Jomsomban nemileg hezitaltunk a tovabbhaladast illetoen, ugyanis idonyeres vegett busszal szerettunk volna lejutni Tatopaniig. Hallottuk, hogy miota megepult a Jomsom - Beni ut (ill foldut persze, de legalabb nem gyalogosveny), s a gyaloglok is pont azon uton mennek az esetek tobbsegeben, mint a dzsipek es buszok, igy a sok por-nyeles miatt nem tul kellemes. Ezert ezt kihagytuk volna. A busz viszont Ghasaig 600 rupia, ami egy napi budzsenk. Ezert megis a gyaloglas mellett dontottunk. annal is inkabb, mert reggelre elallt a szel, amugy meg a turistak 95%a a buszt valasztotta, azaz szamuk gyalogoskent erosen csokken az osvenyen.
Vegul egy ora gyaloglas utan, nem sokkal Marpha elott lestoppoltunk egy traktort, mert mi azert eldontottuk, hogy nem gyalog fogunk tovabb haladni.
Ez bar nagy kaland volt, de nem tul jo dontes, mert a 3-3,5 ora traktorozas jobban igenybe vette minden izuletemet es izmomat, mint az eddigi gyaloglas! A terdeim szetmentek, s olyan faradtan ertem Ghasaba, mintha egesz nap gyalogoltam volna.
De teny, hogy gyorsabb volt.
Es izgis. Vegig a traktor altal vontatott kocsin alltunk, behajlitott terdekkel, hogy a szornyu, kavicsos-katyus utat tompitani tudjuk, s ket kezzel erosen kapaszkodva. Vegulis szorf-tartasban alltunk a traktoron, ami ennyi idon at nem volt pihenteto.
Viszont a taj FANTASZTIKUS VOLT! Fotozni ugyan nem tudtam, mert az eletemert kuzdottem, a gepet inkabb bebugyolaltam nehany poloba, s elrejtettem a zsakomban.
A Kali Gandaki folyonak szeles, majd 1 km szeles folyoagya van, feher kavicsos, benne csorgedezik a folyo, ami most, a szaraz evszakban nem tul szeles. A ket partot hatalmas, fenyokkel es lombhullato fakkal teli erdok boritjak. A fenyok miatt alpesi az illat, a lombhullato fak oszi szinekben pompaznak. Ehhez jon a Marpha kornyeki almafak rozsaszin viraga - mivel azert itt is tavasz van, azaz most "eled" a termeszet, tavaszi viragokkal vannak teli a falvak kertjei. Plusz 2-3 ezer meter magassagban mindenhol rozsaszin-ciklamen szinu erdoket lattunk, amik rodonendron-erdok! A vilagon itt vannak a legkiterjedtebb rododendron-erdok!
Ha a fak fole nezunk, korben ott tornyosulnak a 6-7 es 8ezer meter magas,hosipkas hegyek! A delelotti nap vakitoan szikrazik rajtuk, a szel fent, a csucs korul vadul fujhatja a havat a lejtorol, mert nagy hofelhoket lattunk felszallni a domboldalakon. Szoval a 4 evszak egy helyen, epp csak nem horizontalisan, hanem vertikalisan van jelen.
Ghasa utan gyalog folytattuk, meg vagy masfel oran keresztul. Eleg kis tavot tettunk meg ezido alatt, ma valahogy nem vagyunk formaban. Olyan, mintha Jomsomban vegetert volna a turank, s most mar nem lenne kedvunk gyalogolni.
Vegul Kopchepaniban alltunk meg, egy pici es nyugodt faluban verve fel a satrat. Mar tobb, mint egy hete nem aludtunk satorban, mivel a fenti magassagokban elobb az eso, kesobb a szel es a hideg miatt jobbnak lattuk szobat kivenni, ez amugy sem kerult sokba (atlag 100-150 rupia a szoba).
Itt lent,1600 meteren mar ismet mas a novenyzet es a klima. Kellemes meleg van, napkozben ez tul melegge valik. Mig elozo nap, fent Jomsomban meg (2700 meteren) nagyon lehult a levego delutanra, ill este a naplemente utan.
Ez a kep fogadott minket reggel, mikor elindultunk Kopchepanibol. Dus erdokkel boritott hegyek, a volgyek melyen meg para es sotetseg ul, a csucsokon mar atbukik a nap sugara.
Kesobb elmentunk egy hatalmas vizeses mellett. Az utepitok nem lacafacaztak a hiddal, a vizeses kozepen epitettek egyet a gyalogosoknak, de a kocsik, buszok a vizeses vizeben gordulnek tova... ahogy ez a busz is!
Ez mar Tatopani elott nem sokkal. Itt mar jo faradtak voltunk,nagyreszt meg a csucstamadas ota hozott faradtsag miatt. Tatopani egyet jelentett a jol megerdemelt pihenessel, Magyarorszag ota almodtam errol a pillanatrol, mikor faradt izmaimat a folyo mellett feltoro forrovizes forras medencejeben aztathatom!
Vegul fel 11kor ertunk Tatopaniba. Szallaskereses kozben Galien belebotlott a szimpi francia parba, Peggy-be es Philippe-be, akik tavaly szeptember ota gorgetik a kilometereket, atvagva Azsian otthonrol hozott bicajukkal! (tervuk szerint 1-2 evig fognak kerekezni, bejarva az egesz vilagot!) Veluk meg az ut elejen talakoztunk, kb 10 napja, azota egyre surubben futottunk ossze, s elegyedtunk beszelgetesbe. Igy most nagyon megorultunk egymasnak, mert Peggy hatalmas vizholyaga miatt azt hittuk, hogy Muktinatban maradtak pihenni. Egesz nap nagy beszelgetes, pihenes, es mivel vegul Danielt, az amerikai sracot is csodasan ("veletlenul") megtalaltuk, egyutt furdoztunk a forrovizes forrasban, miutan csitult a napkozbeni forrosag.
(itt fazhattam meg, a 4-5 oras mega-furdozes soran, mikor alsotestem a 40 fokos vizben forrt, felsotestem a szelnek kiteve hult)
Masnap koran reggel indulas, s bar ugy terveztuk, hogy nem megyunk fel Ghorepaniig (Tatopani 1190 meter, Ghorepani 2860 meteren van), a minimum 1600 meteres szintkulonbseg miatt, mert meg km-ben is sok, nem hogy emelkedesben. De vegul olyan formaban voltunk a nap kozepen, hogy a tovabbhaladas mellett dontottunk. Mar csak azert is, mivel Dan elhuzott mellettunk, s nem kertuk el email-cimet, igy egyetlen eselyunk a megtalalasara, ha mi is Ghorepaniban ejszakazunk.
Ilyen csodas rizsfoldek mellett vezetett az ut.
Meg pici falvakon at, ahol a helyiek mindennapos tevekenyseguknek hodoltak, kosarat fontak, asszonyok mostak, kaszaltak a buzat, stb.
Delutanra mar teljesen elfaradtunk. Az osveny Tatopanibol csak felfele vezetett, s foleg az en hoemelkedesemmel - de meg anelkul is- nagyon kemeny menet volt. 2 korul ertunk Ghorepaniba, kitikkadva, de boldogan, hogy letudtuk az - ekkor meg ugy hittuk - utolso nagy tavot.
Bevasarlas, satorveres a rododendronerdovel korulvett falu egy magasabb pontjan, majd hatalmas lakoma tonhalkonzervvel, kemenytojassal, jak-sajttal, stb.
Delutan pihenes, es korai fekves.
Ghorepani - Poon Hill:
Bar nagyon szarul aludtam, es teljesen betegnek ereztem magam, de elhataroztam, hogy ha torik, ha szakad, felmaszom reggel a Poon Hillre, ha mar egyszer idaig eljottem.
GHorepani 2860 meteren fekszik, gyonyoru kilatassal, hatalmas, viragzo rododendron-erdovel korulveve. Poon Hill meg 400 meterrel feljebb, 3200-on, ahonnan korbe csodas panorama nyilik a Himalaja tobb havas csucsara is. A turistak hajnalban, meg sotetben masznak fel, kb 45 perc alatt a lepcsokkel kirakott osvenyen.
En n5kor keltem, 5 utan nem sokkal mar fent alltam a sotetben, a kilatotorony toveben. 4.kent ertem fel! A hajnal fenyei meg nem mutatkoztak, csak remeltem, hogy betegen nem kell hosszu fel orakat toltenem itt a reggeli szelben. De szerencsere par perc mulva megpillantottam keleten a hajnal derengeset, az eg mintha kevesbe lett volna fekete, s a hold altal megvilagitott havas csucsok is kezdtek kibontakozni az ejszaka fenyebol.
A termeszet eme szinjateka percrol percre csodasabb kepet mutatott, a fenykepek semmit, de semmit nem adnak vissza a valosagbol. Nemsokara Dan is felert, s egyutt kapkodtuk fejunket (a tobbi kb 200 turistaval) a csodas hegyek fele. Balra a Daulghairi massziv csucsat festette rozsaszinre a Nap, szemben az Annapurna 1 es Annapurna Del csucsai korul kavarta a szel a havat...
Ahogy egyre vilagosabb lett, ugy bontakozott ki a sok rododendron a hajnal derengesebol...
7kor elindultunk lefele Dannal, hogy felebresszuk a meg mindig alvo Galient.
Reggeli, majd indulas Ghandruk fele. Ekkor meg azt hittuk, hogy 3 oras konnyu lefelemenet var rank, a terkep szerint legalabbis.
A Poon HIll kilatoja, korulveve a sok rododendronnal:
Egyetlen jo dolog az volt, hogy a tura valoban csodas kornyezetben zajlott. Ez a vilag legnagyobb rododendron erdeje, ahogy mar irtam, de ez tenyleg akkora, hogy orakig gyalogoltunk benne, mire elhagytuk! Del fele, Tadapani korul tuntek el a rododendronok.
Tadapaniba erve tul voltunk a trekk utolso emelkedojen. Hulla faradtan es ehesen rogytunk le a faluban, elpusztitva hozott elemozsiank utolso morzsait.
A nagy ebedszunet utan bevettuk magunkat a dzsungelbe, mert erdekes mod, a Tadapani falu hegye novenyzet-valaszto is. Elotte a hatalmas rododendron-erdo, fenyokkel, mersekelt-ovi fakkal, utana a valodi dzsungel!
Ugy ereztuk magunkat, mintha egy masik kontinensre repitett volna valami csodas varazsszonyeg.
A fakon mohak, indak, lianok... csak Tarzan hianyzott.
Amugy a falu utani kapun, ami az erdobe vezet, ki van irva, hogy egyedul tilos setalni, a leopardok es egyeb vadallatok miatt!
Vadallatot - madarakon kivul - nem lattunk, de mar 4 ora is elmult, mire beertunk Ghandrukba, teljesen elcsigazottan. Nekem mar orak ota lazam volt, ahogy ereztem, s ez duplan legyengitett.
Ugy estem be a satorba egy gyors zuhany utan, mint egy darab ko, s meg a forro levesemet es teamat is a satorban ittam meg, annyira nem volt erom mozdulni, ill vacogtam a hidegtol (mig Galien egy poloban ult a sator elott).
Ez mar Ghandruk, naplemente fenyeiben es masnapi napsutesben. Ez a legnagyobb Gurung falu, a Gurung torzse, szepen konzervalt o-faluval, gyonyoru hazakkal. Olyan, mint egy kis mesevaros. Foleg, hogy a masnapot is itt toltottuk - leven, nem volt erom tovabb menni -, foleg ucsorgessel, de ebbe delelott egy falunezo tura is belefert. Mivel a turistak reggel elmennek, s a kovetkezok csak 1-3 fele jonnek, igy egyeduli feherkent setaltunk a mindennapi eletehez visszatero helyiek hazai kozott. Csodalkozva mosolyogtak rank, kialtozva az elmaradhatatlan Namaste-t.
A falu mogott az Annapurna Del havas csucsa. Talan a Macchapuchare is latszik jobbra, egy picit, a szinte szabalyos haromszog alaku csuccsal (ez a szent hegy, amit soha semmilyen hegymaszo nem maszott meg meg, mert tilos, a helyiek szerint).
Masnap, aprilis 8-an ugy dontottunk, hogy mivel egyaltalan nem javulok, leroviditve turankat visszaterunk Pokharaba. Szamomra kemeny 3 oras lefelemenet vart rank, mire Nayapulba ertunk, en ismet teljesen kivoltam, az ujbol felszoko hoemelkedestol.
Kora delutan ertunk Pokharaba. A leves, a tea, a zuhany es a delutani nagy alvas es nyugalom kicsit javitott az allapotomon, de meg 3 nap teljes pihenes kellett, hogy rendbejojjek a kulonosen eros virus utan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése