Nepal legszebb reszeit, "lelket" valoban az Annapurna-kor soran talaltuk meg. Az erintetlen termeszet, a Himalaja havas es lelegzetelallito csucsai, az apro falvak, a nepviseletbe oltozott asszonyok, s evszazadok ota ugyanazt a tevekenyseget folytato helyiek (fonnak, szonek, kaszalnak,... azaz mindennapi eletuket elik nem nagyon zavartatva magukat a modernizacio vivmanyai altal) latvanya lenyugtatta lelkunket, elringatott.
Kar, hogy a turizmus hatranyai ilyen hamar ranyomtak belyeguket az orszag eme turistak altal erosen latogatott reszeire. Gondolok itt a szemtelenul magas arakra, a turistakba belefasult szallasadok nehanapjan tapasztalt rezignaltsagara.
Ami nagyon zavaro volt, s itt, a trekk alatt meg inkabb szemet szurt, az az informacio teljes hianya a helyiek koreben (akik mindazonaltal jarnak iskolaba, mert a gyerekek tobbsege beszel angolul, tehat a "nyugat" eljutott valamilyen formaban a hegyekbe is), a kornyezetszennyezes es termeszetvedelem temaban!
Hihetetlen, hogy mennyire figyelmetlenek es tudatlanok ezen a teren! Szemrebbenes nelkul dobjak el barmilyen szemetuket uton-utfelen, legyen az muanyag zacsko, vagy kekszes-papir! Az embernek a bicska nyilik ki a zsebeben, hogy miert nem mondja nekik el valaki, hogy hogyan kell megorizni ennek a csodas termeszetnek az eredeti allapotat!
Ez a szemeteles es a kornyezetszennyezes soha nem tapasztalt merteke amugy az egesz orszagra ervenyes!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése