mig 1 indiai Rupia kb 5 ft, addig 1 nepali rupia kb 3 ft (100 Nrs = 1 euroval).
Kakarvittabol, a keleti hatarszeli porfeszekbol a reggeli busszal indultunk. Ez mondjuk nem volt egyszeru. Ugyanis a buszok egy hatalmas poros placcrol indulnak, elozo nap az info "hivatalban" azt mondtak, hogy 250 Rs a jegy, de reggel a sok jegy-alkusz korbevett minket, s valaki azt hazudta, hogy 350. Mi hiaba kotottuk az ebet a karohoz, vegul a jegyarus csak 350ert volt hajlando eladni. Hat megvettuk. Majd lattuk, hogy a "tolmacsunk" vallat nagy mosolyok kozepette utogette mindenki, aki latta, hogy mennyit perkaltunk le! Dehat mit lehet tenni! tudtuk, hogy atvagtak, de nem tehettunk semmit, ha utazni akartunk.
Nemi reggeli gyumolcs es viz beszerzese utan 8.15kor indultunk egy 19. szazadi busszal. Mar nem is emlitem, de a buszok allapota olyan szornyu, hogy azt elkepzelni nem lehet, leirni meg egyenesen keptelenseg. Csinalok kepet, talan valamit visszaad.
Minden lyukas, rozsdas, az alvazon at latni a poros utat alul, bentrol. a gumik legtobbszor tok simak, neha teljesen szakadtak... az ulesek meg meg 1 orara is kenyelmetlenek, nem hogy 8-9re!
Az ut vegul 8 orasra sikeredett. Egyszer alltunk meg, rovid idore enni. Amugy vegig egesz jo volt az ut, itt autopalyanak hivjak, otthon 3as szamu mellekutnak neveznem, de legalabb beton. Persze nehol ez is atmegy katyus foldutba, de szerencsere csak ritkan. Foleg az utmenti kepek bamulasaval toltottuk az idot. Olyan a taj, mint Afrikaban. Bar ott meg egyikunk sem volt, de pont ilyennek kepzeljuk. Poros, szaraz taj, szenakunyhok, kerek szalmabalak szaradnak a fakon (!), allatok eszegetnek a porban, nehol sarral tapasztott szegeny kunyhok.
A doglott es oszlo tehenhez az ut menten mar teljesen hozza vagyunk szokva. Azt hiszem, hogy Varanasi ota nagy meglepetes nem erhet koszban, meg halott es felig elegett ember latvanyaban.
A Kakarvitta - Janakpur kozti ut vege a legszornyubb. Az autopalya Bardibasnal szunik meg, innen delnek fordul a bekotout, s 20 km-en kanyarog a porban. Itt annyi port nyeltunk, mint meg soha (meg Boliviaban Sucre es Potosi kozott sem, pedig az sem volt semmi).
A Lonely Planet szerint Janakpur egy pezsgo es erdekes varos. Indiai persze, mert az indiai hatartol nem messze talalhato a nepali oldalon. De tiszta indiai. Meg az emberek is. De hogy varos lenne, ez nagyon nagy tulzas! Inkabb egy felig lebombazott romhalmaz, ami nyuzsgo ugyan, de tele szemettel, tehennel, porral, riksaval (csak bicajossal), es szines ruhas nokkel, akik valamit mindig cipelnek a fejukon. Lehetoleg legalabb 20 kg-ot nyomo valamiket. Hogy hogyan csinaljak, rejtely!
A busz a kulvaros egy poros utcajaban rakott le. Szerencsere egy radioadovevo altal be tudtuk hatarolni, hol vagyunk, igy elindultunk egy gondolt iranyba, ami a belvaros fele vezetett (szerintem). Szerencsere jol ereztem, igy fel ora kutyagolas utan megerkeztunk a city centerbe, ami kicsit sem volt porosabb, vagy kozpontosabb a kulvarosi utcanal. Janakpurban van egesz pontosan 5 guest house, meg 3 hotel. Ill. ebbol csak az egyiket hivnam annak (ez viszont jo puccos, a min. ar egy szobaert 1000 rupia, azaz 3000 ft). A masik ket 'hotel' inkabb csak egy fokkal kevesbe koszos a guesteknel. Viszont ketszer olyan draga (kb 500 rupia). A vendeghazak meg olyan szornyuek, hogy normal esetben be se tennem a labam egy ilyen helyre. Felulmul minden kepzeletet. Vegul a legvilagosabban kotottunk ki, ahol a szoba nem volt tisztabb, csak naposabb. a foltos, veres huzat szerintem meg soha nem volt mosva, az agyon nem volt matrac, csak a deszka (igy felfujtuk a polifomot). a fal olyan koszos, hogy a szine kivehetetlen, szerencsere volt szunyoghalo, mert itt videken ezer betegseget el lehet kapni toluk, amik ellen nem vagyunk beoltva. Igy kentuk magunkat szunyogriasztoval ezerrel. persze meg igy is megcsipett nehany.
A wc persze torok, azaz egy lyuk, de ezt jobban szeretem, legalabb nem kell egyensulyozni az ugyanolyan koszos angolwc folott, lehet nyugodtan guggolni a lyuk folott.. :)
no, most hogy ilyen kis intimitasokat is megosztottam, visszaterek a varosra.
Ket ettermecskeje van, a tobbi utcai kiszolgalo. AMivel nem lenne baj, csak mar remesen unjuk a csipos indiai kajat. S csak az ettermekben lehet nem annyira csiposet enni.
Janakpur igazi felfedezese masnap delelottre tevodott.
Jo nagyot setaltunk, mar koran fent voltunk a korai lefekves miatt (itt ugyanis mar 6kor teljesen sotet van, es reggel 6kor meg mar teljesen vilagos, igy mi is a tyukokkal fekszunk, jobb program hijan. ugyanis itt a varos ugy elcsendesedett mar este 7-8 korul, hogy nem volt miert fentmaradni).
Janakpur nagy hindu zarandokhely. Ugyanis SIta, valamelyik hindu isten felesege (mar elfeledtem, melyike, talan Ramae, mindenesetre a Ramayana c. eposzban utana lehet olvasni) itt szuletett. E hely folott emeltek egy gyonyoru templomot kb 150 eve, barokk mogul stilusban (azaz kicsit keleties, kupolas, de tok szines), a Janak Mandirt. Elobb a Janaki Mandirt neztuk meg (egy i a kulonbseg, de lehet, hogy pont a SIta temploma az i-betus. Vegulis szerintem mindegy). Mivel egy nap mulva holi, azaz a szinek unnepe lesz (febr 26an erkeztunk Janakpurba), mindenhol ezer zarandok gyulekezik, es a templomok tele vannak mar most. A templomok korul rengeteg festeket arulnak, por alakban, nagy halmokban. Gyonyoru szinek,sok foto keszitesere ingerelnek. Amugyis halas fototema India, ill Nepalnak ez az indiai varosa, mert tetszenek a szinek. Minden no nagyon szines szariban setal. Szepek. Itt is van nehany negyszogletu to-fele, amiben hajnaltol delutanig megy a ritualis furdes. Nem erdekli oket, ha egeszen kozel megyunk, le a lepcsore, bameszkodni. Persze fotozni azert ott nem fotozok, mert az olyan lenne, mintha engem fotoznanak reggeli mosdas kozben a furdoszobamban. Nem illik. De bameszkodni erdekes.
A templomokban is jokat lehet bameszkodni. Mindig balrol jobbra kell vegigjarni a templomot, ami altalaban egy belso udvarbol, s abban egy kozponti es tobb kisebb epuletbol all. Ezekben hindu istenek szobrai, es sok lingva, azaz egy kis dudor kobol, amire viragot szornak es vizet loccsantanak, megsimogatjak, neha meg is pusziljak. A tehenek persze a templomokban is szabadon jarkalnak.
Janakpurban egyeduli turistak voltunk, ill feherek. Illetve este talalkoztunk egy novel, a vacsoranal, de o is lelepett hajnalban, felult egy hajnali buszra Katmanduba igyekezven. Igy ma mar tok egyedul vagyunk feherek. Eleg nagy feltunest keltunk, nagy latvanyossagga leptunk elo. MIndenki (foleg gyerekek) leszolit, kerdi, honnan jottunk. Angolul eleg sokan tudnak. Legalabbis tobben, mint otthon.
Delben ugy dontottunk, hogy eleg volt 'Indiabol", tovabballunk. ezert kimentunk riksaval a varos szelere, ahol megallnak a buszok, s szerencsenkre epp elkaptunk egy Sindhuliba igyekvo buszt. Ugyanis azt vettuk a fejunkbe, hogy nem a turistak altal bejart utvonalon fogunk kozlekedni, ha lehet. Ezert nem a 10 oras buszutat valasztottuk Kathmanduba (ami megkeruli fel Nepalt, leven, hogy az egyetlen betonut nem a legrovidebb ut a fovarosba), hanem fel eszaknak egyenesen Janakpurbol, at a hegyeken, ami tavolsagban harmadannyi, mint a 10 oras busz. Ezert gondoltuk - naivan -, hogy arra sokkal konnyebb lesz atjutni. (innen folytatom egy ujabb bejegyzesben)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése