Szines. Budos. Csipos. Szep. Erdekes. Mas.
Es mindig mindenhol at akarnak vagni, le akarnak huzni par rupiara. Ez a lerosszabb, mert mindig resen kell lenni. Senkiben nem lehet megbizni.
Tegnap hajnalban erkeztunk az Indira Gandhi repterre, Delhibe. 1 oras kesessel reggel 6kor. Mire az utlevelvizsgalaton atestunk es osszeszedtunk a csomagjainkat mar szepen ki is vilagosodott, igy fel 8kor, mikor kileptunk a repter ajtajan, egy szmogos, szurke Delhi fogadott. Utastarsaink hadat mar osszeszedtek a tuktukok (vagy ahogy itt mondjak: riksak, azaz motoros riksak), meg a taxik, igy rank a maradek sofor mar kevesebb lelkesedessel csapott le, siman megtalaltuk az orankent indulo buszt. Nem is ertem, miert dobnak ki 300 rupiat taxira turistak, mikor 50 rupiaert is bevisz a belvarosba egy kenyelmes busz.
Elso kep Delhirol (ami azutan csak romlott): nem szep, nem varosias, romos, epitkeznek mindenhol, szegenytanyak az utak menten, kosz. De foleg semmi varosi hangulat nincs. Mintha egy lepukkant romnegyedben setaltunk volna.
A buszbol kiszallva egybol az Uj Delhi Vonatpu-ra mentunk, mert mihamarabb Jaipurba szerettunk volna jutni. Bejartuk az egesz palyaudvart, le is csaptak rank egybol (egy felhajto), aki osszehordott hetet-havat. Miutan a penztarnal is azt mondtak, hogy a kov. vonat du indul, expressz meg masnap (hire sem volt a napi 9 vonatnak, amit az utikonyv irt), igy elhagytuk a put. Elobb osszeszedtunk egy francia not es lanyat, informacioehesen vetve magunkat a nyakukba, de kiderult, hogy ok is ma erkeztek, s ha lehet, meg elesettebben boklasztak a palyaudvaron. Igy negyesben vagtuk at magunkat a riksas soforok kiabalo hadan, kiszurva a metrot, hogy azzal erjuk el a turista info irodat. A jegy 8 rupia (100 Ft = 23 rupia kb), es egy detektoros kapu atvizsgalja a belepot, a csomagot pedig egy detektoros szalagra kell helyezni! A metro modern, de eleg sokan vannak rajta, viszont gyors es tiszta.
Hamar a belvaros sziveben voltunk, de kullemre ez sem volt mas, mint az eddig latott: utott-kopott hazak, kosz. Miutan betereltek minket egy hamis info irodaba (minden iroda probalja eladni magat az "igazi" turista infokent, igy rarakva az eladott szolgaltatasra a maguk jutalekat. Vegul nem hagytuk magunkat, s megtalaltuk az igazi irodat, ahol roppant kedves muki adott teljes felvilagositast, miszerint a legrovidebb ut ezen oraban a busz, ami a Bikaner House-tol indul. Innen minden rendben volt, meg is alkudott nekunk a muki ket motor riksassal, hogy 30 rupiaert vigyen el minket a buszhoz. A B. house szep, rendezett, gyeppel korulvett, nyoma sincs a turistara vadaszo jegy-dilereknek. A busz igaz draga volt (550 rupia, mig a helyi jarat 170ert vitt volna el, de mondjuk 30 ulesre 70 embert tesznek, s ez nem vicc), viszont nagyon jo, kenyelmes, lehajthato ulesekkel. Igy jo nagyokat bobiskoltunk a 6 oras ut alatt. Persze a taj bamulasa is benne volt a jegyarban, amit szepen ki is hasznaltunk. ez alapjan jelentem, hogy eleg keves a tehen. Viszont halott tehen is van, amit szepen ott is hagynak az ut mellett, ha megdoglott.
Sok malhas tevet is lattunk. Es hat a vezetes halali! Csodalom, hogy senkit es semmit nem utottunk el az uton. Orult tempo, es kacskaringozas, ami az uton atsetalo allatok es lassubb jarmuvek kerulgetese miatt volt.
Mivel 10kor indultunk, du 4 utan nem sokkal Jaipurba ertunk. Ez Rajahstan fovarosa, a rozsaszin varosnak is hivjak, a belvaros barnas-rozsaszinre festett hazai miatt.
A Delhiben latott szurke szmog mar a fovarost elhagyva eltunk, itt pedig szikrazo napsutes fogadott es kellemes meleg (25 fok korul).
Kovetkezo atvagas (ideutazok figyelem!): a buszsofor kitesz egy fouton, s beadja, hogy ez a busz nem megy be az allomasra. Kitett minket csomagustul (persze leszalt majd mindenki). Itt a taxisok es riksasok felhajtoi rogton levadasztak, s indult az alkudozas. (a busz persze bement a pu-ra, dehat itt osszedolgozik mindenki, a megelhetesert es a turista megkopasztasaert).
Vegul 4en benyomakodtunk egy apro taxiba, 100 rupiara lenyomva a 250rol indulo arat (meg igy is at lettunk vagva). Viszont tenyleg jo messze voltunk a kozponttol, igy orultunk, hogy a jarmu mellett dontottunk.
A kinezett vendeghazhoz erve kezdodott a kb 1 oras szallaskereses, mivel nem volt hely, ahol meg igen, az draga volt. Vegul a ket francia no egy putrit valasztott, mi az utolso pillanat utan elmenekultunk onnan (mar a cuccunk az agyon volt, mikor huzva a szam felvetettem, hogy menjunk vissza a szimpi hazba, ahol raadasul olcsobb is volt a szoba). Igy tettunk, s egy sokkal szebb szobat kaptunk 450 rupiaert (a Sunder Palace Hotelben), kellemes kerttel, terasszal, fonott rattanfotelekkel, gerlekkel. Hangulatos, tiszta hely, csak ajanlani tudom.
Zuhany, majd kozos vacsi a franciakkal, a Pearl Hotel tetoteraszan, ami egy regi erodre nez, hangulatos, buja novenyekkel telerakott, melegitonek meg tuz eg az asztalok koze helyezett femkosarban.
Fokhagymas naan es padlizsankrem volt az en menum, jo volt, de otthon a Shalimar etteremben jobban csinaljak... (igaz dragabban is).
Vacsora utan egy kis setara indultunk, s belecsoppentunk valami nagy esemenybe. Egy hotel elott valai nagy szemelyiseget vartak elefanttal, fanfarokkal, sok sok turbanos indiaival.
Mivel csak egy ejre volt szabad a szoba, ma reggel szallaskeresessel inditottunk (egy szuper reggeli utan, amit a mi hazunk napfenyes tetoteraszan koltottunk el, fejedelmi korulmenyek kozott, rattanfotelben csucsulve).
Vegul a Pearl hotelben talaltunk 350 rupiaert egy apro lyukat, furdosz nelkul, de mindegy, ugyis csak aludni jarunk oda. Majd 11kor elindultunk felderiteni a rozsaszin varost.
Riksat fogtunk, s 50 rupiaert elmentunk a City Palace-hoz, azaz a most uralkodo maharadzsa rezidenciajahoz. ennek egy resze muzeum, s bar a jegy draga (300 rupia, az audioguide-dal egyutt), nem bantuk meg, mert nagyon szep volt. Imadom ezt az indiai epiteszeti stilust, kicsit mint az Iparmuveszeti muzeum otthon, csak indiaibb, es minden voros, okker, barnas. Az oroket birtam a legjobban, egovoros turbanjukban es fekete kaftanban feszitettek kackias bajuszkajukkal minden teremben.
A palotanezes utan kimentunk az igazi varosba.
Ez leirhatatlan!
Tipikus kep, amit vartunk.
Mivel mar korgott a gyomrunk, ettunk az utcan mindenfelet. Noveremre gondoltam, hogy mennyire szornyulkodne most, ha latna! :)
Iszonyu koszos dolgokat ettunk (ill. jokat persze, de a muki a ki tudja hany napja meg nem mosott kezevel zuzta ossze a lepenyt, majd nyakonontotte a szosszal), a nevuket elfelejtettem, de olyan kezzel tolhato toligan arultak oket, mind olajban sult, es iszonyat csipos szosszal boritottak le. Lehet, hogy a szosz a bacik megolesere van, de majdnem ramentem en is.
Vegul persze - Galien nagy oromere - az otthonrol hozott rummal oblitettem le az allva elfogyasztott ebedet, mar csak pszichesen is jobban esett igy.
A lukteto elet maga az indiai forgatag, dudalnak, riksasok tekernek, tuktukok pofognek, keregetok kornyekezik meg az embert, kozben mindenfelet arulnak, minden szines, a hazak szep barnasak, szines szariba oltozott nok cipekednek, szines gyumolccsel megrakott riksakat tolnak, kozben majmok ugralnak mindenfele.
Majd a Szel Palotajat neztuk meg, inkabb beteszem a kepeket, a csipkeszeru homlokzat valoban gyonyoru. Az egesz azert, hogy a harem-beli holgyek nyugodtan szemlelhessek az utca forgatagat, anelkul, hogy oket eszrevennek.
Hosszas csatangolas utan betevedtunk egy Krisna-templomba, ami epp zarva volt, ellenben a pap fogadott (sarga pottyel a homlokan), s annyira baratsagos, vendegszereto volt, hogy ottragadtunk nala majd egy orat. Beszelgettunk, meginvitalt teara, s mindekozben semmit nem akart eladni, csak meselt, magyarazott. Maharadjakrol, regi Indiarol.
Delutan vege volt, mire hazaertunk, innen csak pihenes, a konyvtarszoba kellemes teraszan, majd vacsora a francia anya-lanyaval az elozo napi szallasunk ezer egovel megvilagitott teraszan.
Ja, amugy egesz meleg van, del korul mar inkabb az arnyekot kerestuk, szerintem olyan 30 fok lehetett a napon. Kellemes, nem tul meleg, nem fullaszto.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése