2010. március 13., szombat

Pasupatinath - Bodnath - Patan

Ket nappal ezelott eldontottuk, hogy ellatogatunk a Katmandutol 4 km-re levo Bodnathba (azaz en mar reg vartam ezt a latogatast), igy reggel leadtuk a nagyhatikat a vendeghaz megorzojebe, s a kishatikkal, 2 napra valo valtoruhaval elindultunk a Ratna Park buspu-ra. Ezt a palyaudvart ismet senki ne keverje pl. a Nepliget melletti volanbusz puval, mert egy mini- es nagyobb roncsbuszokkal telezsufolt betonudvart kell elkepzelni, ahol kiiras nuku, nem hogy angolul, de nepaliul sem. Vegul a dolog nem ordongos, mert csak kiabalni kell az uticel nevet, s par masodperc multan az egyik busz jegykezeloje valaszol, hogy az o busza oda megyen, minekutan fel lehet pattanni a mar amugy is dugig tomott jarmure. (jegykalauz minden buszon van, aki menet kozben uvolti a vegallomast, es a busz oldalat megutogetve jelez a sofornek, ha meg kell allni uj utasert (barhol, mivel megallo nem nagyon van). Meg persze folyamatosan kopkod kifele a nyitott buszajton, ami roppant gusztusos dolog.

No vegul kisebb kerulovel fel ora alatt eljutottunk Pasupathinathba, ami a Thameltol kb 2 km, a nemzetkozi reptertol meg kb 1.
A hely arrol hires, hogy itt, a szent Bagmati folyo partjan epult fel a hinduk masodik legnagyobb zarandokhelye. Olyan ez Nepalnak, mint Indianak Varanasi. Egy hindunak allitolag eleteben egyszer el kell mennie mindket varosba (marmint Varanasiba es Pasupathinathba). Utobbi egy hindu templomegyuttes, (Unesco vilagorokseg resze, ezert a belepo turistaknak a Lonely Planet altal emlitett 250 rupieval ellentetben 500 rupia!), Shiva istennek szentelt templommal a kozepen. Ide persze csak a hinduk mehetnek be. Nem tudom, milyen a hely belulrol, mert egy kb 1 oras turaert nem akartunk kifizetni ennyi penzt, inkabb ugyesen addig setalgattunk udvarrol udvarra, mig egyszercsak a hinduknak fentartott kapuhoz ertunk. Itt a kapun at pont a szent aranytehen farara lattam (Galien megunva a setat az arnyekban maradt ucsorogni, mig en felfedezouton jartam). UGyanis a szent templom elott az orszag legnagyobb tehenszobra all, a tehen ugye Vishnu hatasallata. Amint a kapuban bameszkodtam egy kis bikaborjuval egyetemben -aki epp azon hezitalt, hogy bemenjen-e a templomba, vagy kint maradjon? -, megszolitott egy ifju es szimpatikus onkentes idegenvezetofele. Okosan azzal kezdte, hogy merre van az a hely, ahonnan ingyen bekukkanthatok a templomudvarra. Biztos latta rontgenszemeivel, hogy lapos a penztarcam. Igy kovettem, s valoban olyan kis sikator-lepcsokre vitt fel, amik hatalmas udvarra, meg kis hazak koze vezettek, ahonnan fantasztikus kilatas nyilt a Bagmati ket lekovezett partjara, ahol lehet mosakodni (epp, mint a Gangeszben Varanasinal), meg hullat egetni. Sztupa sztupa hatan, na meg a haromemeletes szep, 17. szazadi Vishnu templom. Es vegre elolrol lattam a tehen-szobrot - micsoda elmeny! MEg valami ceremoniat a budos folyo partjan (mert a szent folyo olyan piszkos es tele van szemettel, hogy nehezen lehet lelegezni), ahol a parlament gardistainak egyiket temettek nagy tisztelettel. Kozben meselt a fia, ittam szavait. Ot papja van a Vishnu templomnak, ebbol 4 Indiabol jon, egy nepali. E templom elott amugy csak a kiralyi csalad tagjait lehet egetni. a tobbiek messzebb egnek.
Annyira orultem ennek az ingyen erdekes bameszkodasnak, hogy keres nelkul penzzel jutalmaztam az ifju idvezt, majd boldogan libegtem vissza Galienhez a koldusok hadat kerulgetve. Mert persze koldus rengeteg van itt (is). Es ahogy neztuk, majd mindenki adakozik nekik. Hosszu sorfalban ulnek a foldon, s varjak a rizst (marekkal osztjak a gazdagabbak), meg a penzt. A szent szadhuk meg tikkat (azaz a harmadik szemet jelkepezo szines pontot) nyomjak szines porbol a hozzajuk jarulo homlokara.












A bameszkodas utan elindultunk tovabb gyalog Bodnath fele, ami innen csak masfel km, jo feloras setaval elerheto.
Bodhanth, vagy Buddha egy masik szent zarandokhely,ezuttal a buddhistake. Foleg a tibeti budhizmust kepviselo kolostorokbol van itt sok. A hely szive egy sztupa, amit meg Sontsen Gampo tibeti uralkodo epitett, miutan attert a buddhista hitre (azota ez elpusztult, a mai sztupa a 14. szban epult).Allitolag a tortenelmi Buddha (Sidharta Gautama) egy ereklyejet is orzi. A sztupa korul (ami majd 150 m atmeroju talapzaton allo feherre meszelt, es Buddha szemeivel ellatott gyonyoru epitmeny, ezer imazaszloval, amik kotelekre kotve futnak le a csucsatol) majdnem 30 tibeti budhista kolostor talalhato elszortan. A tibeti budhizmus itatja at a hely szellemet.
Regen Lhassa es Katmandu kozott fontos allomas volt a sztupa, ma sok tibeti lakik itt, akik az 59-es kinai megszallas utan menekultek ide. Tobb monostor nyitva all a nyugatiak elott, akik a budhizmust kivanjak tanulmanyozni hosszabb tavon. Meg a turistak elott is, igy mi is szabadon kolbaszolhattunk a hangulatos kolostorokban.\
A csendes utcakban rengeteg a bordoruhas szerzetes, a vallasi kegytargyboltokban sok szerzetes vasarol, mindenki, aki az utcan setal egy malat morzsolgat (ez egy 108 gyongybol allo, kereszteny rozsafuzerhez hasonlo nyaklancfele, ami arra szolgal, hogy az imat szamoljak a hivek a gyongyokkel. A 108 amugy is szent szam a budhizmusban. Pl alapbol ennyiszer mondjak el az om mani padme hum mantrat, de ahogy lattam (meg ahogy beszeltunk helyiekkel e temarol), tobb ezerszer is lehet mondani, ekkor persze a delikvens egesz nap ezt szavalja. Reggel es delutan vegen tobb szaz hivo kering a sztupa korul, morzsolgatva a malajat, s mondogatva imajat. A sok bordotol (szerzetesek ruhaja) igazan hangulatos a lemeno nap fenyeben a kep.
Az utcakban ezen kivul sok kis muhely is van, ahol otvostargyakat gyartanak kezi technikaval, meg imazaszlot keszitenek manufakturalis uton, vallasi targyakat varrnak, sapkakat, zaszlokat, stb.









Szallast a Pema Guest houseban talaltunk, 450 rupiaert egy tiszta, furdo nelkuli szobat. Hatalmas ablakai a ket falat elfoglaljak, kilatassal egy nagy kolostorra, ami a legerosebb dobokkal es kurtokkel rendelkezik. Ezt minden percben hallhattuk, reggel 6kor erre keltunk. Egesz ottletunk olyan volt, mintha egy kolostorban laktunk volna, a helyet valoban atitatja a buddhizmus nyugalma. Mindenhol a szertartasok hangja hallatszik, reggel 6tol naplementeig. Nagyon jo!

Delutan vegi nagy elmeny: ket kolostor meglatogatasa, a masodikban epp egy kulonleges szertartast csiptunk el, az udvaron gyult ossze mindenki, ket sorban ultek a szerzetesek, sarga tollsapkaval a fejukon, es kantaltak, meg zeneltek (dob es fanfar). Majd bevonultak a templomba. Ez az egesz kolostor nagyon szep volt, szines, elenk, gyonyoru, sokaig setalgattunk az udvaran. Tobb szarnyban is parhuzamos imak zajlottak, bekukkantva mindenhol mosolygo arcok neztek vissza rank.








Elso este egy helyi kis tibeti etteremben ettunk, amit az elektromossag hianya miatt gyertyaval tettek hangulatossa. Isteni es rengeteg kajat sikerult betermelnunk, ami vegre nem volt csipos.

Masnap reggel reggelit keresve a mellettunk levo masik kolostorbol hangos dobszolora figyeltunk fel, igy betertunk az udvarba. Jol tettuk, mert egy unnep 0. napjat tartottak ep: 94/ben halt meg a kolostor guruja, azota halala napjat minden evben 10 napos szertartas (puja) kereteben unneplik. A puja elotti napon (azaz pont ekkor) felszentelik a kolostort, az osszes szerzetes diszruhaba bujva menetben korbevonul, es 4 ponton vedo jelkepeket helyeznek el (ill a fo lama vegzi a szertartast). Minden mozdulat es dallam fontos szimbolikaval bir. Vannak fanfarok (nagyon hosszuk, az elso oblos veget apro szerzetesek cipelik a zenesz-szerzetesek elott), rengeteg dobos, mas fuvos, stb. Kesobb feltoltok kepeket, azon jol latszik minden.
Nagyon szep szertartas (kb 1 orat neztuk), a vegen a fotemplomba vonulnak egy tuz es viz kozott, a tuzes edenybe egy sarkanymaszkos szerzetes ritualisan valamit mindig beleszor,amitol fellobban a lang, a masik oldalon levo vizesvodorbe pedig egy masik sarkanymaszkos zold faagat mart, s azzal locsolja az arra haladokat.












A szertartason ismet osszetalalkoztunk az elozo nap vacsora alatt latott spanyol sraccal, aki beszelgetesbe elegyedett velunk, aminek vege az lett, hogy az egesz napot egyutt toltottuk.
Egy reggeli kave utan (amit egy a sztupara nezo tetoteraszon koltottunk el a Saturday Cafeban) elsetaltunk Kopanba, a nagy kolostort megnezni.
A kis dombon 1,5 kmre levo viszonylag modern komplexumban epp egy guru vagy nagy lama imadkozott tobb szaz egybegyult elott! a hatalmas, szines zaszlokkal, selyem logokkal es szep falfestmenyekkel diszitett teremben visszhangzott az ima. Mi is beultunk Miguel Angel-lel a tomegbe, torokulesben, s kovettuk a szertartast. A lama torokhangon kantalt, a tomeg kovette, ... hatborzongato volt.
a korulottem levo nepaliak engem is bevontak az imaba, rizst kaptam a markomba, majd a szomszed neni fura pozituraba tekerte a ket kezem ujjait (mar nem tudnam ujracsinalni, akkor sem ertettem), igy kellett tartani a kezem valami ima alatt, majd a rizst elszorni a levegobe, mikor mindenki ezt tette. Majd csajt, tejes teat kaptunk, amit ismet egy ima utan szertartasosan megittunk.
Eme lelki felfrissules utan nagy seta a kolostor parkjaban, majd a domb labanal egy kis koszos etterem kertjeben ebed harmasban. A kommunikacio erdekes volt, mert Miguel Angel nem beszelt semmilyen nyelven a spanyolon kivul. IGy a nap vegere kenytelenek voltunk ismet belelendulni a Del-Amerika ota nem hasznalt spanyolba - egesz sikeresen.




Nap vegi setam alatt (mig Galien a vendeghaz teraszan elvezte a naplementet) felfedeztem egy ujabb kolostort, aminek kertjeben a szerzetesek felturt bordo ruhaban strand roplabdaztak nagy hangosan. Ahogy elneztem oket, pont olyanok voltak, mint a hetkoznapi sracok. Fura volt elkepzelni oket komolyan kantalni a szertartasok alatt.
Este ismet az elozo napi etteremben ettunk, harmasban, nagy nevetesek kozepette.

Ma reggel ismet a szomszed kolostor nagy gongatasara keltunk (ezzel hivjak imara a noviciakat), majd reggeli kave a sztupanal (amugy 100 rupiat kene fizetni a sztupaert, de csak 2 helyen van ellenorzes a kerek teren, ezeket mi megint ugyesen kikerultuk, igy nem fizettunk semmit), majd nagy sajnalatunkra tovabb kellett allni.
Fogtunk egy minibuszt, amivel visszajottunk Katmanduba (4km).

Innen egy masik minibusszal rogton ki Patanba, azaz osi szanszkrit neven Lalitpurba (a gyonyoru varosba, neve alapjan), ami a fovarostol delre, mara mar azzal teljesen osszeepulve fekszik. Amugy a volgy harmadik kiralyi varosa *Katmandu es Bhaktapur utan), gyonyoru newar epiteszettel, es meg szebb Durbar Terrel, azaz a kiralyi palota terevel, aminek tobb emeletes, pagoda szeru templomait meg a 14-17. sz kozott epitettek a Malla kiralyok uralkodasa alatt.
Itt sajnos nem tudtuk megkerulni a belepot, ami 200 rupia, igy Galien kint maradt (mert nem volt kivancsi a mar tobbszor latott templomokra hajazo ujabb epuletekre), mig en vegigjartam a csodaszep teret.










Utana meg egy nagyot setaltunk a belvarosban, ujabb templomokat erintve kisetaltunk a buszhoz - mar en is kezdek betelni a templomokkal, pedig mind szep, alig-alig fotoztam, jo lesz mar valami termeszetet, mast latni, mert az elmult 10 nap tomeny newar kulturaja es epiteszete tul sok volt.

Egy minibusszal visszajottunk Katmanduba (ja, minden ut az elmult napokban 10 es 15 rupia kozotti potom aron mozgott), majd megebedeltunk a KFC-ben (aranyaron), mert mar nagyon elegunk van az amugy finom nepali-indiai kajabol, s visszajottunk a hotelbe. Ill vendeghazba.
Most meg fel nap Katmandu, setalgatas, majd holnap reggel indulunk Gorkha-ba, ami a fovaros es Pokhara kozott fekszik feluton. 5-6 ora busz var rank, jelentkezni szerintem csak jo par nap mulva, talan csak Pokharabol fogok ismet (ahova 17-18-an erkezunk).







Galien eprouve un grand plaisir a visiter les villes! :))

Brievement, des dernieres 3 jours:

Avant-hier on est alle a Pasupathinat, apres avoir laisse les gros sacs dans la bagagerie de guest house. Cet endroit se trouve juste pres de la capitale, moins poetiquement tout pres de l'aeroport international (on pouvait le rejoindre en bus local en 30 min, pour 10 rupie). Sinon c'est le plus important lieu de pelerinage des hindous au Nepal. AUssi important que Varanasi au bord du Gange en Inde. On dit qu'un hindou doit venir une fois ici, dans sa vie. Classe par lUnesco comme patrimoine mondial, l'entree pour les etrangers coute 500 rupie. Pour 1 heure de visite on ne voulait pas payer aussi cher, ainsi on s'est ballade parmi les batiments et cours qui entourent l'endroit, jusqu'au moment quand on est arrivee (par hasard) juste devant l'entree reservee pour les hindous (le temple principale est interdits au non-hindous). En regardant les fesses de la jolie vache d'or (la plus grande statue de vache du pays - d'ailleurs la vache est la monture du dieu Vishnu, son saint animal ou attribut), un jeune guide m'a commence a racconte des infos, en m'indiquant qu'il connait un endroit d'ou on peut observer tout l'endroit sans payer!
voyons, allons-y - disais-je.
et vraiment, il m'a emmene (a ce point la Galien restait dans l'ombre, en ayant marre de cette ballade dans le cagnard) dans des cours caches sur le flanc de la colline et dans les escaliers qui montaient parmi des maisons pourries, et ayant une vue vraiment formidable sur l'ensamble des temples! gratos!
Le temple se situe au bord de la riviere Bagmati, c'est une riviere sainte (mais puante, car plein de dechets et ordure), dans laquelle se baigne les hindous nepalais. et c'est ici ou on fait les cremations, tout comme au bord du Gange a Varanasi.

Dans la cour devant le temple des dizaines de saddhus (des saints pretres) qui mettent un 'tikka' (une tache coloree symbolisant le 3eme oeuil) et des mandiants.

Apres ce temple on a continue a pied, 1,7 km vers Bodhnath, un autre lieu de pelerinage, mais cette fois-ci pour les boudhistes. Apres l'occupation des chinois en 1959 bcp de tibaitains se sont enfuient de Tibet, et s'y installaient. Ainsi on y trouve une treintaine de monastere bouddhiste tibetains.
Le coeur du village est un stupa blanc, dont l'original etait construit par le souverain tibetain Songtsen Gampo il y a des centaines d'annees. L'ame de cet endroite nous bercait apres le bruit de la capitale. les ruelles sont plein des moines en tenu bordeau/rouge, des gens murmurant leur mantra et tenant dans leur main leur 'mala' (pour simplifier: chapelet bouddhiste)...

on a meme fait la connaissance avec un espagnol qui fait un travail humanitaire a Bodnath, sans parler aucune langue a part de la lanque maternelle... Miguel Angel nous a accompagne pour notre visite de 2eme jour, ainsi on a pris des cours de la langue, comme on a du parler en espagnol.

Le matin de 2eme jour commencait d'ailleur bien, on a tombe juste a une ceremonie speciale dans un monastere, les photos sont en haut, montrant les moines en tenu traditionel et rouge, chapeaux differents et bizarres, en jouant aux instrumant aussi bizarre, mais dont la voix nous menait dans un autre moinde tres lointaine...

Apres 2 jours de calme on a retourne a Katmandu, pour prendre un bus local tout de suite (sans retourner au guest house) pour Patan (ou Lalitpur a son nom ancien), la troisieme ville royale au sud de la capitale (aujourd'hui un annex de Katmandu a cause de la developpement de la ville... trop proche). Les photos juste avant la texte francais montrent la vielle ville de cette bourgade bien joli, une ancienne ville 'newar' (toujours cette culture, le peuple qui vit dans la vallee Katmandu).
m

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése