Varanasira visszaterve egy tanacs azoknak, akik egy ovarosi vendeghazban laknak: ha korai vagy kesoi idopontban kell a vonatpu-ra menni, s a tekergos sikatorok miatt inkabb a vendeghazban foglalnak le a tuktukot, ok majd mind 100-125 Rs kozti arat mondanak, holott a normal ar 60 rupie. igy berizikoztuk, hogy nem foglalunk, s lam, mikor hajnal 5re kitekeregtunk a sikatorokon at a meg alvo varoson (bar az Arany templomba mar mentek be hivek!), egy csomo tuktukot talaltunk a nem tudom, milyen teren (de minden forgalmasabb helyen vannak mar), s egymast oltek, hogy megszerezzenek maguknak, igy konnyen talaltunk egy ipset, aki 60 rupiert (kb 250 ft) kivitt a par km-re levo pu-ra.
A vonatot rendben elertuk, idoben, sot elobb ott volt.
Felderitettuk, hogy melyek a legjobb helyek a 2od osztalyu alvos vonaton (sleeper class), minden 7. es 8. szamu (tehat a 7-8, 15/16, 23-24, stb). egesz jol elvoltunk, kartyaztunk, ucsorogtunk, nezelodtunk. ha nem lett volna ilyen hosszu, pl a majd 5 ora keses, ami a rengeteg felesleges acsorgas miatt volt, ha pl csak 13-14 oras lett volna, meg elviselheto lett volna. De a hajnali keles, es a keses miatti kesoi erkezes kelloen kifarasztott. Mivel nem tudtuk, hogy mikor erkezunk pontosan, s a vegallomas nem a mi allomasunk volt, igy resen kellett lenni, nem lehetett ejjel aludni. igy csak pihentunk, virrasztottunk hajnali fel 3-ig, mikoris begurultunk vegre New Jalpaigurira (kb 250 km Varanasitol, ha belegondolok, hogy Franciaorszagban a TGV ezt nem sokkal tobb, mint 1 ora alatt teszi meg!!! hrrrr).
A vonaton osszeismerkedtunk egy kedves darjeelingi kislannyal es csaladjaval, akik elmondtak, hogy a palyaudvarokon van elso osztalyu (upper class waiting room) varoszoba, azaz 2-3 agyas, zuhanyzos szobak, amiket persze kulfoldinek nem adnak, csak indiainak. ezert a papa elkisert, s megkerdezte a recepciot helyettunk. de nem volt szerencsenk, mert igy is tele volt. De jo tudni a tenyt, mert alkalomadtan megkerhetunk egy kedves indiait a pun, hogy kerdezze meg nekunk, ha csak tranzitszallas kell...
Igy kibotorkaltunk a sotetbe, s a pu-tol 5 percre talaltunk egy vendeghazat, ahova 300 rupiaert (felhaborito ar 5 ora alvasert!) kaptunk szobat. Tisztanak tunt, de mikor lekapcsoltuk a villanyt, ereztem, hogy valami atmaszik az arcomon.. persze ezerrel pattantam fel, elemlampa be, kereses, s csak az arnyekat lattam a kis lenynek, valami bogar volt, ami elszambazott a matracon.. jol bekentem magam szunyogirtoval (mert szunyogbol is sok repkedett), s nem torodve a bogarakkal probaltam az alvasra koncentralni, mert mar csak 5 orank volt hatra az ebreszto csorgeseeig. A matrac persze kemeny, igy fel kellett fujni a matracunkat, s az agynak csufolt valamire tenni. mivel csak hideg viz volt, s en nagyon nem voltam jol egy hideg zuhanyhoz, igy a koszos ruhaval fekudtunk le, a koszos agynemube bele persze.. mar semmi nem erdekelt, csak alhassak. Amugy a nadrag es a pulcsi indulas ota nem volt mosva, s vegig hordom oket - el lehet kepzelni az allapotukat! ma vegre beadtam oket mosni, mivel itt Darjeelingben mar hideg van, igy jol esik a masik, a meleg nadrag!
Szoval az alvas nem volt jo, mert sajna 3 ora mulva a faradtsagtol (szerintem) felebredtem. s mar nem tudtam visszaaludni igazan.
vegul hulla faradtan osszeszedtuk magunkat, s kibotorkaltunk a mellettunk levo palyaudvarra. a vonat kesett bo fel orat. ahhoz kepest, hogy Unesco a vilagorokseg reszeve nyilvanitotta, eleg putri. Egy icipici vonat, nagyon pici es kenyelmetlen ulesekkel. Ha nem lett volna nehany szabad hely, nem tudom, hogy birtuk volna a 10,5 oras utat! ugyanis 10km /oraval megy, olyan, mint egy villamos, vegig koveti a betonutat, ami felkaptat kb 2000 meterre az 50 meteres tengerszint feletti magassagrol! naaagyon lassu. ha nem lettunk volna ilyen faradtak, meg elvezni is lehetett volna, mert minden falun atmegy, el a hazak mellett, abszolut a falu kozepen! meg a hazakat is meg lehet erinteni. tenyleg erdekes ut. De kb a feletol eleg sokan szalltak fel helyiek, igy az apro helyen nyomorogtunk meg 5 orat. ez szornyu volt, mert en csak egy agyra vagytam, igy nagyokat bobiskoltam Galien vallan.
Mire megerkeztunk, mar sotet volt (itt nagyon koran sotetedik), 6 korul, en mar teljesen kivoltam a faradtsagtol es a nathatol.
A taxisok pofatlan arat ajanlottak, igy gyalog indultunk el az erosen emelkedo utcakon (Darjeeling domboldalon van, meredek lepcsok es utcak szelik at), megkeresni a konyv altal jelzett vendeghazat. Vegul egy alacsonyabb utcaban feladtuk, s betertunk egy hotelecskebe, amit nagyon jol tettunk, mert 350 rupiaert olyan szuper szobank lett, forro vizzel, panoramas erkellyel!
Leves vacsorara, teaval, majd forro zuhany es 10 ora alvas!
Ma delelott koszos ruhak mosatasa es egy kellemes reggeli utan laza setaval felfedeztuk Darjeelinget. Hangulatos kis varos, tele keskeny utcakkal, koszos hazakkal, viszont meglepo tisztasaggal az utcakon! Sehol nincs nyoma az india feelingnek! Mar a vonaton is megallapitottuk. A falvak masok, az emberek is, inkabb himalajai arcuk van, laposabb. Sokkal "nyugatiasabb" minden, persze szegenyseg van, de valahogy olyan rendezett a varos. Es foleg tisztabb, ami jol esik a szemnek is.
Ami nagyon nagyon rossz, hogy a meredek utcakon ezer dzsip szaguldozik (busz helyett), hatalmas mennyisegu CO2-t bocsajtva ki, igy fulladozunk jartunkban keltunkben. SOkszor tenyleg a pzs-t tartom az orrom ele, mert faj levegot venni. Ha ez nem lenne, eleg kellemes lenne. Amugy nagy a kod, emiatt a kilatas hianyos, pedig nagyon meredek hegyekkel vagyunk korulveve, sot szep idoben allitolag meg a havas csucsokat is latni (a Szangcsentsongat pl.).
Darjeeling a tartomany fovarosa, a vonatuton vegig a kovetkezo feliratot lattuk : Gorkaland, szabadsagot Gorkalandnak! Fuggetlenseg,stb. Komoly fuggetlenedesi mozgalmak zajlanak itt, persze politikai szinten, semmi veszelyes ovezet. Van kulon zaszlojuk is, meg minden. Olyba tunik, mintha ez egy jomodubb resz lenne, talan ezert is akar leszakadni Indiarol. Meg nem tudok sokat a temarol, de majd erdeklodom..
Holnap meg maradunk itt, kolostorokat nezegetunk, csak 25-en megyunk tovabb, azaz vissza Siliguriba, s at Kakarbitaba, ami mar a nepali hatarvaros.
(a kepeket egy ora alatt nem sikerult feltolteni, 5 kepet altalaban 2-5 perc alatt tolt fel, igy mar nem is varok tovabb, majd mashonnan, egyszer...)
2010. február 23., kedd
2010. február 20., szombat
uton Satnaba, majd Varanasiba
Ez az elso kep meg Khajurahoban keszult, ahol van egy kis to, amiben tisztalkodasi szokasuknak hodolnak a helyiek. Varanasira bemelegiteskent lefotoztam.
A busz vicc volt, legalabbis viccesen indult (ezt persze pozitive kell erteni). Latszolag uj, kb 25 fos minibusz, amin ulohelyet csak a turistaknak osztottak, a helyiek a maradek apro resekbe tomorulve alltak vegig az utat. Mi megnyertuk a legkisebb ulest, azaz a labunknak annyi hely volt, amekkoran egy gyerek fer el kenyelmesen, en pl csak teljesen oldalra fordulva tudtam ulni, a felsotestem azert probalva elore-allasba tenni, ekkor az orromtol kb 5 cm-re volt az elozo ules... galien pedig csak a folyosora tette ki a labait.
Vegul meg indulas elott megszant a kaller, s megengedte, hogy a ket ures helyet, nemikepp kenyelmesebb formaban (de azert meg mindig liliputiban nyomva) elfoglaljuk.
Igy Leti, az argentin lany mellett utaztam (akivel egy halofulkeben aludtunk Khajurahoba jovet), s akiben ujabb rokonlelekre bukkantam a hosszu beszelgetes alatt.
Az ut boven kecsegtetett latnivaloval, a videk egesz rendezett, buzafoldek zoldellnek mindenhol, persze gazolatlanul, tele sarga gazzal (ami eleg szepen mutat azert).
3,5 ora alatt ertunk Satnaba, a hatalmas, de emlitesre turisztikai szempontbol nem erdemes varosba, amit tranzitnak hasznal minden turista.
A vonatunk indulasaig meg 2 ora volt, igy vacsoraido leven kaja utan neztunk. A pu-val szemben a kis koszos kifozdek egyikeben ettunk isteni szamoszat (fott krumplival es sok minden ki tudja mivel toltott vajasteszta-szeru, amit kis piramis forma batyuban sutnek ki olajban), es dosa-t (palacsintara hasonlito, de lencselisztbol keszult nagy, ropogos lepeny, amit ketfele szosszal talalnak).
A vonatra varva Galient ismet megtamadta egy tehen, a peronon, most egy ifju borju. ugy latszik, nem jon be a bociknak... most azert pipult be a tehen, mert adtunk neki bananhejat, s kovetelte a tobbit.
A vonat pontosan jott, a meglepi csak a fulkeben vart (ami soha nem zarhato, mert ajtaja sincs), bar felso polcot kertunk, de also es kozepsot kaptunk. ami azert is rossz, mert sokkal mocskosabbak a lentiek, mint a fonti. El sem mondom, mik voltak rajta, inkabb probaltam nem torodni vele. Mivel a vonat fel 8kor indult, egy darabig kartyazassal utottuk el az idot, a helyiek nagy erdeklodesenek kiteve (hat igen, megint raszoktunk a romire, minden nap lejatszunk par partit), majd a kosszal probalva nem torodni lefekudtunk fuldogoval es szemfedovel felszerelkezve, kishatinkat hasznalva parnanak. Mivel huvi volt, a halozsak is elobujt burkabol, amivel csak betakaroztunk (leven a belsejet nem akartuk bekoszolni, mivel a koszos ruhakban aludtunk).
Eleg rosszul, mert egyreszt minden megallonal felszallnak tea (akik "csajt" kiabalva haladnak vegig a vagonokon), meg kajaarusok, ill. ejfel korul megallt a vonat, mire a mi kuckonkban levo helyiek elenken mozgolodni, majd hangos beszelgetesbe kezdtek. Erre en kb 20 perc utan nagyon bedurrantam, de vegul csak udvariasan megkertem, hogy ejfel leven had lehessen mar aludni. Persze elhallgattak rogton. Ez is jellemzo, annyira eszukbe sem jut, hogy esetleg zavarnanak valakit. De persze vannak olyan udvariasak, hogy abbahagyjak, ha rajuk szolnak.
Vegul 4kor keltett Galien, hogy megallt a vonat, meg felkapcsoltak a lampat, s mindenki pakol. Elvileg 3.40re volt kiirva az erkezes, fel 5 korul erkeztunk meg.
A megrendelt tuktuk mintaszeruen vart minket, igy a kihalt es hideg varoson at gyorsan a vendeghazba ertunk. Sokk rogton, mivel a tuktukbol kiszallva meg negyedorat kanyarogtunk az ipse utan a vaksotet sikatorokon at. Alvo teheneket kerulgetve (meg jo, hogy elottem ment az ipse, igy nagyobb tehenhez kozeledve pajzskent moge bujtam).
Fel ora bobitazas a recepcion, majd fel 6kor indultunk 2 masik vendeggel csonakazni, ill. csonakkal azert, hogy megnezzuk a mindennapi furdes ritualejat. Gondoltuk, ha mar ugyis fent vagyunk a korai erkezes vegett, ezt a kihagyhatatlan ritualet ma nezzuk meg, igy nem kell masnap koran kelni.
Elso gondolat: kis csalodas, mert tobb volt a turista, mint a furdozo. Persze iszonyu hideg volt, ket pulcsim ellenere vacogtam. De azert a nap felkeltevel lattunk erdekes dolgokat.
Elobb azert egy kis mese Varanasirol: ez a hindu vilag szive, olyan, mint Jeruzsalem a zsidoknak, vagy Roma a keresztenyeknek. Itt folyik at a Gangesz, a szent folyo, amiben minden reggel megmosdanak, ill a kulonbozo (ossz 33millio) isten valamelyikenek hodolnak, pl este, a Puja szertartas alkalmaval papok ritualis enek-tanccal, gyertyak es tomjennel valo tancolassal hosszu idon at. Ill. nagy boldogsag itt meghalni, s a Gangesz mellett elegetve lenni. Csak a szenteket, az erintethetetleneket (brahmanok, azaz papok), a szadukat (aszketaszeru emberkek, feherre festett arccal), a teheneket, a kobra altal megmartakat es a koleraban elpusztultakat nem egetik el, oket egybol a Gangeszbe dobjak, ... felpuffadt testuket elobb-utobb leviszi a viz...
Mindenki mast elegetnek, az erre a celra kijelolt Ghat-akon. Ez a vizparton levo toronyszeru epitmeny, ahonnan lepcso vezet a vizhez. A csonakbol le is fenykepeztem a legfontosabb erre a celra hasznalt gatat (holott kozelrol tilos a temetesi ceremoniat fotozni, de tavol leven engedelyezte a csonakos) - a sok farakasrol fel lehet ismerni. Minel szegenyebb volt a halott ember, annal kozelebb egetik a folyohoz, minel magasabb kasztba soroltak, annal magasabban egetik... Egy ember elegetesehez kb 350 kg fa kell - aki szegeny, az ezt esetleg nem tudja megvenni, igy kevesebbet vesz, ami miatt nem eg el teljesen szegeny szeretett leny... eredmeny:keves hamu hijjan a csontok es egyebek landolnak a folyoban.
Azert az fura, hogy kepesek az uszo es felpuffadt halottak mellett furdeni! a furdesbe beletarozik, hogy a szajukat is kimossak a Gangesz vizevel... ha par meterre uszik egy halott, akkor is... fenykep mellekelve!!!!! nem trukk.
itt jegyzem meg, hogy a par eve a neten korbejart foto-sorozat, ami a Gangeszben uszo felpuffadt hullakat abrazolta, s amikre azt mondtuk, hogy ilyen nincs, biztos trukk, ez mind igaz volt! pont ilyeneket lattunk! Az egyiket lencsevegre is kaptam!
KEsobb tobbszor elsetaltunk a hullaegeto gathoz (mivel vendeghazunktol nem messze van), ahol hosszan neztuk a szertartast. A voros es arannyal szott lepellel letakart halottat bambuszagyon hozzak negyen, elobb egy templom ele helyezik imadkozas vegett, majd le a folyohoz, ahol lemossak (vagyis csak ugy vizet logybolnek ra), majd fel a farakashoz, s mehet a gyufa. Egyszerre 6/10 farakas is eg, sokszor hevenyeszve van csak a hulla betekerve kendokbe, s idokozben kibukkan a feje, laba... ma pl lattam egesz kozeli 2 meterrol egy idos halottat, aminek a labfeje meg megvolt, a labszaran viszont mar leegett a hus is... nem ragozom.
Meg olyat is, hogy a feje kint volt a pasinak... hat mindenhez hozza lehet szokni.
Vegul a varosban lepten nyomon halotti menetbe botlashoz is. Mikor egy keskeny (kb 1-1,5 meteres sikatorban) megy el az ember mellett a halottat szallito menet, nehez messzire kerulni a letakart tetemtol...
Amugy Varanasi erdekes, nyuzsgo, az ovaros nagyon keskenyen kanyargo kis utcacskakkal van tele, amiken rengeteg a tehen, ennek kovetkezteben a tehentragya, es a szemet is. Olyan budos van, hogy kenytelen az ember hozzaszokni. Mivel azt is tudni kell a varosrol, hogy itt orzik Shiva lingajat (azaz nemiszervet szimbolizalo ko-oszlopocska), ami a legszentebb kincs a hinduknak, az ezt orzo Arany Templom korul tobb tucat or posztol ejjel nappal, bemenni mindenfele elektronikai kutyu nelkul lehet csak (no kamera, telefon, stb), iszonyu szigoru az ellenorzes (vegigtapizzak szepen az embert - a noket persze no), bent mezitlab lehet hodolni a szent kukinak... es kicsit nyomaszto, hogy nincs sok turista, nem tudni, mi tortenik, nagy a tomeg, tolakodnak, tolnak jobbra es balra, kiabalnak... szoval nem jo erzes.
Ezen kivul Varanasi (masik neven Benares) a selyem varosa is. A japan es kinai alapanyagot itt dolgozzak fel, szep es minosegi vegtermeket letrehozva, s exportaljak a vilag minden tajara. A selyem a varos gazdasagi mozgatorugoja.
Amugy a vendeghaz, ahol vagyunk (Puja - 250 rupi a koszos kis lyuk, viszont van sajat furdoszoba, melegvizzel) a legcsodasabb es legmagasabb terasszal bir a varosban, a Gangesz partjan all, igy olyan fantasztikus a kilatas, hogy nem birunk elszakadni a terasztol. A reggelik, es vacsorak hosszura nyulnak, meg a delutani teak. Enni a varosban eszunk, a kis piszkos kifozdekben (olcsobb), reggeli es vacsora viszont fent. Mivel a belvarosban vagyunk, a par oras setakat tobbszor megszakitjuk egy-egy teaval a teraszon. Fantasztikus a korpanorama!
A ket nap hipp-hopp elment, holnap reggel 5.45kor megy a vonatunk. Egesz nap zotyogni fogunk eszak fele, irany NEw Jaipalguri, ahonnan holnaputan Darjeelingbe vonatozunk tovabb.
Egeszsegugyi jelentes: a sok citromos-mezes-gyomberes teanak, homeopatias gyogyiknak koszonhetoen mara nagyjabol elmult a nathank. Minden ok. sok puszi haza!
2010. február 19., péntek
Khajuraho
A tuktukkal a Yogi lodge hotelbe vitettuk magunkat (a hotel nevbol semmilyen kovetkeztetest nem kell leszurni, egyszeru guest house volt), ahol kedvesen fogadtak, volt is egybol 250 rupiert szoba, a masik parnak meg 300ert (amiben meleg viz is volt). A vonat utan nagyon jol esett a forro zuhany, a tiszta ruha, majd a kiados, immar ebedbe nyulo reggeli. Kis szieszta utan (amit galien alvassal, en internetezessel toltottem) bereltunk egy-egy bicajt, s felfedezoutra indultunk a kornyekre. Jo meleg volt, napon vagy 30 fok, de azert jolesett a szornyu ketkerekun valo tekeres. Felfedeztuk Khajuraho tavoli templomait.
Ugyanis a falu arrol hires, hogy rengeteg 10-13. szazadbeli templom (kicsit a khmer tornyokra emlekeztetnek) talalhato itt, gyonyoru, tobbek kozott erotikus faragasaikkal. Ezek ma az Unesco orokseg listajan vannak, igy borsos 250 rupia a belepo az un. Nyugati templomokba (amik a leggazdagabban diszitettek, s epp a guest houseunkkal szemben vannak), mig a keleti es deli templomok elszortan, tobb km-re talalhatok, s ingyen megnezhetok. Na ezt neztuk mi meg eloszor, a nem messze levo bekes kis osi faluval egyutt, amik forro utcain tehenek, kecskek setaltak melabusan, gyerekek jatszadoztak, nok vittek fejukon a vizet, meg egyebet.
Elkerekeztunk a palyaudvarra, hogy megvegyuk masnapra a jegyet Satnaba, majd a belepo megvetele utan a nyugati templomokat neztuk meg, amik egy szepen rendbentartott parkban talalhatok elszortan, es kulonbozo hindu isteneknek szenteltek oket. A belsejuk mindig ugyanaz, egy sotet kis helyiseg, ill ketto, a kisebben az istenseg szobraval, a nagyobban sok faragassal, meg kis galerias-oszlopos kozepso resszel. Amugy mind emelvenyre epult, a Meru hegyet szimbolizalva, ami ugye a hinduk szent hegye, ahol az istenek elnek (e korul van ugye a tejtenger, amibol nehanapjan a nagak, azaz kigyo-istenek segitsegevel kopulik a halhatatlansag nektarjat -ahogy meg emlekezhetnek huseges olvasoim az Angkor-beli leirasokbol).
Tovabbi kerekezessel zartuk a napot, csak hogy jol kihasznaljuk a bicajberlest (ami amugy 40 rupia, kb 200 ft volt). Hatalmas vacsora (eddig ez a legolcsobb hely, olyan lakomat tartunk potom 700 forintnak megfelelo osszegert kettonknek, hogy na!), majd agy, mert a vonaton valo alvas utan eleg hamar elfaradtunk a boseges naptol.
Masnap delelott nyugis reggelizes, setalgatas, egy iskola megtekintese, ahol maga a diri vitt korbe, megmutatva az osztalyokat, s magyarazva az iskolazasi szokasokrol. Persze a vegen jott, hogy adomanyozni is lehet, persze adomanyoztunk, penztarcanknak megfeleloen 200 rupiat.
A buszutrol Satnaba kesobb irok, meg arrol, hogy mivel utottuk el az idot Varanasiban (ugyanis mar itt vagyunk, a szent Gangesz partjan). Otthoniaknak uzenem, hogy jol vagyunk. Picit megfaztunk, nem tudjuk hol, mert nagyon kellemes meleg van napkozben (este ugyan hideg), igy kicsit taknyosan, de nem veszes a helyzet. Hasimasi meg nem volt, sot mar a rumrol is leszoktam Jaipur ota. Azt hallottam, hogy az ember gyomra aprankent hozzaszokik a higienia hianyahoz, talan ezert nincs bajunk. bar kitartoan esszuk az utcan is a helyi dolgokat, samosa-t, dosa-t, stb majd teszek fel kepeket roluk.
Ugyanis a falu arrol hires, hogy rengeteg 10-13. szazadbeli templom (kicsit a khmer tornyokra emlekeztetnek) talalhato itt, gyonyoru, tobbek kozott erotikus faragasaikkal. Ezek ma az Unesco orokseg listajan vannak, igy borsos 250 rupia a belepo az un. Nyugati templomokba (amik a leggazdagabban diszitettek, s epp a guest houseunkkal szemben vannak), mig a keleti es deli templomok elszortan, tobb km-re talalhatok, s ingyen megnezhetok. Na ezt neztuk mi meg eloszor, a nem messze levo bekes kis osi faluval egyutt, amik forro utcain tehenek, kecskek setaltak melabusan, gyerekek jatszadoztak, nok vittek fejukon a vizet, meg egyebet.
Elkerekeztunk a palyaudvarra, hogy megvegyuk masnapra a jegyet Satnaba, majd a belepo megvetele utan a nyugati templomokat neztuk meg, amik egy szepen rendbentartott parkban talalhatok elszortan, es kulonbozo hindu isteneknek szenteltek oket. A belsejuk mindig ugyanaz, egy sotet kis helyiseg, ill ketto, a kisebben az istenseg szobraval, a nagyobban sok faragassal, meg kis galerias-oszlopos kozepso resszel. Amugy mind emelvenyre epult, a Meru hegyet szimbolizalva, ami ugye a hinduk szent hegye, ahol az istenek elnek (e korul van ugye a tejtenger, amibol nehanapjan a nagak, azaz kigyo-istenek segitsegevel kopulik a halhatatlansag nektarjat -ahogy meg emlekezhetnek huseges olvasoim az Angkor-beli leirasokbol).
Tovabbi kerekezessel zartuk a napot, csak hogy jol kihasznaljuk a bicajberlest (ami amugy 40 rupia, kb 200 ft volt). Hatalmas vacsora (eddig ez a legolcsobb hely, olyan lakomat tartunk potom 700 forintnak megfelelo osszegert kettonknek, hogy na!), majd agy, mert a vonaton valo alvas utan eleg hamar elfaradtunk a boseges naptol.
Masnap delelott nyugis reggelizes, setalgatas, egy iskola megtekintese, ahol maga a diri vitt korbe, megmutatva az osztalyokat, s magyarazva az iskolazasi szokasokrol. Persze a vegen jott, hogy adomanyozni is lehet, persze adomanyoztunk, penztarcanknak megfeleloen 200 rupiat.
A buszutrol Satnaba kesobb irok, meg arrol, hogy mivel utottuk el az idot Varanasiban (ugyanis mar itt vagyunk, a szent Gangesz partjan). Otthoniaknak uzenem, hogy jol vagyunk. Picit megfaztunk, nem tudjuk hol, mert nagyon kellemes meleg van napkozben (este ugyan hideg), igy kicsit taknyosan, de nem veszes a helyzet. Hasimasi meg nem volt, sot mar a rumrol is leszoktam Jaipur ota. Azt hallottam, hogy az ember gyomra aprankent hozzaszokik a higienia hianyahoz, talan ezert nincs bajunk. bar kitartoan esszuk az utcan is a helyi dolgokat, samosa-t, dosa-t, stb majd teszek fel kepeket roluk.
2010. február 17., szerda
Agrabol Khajurahoba
Ott tartottam az elozo bejegyzesnel, hogy ejszaka vartunk a pu-n a vonatunkra.
Vicces volt, mert megkerdeztem valamit az info irodaban, (talan a teny, hogy sok turistaval ellentetben en mindig namaste-val koszonok, ami bejon nekik) s a muki olyan kedves volt, hogy felajanlotta, varjunk a bodejaban, ahol melegebb volt, s az asztalon kartyazni is tudtunk. Kinos volt, mikor a tobbi turistat (akik a plexi uvegen at lattak minket uldogelni a bodeban) rendre utasitotta el, s kuldte a varocsarnokba (ahol eros hugy-szag uralkodott, leven ott volt a wc). Vegul a mar emlitett francia part megszanta, igy negyesben beszelgetve utottuk el a hatralevo idot. Mert a vonatunk kesett... mindig egyre kesobbi idopontra irtak ki.
Vegul hajnal fel 3kor jott meg. Elso vonat-elmenyunk Indiaban!
Huuuu
azert orultunk, hogy egy cseh csoport is a mi vagonunkba szallt, igy foleg feherek voltak korulottunk. S nem is volt annyira gaz. vegul kozepso agyat (polcot) kaptunk, amin elnyujtoztunk, ugy ruhastol (miutan jol rogzitettuk egy erre a celra vett bicikli lakattal a nagyhatinkat az also ules alatti koszban), s probaltunk alomba merulni a nagy zakatolas ellenere.
Meglepoen egesz jol aludtunk reggel 8ig. A hatralevo idot a taj bamulasaval es egy argentin lannyal valo eszmecserevel folytattuk (aki mar 8 honapja utazik egyedul Indiaban!), ill incselkedtunk a mellettunk ulo indiai cuki lurkoval.
Meg nem volt 10 ora, mikor begordultunk Khajuraho palyaudvarara.
Gyors tuktuk a belvarosba (a 10ezer lelkes faluba inkabb), ami nyugalmaval rogton elvarazsolt minket.
Rogton megbantuk, hogy elore megvettuk a jegyet a vonatra, mert itt szivesen eltoltenenk meg egy napot...
s hogy mit lattunk Khajurahoban, azt majd kesobb meselem el. Mert most megyunk enni, majd felulunk a buszra, s irany Satna! Sajna :(
Vicces volt, mert megkerdeztem valamit az info irodaban, (talan a teny, hogy sok turistaval ellentetben en mindig namaste-val koszonok, ami bejon nekik) s a muki olyan kedves volt, hogy felajanlotta, varjunk a bodejaban, ahol melegebb volt, s az asztalon kartyazni is tudtunk. Kinos volt, mikor a tobbi turistat (akik a plexi uvegen at lattak minket uldogelni a bodeban) rendre utasitotta el, s kuldte a varocsarnokba (ahol eros hugy-szag uralkodott, leven ott volt a wc). Vegul a mar emlitett francia part megszanta, igy negyesben beszelgetve utottuk el a hatralevo idot. Mert a vonatunk kesett... mindig egyre kesobbi idopontra irtak ki.
Vegul hajnal fel 3kor jott meg. Elso vonat-elmenyunk Indiaban!
Huuuu
azert orultunk, hogy egy cseh csoport is a mi vagonunkba szallt, igy foleg feherek voltak korulottunk. S nem is volt annyira gaz. vegul kozepso agyat (polcot) kaptunk, amin elnyujtoztunk, ugy ruhastol (miutan jol rogzitettuk egy erre a celra vett bicikli lakattal a nagyhatinkat az also ules alatti koszban), s probaltunk alomba merulni a nagy zakatolas ellenere.
Meglepoen egesz jol aludtunk reggel 8ig. A hatralevo idot a taj bamulasaval es egy argentin lannyal valo eszmecserevel folytattuk (aki mar 8 honapja utazik egyedul Indiaban!), ill incselkedtunk a mellettunk ulo indiai cuki lurkoval.
Meg nem volt 10 ora, mikor begordultunk Khajuraho palyaudvarara.
Gyors tuktuk a belvarosba (a 10ezer lelkes faluba inkabb), ami nyugalmaval rogton elvarazsolt minket.
Rogton megbantuk, hogy elore megvettuk a jegyet a vonatra, mert itt szivesen eltoltenenk meg egy napot...
s hogy mit lattunk Khajurahoban, azt majd kesobb meselem el. Mert most megyunk enni, majd felulunk a buszra, s irany Satna! Sajna :(
Agra
Utolso napunk Agraban a pihenes es a kenyelmes "atmoszfera-beszippantas" jegyeben telt. Azaz a hely hangulatat probaltuk erzekelni es rogziteni agyunkban. Elobb kibuszoztunk az Agra Cantt. vonatallomasra, mivel masnap innen indult a vonatunk, masreszt meg kellett venni a Darjeelingbe vezeto Himalaya vonatra a jegyet. Bar a vendeghazban valtig allitottak, hogy nem tudunk kimenni a pu-ra csak tuktukkal, mi nem adtuk fel, s vegul valami busz megszant minket, s kivitt fejenkent 5 rupiaert. A jegyvetel itt olyan egyszeru volt, mint egy pofon, ami feletti oromunkben hagytuk magunkat rabeszelni egy tuktukra, aki 50 rupiert elvitt a Taj Mahalhoz. Mivel nem akartunk kidobni olyan sok penzt egy turistakkal tomott helyre, elobb korbesetaltuk,raerosen setalgattunk a kornyezo ovarosi utcakban. Hatalmas oromunkre belebotlottunk egy igazi, nyugatias kavezoba, ahol isteni espresszot ittunk (majdnem otthoni arakon, ami itt horror, egy komplett vacsorat lehet belole enni mashol). Talan ez hianyzik a legjobban otthonrol gasztronomia szinten, a kave.
Eztan lesetaltunk a Taj Mahal keleti kapuja melletti falat kovetve a Yamuna folyohoz, es egy szuper helybe botlottunk. Egy katonai orpont, nagy terasszal, Shiva templommal, folyora es a kornyezo tajra nezo kilatassal. S nem utolsosorban a Taj Mahal egesz szepen megmutatta magat. Bar nem a klasszikus, fotokrol ismert pozbol lattuk (ezert 12 euronyi rupiat kellene fizetni), de igy is fantasztikus volt. Mindez ingyen. Lementunk a folyopartra, majd leultunk egy kopadra a posztolo katonak melle, akik boldogan mosolyogtak rank (na jo, foleg ram - valamiert bejovok a suvickos kepu indiaiaknak). Tobb mint 2 orat bambultuk a folyot, a valtozatos madarvilagot, a reveszt, aki facsonakjaval szallitja a tulpartra az embereket (azt a keveset, aki erre jar), legeleszo csacsit es teheneket, alvo kutyakat... egyszoval elmerultunk az elet apro torteneseinek megfigyeleseben. Nagyon pihenteto es kellemes volt, foleg a melegen suto napnak koszonhetoen (ja, majd mindig 25 fok van, nagyon kellemes, epp varosnezos ido).
Naplementehez kozeledve visszatuktukoztunk a negyedunkbe, egy kellemes kis etteremben megebedeltunk (du 5kor), majd az est hatralevo reszet vendeghazunk lugasos udvaraban toltottuk kartyazassal, olvasassal, beszelgetessel.
Meg eskuvoi menetek figyelesevel, amik az utcankban mentek el nagy csinnadrattaval (kepek mellekelve). Ugyanis ez a nap kulonosen alkalmas a jo hazassagra, igy tobb ezer eskuvot tartottak Agra szerte -allitolag.
Eztan jott a kinosabb resze, mert hozzaszokvan a korai lefekveshez (itt Indiaban nem nagyon van ejszakai elet nyugatiaknak, mindenki a vendeghazban marad, s elteszi magat koran a masnapi felfedezesre) koran elalmosodtunk, de sajnos ki kellett tartani, mert 22-re jott a tuktuk ertunk, hogy (50 rupiert) kivigyen a pu-ra. Ugyanis sajnos csak egy vonattal tudtunk Khajurahoba jonni, ez pedig a 00.25kor indulo expressz.
A pun tehat 22.20 es hajnal fel 1 kozti idot utottuk el. Megismerkedtunk egy hasonli francia parral, meg bamultuk az eletet. Ugyanis ezek az indiaiak mindig utaznak. Nem tudom, mibol telik nekik ra, de az osszes vonat (5 percenkent erkezett egy) dugig volt, az egyszerubb vagonokban ugy alltak, ultek hering-szeruen egymas hegyen hatan az emberek, hogy elkepzelni nem tudtuk, hogy tudnak 7=8 orakat igy utazni.
Aki meg a vonatjara vart, az szepen megagyazott pokrocaval a peronon (ami jol ki van vilagitva, leven varocsarnokkent is szolgal, es jo szeles), es ott probalt aludni.
Kesz szinhaz az indiaiak eletet figyelni, mindent olyan maskent csinalnak.
2010. február 15., hétfő
Agra
Igy szaritjak a tehentragyat, vegig az ut menten. Kupacokba rakva.
Ez a kep meg az Agraba erkezesunk elso napjan keszult, felderito setank alatt. Mikoris elsetaltunk egeszen a hires es Unesco altal is listazott Agra Fort melletti kaotikus utcakon at, le a Yamuna folyoig.
Masnap, tobb, mint 10 ora nem tul jo alvas (iszonyat kemeny matrac) utan pihenten beceloztuk az erodot. Kivulrol olyan, mint egy bevehetetlen oriasok vara. Kettos vedelmi arok es falrendszer, orias magas falakkal. Szerintem az ellenseg csak ranezett, s visszafordult. Amugy a mogul kiralyok epitettek, a 16/17. sz-ban. 5 nagy mogul kiraly volt (egyikuk a hires Akbar, aki Fatehpur Sikrit is epitette), mig egy masik uralkodo szeretett felesege, Mumtaz Mahal elvesztese feletti fajdalmaban kivalasztotta a kor legjobb epiteszet, megolette annak menyasszanyat (csak hogy az epitesz aterezze a fajdalmat, s kepes legyen felepiteni a megfelelo emlekmuvet), s majd 20 ev alatt elkeszittette a Taj Mahalt, ami a szerelem kobe vesett eposza.
De a lenti kepek a Voros Erodot abrazoljak, amiben a tobb generacio tobb fantasztikus palotat is emelt. Persze foleg marvanybol, feldragakovekkel diszitve. Hihetetlen gazdagsag mindenhol. Ma az egeszet birtokba vettek a majmok, amik ugy ugralnak falrol falra, mint a Dzsungel konyvenek palotajaban...
az egyik kep egy kisfiut abrazol, amint a gigantikus szemetkupac tetejen all, nem tudom mi utan keresgel, megelhetes remenyeben... mezitlab... :(
Majd volt egy eredmenytelen kiserletunk, hogy megvegyuk a Darjeelingbe szolo vonatjegyet a kisvonatra. De pont belebotlottunk (fel ora sorbanallas utan kozolte a semmit nem tudo, flegma muki, hogy itt nem tudunk foglalni, el kell menni abba a varosba, ahonnan indula vonat... vicc. mikor a neten az van, hogy barmelyik vonatallomason foglalhatunk. csak mert nem tudta, hogy mi Darjeeling kodja!!!
Mindegy. turelemre nevel ez az indiai ut, az biztos.
Ettunk nehany csipos valamit az utcan, majd tuktukot fogtunk, s elivettuk magunkat a Baby Taj-hoz, ami a hires Taj Mahal elott keszult nehany evtizeddel, egy elismert miniszter siremlekekent. Nagyon hasonlit, csak kisebb, kevesebb a turista, mert felreeso helyen van, s csak 100 rupia a belepo (azaz kb 450 ft).
Visszafele kitetettuk magunkat az egyik hid labanal, hogy lesetaljunk a folyoparton a Taj Mahal moge, naplementet fenykepezni. Vegig a szemettel telerakott folyoparton, mondhatni szemet-folyo partjan, amig el nem allta utunkat egy kisebb csatorna, ami belefolyt a folyoba. Kiderult hat, hogy nem innen lehet megkozeliteni a Taj mogotti partot... azert igy is szep volt, kicsit messzebbrol, misztikus, kodbe burkolozo. El is hataroztuk, hogy nem fogunk kidobni tuktukra 200 rupiat, csak hogy elvitessuk magunkat a tulpartra, ahonnan elkeszithetnem a tokeletes fotot, amibol a neten amugy is van mar tobb szaz.
Ezen a kepen a folyopartot fotoztam, ahol rengetegen mossak a sajat (s talan turistak???) ruhait, bent a mocskos vizben, par meterre a felpuffadt allatoktol, rengeteg szemettol...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)