Ez volt a legjobb kep, amit Darjeelingrol kesziteni tudtam. Sajnos ilyen ramaty kod volt vegig.
A nagyobbik lany Richa, a kisebbik nem tudom, hogy hivjak, de az unokatesoja, ok kalauzoltak minket (meg a vonaton ismerkedtunk meg veluk).
Borbely - a halarus meg a piac (bevasarolo szerzetessel)
Masodik darjeelingi napunk remekul telt. Bar az ido meg mindig kitolni latszik velunk, mivel kod ul az egesz kodon, igy a gyonyoru havas hegycsucsokat csak fenykepen lattuk, nem eloben. De azt mondjak a helyiek, hogy ott vannak.
Delelott elsetaltunk (2 oras kis tura volt) a szomszed faluba, Ghoom-ba, ahol tobb kolostort is emlitett az utikonyv.
Itt ert a felismeres, hogy talan jol ereznem magam hosszabb tavon is egy buddhista kolostorban.
Miutan megneztuk turistamodra az Uj Ghoom Kolostort (ez is parszaz eves), megforgattuk a kozponti epulet oldalaban elhelyezett szamtalan imamalmot (ugy, hogy a jobb oldalunkon kell legyenek a malmok, tehat oramutato jarasanak megfeleloen forgatjuk elhaladva elottuk), erdekes hangokra figyeltunk fel. Az udvaron levo iskolabol jottek, fanfar es dobok, meg melyen zengo imadsag hangja. (Mariann, ugye tudod, milyen!?!?!?!)
Szerencsenkre egy szerzetes beinvitalt, s meghatodva, ciponket leveve settenkedtunk be a tobb szaz gyertya altal megvilagitott helyisegbe. Korben, parnazott emelvenyeken ultek a tanitvanyok, egesz kicsi kortol, kb 7 eves kortol serdulokoruig, kozepen a fopap. Ez utobbi szavalt egy konyvbol egy imadsagot (nem tudtuk meg, hogy tanultak, vagy imadkoztak), a tobbiek vele kantaltak, neha megszolaltatva a kis csengoket, meg fanfar-szeru fuvos hangszert es dobot. Kozben a hideg futkosott a hatamon. Meghatodva hallgattam, neztem a szerzetesek bordo ruhajat, a csupasz vallukat, ami nem tudom, hogy nem fazott a hidegben, a kinti kodot, a bent pislakolo gyertyakat... s elkezdtek folyni a konnyeim. Nem tudom, miert, de olyan sirhatnekom volt...
Kozben szertartasosan valami edes kis golyot osztott ki az egyik szerzetes, mi is kaptunk, le kellett nyelni. Meg valami sarga szentelt viz felet is kaptunk, amit a tenyerunkbe ontottek, s elobb kicsit az arcunkra kellett loccsantani, a ket szemunkre, majd a maradekot a fejunk bubjara. Probaltuk ugy csinalni, ahogy a tobbiek.
Nem tudom, mennyi ideik voltunk bent, a foldon kuporogva, s nezve az idotlen eloadast, en reszemrol valahol mashol jartam... talan valahol a multban, ki tudja?
De teny, hogy nyugodt szivvel es lelekkel leptem ki az ajton, feltoltodve energiaval.
Utana meg megneztuk a Regi Ghoom Monostort, ami mar kevesbe volt spiritualis elmeny, inkabb erdekes, mert ez egy meg regebbi epulet. Ahogy a tipikus kis utca vegen kibontakozott a kodbol, misztikus volt.
PErsze kozben mindenhol tatott szajjal bamuljuk a hetkoznapi eletet, a kockazo ferfiakat a foldon, a fozocskelo mamikat, a jatszadozo gyerekeket.
Delutan setaltunk egyet meg Darjeelingben, ittunk egy jo kis helyi teat (aranyaron - es egyaltalan nem hatodtam meg tole, dehat nem vagyok egy tea-gurmand sajnos, igy kar belem), majd a napot Korosi-Csoma Sandor sirjanak meglatogatasaval zartuk. Eleg messze van a kozponttol, es senki nem tudja, hol a temeto. Meg a temeto szot sem ertik, mert keves itt a katolikus. Persze minden 5. tudta, mirol beszelunk, igy haladtunk a megadott iranyba meterrol meterre megkozelitve az objektumot.
Vegul egy kis bodeba botlottunk, a meredek domboldal tetejen, ahol a bokrok kozott elhagyatott, 100-200 eves sirok korul burjanzott a gaz. (Galien lemaradt, mert faradt volt, igy egyedul erkeztem a temetohoz)
Egy papi a kisunokajaval megkerdezte, honnan jottem. Mikor mondtam, hogy magyar vagyok, felderulo mosollyal az arcan mondta, hogy akkor biztos a Korosi-Csoma Sandorhoz jottem (mind o, mind az alig 6 eves kisfiu tokeletesen ejtette a nevet!).
Hozta a kis zacskojat, majd a kisfiu kezenfogott, s levezettek a legalso sorban talalhato sarga oszlophoz, ami alatt nyugszik messzire szakadt hazankfia. Korosi-Csoma az osmagyarok hazajat kutatva indult el keletre, majd tobb evi TIbetben es Ladakhban (a Zanszkar volgyeben, ami az Indus mellett van, Nepaltol nyugatra) elt kulonbozo kolostorokban, ahol a tibeti nyelvet es nyelvtant tanulmanyozta. O volt az elso nyugati, aki megirta osszefoglaloan az elso tibeti-angol szotart, ill. leirta a tibeti nyelvtant. Nagy dolog ez, kevesen tudjak. De az, hogy Darjeelingben mindenki tudta, hogy itt nyugszik o, nagyon meghatott. Azt persze kevesen tudtak, mit csinalt, de mikor mondtam, hogy magyar vagyok (az utcan, mindenhol lepten-nyomon megkerdezik honnan jottunk!), rogton mondtak a nevet! Ez mar hihetetlen!
A sir meglatogatasa volt a nap masik fenypontja. Nem hittem volna, hogy e nap meg egyszer elokerul a zsebci, de ahogy a bacsi odaadta a "vendegkonyvet", amibe az osszes itt jart magyar bejegyzett valamit, s ahogy olvasgattam ezeket a sorokat, ismet eleredtek a konnyeim. Most, hogy irom, is meghatodom az emlekektol, olyan szep es megindito pillanat volt. A naplemente, a madar es kabocahangok, a csend (ide mar nem hallatszott Darjeeling autos zaja), az alant elterulo volgy, ami tele volt teaultetvennyel...
Este finom nepali vacsora, momoval, levessel, dal-lal, azaz nepali foetellel (rizs kulonbozo szoszokkal).
Amugy a hotel, amit talaltunk, fonyeremeny. Egy nagyon kedves csalad uzemelteti, a tiszta szoba, melegvizzel, kilatassal 300 Rupia (azaz kb 1250 ft kettonknek), de azert ilyen olcso, mert eloszezon van. A neve Silver Cascade Hotel. S van egy kis etterme is, ahol a csalad foz, istenien es nagyon tisztan, megfizetheto aron. Egy vacsi kettonknek kb 160 rupia, ami kb 700 ft.
Masnap reggel meglatogattuk azt a csaladot, akivel meg a Varanasi-New Jaipalguri vonaton ismerkedtunk meg (s akik elso Darjeelingi napunk estejen korbevittek a varosban, megmutatva egy eleg elhagyatott, de maskor biztos erdekes parkot, tobbek kozott, meg meseltek sok erdekesseget a kornyekrol). Eleg gazdag csalad lehet, tiszta lakas fogadott, volt mosogep es tv is. Kaptunk teat es jo kekszet is. Egy ember epp az ujsagot gyujtotte ossze, merlegelte, s fizetett erte eleg sok penzt (s gondolom, vitte a MEH-be azutan :)
Nemi beszelgetest kovetoen (amikoris a helyi dolgokrol bovitettuk ismeretunket) elindultuk zsakjainkkal a dzsiphez, a Capitol Clock Tower tovebe, amivel lementunk Siliguriba.
Az ut 3 ora volt, s 90 Rupia volt fejenkent. De kenyelmes es erdekes volt. En egy kicsit el is bobiskoltam, s az ut felen arra ebredtem, hogy NAGYON meredek es keskeny kis uton szaguldunk lefele, de a taj fantasztikus. Mint egy varosnezo tura! Ketoldalt zoldello teafoldek, karnyujtasnyi tavolsagra, neha az ut menten hajladozo embercombnyi vastagsagu bambuszokkal, elhalado es cipekedo helyiekkel (mindig a fejukon cipelik a hihetetlenul neheznek kinezo cuccokat). Tatott szajjal neztunk jobbra es balra, majd vegul leertunk a hegy aljaba, ahol tovabbi szepsegek vartak rank. Ugyanis a teafoldek lent is folytatodtak. A teacserje kulonbozo allapotban volt lathato az egyes foldeken. NEhol meg level nelkul, legtobb helyen mar zolden, de meg elegge visszavagva, s csak keves helyen volt igazan zold es lombos. Ugy latszik, a tea eresi ideje kesobb lehet, par honappal. De a foldeken dolgozo emberek latvanyaval kiegeszitve egeszen kielegitette kepzeletemet, amiben hasonlo romantikus kepeket oriztem a soha nem latott almaim teafoldjeirol. Pont igy, a naplemente tompa fenyeiben zoldello, s a fak lombjanak jotekony takarasaban novekedo cserjekrol. A teacserje amugy kb meteres nagysagu lehetett, azaz meg eleg kicsi. Kesobb, a nap vegen lattunk elorehaladottabb allapotu foldeket is, ott mar magasabb, amolyan mellig eroek voltak a zold cserjek. Es mindenhol fakat ultetnek a cserjek koze, gondolom, hogy az eros naptol ovjak oket (Persze fent, Darjeeling magassagaban nincsenek fak, ott hidegebb van, gondolom, ott inkabb a napbol van keves).
Siliguriba erve gyors valtas a helyi buszra, ami 17,5 Rupiaert egy ora alatt elvitt minket a hatarra.
Ez a busz magaban is elmeny volt. Galien megszamolta: egy 30 uleses buszon 72en nyomorogtunk, szo szerint egymas szajaban. Egyreszt kenyelmetlen volt, masreszt nagyon elvezetes. A sok szag/szin csak ugy bombazott minket. Kint pedig vegtelen teafoldek suhantak el, s ahogy a nap mar valoban narancsosan pislakolt utolsokat, gyonyoru latvany volt a tucatnyi dolgozo ember a foldon, ahogy fejukre erositett kosarral (ill a kosar a hatukon volt, de a fejukre volt kotve) szedtek a friss cserje leveleit.
A hatarra erve kicseleztuk az orditozo riksasokat, mivel a buszuton egy nepali felvilagositott, hogy gyalog sincs messze a tuloldal. Igy kb 300 meter utan megtalaltuk az indiai immigracios irodat, ami egy poros udvarban volt. Kitoltottunk par papirt, kaptunk egy kilepopecsetet (a papirokert fejenkent 4 rupiat kertek), s kb 10 perc alatt vegeztunk is. Majd atsetaltunk a szeles hatarfolyo folotti hidon (majd egy km-t), s belebotlottunk a tulfelen Kakarvittaba, az elso nepali varosba. Azaz faluba, vagy inkabb porfeszeknek hivnam. S amugy meg inkabb indiai.
Elso rossz benyomasok Nepalrol. Koszos, poros.
A szallas finoman szolva is szornyu volt. Rengeteg szunyoggal. 250 rupiaban allapodtunk meg, de reggel persze ragaszkodtak a 400 hoz, mert allitolag este indiai rupiaban adtak meg az arat. Ezt egyebkent itt a hataron szeretettel jatszak, hogy mondanak egy arat, majd etkezes/egyeb vegen majd a duplajat szamoljak, hivatkozva arra, hogy indiai rupiarol beszeltek! Ugyanis 1,6 nepali rupia tesz ki 1 indiait.
Egy nagyon feledheto rizs utan (en inkabb csak kolat vacsoraztam) koran tertunk nyugovora, mert megtudtuk a nemletezo buszpalyaudvaron, hogy masnap koran indul a buszunk Janakpurba.
