Darjeeling

Ez volt a legjobb kep, amit Darjeelingrol kesziteni tudtam. Sajnos ilyen ramaty kod volt vegig.


A nagyobbik lany Richa, a kisebbik nem tudom, hogy hivjak, de az unokatesoja, ok kalauzoltak minket (meg a vonaton ismerkedtunk meg veluk).




Borbely - a halarus meg a piac (bevasarolo szerzetessel)

Masodik darjeelingi napunk remekul telt. Bar az ido meg mindig kitolni latszik velunk, mivel kod ul az egesz kodon, igy a gyonyoru havas hegycsucsokat csak fenykepen lattuk, nem eloben. De azt mondjak a helyiek, hogy ott vannak.
Delelott elsetaltunk (2 oras kis tura volt) a szomszed faluba, Ghoom-ba, ahol tobb kolostort is emlitett az utikonyv.
Itt ert a felismeres, hogy talan jol ereznem magam hosszabb tavon is egy buddhista kolostorban.
Miutan megneztuk turistamodra az Uj Ghoom Kolostort (ez is parszaz eves), megforgattuk a kozponti epulet oldalaban elhelyezett szamtalan imamalmot (ugy, hogy a jobb oldalunkon kell legyenek a malmok, tehat oramutato jarasanak megfeleloen forgatjuk elhaladva elottuk), erdekes hangokra figyeltunk fel. Az udvaron levo iskolabol jottek, fanfar es dobok, meg melyen zengo imadsag hangja. (Mariann, ugye tudod, milyen!?!?!?!)
Szerencsenkre egy szerzetes beinvitalt, s meghatodva, ciponket leveve settenkedtunk be a tobb szaz gyertya altal megvilagitott helyisegbe. Korben, parnazott emelvenyeken ultek a tanitvanyok, egesz kicsi kortol, kb 7 eves kortol serdulokoruig, kozepen a fopap. Ez utobbi szavalt egy konyvbol egy imadsagot (nem tudtuk meg, hogy tanultak, vagy imadkoztak), a tobbiek vele kantaltak, neha megszolaltatva a kis csengoket, meg fanfar-szeru fuvos hangszert es dobot. Kozben a hideg futkosott a hatamon. Meghatodva hallgattam, neztem a szerzetesek bordo ruhajat, a csupasz vallukat, ami nem tudom, hogy nem fazott a hidegben, a kinti kodot, a bent pislakolo gyertyakat... s elkezdtek folyni a konnyeim. Nem tudom, miert, de olyan sirhatnekom volt...

Kozben szertartasosan valami edes kis golyot osztott ki az egyik szerzetes, mi is kaptunk, le kellett nyelni. Meg valami sarga szentelt viz felet is kaptunk, amit a tenyerunkbe ontottek, s elobb kicsit az arcunkra kellett loccsantani, a ket szemunkre, majd a maradekot a fejunk bubjara. Probaltuk ugy csinalni, ahogy a tobbiek.
Nem tudom, mennyi ideik voltunk bent, a foldon kuporogva, s nezve az idotlen eloadast, en reszemrol valahol mashol jartam... talan valahol a multban, ki tudja?
De teny, hogy nyugodt szivvel es lelekkel leptem ki az ajton, feltoltodve energiaval.

Utana meg megneztuk a Regi Ghoom Monostort, ami mar kevesbe volt spiritualis elmeny, inkabb erdekes, mert ez egy meg regebbi epulet. Ahogy a tipikus kis utca vegen kibontakozott a kodbol, misztikus volt.

PErsze kozben mindenhol tatott szajjal bamuljuk a hetkoznapi eletet, a kockazo ferfiakat a foldon, a fozocskelo mamikat, a jatszadozo gyerekeket.











Delutan setaltunk egyet meg Darjeelingben, ittunk egy jo kis helyi teat (aranyaron - es egyaltalan nem hatodtam meg tole, dehat nem vagyok egy tea-gurmand sajnos, igy kar belem), majd a napot Korosi-Csoma Sandor sirjanak meglatogatasaval zartuk. Eleg messze van a kozponttol, es senki nem tudja, hol a temeto. Meg a temeto szot sem ertik, mert keves itt a katolikus. Persze minden 5. tudta, mirol beszelunk, igy haladtunk a megadott iranyba meterrol meterre megkozelitve az objektumot.
Vegul egy kis bodeba botlottunk, a meredek domboldal tetejen, ahol a bokrok kozott elhagyatott, 100-200 eves sirok korul burjanzott a gaz. (Galien lemaradt, mert faradt volt, igy egyedul erkeztem a temetohoz)
Egy papi a kisunokajaval megkerdezte, honnan jottem. Mikor mondtam, hogy magyar vagyok, felderulo mosollyal az arcan mondta, hogy akkor biztos a Korosi-Csoma Sandorhoz jottem (mind o, mind az alig 6 eves kisfiu tokeletesen ejtette a nevet!).
Hozta a kis zacskojat, majd a kisfiu kezenfogott, s levezettek a legalso sorban talalhato sarga oszlophoz, ami alatt nyugszik messzire szakadt hazankfia. Korosi-Csoma az osmagyarok hazajat kutatva indult el keletre, majd tobb evi TIbetben es Ladakhban (a Zanszkar volgyeben, ami az Indus mellett van, Nepaltol nyugatra) elt kulonbozo kolostorokban, ahol a tibeti nyelvet es nyelvtant tanulmanyozta. O volt az elso nyugati, aki megirta osszefoglaloan az elso tibeti-angol szotart, ill. leirta a tibeti nyelvtant. Nagy dolog ez, kevesen tudjak. De az, hogy Darjeelingben mindenki tudta, hogy itt nyugszik o, nagyon meghatott. Azt persze kevesen tudtak, mit csinalt, de mikor mondtam, hogy magyar vagyok (az utcan, mindenhol lepten-nyomon megkerdezik honnan jottunk!), rogton mondtak a nevet! Ez mar hihetetlen!
A sir meglatogatasa volt a nap masik fenypontja. Nem hittem volna, hogy e nap meg egyszer elokerul a zsebci, de ahogy a bacsi odaadta a "vendegkonyvet", amibe az osszes itt jart magyar bejegyzett valamit, s ahogy olvasgattam ezeket a sorokat, ismet eleredtek a konnyeim. Most, hogy irom, is meghatodom az emlekektol, olyan szep es megindito pillanat volt. A naplemente, a madar es kabocahangok, a csend (ide mar nem hallatszott Darjeeling autos zaja), az alant elterulo volgy, ami tele volt teaultetvennyel...

Este finom nepali vacsora, momoval, levessel, dal-lal, azaz nepali foetellel (rizs kulonbozo szoszokkal).
Amugy a hotel, amit talaltunk, fonyeremeny. Egy nagyon kedves csalad uzemelteti, a tiszta szoba, melegvizzel, kilatassal 300 Rupia (azaz kb 1250 ft kettonknek), de azert ilyen olcso, mert eloszezon van. A neve Silver Cascade Hotel. S van egy kis etterme is, ahol a csalad foz, istenien es nagyon tisztan, megfizetheto aron. Egy vacsi kettonknek kb 160 rupia, ami kb 700 ft.

Masnap reggel meglatogattuk azt a csaladot, akivel meg a Varanasi-New Jaipalguri vonaton ismerkedtunk meg (s akik elso Darjeelingi napunk estejen korbevittek a varosban, megmutatva egy eleg elhagyatott, de maskor biztos erdekes parkot, tobbek kozott, meg meseltek sok erdekesseget a kornyekrol). Eleg gazdag csalad lehet, tiszta lakas fogadott, volt mosogep es tv is. Kaptunk teat es jo kekszet is. Egy ember epp az ujsagot gyujtotte ossze, merlegelte, s fizetett erte eleg sok penzt (s gondolom, vitte a MEH-be azutan :)
Nemi beszelgetest kovetoen (amikoris a helyi dolgokrol bovitettuk ismeretunket) elindultuk zsakjainkkal a dzsiphez, a Capitol Clock Tower tovebe, amivel lementunk Siliguriba.
Az ut 3 ora volt, s 90 Rupia volt fejenkent. De kenyelmes es erdekes volt. En egy kicsit el is bobiskoltam, s az ut felen arra ebredtem, hogy NAGYON meredek es keskeny kis uton szaguldunk lefele, de a taj fantasztikus. Mint egy varosnezo tura! Ketoldalt zoldello teafoldek, karnyujtasnyi tavolsagra, neha az ut menten hajladozo embercombnyi vastagsagu bambuszokkal, elhalado es cipekedo helyiekkel (mindig a fejukon cipelik a hihetetlenul neheznek kinezo cuccokat). Tatott szajjal neztunk jobbra es balra, majd vegul leertunk a hegy aljaba, ahol tovabbi szepsegek vartak rank. Ugyanis a teafoldek lent is folytatodtak. A teacserje kulonbozo allapotban volt lathato az egyes foldeken. NEhol meg level nelkul, legtobb helyen mar zolden, de meg elegge visszavagva, s csak keves helyen volt igazan zold es lombos. Ugy latszik, a tea eresi ideje kesobb lehet, par honappal. De a foldeken dolgozo emberek latvanyaval kiegeszitve egeszen kielegitette kepzeletemet, amiben hasonlo romantikus kepeket oriztem a soha nem latott almaim teafoldjeirol. Pont igy, a naplemente tompa fenyeiben zoldello, s a fak lombjanak jotekony takarasaban novekedo cserjekrol. A teacserje amugy kb meteres nagysagu lehetett, azaz meg eleg kicsi. Kesobb, a nap vegen lattunk elorehaladottabb allapotu foldeket is, ott mar magasabb, amolyan mellig eroek voltak a zold cserjek. Es mindenhol fakat ultetnek a cserjek koze, gondolom, hogy az eros naptol ovjak oket (Persze fent, Darjeeling magassagaban nincsenek fak, ott hidegebb van, gondolom, ott inkabb a napbol van keves).

Siliguriba erve gyors valtas a helyi buszra, ami 17,5 Rupiaert egy ora alatt elvitt minket a hatarra.
Ez a busz magaban is elmeny volt. Galien megszamolta: egy 30 uleses buszon 72en nyomorogtunk, szo szerint egymas szajaban. Egyreszt kenyelmetlen volt, masreszt nagyon elvezetes. A sok szag/szin csak ugy bombazott minket. Kint pedig vegtelen teafoldek suhantak el, s ahogy a nap mar valoban narancsosan pislakolt utolsokat, gyonyoru latvany volt a tucatnyi dolgozo ember a foldon, ahogy fejukre erositett kosarral (ill a kosar a hatukon volt, de a fejukre volt kotve) szedtek a friss cserje leveleit.
A hatarra erve kicseleztuk az orditozo riksasokat, mivel a buszuton egy nepali felvilagositott, hogy gyalog sincs messze a tuloldal. Igy kb 300 meter utan megtalaltuk az indiai immigracios irodat, ami egy poros udvarban volt. Kitoltottunk par papirt, kaptunk egy kilepopecsetet (a papirokert fejenkent 4 rupiat kertek), s kb 10 perc alatt vegeztunk is. Majd atsetaltunk a szeles hatarfolyo folotti hidon (majd egy km-t), s belebotlottunk a tulfelen Kakarvittaba, az elso nepali varosba. Azaz faluba, vagy inkabb porfeszeknek hivnam. S amugy meg inkabb indiai.
Elso rossz benyomasok Nepalrol. Koszos, poros.
A szallas finoman szolva is szornyu volt. Rengeteg szunyoggal. 250 rupiaban allapodtunk meg, de reggel persze ragaszkodtak a 400 hoz, mert allitolag este indiai rupiaban adtak meg az arat. Ezt egyebkent itt a hataron szeretettel jatszak, hogy mondanak egy arat, majd etkezes/egyeb vegen majd a duplajat szamoljak, hivatkozva arra, hogy indiai rupiarol beszeltek! Ugyanis 1,6 nepali rupia tesz ki 1 indiait.
Egy nagyon feledheto rizs utan (en inkabb csak kolat vacsoraztam) koran tertunk nyugovora, mert megtudtuk a nemletezo buszpalyaudvaron, hogy masnap koran indul a buszunk Janakpurba.

New Jalpaiguri - Darjeeling

Varanasira visszaterve egy tanacs azoknak, akik egy ovarosi vendeghazban laknak: ha korai vagy kesoi idopontban kell a vonatpu-ra menni, s a tekergos sikatorok miatt inkabb a vendeghazban foglalnak le a tuktukot, ok majd mind 100-125 Rs kozti arat mondanak, holott a normal ar 60 rupie. igy berizikoztuk, hogy nem foglalunk, s lam, mikor hajnal 5re kitekeregtunk a sikatorokon at a meg alvo varoson (bar az Arany templomba mar mentek be hivek!), egy csomo tuktukot talaltunk a nem tudom, milyen teren (de minden forgalmasabb helyen vannak mar), s egymast oltek, hogy megszerezzenek maguknak, igy konnyen talaltunk egy ipset, aki 60 rupiert (kb 250 ft) kivitt a par km-re levo pu-ra.
A vonatot rendben elertuk, idoben, sot elobb ott volt.

Felderitettuk, hogy melyek a legjobb helyek a 2od osztalyu alvos vonaton (sleeper class), minden 7. es 8. szamu (tehat a 7-8, 15/16, 23-24, stb). egesz jol elvoltunk, kartyaztunk, ucsorogtunk, nezelodtunk. ha nem lett volna ilyen hosszu, pl a majd 5 ora keses, ami a rengeteg felesleges acsorgas miatt volt, ha pl csak 13-14 oras lett volna, meg elviselheto lett volna. De a hajnali keles, es a keses miatti kesoi erkezes kelloen kifarasztott. Mivel nem tudtuk, hogy mikor erkezunk pontosan, s a vegallomas nem a mi allomasunk volt, igy resen kellett lenni, nem lehetett ejjel aludni. igy csak pihentunk, virrasztottunk hajnali fel 3-ig, mikoris begurultunk vegre New Jalpaigurira (kb 250 km Varanasitol, ha belegondolok, hogy Franciaorszagban a TGV ezt nem sokkal tobb, mint 1 ora alatt teszi meg!!! hrrrr).
A vonaton osszeismerkedtunk egy kedves darjeelingi kislannyal es csaladjaval, akik elmondtak, hogy a palyaudvarokon van elso osztalyu (upper class waiting room) varoszoba, azaz 2-3 agyas, zuhanyzos szobak, amiket persze kulfoldinek nem adnak, csak indiainak. ezert a papa elkisert, s megkerdezte a recepciot helyettunk. de nem volt szerencsenk, mert igy is tele volt. De jo tudni a tenyt, mert alkalomadtan megkerhetunk egy kedves indiait a pun, hogy kerdezze meg nekunk, ha csak tranzitszallas kell...
Igy kibotorkaltunk a sotetbe, s a pu-tol 5 percre talaltunk egy vendeghazat, ahova 300 rupiaert (felhaborito ar 5 ora alvasert!) kaptunk szobat. Tisztanak tunt, de mikor lekapcsoltuk a villanyt, ereztem, hogy valami atmaszik az arcomon.. persze ezerrel pattantam fel, elemlampa be, kereses, s csak az arnyekat lattam a kis lenynek, valami bogar volt, ami elszambazott a matracon.. jol bekentem magam szunyogirtoval (mert szunyogbol is sok repkedett), s nem torodve a bogarakkal probaltam az alvasra koncentralni, mert mar csak 5 orank volt hatra az ebreszto csorgeseeig. A matrac persze kemeny, igy fel kellett fujni a matracunkat, s az agynak csufolt valamire tenni. mivel csak hideg viz volt, s en nagyon nem voltam jol egy hideg zuhanyhoz, igy a koszos ruhaval fekudtunk le, a koszos agynemube bele persze.. mar semmi nem erdekelt, csak alhassak. Amugy a nadrag es a pulcsi indulas ota nem volt mosva, s vegig hordom oket - el lehet kepzelni az allapotukat! ma vegre beadtam oket mosni, mivel itt Darjeelingben mar hideg van, igy jol esik a masik, a meleg nadrag!

Szoval az alvas nem volt jo, mert sajna 3 ora mulva a faradtsagtol (szerintem) felebredtem. s mar nem tudtam visszaaludni igazan.
vegul hulla faradtan osszeszedtuk magunkat, s kibotorkaltunk a mellettunk levo palyaudvarra. a vonat kesett bo fel orat. ahhoz kepest, hogy Unesco a vilagorokseg reszeve nyilvanitotta, eleg putri. Egy icipici vonat, nagyon pici es kenyelmetlen ulesekkel. Ha nem lett volna nehany szabad hely, nem tudom, hogy birtuk volna a 10,5 oras utat! ugyanis 10km /oraval megy, olyan, mint egy villamos, vegig koveti a betonutat, ami felkaptat kb 2000 meterre az 50 meteres tengerszint feletti magassagrol! naaagyon lassu. ha nem lettunk volna ilyen faradtak, meg elvezni is lehetett volna, mert minden falun atmegy, el a hazak mellett, abszolut a falu kozepen! meg a hazakat is meg lehet erinteni. tenyleg erdekes ut. De kb a feletol eleg sokan szalltak fel helyiek, igy az apro helyen nyomorogtunk meg 5 orat. ez szornyu volt, mert en csak egy agyra vagytam, igy nagyokat bobiskoltam Galien vallan.
Mire megerkeztunk, mar sotet volt (itt nagyon koran sotetedik), 6 korul, en mar teljesen kivoltam a faradtsagtol es a nathatol.
A taxisok pofatlan arat ajanlottak, igy gyalog indultunk el az erosen emelkedo utcakon (Darjeeling domboldalon van, meredek lepcsok es utcak szelik at), megkeresni a konyv altal jelzett vendeghazat. Vegul egy alacsonyabb utcaban feladtuk, s betertunk egy hotelecskebe, amit nagyon jol tettunk, mert 350 rupiaert olyan szuper szobank lett, forro vizzel, panoramas erkellyel!
Leves vacsorara, teaval, majd forro zuhany es 10 ora alvas!

Ma delelott koszos ruhak mosatasa es egy kellemes reggeli utan laza setaval felfedeztuk Darjeelinget. Hangulatos kis varos, tele keskeny utcakkal, koszos hazakkal, viszont meglepo tisztasaggal az utcakon! Sehol nincs nyoma az india feelingnek! Mar a vonaton is megallapitottuk. A falvak masok, az emberek is, inkabb himalajai arcuk van, laposabb. Sokkal "nyugatiasabb" minden, persze szegenyseg van, de valahogy olyan rendezett a varos. Es foleg tisztabb, ami jol esik a szemnek is.
Ami nagyon nagyon rossz, hogy a meredek utcakon ezer dzsip szaguldozik (busz helyett), hatalmas mennyisegu CO2-t bocsajtva ki, igy fulladozunk jartunkban keltunkben. SOkszor tenyleg a pzs-t tartom az orrom ele, mert faj levegot venni. Ha ez nem lenne, eleg kellemes lenne. Amugy nagy a kod, emiatt a kilatas hianyos, pedig nagyon meredek hegyekkel vagyunk korulveve, sot szep idoben allitolag meg a havas csucsokat is latni (a Szangcsentsongat pl.).
Darjeeling a tartomany fovarosa, a vonatuton vegig a kovetkezo feliratot lattuk : Gorkaland, szabadsagot Gorkalandnak! Fuggetlenseg,stb. Komoly fuggetlenedesi mozgalmak zajlanak itt, persze politikai szinten, semmi veszelyes ovezet. Van kulon zaszlojuk is, meg minden. Olyba tunik, mintha ez egy jomodubb resz lenne, talan ezert is akar leszakadni Indiarol. Meg nem tudok sokat a temarol, de majd erdeklodom..

Holnap meg maradunk itt, kolostorokat nezegetunk, csak 25-en megyunk tovabb, azaz vissza Siliguriba, s at Kakarbitaba, ami mar a nepali hatarvaros.

(a kepeket egy ora alatt nem sikerult feltolteni, 5 kepet altalaban 2-5 perc alatt tolt fel, igy mar nem is varok tovabb, majd mashonnan, egyszer...)

Agra

Utolso napunk Agraban a pihenes es a kenyelmes "atmoszfera-beszippantas" jegyeben telt. Azaz a hely hangulatat probaltuk erzekelni es rogziteni agyunkban. Elobb kibuszoztunk az Agra Cantt. vonatallomasra, mivel masnap innen indult a vonatunk, masreszt meg kellett venni a Darjeelingbe vezeto Himalaya vonatra a jegyet. Bar a vendeghazban valtig allitottak, hogy nem tudunk kimenni a pu-ra csak tuktukkal, mi nem adtuk fel, s vegul valami busz megszant minket, s kivitt fejenkent 5 rupiaert. A jegyvetel itt olyan egyszeru volt, mint egy pofon, ami feletti oromunkben hagytuk magunkat rabeszelni egy tuktukra, aki 50 rupiert elvitt a Taj Mahalhoz. Mivel nem akartunk kidobni olyan sok penzt egy turistakkal tomott helyre, elobb korbesetaltuk,raerosen setalgattunk a kornyezo ovarosi utcakban. Hatalmas oromunkre belebotlottunk egy igazi, nyugatias kavezoba, ahol isteni espresszot ittunk (majdnem otthoni arakon, ami itt horror, egy komplett vacsorat lehet belole enni mashol). Talan ez hianyzik a legjobban otthonrol gasztronomia szinten, a kave.

Eztan lesetaltunk a Taj Mahal keleti kapuja melletti falat kovetve a Yamuna folyohoz, es egy szuper helybe botlottunk. Egy katonai orpont, nagy terasszal, Shiva templommal, folyora es a kornyezo tajra nezo kilatassal. S nem utolsosorban a Taj Mahal egesz szepen megmutatta magat. Bar nem a klasszikus, fotokrol ismert pozbol lattuk (ezert 12 euronyi rupiat kellene fizetni), de igy is fantasztikus volt. Mindez ingyen. Lementunk a folyopartra, majd leultunk egy kopadra a posztolo katonak melle, akik boldogan mosolyogtak rank (na jo, foleg ram - valamiert bejovok a suvickos kepu indiaiaknak). Tobb mint 2 orat bambultuk a folyot, a valtozatos madarvilagot, a reveszt, aki facsonakjaval szallitja a tulpartra az embereket (azt a keveset, aki erre jar), legeleszo csacsit es teheneket, alvo kutyakat... egyszoval elmerultunk az elet apro torteneseinek megfigyeleseben. Nagyon pihenteto es kellemes volt, foleg a melegen suto napnak koszonhetoen (ja, majd mindig 25 fok van, nagyon kellemes, epp varosnezos ido).

Naplementehez kozeledve visszatuktukoztunk a negyedunkbe, egy kellemes kis etteremben megebedeltunk (du 5kor), majd az est hatralevo reszet vendeghazunk lugasos udvaraban toltottuk kartyazassal, olvasassal, beszelgetessel.
Meg eskuvoi menetek figyelesevel, amik az utcankban mentek el nagy csinnadrattaval (kepek mellekelve). Ugyanis ez a nap kulonosen alkalmas a jo hazassagra, igy tobb ezer eskuvot tartottak Agra szerte -allitolag.

Eztan jott a kinosabb resze, mert hozzaszokvan a korai lefekveshez (itt Indiaban nem nagyon van ejszakai elet nyugatiaknak, mindenki a vendeghazban marad, s elteszi magat koran a masnapi felfedezesre) koran elalmosodtunk, de sajnos ki kellett tartani, mert 22-re jott a tuktuk ertunk, hogy (50 rupiert) kivigyen a pu-ra. Ugyanis sajnos csak egy vonattal tudtunk Khajurahoba jonni, ez pedig a 00.25kor indulo expressz.
A pun tehat 22.20 es hajnal fel 1 kozti idot utottuk el. Megismerkedtunk egy hasonli francia parral, meg bamultuk az eletet. Ugyanis ezek az indiaiak mindig utaznak. Nem tudom, mibol telik nekik ra, de az osszes vonat (5 percenkent erkezett egy) dugig volt, az egyszerubb vagonokban ugy alltak, ultek hering-szeruen egymas hegyen hatan az emberek, hogy elkepzelni nem tudtuk, hogy tudnak 7=8 orakat igy utazni.
Aki meg a vonatjara vart, az szepen megagyazott pokrocaval a peronon (ami jol ki van vilagitva, leven varocsarnokkent is szolgal, es jo szeles), es ott probalt aludni.
Kesz szinhaz az indiaiak eletet figyelni, mindent olyan maskent csinalnak.

Jaipur / Fatehpur Sikri / Agra

Harmadik Jaipurban toltott napunkon ugy dontottunk, hogy ellatogatunk a varos melletti hires Amber Palotaba.
Elobb elmentunk egy tuktukkal az Ajmeri Gate-hez, ahonnan indulnak a varosi menetrendszerinti buszok a par km-re levo erodhoz. A legtobb turista persze tuktukkal megy, vagy taxival, de mi nem akartuk a 250 rupiat kidobni az ablakon, inkabb 10 rupiaert (fejenkent) elbuszoztunk odaig. Neztek is rendesen minket a buszon, persze mi is oket. Amit megallapitottunk, hogy a nok mind hagyomanyos oltozetben, szariban grasszalnak, amik kulonbozo elenk szinekben diszelegnek. Erosen festettek, s ez meg a 2-3 eves gyerekekre is vonatkozik. A nok laban ezer bokalanc csilingel, es gondolom sikkes, ha mindegyik labujjukra jut egy gyuru. A buszok koszosak, es szornyu allapotban vannak (az alvaz rozsdas lyukain lelatni az uttestre), de viszonylag surun jarnak, es olcsok. Bo fel ora alatt ertunk fel a Jaipur melletti szaraz hegylanc mogott talalhato varhoz. Elobb egy to mellett mentunk el, aminek kozepere egy hangulatos kis vizipalotat epitett az egyik korabbi maharadja, a to partjan tevehajcsarok es elefanthajcsarok tomkelege leste az erkezo turistakat.
Az erod lentrol is (meg bentrol is) hatalmas. Ugy remlik, hogy mintha a Kama-Szutra c. filmet forgattak volna itt, teljesen hasonlo. Dombteton all, tobb km fallal korulveve, amik tobb tiz km-en keresztul kigyoznak tovabb a kornyezo hegylancokon, osszekotve az Amber erodot a tobbi sasfeszekkel (pl. a Jaigart Fort-tal, ahova vegul sajnos nem mentunk fel).
Elobb egy Bollywood-i filmforgatasba botlottunk, elefanttal, kosztumos nokkel, ezer emberrel es kameraval, majd a belepo megvaltasa utan (150Rs) a termek es apro szobak, udvarok labirintusat kezdtuk felfedezni. Vagy harom orat boklasztunk bent, tenyleg hatalmas, tobb nagy udvar kore epitett lakosztalyokkal, a kedvenc haremholgyeknek, ill maharaniknak epitett apro lakosztalyokkal. A legjobb az volt, hogy or csak a fobb udvarokon volt, a tobb szaz apro es ures helysegben teljesen egyedul setaltunk, futkaroztunk. Mert a legtobb turista is a fobb udvarokon megy at, kevesen jarjak vegig a legutoslo apro termet is.












Az erod utan nem a turistak altal bevett utvonalon mentunk le, hanem az utikonyv altal javasolt hatso utcan, ahol a madar sem jart, csak hely emberek, malacok, szamarak, tehenek, majmok...


Szuper elmeny volt. Elobb kicsit felelmetes, de az ember rajon, hogy nem veszelyesek a helyiek, csak kommunikativak (mindig megkerdezik, honnan jottunk, vagy ha nem tudnak angolul, csak helloznak), vagy keregetnek.
Az utca vegen egy csodas templomba (a Siromani templom) tertunk be, egyeduli turistakent persze. Ez egy csoda volt, nem ertem a tobbi turistat, hogy ezt kihagyja! Tiszta faragas mindenhol, mintha csipkebol lenne. Amugy Ghanesanak, Visnu fianak szenteltek (ha jol emlekszem). Nagy szerencsenk volt, mert egy muki elkapott es bo fel oran at magyarazott a hindu istenekrol, mig vegigkalauzolt a templomon. Meg a padlasra is felvitt (ill a korbefuto karzatra), hogy az eleg ramaty allapotban levo freskokat elmagyarazza. A guruval is beszeltunk par szot, o a pap, akinek csaladja evszazadok ota rendben tartja a templomot. Az udvarban majmok ugraltak falrol falra, a szomszed putriban a szello lengette a szarado szines ruhakat...
Majd az ovaroska foutcajaban ettunk egy helyi kifozdeben, ahol a helyiek is esznek.






Eztan pedig lementunk egy 29-es busszal a toig, aminek partjan setaltunk picit, elmelatunk a halaszo fiukon, a szep palotan a to kozepen, meg a teveken az ut szelen. Majd busszal vissza a belvarosba. (ez itt egy szabo - az utcan, eddig csak ferfi szabot lattunk)


Kovetkezo pontot setaval ertuk el, a hires Lassi Wala-t, azaz az udito lassit legregebb idok ota arulo boltot. A lassi egy erjesztett tej ital, mondjuk joghurt-fele, amit mindenfelevel izesitenek. Elobb a sosat (ami kicsit kefires filinget ad) kostoltam meg, egesz ihato volt. (a csereptalban levo feher ize a lassi)


Aztan a Raj Mandir mozit celoztuk be, mivel allitolag ez India legszebb mozija.
Tobb mint fel ora sorallas utan (a nok es ffiak kulon sorban, de a no megveheti a parjanak, vagy csaladjanak) kaptunk 80 rupiaert jegyet az uj filmre, ami nagy slager, mert 2 hires bollywodi szinesz jatszik benne, cime: My name is Kahn (csak ha valaki utana akar nezni a neten, mert inkabb tunt hollywoodinak, mint bollywoodinak). Mivel a film 3 oras (mint minden indiai film), s persze nem feliratos (bar a lenyeget kovettuk), es mivel masnap koran keltunk, igy csak az elso felen maradtunk, mivel a 2 resz kozott mindig szunet van! Amugy rem vicces elmeny a mozi, nagy ricsaj van, ha fontosabb esemeny tortenik, vagy moralis igazsag mondatik ki (foleg ha a fohos reszerol),rogton nagy ovacio, taps es futty fogadja. Mikor eloszor tunt fel a fohosno, az is hatalmas orjongest valtott ki. Mi csak fogtuk a hasunkat a rohogestol. Persze az egesz csalad ott van, mogottunk egy par honapos csecsemo sirt folyton, mar mikor az anyja nem szoptatta epp...


Kov. nap>
Kisetaltunk a buszpura, majd (a 10kor indulo busszal) egy 4 oras kis uttal elertuk Fatehpur Sikrit, az Agra elott 45 km-rel levo kis muzulman varoskat. (a buszjegy 125Rs, persze a csak a helyiek altal hasznak local buszra!!! kepeket majd maskor toltok fel, mert itt nem lehet)



Fatehpur Sikrit az egyik nagy mogul uralkodo, Akbar epitette, ott, ahol egy remete elt, s aki aldasaval "hozzasegitette" orokosei megfoganasahoz. A varos ma az Unesco listan van, egy haaaaatalmas, voros kobol epult palota-egyuttes, gigantikus udvarokkal, medencekkel, kertekkel, oszlopcsarnokokkal...
A szallasfoglalas utan setaltunk egyet az ovarosban, aminek legerdekesebb resze a piac-utca. Itt egymast erik az utcara nezo boltok, amikben a kelet varazsa, az ezeregy ej elevenedik meg. Mintha visszacsoppentunk volna valami osi muzulman vilagba.
Meg megneztuk a Samarkandi mecset mintajara epult Nagy Mecsetet (ahol a gyermekaldasban segetkezo remete nyugszik), majd kisetaltunk a vonatallomasra, amit apro volta miatt ajanl az utikonyv, leven, hogy helyfoglalas nelkul nem lehet jo helyet kifogni, min 3-5 nappal elotte kell foglalni. El is toltottem tobb, mint 1 orat a nagyon kedves jegyeladoval, mig megvettem egesz New Jaigalpuri-ig a jegyeket, 3 kulonbozo utvonalra. Majd visszaseta a kellemes kertet korulolelo guesthouseunkba, s finom vacsi utan eltettuk magunkat masnapra. (a traktort csak a kerekek megfigyelese vegett tettem be: lam, mennyire megraknak mindent, a traktor konstansan a hatso kerekein gurult, mivel az elso ketto vegig a levegoben volt...)
















Masnap (azaz ma)
Mikor is vegigjartuk Akbar palotajat (kb 3 ora kellett hozza, de nagyon erdekes volt) / 260Rs a belepo.






Persze nem birtuk ki, hogy ne kanyarodjunk le a turistak altal jart osvenyrol, s elsetaltunk a palota mogotti romos, regi varosba, amit ma csak jatszadozo gyerekek es kecskek birtokolnak. Meg tobb hatalmas, osi epulet hirdette a mindossze 15 evig letezo fovaros egykori nagysagat (a 16. szban epult, s egy nagy aszaly miatt Akbar ugy dontott, hogy megsem marad itt, igy a varos elneptelenedett, s csak kesobb jottek ide lakni ujra).
Visszafele az ovaros putri mellekutcaiban meresztettuk a szemunket a hatalmas nyomorra, ami hason is vagott, igy gyorsan visszasetaltunk a "belvaros" fele.
Finom ebed egy guesthouse teraszan (desszertkent megkostoltam a bananos lassit, azaz vegulis banan joghurtot - isteni!!!), ami a buszpu mellett, a fovaros zajlo utcajaban volt, igy fontrol kitunoen megfigyelhettuk az alant zajlo eletet.
Rengeteg borbely van pl, mind az utcan uzemel, egy satorteto alatt. Meg tevek, lefatyolozott asszonyok, mindenhol sutnek, sok edessegarus, es kelmearus... es a szines gyumolcsok kavalkadja!




Du egy egy oras egesz kellemes uttal ertuk el Agrat, ahol hamar az elore lefoglalt (3 nappal ezelott a Sunder Palace guesthouseban foglaltuk, mert ugyanaz a tulaj, s nagyon profik, syuper hely) szobaban voltunk. Szuper ez a hely, egy lugasos, zold belsoudvar kore epult az egy emeletes hotelke, mi egy 350Rs-t ero szobat kaptuk (fszoba azert van, probalunk meg profitalni belole, mert lehet, hogy Nepalban mar nem lesz).
Kis pihenes, egy banan-lassi elfogyasztasa, majd a lemeno napban elsetaltunk a jo messzire levo Yamuna folyo partjara (elmenve a Voros Erod mellett, ahol a parkban majmok elol menekultem Galien nagy oromere - mivel en nem vagyok beoltva veszettseggel, s tudom, hogy milyen szemtelenek a majmok, kepesek nemi kajaert apro tamadast intezni az ember ellen), ahol megpihenve gyonyorkodtunk a tavoli Taj Mahalban, amit a nap utolso sugarai festettek picit rozsaszinre, ill a folyorol felszallo kodbe burkolozott sejtelmesen.
ROmantikus pillanat volt, a korulottunk zajlo elettel, a folyoparti idillel (amit persze a helyiek nem elnek meg talan idillnek, leven ok kajat gyujtogettek a vizben, pl).
Utana visszaseta a sotetedo es NAGYON SZORNYUEN szegeny negyedeken at, meg egy eskuvoi menetbe is belebotlottunk...
itthon meg a hotelke ovo biztonsagaban - ami szinte masvilagkent nyugtatja meg a dudaszo miatt mar fajo fulunket - pihegtunk, s vacsoraztunk.