utolso napunk Nepalban - ujra Indiaban!

26an reggeli utan igyekeztunk elerni a fel oranyira levo buszmegallot, mivel nem akartunk ujabb 800 rupiat kifizetni a dzsiptaxira a foutig vezeto 13 km-es foldutra. Mivel a reggelit a csalad hatalmas csuszassal prezentalta (40 percet vartunk), igy epp lekestuk a 10 oras buszt, ami 9.45kor elsuhant az orrunk elott nagyot dudalva.
Mar bosszankodni sem volt eronk (annyit duhongtunk a vendeglato csalad egyes tettein), csak lerogytunk a buszmegallo arnyekaba, mert mar ekkor nagy volt a forrosag.
Szerencsere kikisertek minket bringaval a buszmegalloig, igy a fiu rogton elindult alternativ modot keresve. Vegul csak fel 2kor tudtuk elhagyni a parkot, addig a buszmegalloban ucsorogtunk, a korulotte levo falu eletet bamulva, s azon filozva, hogy meg szerencse, hgoy csak 3 oras buszut all elottunk a hatarig, igy talan meg aznap at tudjuk lepni.
Es en meg reggel arrol almodoztam - naivan -, hogy 2 korul mar Mahandranagarban leszunk (ez a nepali hatarvaros), ahol egy jo szalloda ettermeben hatalmas lakomat csapva elkoltjuk az utolso rupiankat is!
Ehhez kepest 2kor szalltunk fel a buszra, ami ismet nagy pechunkre egy helyi jarat volt, igy minden fanal megallt, minden varosba betert. Ezert vegul a 3 oras utat 5,5 ora alatt tette meg. A vegen mar duhongtunk, eleg hatarozottan beszelve a soforrel, hogy ne alljon mar meg, hanem haladjon tovabb.
Szurkuletben erkeztunk meg (amit szerettunk volna elkerulni), mivel a hatar 18 orakor zar, igy eselyunk nem volt az atlepesere, igy a szallasdilerek rajatol korulveve vendeghaz keresobe indultunk. Talaltunk is egy kevesbe lepukkantat (az elso 3 megnezetthez kepest), ahol csak a kb 5 cm-es fuggonyon flangalo csotany volt remiszto a szobaban uralkodo forrosagon kivul. A szallasado fiu megnyugtatott, hogy a ventillator uzemel, s mivel aram egesz ejjel van, igy ezt ki is tudjuk elvezni.
Galiennek nagyon nem tetszett a szoba, szabalyos hisztit vagott le, de ezt a faradtsaganak es gyengesegenek tudtam be. Ezert elindultunk megkeresni a varos egyetlen jo szallodajat. Mar az uton elment az aram az utcan, igy csak remelni tudtuk, hogy a draga szalloda azert meg megfizetheto lesz, merthogy a mi szobankban aram hijan tuti nem uzemel a ventillator, s egy szaunaban aludni valoban nem kellemes.
Nagy szerencsenkre a Hotel Opera - a kesoi oranak koszonhetoen - engedett arabol, s 500 rupiaert megkaptuk a tiszta szobat, igy gyorsan atcuccoltunk, s lementunk vacsorazni az europainak tuno etterembe. Az indiai hatar kozelseget mutatta, hogy nem tudtak nem csiposet enni, igy mivel hatarozottan azt kertem, s egy ehetetlenul csipos szoszt kaptam, ez tovabb fokozta jokedvunket.
Vegul agybakerultunk, egy forgolodos, forro ejszakara, ami nem tartott sokaig, mivel 5kor csorgott az ora.

5.20kor indultunk el gyalog a pirkadatban riksat keresni, amivel a hatarig levo par km-ert akartuk megtenni. Vegul talatunk is (100 Rs), viszont kiderult, hgoy a "par km" majd 8, igy ez tobb, mint fel orat tartott. Ez a pirkadatban nem tul kellemes, igy vegig vacogva tettuk meg az utat. 6kor ertunk a nepali hatarra, epp akkor huzta fel a rolot a hataror, s almosan pecsetelte be a kilepo pecsetet az utlevelunkbe.
Ez a szep napfelkeltes kep is itt keszult, bar meg sem kozeliti a valosagos szineket -csodas volt!

A senkifoldjenek kb 1 km-eret gyalog tettuk meg, az ellenkezo iranybol szaguldva erkezo egylovas es teletomott lovaskocsikat kerulgetve.


Az indiai hataratkelo egy szeles folyo innenso partjan volt, itt jo sokaig tartott a belepo procedura.
Majd egy ujabb kerekparos riksassal (ill 1-1gyel) megalkudva elindultunk India fele, ami a hosszu es modern hid tuloldalan vart minket tart karokkal.


Az indiai hatartol 7 km volt az ut Banbassaba, az indiai hatarvarosba. Ismeros kepek fogadtak, a szeles folyoba folyo kisebb folyocska partjan reggeli ritualis furdesuket vegeztek a helyiek, ismeros boltok es gesztusok mindenfele.
Egy szep mangoultetveny mellett is elhaladtunk, meg rengeteg ilyen szep, narancsszinu viraggal diszitett fa mellett (amik egyebkent a Terai teruleten is vegig megtalalhatok).


Reggel 8kor tett ki minket a riksas egy busz mellett, ami Delhibe indult. Azaz a hataratlepes vegul 2 ora 20 percet vett igenybe, s eleg faraszto volt!!! Meg jo, hogy vegul elozo nap nem volt ra idonk, mert a faraszto buszozast kovetoen biztos negativabban ertekeltuk volna ezt a 2,5 orat!

A busz vegul valoban a mondott 15 percet kovetoen indult.
Bar minden varosban megallt, de meg igy is viszonylag a mondott idoben erkeztunk Delhibe, azaz 17h helyett fel oras csuszassal.
Az utolso 100 km mar amolyan autopalya-felen tortent, amin nagyon meglepodtunk, valodi 2x2 savos, betonkeritessel elvalasztott ut volt, ugyan a szokasos indiai stilusban vezettek rajta (pl egyszerre eloztunk mi balrol, s egy masik busz jobbrol egy lassu kamiont...), ami a nagy hoseg mellett meg farasztobba tette az utat. De mar valosaggal ertekeltuk a modernizacio megjeleno vivmanyait.

Nehany kep az utrol:




Az utolso km-erek Delhiben ujabb ellentetrol tanuskodtak. Lathatoan ez egy gazdagabb varosresz volt (a februar 10-i erkezesunkkel ellentetben itt mas kep fogadott), tobb hatalmas es modern bevasarlokozpont, magas hazak, modern lakotelepek es rendezett utak mellett mentunk el. Vegul az Anand VInar palyaudvaron tett le a busz, ahol a rank vadaszo taxisok belehazudtak az arcunkba, mondva, hogy nincs metro, holott mi lattuk, hogy a palyaudvar folott megy el egy modern szerelveny. Vegul megis metro volt, s nem vonat, a magasvasut, meghozza sokkal modernebb, mint amit Europaban megszoktunk. Itt egy masik Indiat talaltunk, a szegenyseg utan a gazdag reteget, aki mobiltelefonnal a kezeben, parfumfelhobe burkolva varakozott az ultramodern szerelvenyre. Sot egyes allomasokon annyira rendezetten, hogy libasorba allva varta az erkezo metrot!

Ilyen a metro Delhiben! Ellentet ebben a koszos es latszolag elmaradott orszagban!


Vegul tobb, mint 1 orat metroztunk, egeszen a Dwarka 9es szektorig (mivel a Cauneghout Place-en, ami Uj Delhi kozponti tere kiszalltunk, hogy innen a repteri busszal menjunk tovabb, de azt mondtak, hogy egyszerubb, ha visszaszallunk, s elmenve a vegallomasig (Dwarka 9es szektor) onnan megyunk busszal. Vegul ott nem volt busz, igy nagy patalia kozepette (egy nagyon kedves metros alkalmazott segitseget is igenybe veve az alkudozashoz) 250 rupia helyett taxioraval mentunk ki a repterre (vegul 60 rupiaert).

Mar sotet volt, mikor kiertunk, faradtan, ragadosan, porosan. Elobb megvettuk a visszajegyet Ladakhbol, mivel nem akartuk magunkat ujbol kitenni egy 3 napos buszutnak India eszaki reszen! Elegunk van a buszbol, a porbol, a koszbol, a ragadasbol, farasztanak a 10 oras utak embertelen korulmenyek kozott, kenyelmetlenul kemeny uleseken. Vegul Srinagarbol, Kasmir tartomany fovarosabol talaltunk olcsobb jegyet, aminek orultunk, mert igy tobb idonk marad Ladakhra, s meg a Ladakh es Srinagar kozti szep hegyiutat is vegig elvezhetjuk.
Egy sikertelen szallodakereses utan megmosakodtam a repteri wc-ben (tobb gramm homokot mosva le a testemrol!), majd beultunk egy modern, nyugati s ennek megfeleloen eleg draga etterembe. UGy dontottunk, ha mar a szallast megsporoljuk, nem torodunk a vacsora araval, igy majdnem europai arakon vacsoraztunk meg.
Ejfelkor mentunk vissza a repter egyetlen csarnokaba, ahol engedelyeztek a letelepedest (amugy mind az erkezo, mind az indulo hallba csak ervenyes jeggyel, s a jarat indulasa elott max 3 oraval lephet be az ember, minden bejaratot katona oriz). Itt letettuk a matracot (mar tobben aludtak a foldon, a padokon, turistak is), s megprobaltunk elaludni a feny es zaj ellenere. Mivel a gephez hajnal 3kor kellett megjelenni a check-innel, hatalmas pihenesre nem volt mod. Vegul ez is leredukalodott 2 orara, amikoris egy or kitett mindenkit a hallbol, felkeltve szendergo almunkbol. Igy fel 3kor check-in (legalabb megnyertuk a legjobb helyet, a gep elsoosztalyu reszen), s ujabb szenderges a tranzitban 5ig. Ekkor kiderult, hogy a gep kesik a Leh folotti felhok miatt.

Vegul csak fel 8 utan szalltunk fel a Jet Airways Boeing 737-esevel. Fejedelmi reggelit kaptunk (a legjobb reggelink a 3 honap alatt - a kavet leszamitva!), s vegig elvezhettuk a Himalaja es a felhok latvanyat.
Leirhatatlanul szep volt. Bar nem szoktam repulobol fenykepezni, de itt bizony le sem tudtam tenni a gepet.






A landolas eleg kellemetlen volt. Soha nem vagyok rosszul repulon, de itt bizony a hanyingerrel kuzdottem, mivel a hatalmas boeing (nem is ertettuk, mit keres egy ilyen nagy gep a hegyek kozti apro leszallopalyan!) dugohuzoban korozott lefele, majd olyan hirtelen szallt le, hogy a sebesseget nem tudta csokkenteni, igy a kifutopalyan soha nem tapasztalt gyorsasaggal szaguldottunk elore, erezhetoen alig fekezve. Ez azert is volt aggaszto, mert az ablakon at lattuk kozeledni a hegyeket! Vegul a kifutopalya elott kb 300 meterrel megallt a gep, s mi boldogan tantorogtunk kifele.

Kint kellemes hideg fogadott, mosolygos emberekkel.
Mar az elso percben beleszerettunk Ladakhba, ez az erzes mindkettonkben percrol percre csak fokozodik. Mar biztos, hogy ez a 2 het lesz a 3 honapos utunk fenypontja. Igazabol ezt kerestuk, mikor utrakeltunk Nepal fele. Ide biztos vissza fogunk meg terni, mert 2 het nagyon keves a felderitesehez. Mar ertem Korosi-Csoma Sandort, mi tartotta fogva itt evekig!

a forro Terai utjain - Bardia NEmzeti Park

Aprilis 23-an elhagytuk Tansent, mivel Galien legalabb mar labra tudott allni a hatizsakjaval - bar hosszabb tavra meg nem volt ereje. 8kor indultunk egy helyi busszal a varoskabol, masfel ora - inkabb kellemes - ut utan sikerult lekanyarognunk a hegyekbol a Terai forro siksagara, Butwal varosaba. Ez egy eleg kiterjedt, poros, forro, zajos, forgalmas varos, amolyan keresztezodes a 4 egtaj felol jovo utaknak.
Bar Tansenben azt mondtak, hogy Butwalbol 10kor indul egy busz a nyugati hatar fele (9.45re ertunk Butwalba), de kiderult, hogy sztrajk miatt minden buszt toroltek aznapra. Ami eleg idegesito hir volt, leven meg en is fulladoztam a hosegtol, nemhogy Galien, aki meg nem volt olyan eros, hogy "barmi aron" eljussunk Bardiaba, akar az uton setalva- stoppolva. Masfel orat toltottem azzal, hogy korbejartam a buszpalyaudvar kornyeket, meg a jelzett keresztezodeseket, lehetoseget keresve a tovabbjutasra. Az elutasito valaszokat csak a kozlekedesi rendorok cafoltak, akik valtig allitottak, hogy nincs sztrajk. Tanacstalanul alltunk eme ellentmondas elott, s mig a buszpu forrosagaban varakoztunk, meghallottuk, hogy epp indul egy busz Nepalganj-ba, ami a Bardia Nemzeti Parkhoz kozeli, del-nepali hataratkelo. Igy gyorsan felpattantunk erre a buszra (bent levegotlenseg, ragadtunk a mubor uleshez, a szauna ehhez kepest hideg furdo...), majd kezdetet vette a szornyu utazas, amit nem kivannek meg egyszer megtenni.
A buszban kb 40 fok volt, fajt a fejunk a forrosagtol es szedultunk. a nyitott ablakokon at forro levego dolt be, kb olyan, mint mikor kinyitjuk a sutot, s kicsap a forrosag!! Olyan "mentsenek mar ki ebbol a katlanbol" erzesunk volt.
Arrol nem beszelve, hogy kb 2 ora utan kiderult, a sztrajk nem csak kacsa volt.
A tharuk (a tharu az a torzs, vagy nep, amely a Terai siksagjat lakja) elbarrikadoztak az utakat tobb helyen, igy egy ido utan konvojba allt tobb busz, kamion, s katonai kiserettel igy araszoltunk elore, eleg suru es hosszu megallokat iktatva be.




Vegul Kohalpurba (ahol az ut lekanyarodik Nepalganj fele, tehat itt mi leszalltunk, hogy a kb 1 oranyira levo Bardia Nemzeti parkig ujabb jarmuvet keressunk) 19h45 korul ertunk, a nappali vilagossag mar csak emlek volt...
Kohalpur vegulis (vagyis ahol kitett minket a busz) egy sotet es eleg forgalmas korforgalom, 4 fele utakkal. Itt botorkaltunk a szurkuletben, majd nagy szerencsevel es egy nagyon kedves riksas segitsegevel fogtunk egy minibuszt, amiben mar kb 20an ultek (azaz meg a "csillaron" is). A tetore feldobtak a csomagot, majd mikor szornyulkodve alltunk az ajtoban, hgoy hol fogunk mi itt allni is akar, nem hogy leulni!? Vegul leszallitottak ket helyit, hogy legyen ulohelyunk, s 3 ember felmaszott a tetore. Ha nem lettunk volna ilyen faradtak, akkor felhaboritott volna, hogy "elsorendukent" kezelnek, azaz pozitiv diszkriminacio "aldozatai" lettunk, a helyi lakossag hatranyara. De olyan hullak voltunk, hogy szo nelkul fogadtuk nagy mosoly kozepette eme gesztust.
Vegul egy orat zotykolodtunk Ambasaig, ami egy par hazbol allo telepules a Bardia Nemzeti Parkba vezeto poros ut keresztezodesenel. Mivel telefonaltunk Hukumnak, a lodge tulajanak, igy o nagyon kedvesen (mint kesobb megtudtuk, 800 Rupias horror magas aron) kijott elenk egy dzsippel. Eme fejedelmi fogadtatas utan boldogan engedtuk el magunkat a dzsip nyitott hatuljaban, s elveztuk a hold altal megvilagitott, fel oras utat, hallgatva a dzsungel hangjait, s furkeszve az arnyait.

Masnap Galien egesz nap agyban maradt, mert mar a reggelinel szedult a faradtsagtol, igy en egesz nap egyedul bolyongtam a kornyeken, felfedezve a tharu telepulest, ami a park bejaratanal talalhato. Minden haz sarral tapasztott, termeszetes anyagokbol epult, az udvarokba benezve szovo, fono es kosarat keszito helyieket lattunk, nepviseletbe oltozve. MInt egy skanzen-falu. A forrosag ellenere nagyon elveztem.

ez a nagyon szep lodge, kis kerttel, s tipikus laru hazakkal.


Reggeli-ebed-vacsora a lodge-ban (Jungle Base Camp),amit egy nagyon kedves csalad tart fent. Kedvesseguk ellenere sokat bosszankodtunk az uzleti stilusukon, es az arakon, mivel nagyon magasak. De ami meg bosszantobb, hogy pl etlap nincs, mint egy kantinban, menut kapunk, amiben az a rossz, hogy nem valaszthatunk, s nem is tudjuk, mit fogunk enni. Igy pl utolso este Daal Bath volt, amit en kifejezetten nem komalok (a lencseszosz a rizzsel keverve hatarozottan foldizu, azaz iztelen)... AMi a legnagyobb bosszusagot okozta, az a felreertesek halmaza. AMikor azt hisszuk, hogy megertette, mit szeretnenk, kiderul, hogy egyaltalan nem, ami akkor duhito, mikor egy fejedelmi lakoma arat fizetjuk ki egy tojasbol es vizbe aztatott kasabol allo reggeliert!!! (mert azt hitte, ezt kertuk)

A lodge mellett volt egy elefant-park, ahol delutan hosszan figyeltem az egyetlen bent levo elefant taplalkozasat. Nagyon ugyesen hasznalja az ormanyat, pont ugy, mint mi a kezunket!


Itt minden kezdetleges, kocsik nincsenek (csak a hotelek rendelkeznek 1-2 dzsippel), a szallitas is a regi, okros modszerrel zajlik.


Reggel 6kor indultunk a mi nagy dzsungelturankra.
Hukum, aki idvezunk volt (nem csak szallasadonk) a bejarat utan elmagyarazta a szabalyokat. Pl. a veszelyes allatokrol, ami kozul a legveszelyesebb az elefant, mert szinte egybol tamad, s lehetetlen elole menekulni, vagy faramaszni. Azert megadott nehany taktikat, hogy milyen cikcakkban kell futni...Az orszarvu elol csak ugy menekulhetunk, ha egy vastag fa moge allunk, mivel rossz a szeme, s a gyors tamadas kozben csak egyenesen tud vagtazni, igy nem tud bekanyarodni a fa moge :)
Tigrissel valo talalkozast kizarta, mert allitolag a tigris sokkal intelligensebb, s hamarabb kiszur minket, anelkul, hogy latnank, s nem tamad feleslegesen. Viszont ha meglepjuk, akkor ott a veg, mivel a vezetonel csak egy szal bambuszrud allt rendelkezesre vedekezes eseten, ami egy tamado tigris ellen eleg gyenge fegyver. Ellenben lehet lassan hatralni, vegig fixalva a tigris szemet - ezt a variaciot nem tudom, hogy tudtuk volna teljesiteni a pani felelem kozepette.

AMugy a dzsungeltura nagyon izgalmas volt, azon reszeken, ahol a suru erdoben haladtunk elore a szuk osvenyeken, vagy a partmenti magas fuben, a tigris labnyomat kovetve... mivel mi nem latjuk ot, igy en vegig torkomban dobogo szivvel haladtam Hukum nyomaban. Ez igy most utolag viccesnek tunhet, de mikor az ember a nagy dzsungel kozepen van, tudva, hogy vadallatok vadasznak korulotte, s barmely pillanatban ott teremhet egy bengali tigris (tudva azert, hogy nagy "szerencse" kell hozza, mivel ma kb 30 tigris maradt a parkban), szoval abban a pillanatban ez nem vicces, hanem hatarozottan felelmetes.
Mig a tura elott a kigyoktol feltem a legjobban (erre HUkum megnyugtatott, hogy ebben az evszakban nagyon keves van, ha meg megis megtortenik a baleset, akkor minden falusi ert a kiszivashoz, mert ez a legjobb modszeruk, ellenszerum nem leven... hat ez "nagyon megnyugtatott"!), addig a parkban setalva erre mar egyaltalan nem gondoltam.
Meg reggel hallottunk egy tigrist, amint mellettunk vadaszott, vad uvolteseket hallatva. Hukum szerint kb 100 meterre volt tolunk, amit az is igazolt, hogy a nyomaba eredve egyszercsak Hukum gyors hatraarcot hajtott vegre, s jelzett kezevel, hogy kovessuk - majd elindult futva (itt feltem a legjobban) az ellenkezo iranyban.

Vegul egy folyoparton taboroztunk le, ahol egy elefantcsalad furdozott eppen. Itt is nagy izgalom tamadt bennem, mivel a bika megneszelhetett valamit, mert egyszercsak felenk fordult, s fulet felenk lebegtetve figyelt. Mi meg mozdulaltlanul lapultunk a sasban. Ez meghozhatta az eredmenyt, mert par oranak tuno perc utan folytatta a furdozest.
Itt, ezen a kitono leshelyen maradtunk a forro deli orakban, remelve, hogy a tigris a vadaszat utan lejon inni a folyohoz. De csak tovabbi elefantokat, meg rengeteg ozet, majmot, szep madarakat, nehany varacskos disznot lattunk. Nagy sajnalatunkra meg rinoceroszt sem.
Egeszen naplementeig maradtunk, mikor az allatok a legaktivabbak, ezt tapasztaltuk is egy ujabb, delutan valasztott leshely melyerol (egy ujabb folyo partjan), ahol ismet tobb tucet ozet, es majmot, ill pavat figyelhettunk meg.








Csodas volt a naplemente, a dzsungel szavannas reszen atvagva hagytuk el a parkot, ahol rengeteg oz bamult meg minket nagy kerodzes kozepette.



Mar sotet volt, mikor kileptunk a park kapujan, en is tantorogtam a faradtsagtol, Galien szabalyosan alig allt a laban (holott hoztunk egy polifomot is, amin kb 2 orat aludt napkozben, ill vegig fekudt a deli orakban).
Gyors vacsora es doles az agyba, a pokok megvizsgalasa utan - ugyanis eleg sok es nagy pok van a szobankban (de Hukum megnyugtatott, hogy nem mergesek), ill szerencsere nagyon jo szunyoghalo volt az agy folott, amin nem tudtak atvagni.

Nepal - benyomasok 2.

Vallas:
Ha valami, akkor ez a tema igazan irigylesre melto ebben az orszagban, azaz a vallasi helyzet sehol nem tapasztalt pozitiv csalodast okozott.
Meglepetessel tapasztaltuk, hogy az orszagban legalabb olyan fontos (talan szazalekban meg magasabb aranyu is) a hinduizmus, mint a buddhizmus. Mindenhol talalkoztunk hindukkal, s hindu templomokkal. A folyok partjan Shivanak szentelt kezdetleges oltarok allnak, vagy egyszeruen Shiva jelkepe, a haromagu szigony (mivel Shiva a halottak istene is, igy a folyok partjara temetett lelkeket vigyazza - a Kali Gandaki folyo partjan tobb kavicskupacot is lattunk, ami vezetonk szerint hindu sirhely, egy egy hullat takar).
A kulonbozo vallasok kepviseloi hatalmas, szinte soha nem latott toleranciaval fordulnak egymas fele. Dulikelben magyarazta a szallasado papi, hogy a varosban elo harom vallas hivei kolcsonosen unneplik egymas unnepeit, latogatjak egymas templomait (ez - mint kesobb kiderult - mindenhol igy van).
A buddhizmus es hinduizmus szorosan osszefonodott itt, Nepalban. Gyakran ugyanabban a templomban imadkozik a buddhista tibeti es a hindu nepali.
Mondhatnak, hogy a nepali vallas receptje a kovetkezo: vegyunk egy adag hinduizmust es buddhizmust, adjunk hozza jo sok indiai es tibeti hatast, keverjuk jol el egy csipet animizmussal (szellemvilagba vetett hit) es tantrikus gyakorlattal, s mar fel is fedeztuk a nepali spiritualizmust!

Nem szeretnek itt vallastorteneti orat tartani - nem is ertek hozza, nem lennek kompetens eloado -, de nehany dolgot leirnek, ami nem biztos, hogy minden blogolvasonak egyertelmu, viszont az orszag megertesehez elengedhetetlen.

Hinduizmus:
Tobbistenhit, tobb ezer (vagy millio?) istenuk van. Ezek kozul a legfobb istenseg 3 formaban jelenhet meg : Brahma, a letrehozo, Vishnu a megorzo, es Shiva, aki egyben a pusztito es az ujraalkoto is. A legtobb templom egyikuknek szentelt, foleg a 2 utolso istennek. Shiva Nepal legfontosabb istene. Sokszor egy fallikus szimbolum, a teremtes szimboluma abrazolja, ez a lingham. Hordozoallata (amin utazik) a Nandi bika szobra ott all minden neki szentelt templom elott. Attributuma a haromagu szigony (mont Poseidon gorog istene), lakohelye a Tibetben talalhato Kailash hegye. Nepalban 2 formaban manifesztalodhat:
Pashupati (=kb a csorda vezetoje, mestere), mint orzo, vedo. Legfontosabb neki szentelt temlom Pashupatinathban talalhato (lasd Kathmandu koruli leirasainkat). Masik formaja Bhairab, a dus szemoldoku, gulu szemeivel es demonevo hatalmas szajaval ellatott verengzo istenseg.
Kepeket sokszor lattuk eros ifjukent abrazolva, az erot szimbolizalo kigyoval nyaka korul, tigrissel a laba alatt, egyik kezeben 3 agu szigonya, masik, feltartott kezenek tenyeren az Om jellel, ami az o szimboluma (ez a jel amugy minden kamionon, buszon, jarmuvon megtalalhato, amolyan vedojelkent).
A hinduizmus szerint inkarnaciok (ujraszuletesek) tomkelegen megyunk at, a Nirvana fele tartva, jo vagy rossz karmank szabja meg, hogy kovetkezo eletunkben alsobb vagy felsobbrendu letformaban reinkarnalodunk. Mint Indiaban, Nepalban is szigoru es atjarhatatlan kasztokba sorolodnak a hinduk.
Nehany szo, ami elofordult a blogomban:
szaddhuk: szentkent tisztelt aszketak, akik kilepve az elet normal kereteibol, szinte mezitelenul, porral, v hamuval boritott testtel, hosszu hajjal maszkalnak a varosokban, keregetessel tartjak fent magukat, legtobben mindezt hatalmas spiritualis meggyozodessel. Ha egy szaddhu tikat ad nekunk, ez nagy megtiszteltetes, a vedelmet is jelenti (baksist kell erte adni). Amugy a tika egy pont vagy lehet nagy folt is a homlokon, mely a harmadik szemet szimbolizalja, a mindent latot. Szines porbol nyomjak a homlokra, tobb szinben letezik, a szinek kulonbozo isteneket szimbolizalnak (a voros pl Kali istenno jele). Ujonnan elterjedt, foleg a varosokban lattunk sokat muanyak tikat viselo noket, mivel ezt a butikok mar, mint a nok mindennapi szepeszeti kelleket aruljak (bindi-nek hivjak)

A Buddhizmus nem ugyanolyan vallas, kereteit tekintve, mint a tobbi. Nem egy/az istensegre koncentral, hanem egy filozofiai rendszerre es egy moralis kodrendszerre. Bddha amugy 2500 evvel ezelott Nepal deli reszen (Lumbiniben) szuletett, de a buddhizmus csak i.e. 250 tajan terjedt el igazan az orszagban, s az isz. 8. sz.ban a tantrikus tibeti buddhizmus verzioja vette at a vezeto szerepet.
2 nagy iskolat kulonboztetunk meg a buddhizmuson belul: a Theravada (vagy Hinayana) buddhizmust es a Mahayana iskolat, ami kevesbe szigoru es aszketikus. Ez utobbi foleg Vietnamban, Japanban, Kinaban terjedt el, mig a Himayana buddhizmus Sri Lankan, Burmaban es Thaifoldon.
Mas buddhista iranyzatok is leteznek, neha sokkal ezoterikusabbak, mint pl a tibeti tantrikus buddhizmus, ami a Nepalban gyakorolt verzio is egyben.

Tibeti buddhizmus:
4 fo aga van: Nyingmapa, Kargyupa, Sakyapa es Gelugpa - mind a 4 megtalalhato Katmandu volgyeben. A Nyingmapa rend a legregibb, ez az ag dominal a nepali Himalajaban, eredetet Padmasambhava-hoz, a bolcs indiaihoz kotik (mas neven Guru Rinpocse), aki bevezette a buddhizmust Tibetbe a 7. sz.ban. A Dalai Lama egyebkent a Gelugpa iskola feje, es egyben az osszes tibeti buddhista spiritualis vezetoje (mikor epp nem utazik, Dharamsalaban el, az eszak-indiai, foleg tibetiek lakta varoskaban). A Gelugpa rendet sargasapkasoknak is hivjak, mig a tobbi iskola kepviseloit Voros sipkasoknak.
Nepalban megtalalhatok meg a bon vallas hivei is, ami egy tibeti, buddhizmus elotti animista hit, ma mint az 5. tibeti buddhista iskola ismert.

Utunk soran a Katmandu volgyon kivul (foleg Bodnathban es Parpingban) az Annapurna trekking alatt kerultunk mindennapi kapcsolatba a buddhizmussal.
A falvakban imamalmok sora fogadja a vandort (amit jobb kezzel kell megforgatni az oramutato jarasaval megeggyezo iranyban), szines imazaszlok ezrei lobogtak a soha meg nem szuno szelben. Mindketton az Om mani padme hum mantraja olvashato.
De ez a mantra lapos kovekre vesve megtalalhato tomegevel, szinten az utak menten allo sztupa-szeru falakra rakva. Rengeteg sztupa kiseri a vandort (foleg Bragaban, a Manang-volgyben lattunk szepeket).


A ket fo vallas hivein kivul mas vallassal is talalkozunk Nepalban, a 30 millios lakos 4%-a iszlam vallasu, de keresztenyek, es a samanizmus hivei is szep szamban elnek itt.

Mindezek egy soha nem latott toleranciaval kepesek egyuttelni, peldas bekessegben, amit a Kozel-Keleten szerintem oktatofilmeken kene mutogatni...

Nepal - benyomasok 1.

2 honapos nepali tartozkodasunk par nap mulva a vegeter. Mivel elorelathatolag ma vagyok utoljara netkozelben Nepalban, sot Galien betegsege miatt rengeteg szabadidom van, gondoltam, osszefoglalom benyomasaimat errol a furcsa, de szep orszagrol.

Nepal egy ismeretlen orszag az europaiak tobbsege reszere. Legalabbis nekunk az volt - szegyenszemre. Olyan sztereotipiak eltek bennunk, mint hogy ez egy hideg, kopar, hegyvideki orszag, ahol mindig fuj a szel, mindenhonnan havas csucsok es jakok koszontgetnek az emberre - leven, hogy azt hittuk, az orszag teljes teruletet a HImalaja foglalja el.
Ez a kep a valosagtol termeszetesen nagyon messze all. Bocsanatkeresul minden nepalitol ezert a tudatlansagert alljon itt nehany szemelyes szuromon atszurt teny errol a szines orszagrol.

Eloszor is, nem az egesz orszag teruletet boritjak hegyek, ha jol megnezzuk a terkepet, lathatjuk, hogy kb egy negyedet foglaljak csak el a hegyek, az INdiaval hataros deli reszt azonban forro, tropusi (szubtropusi?) siksag boritja. Ezt a teruletet Terai-nak hivjak, az itt lakok mas etnikumhoz tartoznak, mint az eszaki, hegyi emberek. Kinezetre kozelebb allnak az indiai tipushoz, sokan beszelik is a hindi nyelvet (amugy a nepali es hindi ugyanabba a nyelvcsaladba tartozik, eleg hasonloak). Tobb nemzeti park kinalja itt az igazi dzsungel elmenyet a turistanak, tobbek kozott az indiai elefant, az orszarvu es bengali tigris felfedezesevel.
Eszakra haladva az orszag egy harmadat foglaljak el a HImalaja elohegyei, atlag 1000-2000 meteres magassaggal. Itt meg ervenyes a forro, szubtropusi klima, az erdok sok helyen meg dzsungelszeruek, de mar feltunnek a mersekelt ovi erdok, sot nehany volgy kifejezetten szaraz, poros, kietlen.

A legismertebb resz az eszaki, az igazi Himalaja birodalma. A vilag 12 legmagasabb hegycsucsa kozul 8 Nepal teruleten talalhato, mind 8000 m koruli (vagy afolotti), orok hoval boritott orias : Mount Everest vagy Chomolungma, az Annapurna tobb csuccsal buszkelkedo massziv tombje (8091m), a Macchauchare szent hegye (6997m) - amit hegymaszo nem erinthet -, a Daulagiri (8167m), a Manaslu (8156m), az Everest melletti Makalu (8462m), stb.
A HImalaja nemzeti parkjai kituno trekking utvonalakat kinalnak a magashegyi turazashoz, amihez egy atlagosan sportos eletmodon tul nem kell kulonosebb edzettseg.
Ha bejartuk a Terai dzsungeleit es poros, dudaszotol hangos varosait, igazan ertekeljuk majd a HImalaja volgyeinek, hegyeinek erintetlen termeszeti szepseget, csendjet. Utkozben megismerjuk az itt elok szokasait, mivel a trekking utvonalak falvakon vezetnek keresztul, s rajovunk, hogy a kb 60 kulonbozo etnikumot (akik kb 100 kulonbozo nyelvjarast beszelnek) magaba foglalo orszag nepessegileg sem homogen.
Az arcok es a borszin ugyanugy kulonboznek a deli terai embereietol, mint szokasaik.

A hivatalos nyelv a nepali, de angolul majd mindenki beszel a turistak altal erintett ovezetekben. Bar az iskolazottsag hivatalosan 49%os (a noknel csak 24%, mivel a lanygyermek hatranyos csaladtag, fiu utod szulese buszkeseg a nonek - iszonyatos, hogy itt meg milyen elnyomott es egyetlotlen helyzetben vannak a nok!), de angolul minden iskolaban tanulnak, igy meg a 8 eves gyerek is jobban tud itt angolul, mint az atlag europai felnott.

Az emberek nagyon kedvesek, mosolygosak (ez hatvanyozottan igaz, minel tavolabb elnek a turistacsapasoktol), bar a turista ovezetekben tapasztaltuk (s nem csak mi), hogy a kulfoldit egyre inkabb jarkalo bankautomatanak nezik, akitol a legaprobb szolgaltatasert is a duplajat, vagy tobbszoroset lehet kerni a normal, amugy alacsony nepali arnal. Ez eleg bosszusagot okozott szinte vegig, az ut alatt.
Az emberek termeszetenek resze, hogy a turelmetlenseget nem ismerik, a tolerancianak pedig nagyon magas fokarol tettek tobbszor is tanubizonysagot. Pl. minden buszon uvoltve szol a fulserto zene, mi ezt sokszor csak fuldogoval tudjuk elviselni, mig ok blazirt arccal ulve/allva (vagy epp elaludva) utaznak, sokszor amugy is embertelen korulmenyek kozott.

Ha mar az utazasnal tartunk, meg kell emliteni, hogy kritikan aluli a kozuti kozlekedesuk. A buszpark atlag 50 eves, szornyu allapotban levo tragacsokbol all. Ezt vezetni nem tudo sihederek kormanyozzak, akik jobbara a dudat jobban ismerik (es hasznaljak), mint a kreszt. Amugy is az a szabaly, hogy a gyorsabbnak van elsobbsege!
Tovabba egy pl 30 fos buszra min 80 embert felzsufolnak, az ulo es tomott allohelyeken tul a foldon is kuporognak, sot a tetorol is csimbokokban lognak. Minden jarmure kepesek 3-4-5x tobb embert felzsufolni (s mindenkitol a normal menetdijat beszedni a kulonbozo konfort ellenere). A buszokon allatok szallitasa ugyanolyan hetkoznapi, mint amennyire otthon meglepo egy kecsket vagy tyukokat latni a buszon.
Itt teszem hozza, hogy a kozuti biztonsag szornyu, nem letezo fogalom. Katmandu es Pokhara kozott pl 2 oran belul 5 baleset szemtanui voltunk. Az utak allapota sem jobb, az "autopalyanak" hivott utak sima, betonozott, 2x 1 savos kanyargos hegyi szerpentinek, amiken viszont autopalyan erezve magukat szaguldoznak.
Masik ellentet : a foldes, katyus hegyi osvenyen 10km/oraval tudnak csak menni, igy az orszag nehany eldugottabb reszen 80 km megtetele komoly turoproba a 8 oras ut miatt (a tobb kg lenyelt porrol es tobb szivinkfartusrol nem is beszelve, ami a vezetesi stilus+ sebesseg+ utak allapotabol adodik).

Az orszag higieniaja katasztrofalisnak tunhet szamunkra (amit a vendeghazak szobainak es az ettermecskek belsejenek latvanya sugall, a mellekhelyisegekrol mar nem is beszelve), am ritkan lattunk embereket ennyit es ilyen alaposan tisztalkodni, fogat mosni, mint itt! Legalabbis ami az ifjakat illeti.

Gasztronomia:
hus ritkan kerul az asztalra, nagy kincs, ezert draga is. Igy majd mindenki (a szegenyek) vegetarianus. Un nemzeti etel a Dhaal baat, azaz fott rizsbol, lencse szoszbol (amibe tajankent paradicsomot is tesznek), es valamilyen zoldsegbol all. Ez utobbi lehet spenot, vagy fott zoldseg, legtobbszor krumpli hagymaval atsutve, curryvel, esetleg egyeb zoldsegekkel keverve (karfiol, bab). A dhaal baatot spec. aluminium talbol eszik, aminek minden fakkjaban kulon beteszik az adott etelt. Ezt a rizst tartalmazo nayg fakkban kezzel keverik ossze, s kezzel is eszik. (szigoruan jobb kezzel, mert a bal a toalettnel hasznalatos, igy illetlen etkezeshez hasznalni). Nagyon gusztustalan, hogy meg a legjobb ettermekbe betero inges, elokelonek kinezo emberek is ugy esnek neki e talnak, mint a vadak.
Izre nehanyszor megeheto, de tobb het utan eleg unalmas (Galien meg szereti, en mar nem birok ranezni). Erdekes mod ok nem unjak, naponta 2x is ezt eszik, ez az alapveto etel.
Masik nemzeti etel a momo, foleg az eszaki reszeken, a hegyekben, a Tibethez kozeli teruleteken. Gozben kifott raviolihoz hasonlito, toltott teszta, batyuhoz hasonlito, amibe zoldseget, vagy husokat tesznek. Nagyon finom, izletes tud lenni, ha nem csipos. A Terai falvaiban az indiai hatas miatt majd mindig csipos (az indiaiak nem tudnak nem csiposen fozni). Ellenben Nepal nagy reszen a turistanak ritkan adnak csiposet, foleg ha keri, hgoy ne legyen az, bar ok maguk szeretik a pikans izeket.

Egeszsegugy:
elso latasra az ember a gyogyszertarakkal talalkozik. Rengeteg van beloluk, minden varosban. A gyogyszerek olcsok, foleg otthoni viszonylathoz kepest. A legeldugottabb porfeszekben, Tansenben talalkoztunk a legkedvesebb szemelyzettel, itt a gyogyszertarakban kituno angolsaggal fogadtak. AMint elozo bejegyzesembol kitunik, itt volt "szerencsenk" tesztelni a nepali korhazat is. (bar mint mai ebednel megtudtuk, epp Nepal egyik legjobb korhazaba botlottunk, mivel egy nemzetkozi konferencia szervezoje, igy gondolom, eleg nagy nevu lehet).
Kedves szemelyzet, jo "kiszolgalas" es olcso arak jellemeztek. :)

meg mindig Tansen

Encore et toujours a Tansen!
Finalament on pouvait pas quitter Tansen hier, comme prevu, car la veille (soir de 20 avril) le temperature de Galien montait trop. Toute la journee il n'avait pas la fievre (que la diarrhee), mais le soir elle a monte a 38,6. Apres le premier medicament ca continuait a monter encore: 38,9. Quinze minute apres c'etait deja 39,1, qui me faisait vraiment peur, sachant qu'on est dans une ville pourrie, perdu au Nepal, et il faisait deja nuit, toute la ville dormait... qu'est-ce qu'on ferait si son temperature atteint le 40?!?!
J'ai appele finalement l'ambulance qui est arrive assez vite, meme tres vite (5 min), et nous emmenait dans le "Mission Hospital" de Tansen. Il faut ajouter que l'ambulance ici, c'est un ancien 4x4, tout pourri... - je voudrais pas y etre vraiment malade, en cas d'urgence on peut creuver deja sur la route!
Bref, on a attendu pire. l'urgence de l'hopital n'est pas aussi propre qu'un hopitale occidentale, mais plus propre quand-meme que ce que l'on peut attendre d'un hopital nepalais. On nous a accueilli tres gentiment, tout le monde parlait anglais, plus au moins. Premiere examination, ensuite trois quart d'heure d'attente. Heureusement Galien allait un peu mieux, sa fievre n'etait "que" 38,5, donc ca commencait a baisser (quand meme il a pris deux medicament encore dans l'hotel, plus j'ai mis de tissu froid sur son front et une bouteille d'eau gele en dessous de son bras... ancien method, mais quand il n'y a pas d'autre, il faut faire quelque chose).
Il avait ensuite l'exam de sang, de selle et pipi (desolee, je sais pas comment on dit "poliment et proprement"), par une infermiere toujours toute gentille. Il a meme appris son groupe sanguine (pour 65 centimes!), ce qu'il n'avait jamais su.
Les resultats sont arrives apres 30 min, rien de grave, mais un bon virus intestinal bien fort. Il a recu donc 3 differents cachetons, qui, apparement font l'effet, car pour aujourd'hui il va deja beaucoup mieux.
Donc, pas de panique, il n'a plus de fievre, ni la diarrhee, mais il est extrement faible, je l'ai jamais vu aussi maigre! comme un scelette! :(( mais heureusement son appetit commence a revenir, donc aujourd'hui j'essayerai de le gaver pour que sa force revienne le plus tot possible, sinon, on se repose encore dans cette petite ville tranquille, et demain on attaque la region "Terai", pour arriver enfin dans le Parc National de Bardia!


Galien a korhazban / dans l'hopital









Ugy latszik, mar soha nem fogjuk elhagyni Tansent!

Tegnap elott, mikor visszamentem a szobaba, Galien bejelentette a "jo" hirt, hogy ismet lazas. 38,5
Jo, gyogyszer be, majd lementem az etterembe egy kis rizsert, hogy legyen is valami a gyomraban. Majd fel ora mulva ismet megmertuk, mert forrobbnak erezte a fejet, ekkor mar 38,9 volt...
Ekkor elmentem a gyogyszertarba, ahol delutan az angolul beszelo kedves mukiba botlottam, s megtudtam, hogy letezik egy helyi Misszios korhaz, sot ambulancia is van, vesz eseten. Mivel ekkor mar sotet volt, es taxi ugye nem nagyon van itt, ezt jo volt tudni, ha a laza feljebb menne.
Mire visszamentem, kb 15 perc mulva, s ismet megmertuk, mar 39,1 volt!
Ez mar nagyon nem tetszett, mivel ekkor mar 2 rubophen is benne volt, s megis gozerovel szaguldott felfele a laza. Lementem jegert, hogy priznic hijan lehutsuk valamennyire, majd hivtam az ambulanciat, ami 5 perc mulva meg is erkezett!
Micsoda gyorsasag!
15 perc alatt be is zotyogtunk a katyus es sotet utcakon at, megjegyezve kozben (mivel ekkor Galien mar picit jobban volt, mar "csak" 38,6 volt a laza a priznicnek es gyogyszereknek koszonhetoen), hogy ha netan valakit sulyos baleset utan szallitanak be ezzel a csotrogannyal, az tuti nem eli tul az utat! UGyanis a rohamkocsi egy lestrapalt dzsip volt, rozsdas, oreg lengescsillapitoval, mert ugy razott, mint egy regi mosogep. De a csendes nepali kedves volt, s foleg nem kerult sokba a fuvar, csak 150 Rs-t fizettunk erte (bar ezt csak mellekesen jegyzem meg, mivel ugye itt nem az ar volt az elsodleges kerdes, hanem az egeszseg).
A surgossegi reszlegbe belepve meglepett, hogy Nepalhoz kepest mennyire tiszta - persze korhazhoz kepest meg igen mocskos. De a doki nagyon kedvesen fogadott, s rogton meg is vizsgalta Galient. Majd mondta, hogy mindjart elvegeznek egy kisrutint - na persze nem igy mondta, de ver-, vizelet- es szelketvizsgalatot rendelt el. Amire vegul a ventillatorok huvoseben (egy teljes elsotetitessel, ami egy 10 perces aramszunet kovetkezteben allt be) 45 percet kellett varni.
Vegul egy roppant kedves apolono (megjegyzem: mindenki egesz jol beszel angolul, de eddig ez az noverke magasan verte a mezonyt) a korhaz meg lepukkantabb folyosoin keresztul elkalauzolt minket egy vizsgaloba, ahol masodik vilaghaborus eszkozok sorakoztak az asztalon. A wc tisztasagat nem ragozom (ahol a vizsgalatra szant mintat a bodonbe kellett tennie szegeny kedvesemnek), meg azt sem, hogy lampa nem egett bent, igy a szerencsere utolso pillanatban a hatiba dobott fejlampa fenyeben vegezte el gyengen, lazasan a torok wc lyuka folott a kert muveleteket.
Vegul annyira kedelyesen elbeszelgettunk az apolonovel, hogy a vervetelbol Galien vercsoportjat is megallapitotta, kemeny 150 forintnak megfelelo osszegert!!
Azert azt hozza kell tenni, hogy a vizsgalatok vegulis eleg gyorsan zajlottak le! Az eredmeny pedig fel ora alatt megvolt, ez szerintem meg otthon is rekord (bar hatalmas korhazi tapasztalataim szerencsere nincsenek).
ERedmeny: eros gyomorrontas valami fertozott kajatol, vagy viztol, feltehetoleg. AMi valszeg a megfazastol legyengult szervezeteben duplan tamadott be. De semmi komoly, mindenesetre 10 napra valo, tobb kilogramnyi gyogyszert irtak fel.
Dehidratalaskent pedig iszonyat izu sos italt adtak, ill egy tasak port, amit asvanyvizbe kell tenni. Ezt nyugaton ma mar az infuzio helyettesiti. Ami jobb, mert az ital olyan rossz, hogy Galien nem akarja meginni, holott eleg sok tasakkal kapott belole. :(

Hat igy ismertuk meg a nepali egeszsegugyet!
Vegulis a vegeredmeny egesz pozitiv. Masnap reggel vissza kellett menni fizetni (csak depozitot tudtunk otthagyni ejjel), meg a leletekert es a gyogyszerekert. Az egesz nem kerult tobbe 10 euronal (oda-vissza ambulanciaval, ugyeleti dijjal, gyogyszerrel egyutt),s vegulis eredmenyes volt, ill a szemelyzet kedves. Ha valakinek "csak" ennyi baja van Nepalban, erre tokeletesen alkalmas az ellatas. Mondjuk egy mutetet mar nehezen irtam volna ala...

Szoval immaron 4. napja vagyunk itt (ha az erkezes delutanjat nem szamolom), szamomra teljes unalomban, hisz semmit de semmit nem lehet itt csinalni.
Bar tegnap a korhazba menet (mikor reggel visszasetaltam a gyogyszerekert) felfedeztem egy igazan szep templomot, ami a Lonely Planet szerint a "Kathmandu volgyon kivuli legszebb newar templom" - ez nemi mosolyt varazsolt az arcomra, leven majd minden kulturalis emleke Nepalnak a Kathmandu volgyben talalhato...





Nehany erotikus faragas a templomrol / quelques sculptures erotiques de l'etais du temple:





Igy ha minden igaz, akkor holnap vegre elhagyjuk ezt a varost, s leereszkedunk a Terai-ra (ez ugye az orszag deli reszen levo alfoldnek), s talan vegre valahara megismerhetjuk a Bardia Nemzeti Park dzsungelet - meg ha rovidebb idore is.

Tansen

Mar minden erdekes utcat bejartam...Galien csak az agyat nyomja szegeny. Tegnap ota eros hasmenes is gyotri, semmi nem marad meg benne, igy soha nem latott rekordot dontott a sovanysaga. :( Ereje nulla, de azert holnap megprobaljuk elhagyni Tansent, mivel laza legalabb ma mar nem volt.
Mindenesetre ma eleg unalmasan telik a "vakacio", HBO-t nezunk, meg DIscovery CHannelt, mert ez erdekes modon van a lepukkant hotelben. :))) igen, mar hallom is a kommenteket, hogy "ezert nem erdemes Nepalba jonni!" - igazatok van, de mit csinaljak egy uncsi varoskaban egyedul? Mar tegnap is furan neztek ram az elhagyatottabb utcakban, ahogy egyedul grasszaltam.

Un peu en francais:
on a quitte donc Pokhara le matin de 16 avril, pour participer a un rafting de 3 jours. Tous ce qui est cote organisation, equipe, personel et agence, c'est tres bien passe, c'etait tout professionel, merci pour Holiday Aventure!
La riviere Kaligandaki nous a reserve quelque moment fort dans les rapids!
Par contre, Galien est devenu malade le 2eme jour, ainsi quand on s'est arrete a une plage agreable pour dejeuner (2eme jour), il delirait deja ayant la fievre, ne mangant rien, il s'est allonge dans l'ombre. :(
L'apres-midi etait un souffrance pour lui, comme il a rame 2heures avec la fievre.
AInsi que la soiree, quand on a recu un bon orage (il peuvait vraiment des cordes, une bonne pluit tropicale), et on s'est cache tous (les 6 tourists et l'equipe des guides, avec quelques locaux qui devaient s'arreter sur leur chemin entre deux village, a cause de l'orage) sous l'immense raft qui etait retourne comme une tente.
Le diner, les thes et le petit dejeuner, je les lui ai servi dans la tente deja, car il avait une fievre de 38,5!
Bref, le rafting devrait etre super, mais ainsi on etait trop occupe de lui soigner. :(

Le 18 avril: on est arrive a Tansen (Palpa) apres 2 heures de route fatigante (dans l'etat fievreux de Galien), une ville perchee (grace a son 1400 m d'altitude elle possede au moins d'un bon climat), dites 'medievale' selon Lonely Planet, mais malgre tous nos attents, elle est une petite bourgade ennuyeux, on a vue meilleur et plus joli deja, de ce genre. En plus, la ville n'est absolument pas pret d'accueillir des tourists. 3 guest house pourris, 2 hotels hiper-cher, et un seul resto, qui ouvre a 10h30 (pas de petit dejeuner donc), et ferme a 20h30 (pas de diner tardif). La ville se vide a 20h, il n'y a personne sur les rues. Dans l'etat de maladie ce n'est pas ideal, car evidement il n'a pas envie de manger des plats locaux, mon pauvre cheri.
En plus, il a la diarrhee depuis hier, donc rien ne reste en lui... il est tellement maigre, que ca me fait deja peur! pas de force pour quitter le lit, il faut litteralement porter le petit dejeuner dans la chambre.

Voila donc, apres 2 jours de 'far niente' dans la chambre (il etait scotche au lit, tandis que moi, je faisais quelques ballades courts dans la ville, et lisais dans la chambre).
Cependant on a decouvert un bon resto, le NEwa Restaurant, le seul restaurant de la ville, avec une superbe cuisine, on propose a chaque tourist qui doit s'arreter dans cette ville poussiereuse.

Quelques photos de Tansen dans le dernier news de blog (en hongrois).
Ah oui, c'est la ville des barbiers! il y a une ville, dans laquelle on a compte 7 barbiers, tous travaillant selon les methodes anciens! Genial! :)

rafting a Kali Gandaki folyon - Tansen

Koszonjuk a minket vezerlo orangyaloknak, hogy sikerult egy szuper utazasi irodat kivalasztanunk, akivel felejthetetlen 3 napot toltottunk!
A HOliday Advanture (bar Pokhara Lakeside kozpontjaban van, de egy poros, pici iroda) a legprofibb modon szervezte az utat, minosegi busszal, felszerelessel, nagyon-nagyon kedves turavezetokkel es szemelyzettel, profi "river-guide"okkal (azaz folyami vezetokkel). Minden szuper volt, a mosolygo szemelyzet, aki szuper kajakat fozott - ettol teljesen odavoltunk meg vissza, mert ilyeneket meg Pokharaban sem ettunk ,nem hogy az infrastruktura nelkuli folyoparton, egy szal gazfozon fozve!
Egy nagy hatulutoje volt a 3 napnak: Galien megfazott az elso ejjel (mivel a hoseg miatt a sator elott aludt a homokban, halozsak nelkul), de ugy, hogy masnap mar 38 fokos lazzal evezte le a 6 orat,harmadnap meg mar nem is volt ereje evezni. Igy o nem elvezte annyira a turat, s ez az en elmenyeimet is befolyasolta.

16an nagyon pontosan indultunk, 7.50kor az iroda elol. Kicsit faradt csapat zotykolodott a minibuszban, a 2,5 oras uton Baglungig. UTkozben (Nayapul-ban) felvettuk 4 utitarsunkat, egy nagyon kedves ukran csaladot.
A folyopartra erve a porban es hosegben a szemelyzet "megfozte" a finom es boseges ebedet, ami salatakbol es hideg kajabol allt. Majd vizre szalltunk, s 2,5 ora evezes kovetkezett. A folyo elvileg 3-4es fokozatu, de szaraz evszak leven csak a zugok erik el a 4-4+ fokozatot, a folyo nagy resze 2-3-as, azaz kellemesen csobog lefele. Ellenben a zugok tobbsege igazan elvezetes, hatalmas hullamokkal lepett meg minket, tobbszor teljesen atcsapva a rafton. MEg kell jegyezzem, hogy a raft egy 8 szemelyes, hatalmas csonak, kozepen felkotve a vizhatlan zsakba csomagolt cuccunk, igy mar az elejen tudtuk, hogy beborulasrol (amit Franciaorszagban megszoktam) szo sem lehet. Ez egyreszt megnyugtatott, mert a zugok igazan izgalmasak voltak, s nem volt sok kedvunk ezt testkozelbol tesztelni.
Elso esti kikotesunk eleg felresikeredett lett, ami nem a fiuk hibaja, hisz a strand egy homokos, kellemes partszakasz volt, ahol profi modon alakitottak ki a taborhelyet. Ellenben a szemkozti parton uj utat epitett egy hatalmas furo gepjarmu, ami este 8ig furta a hegyoldalt, fulsiketito zajjal nyomva el a tucskok ciripeleset, s az erdo egyeb hangjait.
A vacsorat azert megprobaltak kellemesse tenni a fiuk, gyertyakkal korbeveve a tabort, s igazan fenseges lakomat varazsolva (erkezeskor tea es popkorn, vacsira leves, milanoi makaroni, sult krumpli, sult zoldseg, stb.).

Masnap finom es boseges reggeli utan fel 10kor indultunk, 3,5 oras izgalmas szakasz vart rank, az aznapi tobb, mint 20 zugo tobbsegevel.
Ebed egy kellemes parton (itt Galien mar lazas volt, igy semmit nem evett, csak fekudt az arnyekban), majd ujabb 2,5 ora evezes. Erkezes es satorveres utan hatalmas vihar tort ki, majd 2 oran at zudult a rengeteg eso a felhokbol. Mi, mint azott verebek ucsorogtunk a satorkent felallitott raft alatt, helyi emberekkel egyutt, akiket utjukon - egy osveny vezetett arra - allitott meg az eso. Az eso csillapodvan Galien lefekudt, mert razta a hideg, masnap reggelig fel sem kelt, ugy vittem be neki a vacsorat, teat, meg a reggelit.

A harmadnap eleg lagymatag volt, egy ora zugos resz utan masfel ora evezes a kiszelesedett folyon, ami mar egyaltalan nem folyt, inkabb tonak tunt. Viszont teljesen tropusi kornyezetben eveztunk, a ket oldal meredet partjat tropusi dzsungel boritotta, aminek madarai es pillangoi megallas nelkul ropkodtek korulottunk. MEgszaporodtak a majmok is, itt feher fejuek voltak (mint Bandipurnal), mig elozo nap normal, barna majmokat lattunk a folyoparton.
A madarakra visszaterve: soha nem lattam meg ilyen szep, s ennyi gyonyoru madarat! Az un. "Kingfisher" tetszett a legjobban, ami leginkabb a jegmadarra emlekeztet gyonyoru, turkizkek szinevel. Szepen enekel ez a halasz-madar, igy neha enekevel ringatott el minket, mig eveztunk. (amugy Kingfisher-nek hivjak az egyik nepali legitarsasagot is, mivel ez a madar eleg elterjedt Nepalban, amolyan nemzeti madar lett).
ERkezes a gathoz, aminel egy vizieromu mukodik. Az eredetileg 5-7 napos rafting turak itt, a 3. napnal veget ernek, az 5 eve epult gat miatt, leroviditve a harmadik nap elvezetet is (ezert nem folyik a folyo az also szakaszon, ahol az ellenszelben orulten kellett evezni, hogy megerkezzunk a vegponthoz).

AMugy NEpal nagyon gazdag folyokban, vizekben, de abszurd modon a nagyvarosok azert idonkent vizhianyban szenvednek... Sok vizi eromuvet is epitettek a folyokra, ami aram-termeles szempontjabol jo, viszont a termeszetet rombolja, es a vizi sportokat lehetetlenne teszi (ez pedig turisztikai szempontbol nem jo, vegeredmenyben talan tobb hatrannyal bir, mivel az orszag fo beveteli forrasa a turizmus).
Megjegyzem, hogy a vizi uton termelt aram nagy reszet Indianak adja el az orszag, teljes mertekben (politikailag es gazdasagilag is) ki leven szolgaltatva az eros deli szomszednak. Emiatt van az, hogy Nepal nagy reszen 6 oras szakaszokban van csak aram, teljesen termeszetes, hogy minden este elsotetul meg a fovaros is, 6 ora erejeig!!!

Visszaterve 3. rafting napunk leirasahoz (Nepalrol majd kesobb irok egy reszletesebb osszefoglalot elmenyeinkrol, benyomasainkrol): fel 1kor ertunk a kikotohelyre, ki-be pakolas, atoltozes, a fiuk utolso finom ebedje utan fel 3 korul indultunk vissza Pokharaba. Ill. mi nem mentunk vissza, mivel a rafting vege pont utba esett a mi kovetkezo allomasunkhoz, ahova amugy masnap reggel indultunk volna busszal Pokharabol, de igy (a nagyhatikat az irodara bizva, hogy hozza le nekunk) megsporoltunk 3 oras buszutat.

A csapattol (foleg a ket "Ram"tol, ahogy rafting guideunkat es eletmento kajakos-szakacsunkat is hivtak) szomoruan bucsuztunk egy keresztezodesnel, ahol ok eszakra indultak Pokhara fele, miutan minket felraktak egy Tansenbe tarto helyi buszra (90Rs/ fo).
Majd masfel ora zotykolodes utan ertunk Tansenbe (ill a keresztezodeshez, ahonnan a hegyre epult varosba dzsippel lehet megtenni a hatralevo 4 km-t, 10 Rupiaert), vagy mas neven Palpaba. Palpa a tortenelmi neve, a palpai kiralysag kozpontja leven evszazadokon at. A lonely Planet szerint a varos igazan meger egy latogatast, hangulatos, kozepkori varosnak titulalva, a kacskaringos, szep, newari epiteszettel ellatott ovaros miatt.
Nem tudjuk, milyen izlessel birt a konyv iroja, de mi nem elvezzuk annyira a varost. Nem mondom, hogy nem autentikus (de hasonlobol, sot jobb kivitelben lattunk az elmult masfel honap alatt tobb tucatot), viszont a turistakra egyaltalan nincsenek felkeszulve. Ket luxus hotelen tul van 4 guest house, amik szornyuek, koszosak, lakhatatlanok, es sokkal dragabbak, mint Pokhara. Etterem nincs, azaz 0. Csak helyi kifozdeben lehet enni, legjobb esetben Dal Bathot, amivel mar telitodtunk (ez a nemzeti etel: fott rizs, lencseszosszal es nemi zoldseggel izesitett fott krumplival. ez a harmadik komponens regio szerint valtozik).
Ez az autentikus konyha nem lenne hatalmas gond, viszont a hely cseppet sem alkalmas egy lazas beteg labadozasara. A csotanyokkal ellepett hotel, amit valasztottunk 300 rupiaert buzlik a konyha allando mukodesetol, ill. tatarozzak, emiatt egesz nap kalapalnak. Ezert Galien - de meg en is - ertheto modon ingerult, hisz a laza mar 3. napja nem nagyon megy lefele, ill. csak minimalisan. Kivan kajakat, amiket nem lehet kapni, pedig eddig mindenhol fellelheto volt (mint piritos, es tukortojas - lassuk be, nem nagy dolog). Igy kekszen el, meg tean es uditon...
Reggeli turam soran talaltam egy ettermet (amit a lonely planet is emlit), ez viszont csak 2kor nyit... igy legalabb egy kesoi ebed es vacsora biztositva van.
Szumma szummarum, a varos nem egy turista paradicsom, ha lenne eleg ereje Galiennek, mar koran reggel tovabb alltunk volna. Egyetlen elony, hogy az 1400 valahany meteres magassag miatt kellemes a klimaja, nincs tul meleg, holott a Nepal deli reszet elfoglalo alfold, a "Terai" eszaki hataran fekszik, a HImalaja elso elo-dombjai egyiken. Igy nem is akarunk tovabb menni, mivel delebbre csak a 40 fokos hoseget, szunyogokkal teli zajos varosokat talalnank, ami szinten eleg kellemetlen egy betegnek. Igy itt ragadtunk, en olvasassal, s nemi setalgatassal, a varos felfedezesevel fogom tolteni a napot, de surun visszaterve a hotelbe, hogy ellenorizzem utitarsam allapotat, s teat vigyek neki.

a varosnezes eredmenye Tansenben:




soha nem latott mennyisegu borbely mukodik a varosban!

Pokhara

Lam, minden veget er egyszer, igy a mi kellemes, pokharai udulesunk is. Egy hete tertunk vissza a gyonyoru, de kicsit faraszto trekkrol, azota a napok masrol sem szolnak, mint pihenesrol, evesrol, kis setarol a szallasunk es az ettermek kozott...
A 30 fokos nyari melegben napkozben sokszor visszavonultunk a szobaba sziesztazni, mert olyan meleg volt, hogy a huvosben kellemesebb volt az olvasas. Maurice Herzog francia hegymaszo konyvet olvassuk (mindketten), aki 1950-ben eloszor maszta meg az Annapurnat tobb, francia tarsaval egyutt. Meg egyik peldakepem, Alexandra David-Neel konyvet is felleltem az itteni antikvariumban, amiben masodik tibeti utazasat es kalandjait irja le. Igy probaljuk elmelyiteni ismeretunket a kornyekrol es a Himalajarol.

HOzzaszoktunk mar e semmit teveshez, hianyozni fognak az utcakon flangalo tehenek/bivalyok, a kedves pasi az internetkavezobol, meg Dan, amerikai baratunk, akivel meg a trekk alatt ismerkedtunk meg.


Bucsuvacsora Dan-nel a New Everest Steak house-ban

Tegnap azert a nagy pihenest aktivabba tettuk, bereltunk egy robogot, s azzal jartuk be a kornyeket. Felmentunk a Beke Templomahoz, ami egy feher sztupa a Begnas Tal nevu Pokhara melletti to folott, csodas kilatassal a havas hegyekre, a tora es a -fentrol latszik csak igazan, mekkora - nagy varosra. Sajnos jo kep nem keszult, mert a mar 2 eve a belso tukron levo porszemek egyre zavarobbak lettek a fenykepeken. Viszont belso hangomra hallgatva tegnap megkerdeztem egy francia part, hogy van-e naluk valamilyen tisztito a gephez (mivel az o kezukben is egy jobb kamera volt), mire elvittek frissen megismert haverjukhoz, aki egy profi fotos, NIkonnal dolgozik, s persze o profi modon kitisztitotta a gepemet! Igy vegre tegnaptol tudok szep kepeket csinalni! Ami kicsit elszomorit azert, mert a sok foto, amit a tura alatt csinaltam, mind "porszemes", foleg a napfelkeltesek a Poon Hillen, viszont jo hir, hogy Ladakhrol igazan szep fotokat fogok csinalni!

A Beke sztupaja utan bejartuk Pokhara "ovarosat" (na nem nagy szam), majd az eszakon talalhato tibeti menekult falut, ahol csak tibetiek elnek, nehany gyonyoru kolostor korul. A legtobb kep itt keszult.

Csacska kecske egy tibeti csecse-becse arus boltjaban:




A buddhista templomban ilyen egy oltar, ahova vajbol gyurt aldozati figurakat allitanak:





oreg tibetiek kartyaznak az arnyekba menekulve a rekkeno hoseg elol:


Egy delutani szieszta utan felmentunk a Pokhara folotti Sarangkhot hegyre (kb 1500 meter), ahonnan indulnak a sikloernyosok is, s ahonnan allitolag fantasztikus a kilatas a HImalaja csucsaira, meg a varosra.
Bar a kis robogoval izgalmas volt felmaszni a poros-koves uton, de a kilatast sajnos a hegycsucsok elotti felhok es a dombra telepitett hatalmas antennak elegge lerontottak, igy egy kellemes ucsorgesen tul nem kinalt hatalmas elvezetet e programpont.


Mostantol ismet megritkulnak a bejegyzesek, mert holnap elhagyjuk Pokharat, hogy egy 3 napos raftingturan vegyunk reszt, a Kali Ghandaki folyon. 18-an este fogunk vegezni e turaval, s rogton tovabb is megyunk Tansenba, innen delre.