtos kiflit majszolva.
Majd nekiveselkedtunk az utolso 400 meteres szintkulonbsegnek, ami a terkep szerint 45 perces, de mi - megallas nelkul - masfel ora alatt ertunk fel! Mondjuk gyok kettonel is lassabban haladtunk, tartalekolva eronket. A video igazan vicces, ami keszult, latszik, hogy egymas utan araszolnak a turistak, tenyleg iszonyat lassan, mintha direkt viccesek akarnank lenni. Holott ez a tempo is olyan faraszto, hgy az ember rendesen liheg kozben.



Ez mar Thorung Phedi 4500 meteren, az also Alaptabor (mar a hegymaszoknak alapbol).



Mire felertunk a "High Camp"be, ami 4900 meteren van, mar rendesen kifaradtunk. Viszont erdekes mod fejfajasnak nyoma sem volt. Olyan jol ereztuk magunkat, mintha a tengerparton ugrandozo ifjak lettunk volna, eltekintve a tenytol, hogy amint vege volt a fizikai megeroltetesnek, majd szetfagytunk, a meg par oran at suto nap ellenere is. Gyors egymasutanban magunkbaontottunk teat, leveseket, csokit, sok vizet. Azt hiszem, a sok ivasnak koszonheto, hogy nem voltunk delutan hegyibetegek. Egesz du bent kartyaztunk a menedekhazban, ami 3 utan olyan hideg lett, mint egy jegverem. A piszkok csak 5tol futottek be a kalyhaba, addigra rajtam az osszes ruhamon tul mar a halozsakom is ott volt (magamra tekerve) - leven, az "okos" pokharai informacio irodasoknak koszonhetoen a meleg holmik zomet lent hagytuk, igy alig volt nalam meleg pulcsi. Ez majd 5000 meteren nem kis bosszusagot tud okozni!
Egy 300 rupiaert arult minimalis meretu makaroni elmajszolasa es a kalyhanal torteno vegre-melegedes utan koran, 7kor mar agyban voltunk. Viccelodtunk, hogy milyen jol erezzuk magunkat, mert ekkor meg nem tudtuk, mi var rank az ejjel...


Ez a kep fogadott fent, a Felso Alaptaborban.



A szobaban probalunk melegedni - takaro, halozsak, mar minden rajtunk van, de meg mindig nagyon hideg van.


Naplemente utani kep a szobank ablakabol.


Az ejszaka szornyu volt. Par oraval elalvas utan arra ebredtem, hogy iszonyatos fejfajas, hanyinger gyotor. Kimentem gyorsan wc-re (kint a volgyon felho ult, a majdnem teliholdban csodas volt a latvany, de sajnos jartanyi erom is alig volt, nem hogy a fenykepezore gondoljak), majd aszpirin bevetele utan jott a reggelig tarto forgolodas. A tudomon mintha ultek volna, levegot nem kaptam, fejem szetrobbant, tobb gyogyszert is lenyeltem az ejjel, s neha valami delirium-szeru alomba merultem, mikoris a csucson jartam, s csak arrol abrandoztam, hogy erjek mar le a tuloldalon!
Reggel, minden eromet osszeszedve keltem ki az agybol, tudva, hogy csak 6-8 ora, es vegeter ez a szornyu rosszullet.
Kiderult, hogy Galien is nagyon rosszul aludt, fejfejas, hoemelkedes, erotlenseg volt rajta is.
A reggeli csokik es kave, na meg az aszpirin rendbetett picit, igy jol beburkolozva elindultunk 6kor a csucstamadasra.

Kilatas hajnalban, mielott indultunk, a szobank elol. A volgy meg sotet volt (6 elott keszult a kep), de az Annapurna egyik csucsan mar a nap jatszott.



Majd elindultunk felfele, nagyon lassan...








Vegre felertunk. Nem tudjuk pontosan mikor, kb 3 oraba telt.
En annyira kivoltam, hogy amint meglattam a hago zaszloit, kitort belolem a zokogas. Nem is tudtam abbahagyni orakig... MInt kiderult kesobb, ez mar a hegyibetegseg volt.




A csucson, 5416 meteren rettento hideg volt. Hideg szel fujt, bar meg alig mult 9 ora, tehat az igazi szel nem "kelt" fel a hagon. Gyors fenykepezes (mosolyt eroltetve arcomra), majd irany lefele, tudva, hogy par oras nagyon nehez menet var rank.

Ez a kep mar a tuloldal kopar volgyeit mutatja. Ez a volgy-folyam sokkal koparabb volt, mint a Manang elotti reszek. Tiszta Tibet. Nagyon szep volt.




A csucsrol elindulva lefele olyan erotlenseg lett urra rajtam, hogy minden eromre szukseg volt, hogy a lepteimre tudjak koncentralni. Remegtek a labaim, csuszkaltam, szedultem, fajt a fejem, nem tudtam, hol vagyok. Egy ido - nem tudom, mennyi - utan Galien kert valamit tolem, mire kiborultam, leroskadtam a foldre, s teljes erovel kitort belolem a siras. O nyugodtan beszelt hozzam, s mentesitette hatizsakomat a nehezebb dolgoktol - hiaba tiltakoztam, mondva, hogy jol vagyok (ez is jellemzo tunete a hegyibetegsegnek). Azert lenyeltem a belemeroltetett paracetamolt, majd nemikepp megnyugodva araszoltam tovabb.
Kb 4600 meteren kezdtem ujra erezni a labaimat es a fejemet, ill megtalalni a biztos jarast. Jol meg nem voltam, de mar nem voltam szornyen.
A csucsrol 4-5 kemeny orat tartott a gyaloglas. Del korul megalltunk egy forro Knorr levesre, hmm milyen jo is volt egy kis hazai iz a kopar hegyen!

Mire delutan leertunk Muktinathba, mindketten hullak voltunk. Csetlettunk, botlottunk, csuszkaltunk a porban. A szalloban forro viz is volt, igy vegre, 4 nap utan furodtunk (fent csak hideg viz volt, igy cicamosdason tul nem volt eronk semmire)!




Masnap reggeli nelkul vagtunk neki az utnak, mivel Muktinath olyan szemtelenul draga (holott itt mar van ut, jarnak a dzsipek, nem kell oszverkaravannal felhozni az elelmiszert - tehat nem ertjuk), hogy ugy gondoltuk, a kovetkezo faluban megtamadunk egy sutodet (amibol erdekes mod tobb is volt az eddig erintett falvakban, a volgy masik oldalan).





Viszonylag keson, 7kor indultunk, kellemes napsutesben setaltunk lefele a poros uton.
Jharkot-on vagtunk at elobb, festoi kis falu egy sziklan csucsulve, a kopar volgy felett.
Majd kovettuk a volgy hajlatait, elhaladva Kagbeni felett, ahonnan Eszakra indul a "tiltott osveny" Musztang megye elzart volgyebe. Innen par napi jarasra ott van Tibet, a maga koparsagaval. Musztangba turista csak kulonleges engedellyel lephet be, kemeny penzek kifizetesevel (gondoljuk, Tibet kozelsege miatt). Ahogy beneztunk a volgybe, egy Grand Canyonhoz hasonlo, kopar szurdokot lattunk, kozepen a Kali Ghandaki folyo kavicsos, szeles agyaval.






Az utolso masfel ora Jomsom elott szornyu volt!
Olyan szelvihar kerekedett, amit legalabb 100, de inkabb 120 km/orasra tippeltunk. MIvel a volgy E-Deli tajolasu volt, a szel delrol fujt teljes erovel, pont szemben velunk, bele az arcunkba. Ketret gornyedve vedtuk fejunket a repkedo szaraz novenyzettol es apro kavicsoktol.

Jomsomba del utan nem sokkal ertunk. A kihaltnak tuno varosban elobb eltevedtunk, majd a hidat megtalalva raleltunk a turistas reszre. Isteni ebed egy apro peksegben, vegre emberibb aron, majd a repter melletti turistas foutcan kellemes vendeghazba vackoltuk be magunkat. Tobbedik ejszaka ota ugyanoda - veletlenul -, ahova az amerikai Dan es angol Simon haverja is...
Jomsom amugy a volgy nagyvarosa. Van reptere is, sot par eve elkeszult az ut is, ami Benivel osszekoti. Igy dzsipek es buszok is jarnak, egeszen Pokharaig. Persze iszonyat dragan, Ghasaig 600 Rupia Jomsombol a busz, onnan Tatopaniig 300, majd Beniig nem tudom, hanyszaz.

A delutani pihenest egy szornyu atveres koronazta, 580 rupiaert (5,8 euro) yaksteaket ettunk. Persze messze volt a steaktol, inkabb yak-hamburgernek mondanam. Az atvagasrol most nem is beszelek... az este vegul a ket sraccal kellemesen telt, az etterem ablakan tul az Annapurna havas csucsa feherlett... Festoi.