Bar Tansenben azt mondtak, hogy Butwalbol 10kor indul egy busz a nyugati hatar fele (9.45re ertunk Butwalba), de kiderult, hogy sztrajk miatt minden buszt toroltek aznapra. Ami eleg idegesito hir volt, leven meg en is fulladoztam a hosegtol, nemhogy Galien, aki meg nem volt olyan eros, hogy "barmi aron" eljussunk Bardiaba, akar az uton setalva- stoppolva. Masfel orat toltottem azzal, hogy korbejartam a buszpalyaudvar kornyeket, meg a jelzett keresztezodeseket, lehetoseget keresve a tovabbjutasra. Az elutasito valaszokat csak a kozlekedesi rendorok cafoltak, akik valtig allitottak, hogy nincs sztrajk. Tanacstalanul alltunk eme ellentmondas elott, s mig a buszpu forrosagaban varakoztunk, meghallottuk, hogy epp indul egy busz Nepalganj-ba, ami a Bardia Nemzeti Parkhoz kozeli, del-nepali hataratkelo. Igy gyorsan felpattantunk erre a buszra (bent levegotlenseg, ragadtunk a mubor uleshez, a szauna ehhez kepest hideg furdo...), majd kezdetet vette a szornyu utazas, amit nem kivannek meg egyszer megtenni.
A buszban kb 40 fok volt, fajt a fejunk a forrosagtol es szedultunk. a nyitott ablakokon at forro levego dolt be, kb olyan, mint mikor kinyitjuk a sutot, s kicsap a forrosag!! Olyan "mentsenek mar ki ebbol a katlanbol" erzesunk volt.
Arrol nem beszelve, hogy kb 2 ora utan kiderult, a sztrajk nem csak kacsa volt.
A tharuk (a tharu az a torzs, vagy nep, amely a Terai siksagjat lakja) elbarrikadoztak az utakat tobb helyen, igy egy ido utan konvojba allt tobb busz, kamion, s katonai kiserettel igy araszoltunk elore, eleg suru es hosszu megallokat iktatva be.
Vegul Kohalpurba (ahol az ut lekanyarodik Nepalganj fele, tehat itt mi leszalltunk, hogy a kb 1 oranyira levo Bardia Nemzeti parkig ujabb jarmuvet keressunk) 19h45 korul ertunk, a nappali vilagossag mar csak emlek volt...
Kohalpur vegulis (vagyis ahol kitett minket a busz) egy sotet es eleg forgalmas korforgalom, 4 fele utakkal. Itt botorkaltunk a szurkuletben, majd nagy szerencsevel es egy nagyon kedves riksas segitsegevel fogtunk egy minibuszt, amiben mar kb 20an ultek (azaz meg a "csillaron" is). A tetore feldobtak a csomagot, majd mikor szornyulkodve alltunk az ajtoban, hgoy hol fogunk mi itt allni is akar, nem hogy leulni!? Vegul leszallitottak ket helyit, hogy legyen ulohelyunk, s 3 ember felmaszott a tetore. Ha nem lettunk volna ilyen faradtak, akkor felhaboritott volna, hogy "elsorendukent" kezelnek, azaz pozitiv diszkriminacio "aldozatai" lettunk, a helyi lakossag hatranyara. De olyan hullak voltunk, hogy szo nelkul fogadtuk nagy mosoly kozepette eme gesztust.
Vegul egy orat zotykolodtunk Ambasaig, ami egy par hazbol allo telepules a Bardia Nemzeti Parkba vezeto poros ut keresztezodesenel. Mivel telefonaltunk Hukumnak, a lodge tulajanak, igy o nagyon kedvesen (mint kesobb megtudtuk, 800 Rupias horror magas aron) kijott elenk egy dzsippel. Eme fejedelmi fogadtatas utan boldogan engedtuk el magunkat a dzsip nyitott hatuljaban, s elveztuk a hold altal megvilagitott, fel oras utat, hallgatva a dzsungel hangjait, s furkeszve az arnyait.
Masnap Galien egesz nap agyban maradt, mert mar a reggelinel szedult a faradtsagtol, igy en egesz nap egyedul bolyongtam a kornyeken, felfedezve a tharu telepulest, ami a park bejaratanal talalhato. Minden haz sarral tapasztott, termeszetes anyagokbol epult, az udvarokba benezve szovo, fono es kosarat keszito helyieket lattunk, nepviseletbe oltozve. MInt egy skanzen-falu. A forrosag ellenere nagyon elveztem.
ez a nagyon szep lodge, kis kerttel, s tipikus laru hazakkal.
Reggeli-ebed-vacsora a lodge-ban (Jungle Base Camp),amit egy nagyon kedves csalad tart fent. Kedvesseguk ellenere sokat bosszankodtunk az uzleti stilusukon, es az arakon, mivel nagyon magasak. De ami meg bosszantobb, hogy pl etlap nincs, mint egy kantinban, menut kapunk, amiben az a rossz, hogy nem valaszthatunk, s nem is tudjuk, mit fogunk enni. Igy pl utolso este Daal Bath volt, amit en kifejezetten nem komalok (a lencseszosz a rizzsel keverve hatarozottan foldizu, azaz iztelen)... AMi a legnagyobb bosszusagot okozta, az a felreertesek halmaza. AMikor azt hisszuk, hogy megertette, mit szeretnenk, kiderul, hogy egyaltalan nem, ami akkor duhito, mikor egy fejedelmi lakoma arat fizetjuk ki egy tojasbol es vizbe aztatott kasabol allo reggeliert!!! (mert azt hitte, ezt kertuk)
A lodge mellett volt egy elefant-park, ahol delutan hosszan figyeltem az egyetlen bent levo elefant taplalkozasat. Nagyon ugyesen hasznalja az ormanyat, pont ugy, mint mi a kezunket!
Itt minden kezdetleges, kocsik nincsenek (csak a hotelek rendelkeznek 1-2 dzsippel), a szallitas is a regi, okros modszerrel zajlik.
Reggel 6kor indultunk a mi nagy dzsungelturankra.
Hukum, aki idvezunk volt (nem csak szallasadonk) a bejarat utan elmagyarazta a szabalyokat. Pl. a veszelyes allatokrol, ami kozul a legveszelyesebb az elefant, mert szinte egybol tamad, s lehetetlen elole menekulni, vagy faramaszni. Azert megadott nehany taktikat, hogy milyen cikcakkban kell futni...Az orszarvu elol csak ugy menekulhetunk, ha egy vastag fa moge allunk, mivel rossz a szeme, s a gyors tamadas kozben csak egyenesen tud vagtazni, igy nem tud bekanyarodni a fa moge :)
Tigrissel valo talalkozast kizarta, mert allitolag a tigris sokkal intelligensebb, s hamarabb kiszur minket, anelkul, hogy latnank, s nem tamad feleslegesen. Viszont ha meglepjuk, akkor ott a veg, mivel a vezetonel csak egy szal bambuszrud allt rendelkezesre vedekezes eseten, ami egy tamado tigris ellen eleg gyenge fegyver. Ellenben lehet lassan hatralni, vegig fixalva a tigris szemet - ezt a variaciot nem tudom, hogy tudtuk volna teljesiteni a pani felelem kozepette.
AMugy a dzsungeltura nagyon izgalmas volt, azon reszeken, ahol a suru erdoben haladtunk elore a szuk osvenyeken, vagy a partmenti magas fuben, a tigris labnyomat kovetve... mivel mi nem latjuk ot, igy en vegig torkomban dobogo szivvel haladtam Hukum nyomaban. Ez igy most utolag viccesnek tunhet, de mikor az ember a nagy dzsungel kozepen van, tudva, hogy vadallatok vadasznak korulotte, s barmely pillanatban ott teremhet egy bengali tigris (tudva azert, hogy nagy "szerencse" kell hozza, mivel ma kb 30 tigris maradt a parkban), szoval abban a pillanatban ez nem vicces, hanem hatarozottan felelmetes.
Mig a tura elott a kigyoktol feltem a legjobban (erre HUkum megnyugtatott, hogy ebben az evszakban nagyon keves van, ha meg megis megtortenik a baleset, akkor minden falusi ert a kiszivashoz, mert ez a legjobb modszeruk, ellenszerum nem leven... hat ez "nagyon megnyugtatott"!), addig a parkban setalva erre mar egyaltalan nem gondoltam.
Meg reggel hallottunk egy tigrist, amint mellettunk vadaszott, vad uvolteseket hallatva. Hukum szerint kb 100 meterre volt tolunk, amit az is igazolt, hogy a nyomaba eredve egyszercsak Hukum gyors hatraarcot hajtott vegre, s jelzett kezevel, hogy kovessuk - majd elindult futva (itt feltem a legjobban) az ellenkezo iranyban.
Vegul egy folyoparton taboroztunk le, ahol egy elefantcsalad furdozott eppen. Itt is nagy izgalom tamadt bennem, mivel a bika megneszelhetett valamit, mert egyszercsak felenk fordult, s fulet felenk lebegtetve figyelt. Mi meg mozdulaltlanul lapultunk a sasban. Ez meghozhatta az eredmenyt, mert par oranak tuno perc utan folytatta a furdozest.
Itt, ezen a kitono leshelyen maradtunk a forro deli orakban, remelve, hogy a tigris a vadaszat utan lejon inni a folyohoz. De csak tovabbi elefantokat, meg rengeteg ozet, majmot, szep madarakat, nehany varacskos disznot lattunk. Nagy sajnalatunkra meg rinoceroszt sem.
Egeszen naplementeig maradtunk, mikor az allatok a legaktivabbak, ezt tapasztaltuk is egy ujabb, delutan valasztott leshely melyerol (egy ujabb folyo partjan), ahol ismet tobb tucet ozet, es majmot, ill pavat figyelhettunk meg.
Csodas volt a naplemente, a dzsungel szavannas reszen atvagva hagytuk el a parkot, ahol rengeteg oz bamult meg minket nagy kerodzes kozepette.
Mar sotet volt, mikor kileptunk a park kapujan, en is tantorogtam a faradtsagtol, Galien szabalyosan alig allt a laban (holott hoztunk egy polifomot is, amin kb 2 orat aludt napkozben, ill vegig fekudt a deli orakban).
Gyors vacsora es doles az agyba, a pokok megvizsgalasa utan - ugyanis eleg sok es nagy pok van a szobankban (de Hukum megnyugtatott, hogy nem mergesek), ill szerencsere nagyon jo szunyoghalo volt az agy folott, amin nem tudtak atvagni.
Sok-sok buszos "élményeteket" olvasva az ember elkezdi értékelni a BKV-T!!!
VálaszTörlésEz a vadrezervátumos kaland pedig igazán izgalmasan hangzik, és szerintem nem olyan nagy baj, hogy végül egy tigrissel sem futottatok össze! :)