Mar bosszankodni sem volt eronk (annyit duhongtunk a vendeglato csalad egyes tettein), csak lerogytunk a buszmegallo arnyekaba, mert mar ekkor nagy volt a forrosag.
Szerencsere kikisertek minket bringaval a buszmegalloig, igy a fiu rogton elindult alternativ modot keresve. Vegul csak fel 2kor tudtuk elhagyni a parkot, addig a buszmegalloban ucsorogtunk, a korulotte levo falu eletet bamulva, s azon filozva, hogy meg szerencse, hgoy csak 3 oras buszut all elottunk a hatarig, igy talan meg aznap at tudjuk lepni.
Es en meg reggel arrol almodoztam - naivan -, hogy 2 korul mar Mahandranagarban leszunk (ez a nepali hatarvaros), ahol egy jo szalloda ettermeben hatalmas lakomat csapva elkoltjuk az utolso rupiankat is!
Ehhez kepest 2kor szalltunk fel a buszra, ami ismet nagy pechunkre egy helyi jarat volt, igy minden fanal megallt, minden varosba betert. Ezert vegul a 3 oras utat 5,5 ora alatt tette meg. A vegen mar duhongtunk, eleg hatarozottan beszelve a soforrel, hogy ne alljon mar meg, hanem haladjon tovabb.
Szurkuletben erkeztunk meg (amit szerettunk volna elkerulni), mivel a hatar 18 orakor zar, igy eselyunk nem volt az atlepesere, igy a szallasdilerek rajatol korulveve vendeghaz keresobe indultunk. Talaltunk is egy kevesbe lepukkantat (az elso 3 megnezetthez kepest), ahol csak a kb 5 cm-es fuggonyon flangalo csotany volt remiszto a szobaban uralkodo forrosagon kivul. A szallasado fiu megnyugtatott, hogy a ventillator uzemel, s mivel aram egesz ejjel van, igy ezt ki is tudjuk elvezni.
Galiennek nagyon nem tetszett a szoba, szabalyos hisztit vagott le, de ezt a faradtsaganak es gyengesegenek tudtam be. Ezert elindultunk megkeresni a varos egyetlen jo szallodajat. Mar az uton elment az aram az utcan, igy csak remelni tudtuk, hogy a draga szalloda azert meg megfizetheto lesz, merthogy a mi szobankban aram hijan tuti nem uzemel a ventillator, s egy szaunaban aludni valoban nem kellemes.
Nagy szerencsenkre a Hotel Opera - a kesoi oranak koszonhetoen - engedett arabol, s 500 rupiaert megkaptuk a tiszta szobat, igy gyorsan atcuccoltunk, s lementunk vacsorazni az europainak tuno etterembe. Az indiai hatar kozelseget mutatta, hogy nem tudtak nem csiposet enni, igy mivel hatarozottan azt kertem, s egy ehetetlenul csipos szoszt kaptam, ez tovabb fokozta jokedvunket.
Vegul agybakerultunk, egy forgolodos, forro ejszakara, ami nem tartott sokaig, mivel 5kor csorgott az ora.
5.20kor indultunk el gyalog a pirkadatban riksat keresni, amivel a hatarig levo par km-ert akartuk megtenni. Vegul talatunk is (100 Rs), viszont kiderult, hgoy a "par km" majd 8, igy ez tobb, mint fel orat tartott. Ez a pirkadatban nem tul kellemes, igy vegig vacogva tettuk meg az utat. 6kor ertunk a nepali hatarra, epp akkor huzta fel a rolot a hataror, s almosan pecsetelte be a kilepo pecsetet az utlevelunkbe.
Ez a szep napfelkeltes kep is itt keszult, bar meg sem kozeliti a valosagos szineket -csodas volt!
A senkifoldjenek kb 1 km-eret gyalog tettuk meg, az ellenkezo iranybol szaguldva erkezo egylovas es teletomott lovaskocsikat kerulgetve.
Az indiai hataratkelo egy szeles folyo innenso partjan volt, itt jo sokaig tartott a belepo procedura.
Majd egy ujabb kerekparos riksassal (ill 1-1gyel) megalkudva elindultunk India fele, ami a hosszu es modern hid tuloldalan vart minket tart karokkal.
Az indiai hatartol 7 km volt az ut Banbassaba, az indiai hatarvarosba. Ismeros kepek fogadtak, a szeles folyoba folyo kisebb folyocska partjan reggeli ritualis furdesuket vegeztek a helyiek, ismeros boltok es gesztusok mindenfele.
Egy szep mangoultetveny mellett is elhaladtunk, meg rengeteg ilyen szep, narancsszinu viraggal diszitett fa mellett (amik egyebkent a Terai teruleten is vegig megtalalhatok).
Reggel 8kor tett ki minket a riksas egy busz mellett, ami Delhibe indult. Azaz a hataratlepes vegul 2 ora 20 percet vett igenybe, s eleg faraszto volt!!! Meg jo, hogy vegul elozo nap nem volt ra idonk, mert a faraszto buszozast kovetoen biztos negativabban ertekeltuk volna ezt a 2,5 orat!
A busz vegul valoban a mondott 15 percet kovetoen indult.
Bar minden varosban megallt, de meg igy is viszonylag a mondott idoben erkeztunk Delhibe, azaz 17h helyett fel oras csuszassal.
Az utolso 100 km mar amolyan autopalya-felen tortent, amin nagyon meglepodtunk, valodi 2x2 savos, betonkeritessel elvalasztott ut volt, ugyan a szokasos indiai stilusban vezettek rajta (pl egyszerre eloztunk mi balrol, s egy masik busz jobbrol egy lassu kamiont...), ami a nagy hoseg mellett meg farasztobba tette az utat. De mar valosaggal ertekeltuk a modernizacio megjeleno vivmanyait.
Nehany kep az utrol:
Az utolso km-erek Delhiben ujabb ellentetrol tanuskodtak. Lathatoan ez egy gazdagabb varosresz volt (a februar 10-i erkezesunkkel ellentetben itt mas kep fogadott), tobb hatalmas es modern bevasarlokozpont, magas hazak, modern lakotelepek es rendezett utak mellett mentunk el. Vegul az Anand VInar palyaudvaron tett le a busz, ahol a rank vadaszo taxisok belehazudtak az arcunkba, mondva, hogy nincs metro, holott mi lattuk, hogy a palyaudvar folott megy el egy modern szerelveny. Vegul megis metro volt, s nem vonat, a magasvasut, meghozza sokkal modernebb, mint amit Europaban megszoktunk. Itt egy masik Indiat talaltunk, a szegenyseg utan a gazdag reteget, aki mobiltelefonnal a kezeben, parfumfelhobe burkolva varakozott az ultramodern szerelvenyre. Sot egyes allomasokon annyira rendezetten, hogy libasorba allva varta az erkezo metrot!
Ilyen a metro Delhiben! Ellentet ebben a koszos es latszolag elmaradott orszagban!
Vegul tobb, mint 1 orat metroztunk, egeszen a Dwarka 9es szektorig (mivel a Cauneghout Place-en, ami Uj Delhi kozponti tere kiszalltunk, hogy innen a repteri busszal menjunk tovabb, de azt mondtak, hogy egyszerubb, ha visszaszallunk, s elmenve a vegallomasig (Dwarka 9es szektor) onnan megyunk busszal. Vegul ott nem volt busz, igy nagy patalia kozepette (egy nagyon kedves metros alkalmazott segitseget is igenybe veve az alkudozashoz) 250 rupia helyett taxioraval mentunk ki a repterre (vegul 60 rupiaert).
Mar sotet volt, mikor kiertunk, faradtan, ragadosan, porosan. Elobb megvettuk a visszajegyet Ladakhbol, mivel nem akartuk magunkat ujbol kitenni egy 3 napos buszutnak India eszaki reszen! Elegunk van a buszbol, a porbol, a koszbol, a ragadasbol, farasztanak a 10 oras utak embertelen korulmenyek kozott, kenyelmetlenul kemeny uleseken. Vegul Srinagarbol, Kasmir tartomany fovarosabol talaltunk olcsobb jegyet, aminek orultunk, mert igy tobb idonk marad Ladakhra, s meg a Ladakh es Srinagar kozti szep hegyiutat is vegig elvezhetjuk.
Egy sikertelen szallodakereses utan megmosakodtam a repteri wc-ben (tobb gramm homokot mosva le a testemrol!), majd beultunk egy modern, nyugati s ennek megfeleloen eleg draga etterembe. UGy dontottunk, ha mar a szallast megsporoljuk, nem torodunk a vacsora araval, igy majdnem europai arakon vacsoraztunk meg.
Ejfelkor mentunk vissza a repter egyetlen csarnokaba, ahol engedelyeztek a letelepedest (amugy mind az erkezo, mind az indulo hallba csak ervenyes jeggyel, s a jarat indulasa elott max 3 oraval lephet be az ember, minden bejaratot katona oriz). Itt letettuk a matracot (mar tobben aludtak a foldon, a padokon, turistak is), s megprobaltunk elaludni a feny es zaj ellenere. Mivel a gephez hajnal 3kor kellett megjelenni a check-innel, hatalmas pihenesre nem volt mod. Vegul ez is leredukalodott 2 orara, amikoris egy or kitett mindenkit a hallbol, felkeltve szendergo almunkbol. Igy fel 3kor check-in (legalabb megnyertuk a legjobb helyet, a gep elsoosztalyu reszen), s ujabb szenderges a tranzitban 5ig. Ekkor kiderult, hogy a gep kesik a Leh folotti felhok miatt.
Vegul csak fel 8 utan szalltunk fel a Jet Airways Boeing 737-esevel. Fejedelmi reggelit kaptunk (a legjobb reggelink a 3 honap alatt - a kavet leszamitva!), s vegig elvezhettuk a Himalaja es a felhok latvanyat.
Leirhatatlanul szep volt. Bar nem szoktam repulobol fenykepezni, de itt bizony le sem tudtam tenni a gepet.
A landolas eleg kellemetlen volt. Soha nem vagyok rosszul repulon, de itt bizony a hanyingerrel kuzdottem, mivel a hatalmas boeing (nem is ertettuk, mit keres egy ilyen nagy gep a hegyek kozti apro leszallopalyan!) dugohuzoban korozott lefele, majd olyan hirtelen szallt le, hogy a sebesseget nem tudta csokkenteni, igy a kifutopalyan soha nem tapasztalt gyorsasaggal szaguldottunk elore, erezhetoen alig fekezve. Ez azert is volt aggaszto, mert az ablakon at lattuk kozeledni a hegyeket! Vegul a kifutopalya elott kb 300 meterrel megallt a gep, s mi boldogan tantorogtunk kifele.
Kint kellemes hideg fogadott, mosolygos emberekkel.
Mar az elso percben beleszerettunk Ladakhba, ez az erzes mindkettonkben percrol percre csak fokozodik. Mar biztos, hogy ez a 2 het lesz a 3 honapos utunk fenypontja. Igazabol ezt kerestuk, mikor utrakeltunk Nepal fele. Ide biztos vissza fogunk meg terni, mert 2 het nagyon keves a felderitesehez. Mar ertem Korosi-Csoma Sandort, mi tartotta fogva itt evekig!
Hát ez a kalandmennyiség már kicsit túlzásnak tűnik így olvasva is!
VálaszTörlésA csótányok mérete és a buszutak hosszúsága túl van minden "élvezhető" határon!
De a fotók a repcsiből + az út széli fákról picit ellensúlyozni próbálják az út viszontagságait.
És az is biztos, hogy így biztosítva van a kellő mennyiségű élmény a következő könyvedhez!
(Tudom, hogy elég lenne ehhez a kizárólag pozitív élmény is, dehát ne válogassunk!) :)