Ujabb varakozas, majd ismet kiderult, hogy nem a masodik, hanem egy harmadik busz indul Kurkotba, igy csomagok leszedese, majd feltetele a harmadik buszra. Szegeny Galien jot tornazott mar igy reggel, mert a hatikkal fel kell maszni a letran a busztetore, felkotozni, majd lemaszni a masikert...
Vegul szerencsesen vettunk jegyet (75 Rs Kurkotig), volt is normalis ulohelyunk, igy mar csak az indulast vartuk. 6.30 helyett 8 utan indultunk, de kesz vicc volt. Ezek a nepaliak ugyanis hijan vannak minden szervezesi talentumnak. Eladnak sok jegyet, majd realizaljak, hogy nem fer fel a sok ember a buszra. Nem am betennenek meg egy jaratot! Vegul felnyomjak az osszes utazni vagyot a buszra, vagy annak a tetejere. Azert meg megallt a busz Sindhuli busz palyaudvar (elkap a nevetes, ha erre a szora es a valosagra gondolok, mert palyaudvarrol szo sem volt, csak egy poros terrol) es a falu hatara kozt legalabb otszor! Ugy nezett ki, hogy mar soha nem hagyjuk el Sindhulit,mint egy rossz horrorfilm, ahol nem lehet megszokni egy helyrol.
Fel 9kor vegul eltuntek Sindhuli hazai, s ratertunk a japanok altal nemreg megepitett vadiuj betonutra, ami a Kurkot faluba vezeto ut 80at boritja. Elobb egy hihetetlen szerpentinen felmasztunk vagy 1000-1300 meter szintkulonbseget! Szedito magassagbol neztunk le a hagon, majd a masik oldalon le. Ahogy vegetert a kacskaringo eltunt a betonut is, atment foldutba. Elobb atkeltunk egy kiszaradt folyon, teljesen a folyoagy kozepen dulongeltunk a hatalmas koveken, a kerekek kozott csordogalt a folyo maradvanya.
Majd kb 3 ora zotyoges utan megerkeztunk Kurkotba. Ez egy festoi kis hely, kb 25 hazbol allo telepules, rizsfoldekkel es palmafakkal,kutyusokkal, kakasokkal, sok sarral.
A jegy megvetele a kovetkezo buszra nem volt egyszeru. Mert meg Sindhuliban egy kedves ember megmondta, hogy 150 Rupiaba kerul a jegy, itt viszont 180ert akartak eladni. En erre persze kiakadtam, nyilvanvalo volt, mondta is az ipse, hogy turistanak 180, helyinek 150. Teljesen felment a pumpa az agyamban eme igazsagtalansagtol, igy kemenyen kialltam az igazunkert. Galiennek ez nem tetszett, o nem szereti a konfliktust, inkabb fizeti a tobbletet. Vegul persze kenytelenek voltunk fizetni, mert nem voltak hajlandok eladni jegyet 150ert. Durrogva belementem, a lenyeg, hogy a buszon legyunk mar. Egy ora varakozast kovetoen indultunk el.
Uttalan utakon. Ha nem lennek fatalista, s hinnek abban, hogy nem most kell meghalnom, akkor mar tobbszor halalosan megijedtem volna, olyan uton mentunk vegig. keskeny, es olyan meredek,foldes, poros uton probalta felhuzni magat a teletomott busz, az ut mellett tobbszaz meteres szakadek! Videokat csinaltam, azt egyelore nem tudom feltolteni, de visszaneztem, nem adja vissza. Csak nevettunk Galiennel, mast nem tudtunk tenni. Az ut olyan szeles volt, hogy egy busz fert el rajta, de a szembejovo buszoknak valahogy mindig volt egy kis kiugro vagy beugro, ahova felrealltak, hogy kikeruljuk oket. Szornyu volt, masreszt szep. A folyok folott tobb fuggohidat lattunk, nagyon hosszuakat, kb 200 metereseket is. Meg a sok szep kis falu. Tiszta por minden, de valahogy rendezett szegenyseg van.
Az ut faraszto volt, de erdekes elmeny. Nem mondom, hogy megegyszer befizetnek ra, de asszem ugyis lesz meg reszunk hasonloban.
Este fel 6 utan ertunk Dhulikelbe. A Lonely planet persze elmehet a busba! Azt irta, hogy miota a japanok megepitettek az uj es jo utat Bardibas es Dhulikel kozott, azota Bardibas (ill Janakpur) es Kathmandu kozott erre le lehet vagni! Hat jelentem, hogy a betonut ugye Kurkot elott megszunik, az utana jovo kb 50-60 km foldut es szornyu, ugyhogy ketlem, hogy barki a Lonely Planettol vegigjarta volna! Epulo utnak meg nyoma sincs!
Az utolso 35 km persze ugy-ahogy le van betonozva, meg nem is olyan meredek.
Dhulikelbe erkezve egyre elkeseredettebbek voltunk, ugyanis ez a kis varoska arrol hires, hogy gyonyoru a kilatas a Himalajara, korbekorbe. Persze most kod ul a tajon, a volgyeken. Jo ido van, felettunk kek az eg, de a tavol megis kodbe vesz. Igy a hegyekbol semmi de semmi nem latszik! Ezert nagyon el vagyunk szontyolodva. Eddig Nepal egyaltalan nem valtotta be a hozza fuzott remenyeinket, pedig mi annyira vagyunk ra, hogy szeressuk! Remeljuk, kesobb ez valtozni fog.
Ma egesz nap Dhulikelben voltunk. Egyszeru kis templomokat fedeztunk fel, nagyokat setaltunk, es momot ettunk. Meg jot aludtunk es a csodas kis teraszunkun reggeliztunk. A legjobb helyet talaltuk meg, a Snow View Lodge-ban tenyleg tiszta szoba, tiszta furdoszoba, meleg viz fogadott (450 Rupiaert), es egy gyonyoru kilatassal biro tetoterasz. Egy tunderi papival, aki szuper vacsit fozott tegnap, meg jo reggelit ma, es kedvesen beszelget. Mivel tegnap megint elment az aram, gyertyafenyes volt a vacsi, ez extra romantikussa tette a kartyazasunkat vacsi elott. Mivel mi vagyunk az egyetlen turistak, 2 hete nem volt vendeg a hazban, egesz olyan, mintha otthon lennenk.
Holnap indulunk tovabb Kathmanduba, s bo egy hetig a Kathmandu koruli volgyben leszunk. Az egy hetes internet-csendet mostantol rendszeres jelentkezessel teszem jova, mert remelhetoleg a fovarosban jobbak a netezesi lehetosegek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése