2010. február 17., szerda

Agra



Utolso napunk Agraban a pihenes es a kenyelmes "atmoszfera-beszippantas" jegyeben telt. Azaz a hely hangulatat probaltuk erzekelni es rogziteni agyunkban. Elobb kibuszoztunk az Agra Cantt. vonatallomasra, mivel masnap innen indult a vonatunk, masreszt meg kellett venni a Darjeelingbe vezeto Himalaya vonatra a jegyet. Bar a vendeghazban valtig allitottak, hogy nem tudunk kimenni a pu-ra csak tuktukkal, mi nem adtuk fel, s vegul valami busz megszant minket, s kivitt fejenkent 5 rupiaert. A jegyvetel itt olyan egyszeru volt, mint egy pofon, ami feletti oromunkben hagytuk magunkat rabeszelni egy tuktukra, aki 50 rupiert elvitt a Taj Mahalhoz. Mivel nem akartunk kidobni olyan sok penzt egy turistakkal tomott helyre, elobb korbesetaltuk,raerosen setalgattunk a kornyezo ovarosi utcakban. Hatalmas oromunkre belebotlottunk egy igazi, nyugatias kavezoba, ahol isteni espresszot ittunk (majdnem otthoni arakon, ami itt horror, egy komplett vacsorat lehet belole enni mashol). Talan ez hianyzik a legjobban otthonrol gasztronomia szinten, a kave.

Eztan lesetaltunk a Taj Mahal keleti kapuja melletti falat kovetve a Yamuna folyohoz, es egy szuper helybe botlottunk. Egy katonai orpont, nagy terasszal, Shiva templommal, folyora es a kornyezo tajra nezo kilatassal. S nem utolsosorban a Taj Mahal egesz szepen megmutatta magat. Bar nem a klasszikus, fotokrol ismert pozbol lattuk (ezert 12 euronyi rupiat kellene fizetni), de igy is fantasztikus volt. Mindez ingyen. Lementunk a folyopartra, majd leultunk egy kopadra a posztolo katonak melle, akik boldogan mosolyogtak rank (na jo, foleg ram - valamiert bejovok a suvickos kepu indiaiaknak). Tobb mint 2 orat bambultuk a folyot, a valtozatos madarvilagot, a reveszt, aki facsonakjaval szallitja a tulpartra az embereket (azt a keveset, aki erre jar), legeleszo csacsit es teheneket, alvo kutyakat... egyszoval elmerultunk az elet apro torteneseinek megfigyeleseben. Nagyon pihenteto es kellemes volt, foleg a melegen suto napnak koszonhetoen (ja, majd mindig 25 fok van, nagyon kellemes, epp varosnezos ido).

Naplementehez kozeledve visszatuktukoztunk a negyedunkbe, egy kellemes kis etteremben megebedeltunk (du 5kor), majd az est hatralevo reszet vendeghazunk lugasos udvaraban toltottuk kartyazassal, olvasassal, beszelgetessel.
Meg eskuvoi menetek figyelesevel, amik az utcankban mentek el nagy csinnadrattaval (kepek mellekelve). Ugyanis ez a nap kulonosen alkalmas a jo hazassagra, igy tobb ezer eskuvot tartottak Agra szerte -allitolag.

Eztan jott a kinosabb resze, mert hozzaszokvan a korai lefekveshez (itt Indiaban nem nagyon van ejszakai elet nyugatiaknak, mindenki a vendeghazban marad, s elteszi magat koran a masnapi felfedezesre) koran elalmosodtunk, de sajnos ki kellett tartani, mert 22-re jott a tuktuk ertunk, hogy (50 rupiert) kivigyen a pu-ra. Ugyanis sajnos csak egy vonattal tudtunk Khajurahoba jonni, ez pedig a 00.25kor indulo expressz.
A pun tehat 22.20 es hajnal fel 1 kozti idot utottuk el. Megismerkedtunk egy hasonli francia parral, meg bamultuk az eletet. Ugyanis ezek az indiaiak mindig utaznak. Nem tudom, mibol telik nekik ra, de az osszes vonat (5 percenkent erkezett egy) dugig volt, az egyszerubb vagonokban ugy alltak, ultek hering-szeruen egymas hegyen hatan az emberek, hogy elkepzelni nem tudtuk, hogy tudnak 7=8 orakat igy utazni.
Aki meg a vonatjara vart, az szepen megagyazott pokrocaval a peronon (ami jol ki van vilagitva, leven varocsarnokkent is szolgal, es jo szeles), es ott probalt aludni.
Kesz szinhaz az indiaiak eletet figyelni, mindent olyan maskent csinalnak.









1 megjegyzés: