Gorkha

Marcius 15en elindultunk hat Katmandubol. Nem a turistaknak fenntartott busszal, inkabb kitaxiztunk az uj buszpura (ami tenyleg buszpu), ahonnan helyi jarattal 6 ora alatt lekuzdottuk a fovaros es egy Gorkha nevu kis telepules kozti kb 100 km-es tavolsagot. Mint elozo bejegyzesben irtam, nekem ez nem volt tul kellemes, de vegulis megerkeztunk, talaltunk tiszta szallast, ahova rogton le is doltem, s fel sem keltem masnap reggelig (tekintve, hogy du 4re ertunk a faluba, ez eleg durva volt, mert a nap csak 7kor megy le, tehat meg nezelodhettunk volna, ha van erom. igy Galien egyedul nezelodott, illetve nagyon aranyosan gondoskodott rolam, felhozva a szoba elotti erkelyre a fincsi levesket, e napi kajamat).

Masnap frissen ebredtem, bar nem mondom, hogy rengeteg energiaval, de elhataroztam, hogy megmaszom a Gorkha Durbarnak nevezett objektumhoz vezeto 1500 (!) lepcsot. E palotaban szuletett a nepaliak 18. szazadi nagy kiralya (valami Shah), azota e hely zarandokhely is egyben. Amugy ismet megfigyelhettuk a gyonyoru newari epiteszetet, a maga fantasztikus fabol faragott ablakaival es ajtoival. A palota mellett egy Kali templom is van (Kali a hindu vallas egyik istennoje, aki imadja a vert, ezert szombaton es kedden nagy aldozatok zajlanak az orszag Kali templomaiban).
Kedd leven, eme veres esemenyeket figyelhettuk meg kozelrol. Mar az utolso lepcsofokok tajan levo apro es jellegzetes faluban belebotlottunk egy placcba, ahol egy ferfi forro vizbe martogatva a mar fejetlen kecsket, hogy le tudja tepni rola a szort. Folytatva utunkat felfele csak kovetni kellett a vercseppek utjat, mert mint kiderult, a felaldozott kecsket eme hivatasos kopaszto tisztitja meg, asszonya pedig kibelezi, hogy a tulaj otthon elfogyaszthassa a hust.
A vercseppek egyre surusodtek a lepcsofokokon, arrol tanuskodva, hogy ma Kalinak aldoznak. Felerve epp nehany kecske es boldog gazdaja varakozott az aldozatra. A voros inget es feher szoknyafelet viselo papok az udvaron elobb megaldottak a kecskeket, amik erezhettek valamit az utolso percekbol, mert megmakacsolva magukat mekegtek, s az istenert nem akartak belepni a templomba. A papok kozben nevetgeltek, mintha epp egy focimeccset neznenek, s nem veresen gyilkolasznak a szerencsetlen allatokat. A hivek komoly es boldog arccal varakoztak, kezukben tartva kecskejuk zsineget. Majd beleptek a sotet es veres templomba, ahonnan csak egy bard csapasat lehetett hallani, majd a csendet.
Kifele mindenki egy nejlonzacsiba csomagolva hozta a kecske maradekat (a fej Kali istennoje), s ment vele az elobb emlitett kopasztohoz.
Majd ket orat nezelodtunk fenn, amugy akinek kecskere nem futja, csirket is aldozhat, e szarnyasoknak kulon fejlecsapo hely dukal, ami mar nem a templomban van, csak az udvaran. Mindekozben egy oreg bacsi melabus nepi notat jatszik, bucsudalul az allatoknak (?).

Ezutan egy finom ebed, majd du 2kor indultunk is tovabb Bandipurba, ami kb 2 oranyi buszutra van Gorkhatol (Pokhara fele).
(most is Bandipurban vagyunk, egesz holnapig, az itt tortenteket majd Pokharabol meselem el)