Dhulikel - Namobuddha - Bhaktapur

Megsem alltunk tovabb Kathmanduba. A terv minden pillanatban valtozik.
A papi rabeszelesere inkabb meg egy ejszakat maradtunk ezen a nyugodt es csendes helyen, s inkabb tettunk egy nagy kirandulast szerdan, bemelegiteskent a kesobbi trekkingekhez.
Apro telepuleseken vagtunk at, vegig kb 1500 es 1200 meteres magassagban maradva, foldutakon jarva. Utunkon kecskeket, teheneket, szovo-fono ferfiakat, asszonyokat hagyva el, es egesz delelott a tavoli hegycsucsokat bamulva. Ugyanis ha halvanyan is, de minden delelott kidugjak fejuket a 7000 meteres csucsok a tavolban. Mint egy tunemeny, felhoreteg folott latjuk a hagyek savjat, a havas csucsokat. Hosszan bamuljuk, meg igy, homalyosan is elbuvoloek, sejtelmesek.
Kozben annyi teraszosan megmuvelt foldet lattunk, mint meg soha. Meg Vietnamban sem lattam ennyi teraszos rizsfoldet. Nagyon szepek.









Ket ora 17 perc alatt ertunk Namobuddha-ba (9,1 km a fel-le utakon), ami egy zarandokhely egy dombon. Reges reg egy szent bodhiszatva talalkozott itt egy egeszen elgyengult tigrisanyaval, aki annyira ehes es gyenge volt, hogy nem tudta etetni az 5 kolyket. Az ember megsajnalva ot, felajanlotta testet a tigrisnek, s eme szent es onfelaldozo tett vegett a kovetkezo eleteben elerte a buddhasagot, azaz a nirvanat.
Emlekere ma ezer gyertya eg, es rengeteg imazaszlo leng a szelben. Olyan sok, hogy a hegyet beboritja, s a teljes novenyzetet eltakarjak a szelben kavargo szines zaszlok, melyekre az Om mani padme hum mantrat irtak, igy szall eme ima az egbe valahanyszor a szel lengeti a zaszlokat.
Namobuddha helyen egy regi kolostor es egy stupa all, amikor megerkeztunk, egy csapat szerzetes imadkozott epp, hasonlo szertartas, mint Darjeeling mellett Ghoomban, de most a nehany turista es sok ember miatt kevesbe erintett meg.
Imakerekek forgatasa utan (amikre szinten az Om mani padme hum mantra van felvesve, igy minden forgaskor innen is szall az ima az egbe, gyogyitva a Foldet) ebedeltunk. Momot (ami - nem tudom, irtam-e mar - ravioli fele, amit goz folott foznek meg), meg mindenfele tesztakat.
Utana felmasztunk a domb tetejere, ahol a tigris szettepte a szentet. Ott most egy uj tibeti kolostor van. Meg szep kilatas. Egesz jok ezek a kolostorok, ez pl nagyon szep volt, tele arannyal, es mindenhova be lehet menni. Az ember felenken lepeget a szerzetesek hazai kozott, keresi az utat, s mikor egy bordoruhas szerzetes szembejon, csak mosolyog kedvesen az emberre. Tetszett, hogy itt szelektiv hulladekgyujtes folyik kerem! negy kulon kuka a kulonbozo szemetnek! Mint otthon!
A delutani bameszkodas utan visszaindultunk Dhulikelbe, egy masik osvenyen. Ismet teraszosan muvelt foldek, kis falvak kozott, immar egyre faradtabban.
Vegul legalabb 18 km-t mentunk (a gps utkozben lemerult, igy pontos adat nincs), este fel 6ra ertunk Dulikelbe holt faradtan.
Forro zuhany utan nagy vacsora, es 8kor mar az agyban is voltunk.
De valahogy nem alszunk jol, mindketten felebredtunk hajnal 3 fele, s utana mar nem is tudtunk nagyon aludni.








FInalement on a change d'idee et s'est decide de rester encore un jour a Dhulikel, dans cette ville tranquille de la culture 'newar'.
on a ecoute le papi (le vieux qui nous heberge, le proprio de guest house) qui nous avait racconte la veille d'un endroit qui s'appele Namobouddha. Ainsi on a fait aujourd'hui notre premier trekk, pour s'entrainer aux semaines suivantes.

On a marche plus que 18 km, montant sur des collines par des sentiers tres raides, et descendant l'autre cote. En restant tout le temps entre 1300 et 1600 metres d'altitude (Dhulikel est a 1550 m). C'etait un peu dur mais ca faisait du bien.
On traversait des villages et des tout petit bleds sympas, calmes, en plein millieu de rien, entre ciel et terre.
On voit plus de terre cultivee en terrasse qu'on en a vue en Vietnam. Des terrasses vertes partout, avec du riz et avec du ble. Tres pittoresque. Surtout avec cette illusion des montagnes tres loin sur l'horizont, qui nous disent bonjour tous les matins, des sommets de 6500-7000 metres d'altitudes, les vrais montagnes de Himalaja, avec leur bonnets plein de neige, derriere leur couettes de nuage. Cette vue nous met un sourire permanent sur le visage. ON est heureux.
Les villages qu'on traverse, sont plein de vie. Des gens nous sourient. Ils travaillent, sur les terres, et en portant des produits de terroir, dans des panniers immense et apparement tres lourds. Meme les enfants les portent! ils l'accroche par une corde sur leur tete, mais le pannier est sur leur dos (voir photo!).
Des animaux partout: des chevres en grand quantite, des vaches, des poules.

Enfin on arrive a Namobuddha, apres 2h17 de marche. C'est un endroit sacre, un lieu de pelerinage, on voit tres peu de touriste. surtout des tourists nepalais. Et un group de moine tibaitains qui prient dans le temple, car a cote du stupa il y a un temple boudiste. Les vetement rouge-bordeau des moines et leur voix me calme. Pendant la priere ils jouent de temps en temps aux fanfars et au tambour, ils sonnent des cloches. c'est beau.
on se promene en decouvrant chaque cote du stupa (d'autres jeunes moines sont en trein de le peindre avec la chaux, ajoutant l'oeuil de Budha en jaune sur chaque cote), en y tournant dans la sens de l'aiguille strictement, en passant pres des moulins a priere par notre droite, on les tourne avec nos mains droite. SUr ces moulins a priere c'est le mantra de 'Om mani padme hum' qui est marque, en sanscrit. c'est le mantra plus connu qui vole vers le ciel chaque fois quant quelqu'un tourne le moulin. C'est egalement ce mantra qui est ecrit mille fois sur les drapeaux de priere colores, qui volent dans le vent. On les voit partout, autour du stupa, dans la foret, dominant sur la vegetations de cette petite colline.
On mange ensuite, repas nepalais.
Et on grimpe par le sentier tres raid jusqu'au monastere tibetain. Le sommet est plein des drapeaux de priere de tous couleurs. On voit meme pas les arbres sur lesquelles ils sont attaches. Milliers des drapeaux. On regarde autour, un panorama de 360 degree, le vent caresse nos visages.
C'est ici ou le saint s'est offert a la tigresse affame, des centains de bougies eclairent un groupe de statue commemorant l'acte. En fait, la legende racconte qu'un mec saint s'est rencontre avec une tigresse affame au point de mourir du faim et incapable ainsi de nourrir ses 5 petits. L'homme avait pitie sur la tigresse et a offert son corp entier a la tigresse. A cause de cette acte genereuse il s'est reincarne dans sa prochaine vie comme Gautama, et devenu Bouddha, en arrivant au Nirvana.








Bucsu DHulikeltol / Bhaktapur

Reggel 9kor reggeli a tetoteraszon, ahonnan most eloszor latszottak a hegyek, fantasztikus kilatast biztositva a reggelire kapott bananos pancake-hez (igazi amerikai palacsinta). Utana kartyaztunk egy jot a meleg napsutesben, a tea maradvanya mellett, nem siettunk, mert ma tovabb akartunk alni, de Bhaktapur csak 18 km-re van, igy idonk, mint tenger.

Vegul delben ertunk Bhaktapurba, a 18 km-t tobb, mint fel ora alatt teve meg a helyi busszal (20 rupiaert), ami 12 km-re a fovarostol, Kathmandutol, s egyike a 3 osi, kiralyi varosnak.
Nem irta a Lonely Planet, de az utcakon kint van az Unesco tabla, s mar szepsegebol is gondolhato, hogy a vilagorokseg resze. A varos bejaratanal 750 rupias (kb 2200 ft) belepot kell fizetni, ami 7 napig ervenyes, ez ugyanis egy elo muzeum-varos!
Rogton megtalaltuk a Lonely altal jelzett kis panziot, szupertiszta, lealkudtuk a hotel-minosegu szobat 500 rupiara. Majd setara indultunk, s szank is nyitva maradt a csodalkozastol. Tenyleg fantasztikus szep.

A newar kultura fellegvara (a newar nep a legosibb nepcsoport Kathmandu korul), a 12. szban lett fovaros az India es TIbet kozti uton fekvo varos, a 14-16. sz kozott lett az egyik legfontosabb telepules, viragkorat a 17. sz-ban elte. Mindenhol vorosteglas epuletek, amiken az ablakok, ajtok, oszlopok tobbszaz eves gyonyoru fafaragasok, olyanok, mint a csipke! Az utcak girbegurbak, voros teglaval borittak, keskenyek, auto alig jar rajtuk. A varos a kezmuvesek fellegvara, fafaragok, mandala-festok, rezmuvesek, agyagmuvesek dolgoznak minden sarkon, muveszeti iskolak tomkelege kinalja tenyleg minosegi portekajat.
Csak szuperlativuszokat tudok mondani Bhaktapurrol, teljesen elheto, turistabarat. Az emberre nem akarjak magukat ratukmalni lepten-nyomon az arusok, mint ahogy korabban megszoktuk, a kapualjakban kotogeto nenik ulnek, bacsik pihennek az erre kijelolt teraszokon (amik szep faoszlopos erkelyek, ahol a cipot le kell venni, csak ugy lehet felulni, s bamulni az utca forgatagat).
Mindenhol van finom es vegre nem csipos momo, ezt ebedeltunk az utcan (mert bar van sok etterem, de ezek roppant dragak, a turistakra szakosodva).
Egy csomo helyen lehet nezni, ahogy az utcara nyilo galeriakban festik a muveszek a mandalakat (a szo a szanszkrit kor szobol ered, szines, kor alaku rajzokkal, melyek spiritualis jelentessel biro kepeket abrazolnak, pl. a let 6 formajat, eletkereket, stb).

A nagy momo-lakoma utan ismet fankot ettem (olyan, mint otthon a farsangi fank, csak baracklekvar nelkul, de isteni finom), majd valami helyi sutit kostoltam, s az egeszet egy igazi, extra eros es hatalmas csesze kaveval fejeltem meg! Talaltunk ugyanis egy IGAZI kavezot, igaz 60 rupia volt a kavem (kb 200 ft), de megerte!
Nagy borkanapen tronoltunk egy csendes udvarra nezo beugroban, s kartyaztunk a feketeleves kortyolgatasa kozben.

Most be kell fejezni, mert az aram mar tobbszor elment (Nepalban - is, meg Indiaban is - allando, hogy naponta csak par orat van aram, s ez is osszevissza). Mivel biztos, hogy tobb napig maradunk itt, hamarosan jelentkezem. Valami baj van a Nikonommal, de remelem nem nagy hiba, s akkor meg tobb kepet is fel tudok tolteni tan (ezek itt nem a legjobb kepek, csak talalomra valasztottuk ki oket gyorsan, mert raadasul le van merulve a gepem aksija, igy sietni kellett a letoltessel).










Arrivee a Bhaktapur

Pour dire au revoir a Dhulikel on a pris notre dernier 'pancake a la banane' sur la terrasse de toit de notre guest house, cette fois-ci avec une joli vue sur les montagnes (mais toujours un peu nuageux quand-meme), soleil brillant. ENsuite on a pris le bus local pour ces 18 km jusqu'a Bhaktapur (ca nous durait quand-meme une bonne demi heure car le bus s'arrete pratiquement a chaque arbres).

Bhaktapur est une des trois villes royales de la vallee de Khatmandu (apres la capitale et Patan), un des centres plus jolis de la culture newar (le tribus newar etait le plus ancien peuple de la vallee de Khatmandu). Elle est devenue ville royale au cours de 12eme siecle, mais fleurissait entre le 14 et 16ieme sous le regne des rois Malla, age d'or au 17eme.
La ville est une beaute, son architecture nous a emerveille toute de suite.
ON a trouve une chambre toute propre avec salle de bain (eau chaude) pour 500 rupie (5euro pour deux) dans le coeur de la centre ville.
C'est un musee vivant, mais vraiment, chaque rue nous surprend avec une 'presentation de l'artisanat', spontanement, pas pour les tourists, mais tout simplement car la ville continue a vivre facon 'medieval'. Sur la place de la potterie il y a des maitres qui tournent le roue en pierre pour faire leur potterie et les mettrent a secher au soleil. A un autre coin un papi fabrique des panniers enormes en bamboo, etc.
ET dans plusieurs boutiques on peut admirer les artistent qui peintent des "thankas", donc des toiles en cotton representant des mandalas (=roue de vie, le mot vient de sanscrit) ou des dieux hindous. Car dans la ville il y a une grande consentration des peintres de thankas et des ecoles des artistes qui forment les futures peintres. Comme si on se balladait dans une ecole de l'art.
Et enfin notre estomac est heureux, car on a trouve des momos (raviolis, une specialite nepalais, un peu different que le ravioli italien ou les dimsoun chinois) qui ne piquent pas, donc sont mangable. On s'eclate donc. :)

uton Dhulikelbe

Reggel 6.30kor felpakoltuk (Galien) a nagyhatikat az ejszakai paratol vizes busz tetejere. A jelzett busz tetejere. Majd vartunk. kb 15 perc mulva kiderult, hogy masik busz megy Kurkotba, ugyanis nincs direkt busz Dhulikelbe, a legtobb busz Bardibason keresztul, tehat hatalmas kerulovel, 12-13 oras uttal eri el Kathmandut, es a tole nem messze levo Dhulikelt. Mi nem adtuk fel, igy megtudtuk, hogy helyi buszokkal el lehet jutni Dhulikelbe, a hegy tuloldalara.
Ujabb varakozas, majd ismet kiderult, hogy nem a masodik, hanem egy harmadik busz indul Kurkotba, igy csomagok leszedese, majd feltetele a harmadik buszra. Szegeny Galien jot tornazott mar igy reggel, mert a hatikkal fel kell maszni a letran a busztetore, felkotozni, majd lemaszni a masikert...
Vegul szerencsesen vettunk jegyet (75 Rs Kurkotig), volt is normalis ulohelyunk, igy mar csak az indulast vartuk. 6.30 helyett 8 utan indultunk, de kesz vicc volt. Ezek a nepaliak ugyanis hijan vannak minden szervezesi talentumnak. Eladnak sok jegyet, majd realizaljak, hogy nem fer fel a sok ember a buszra. Nem am betennenek meg egy jaratot! Vegul felnyomjak az osszes utazni vagyot a buszra, vagy annak a tetejere. Azert meg megallt a busz Sindhuli busz palyaudvar (elkap a nevetes, ha erre a szora es a valosagra gondolok, mert palyaudvarrol szo sem volt, csak egy poros terrol) es a falu hatara kozt legalabb otszor! Ugy nezett ki, hogy mar soha nem hagyjuk el Sindhulit,mint egy rossz horrorfilm, ahol nem lehet megszokni egy helyrol.
Fel 9kor vegul eltuntek Sindhuli hazai, s ratertunk a japanok altal nemreg megepitett vadiuj betonutra, ami a Kurkot faluba vezeto ut 80at boritja. Elobb egy hihetetlen szerpentinen felmasztunk vagy 1000-1300 meter szintkulonbseget! Szedito magassagbol neztunk le a hagon, majd a masik oldalon le. Ahogy vegetert a kacskaringo eltunt a betonut is, atment foldutba. Elobb atkeltunk egy kiszaradt folyon, teljesen a folyoagy kozepen dulongeltunk a hatalmas koveken, a kerekek kozott csordogalt a folyo maradvanya.
Majd kb 3 ora zotyoges utan megerkeztunk Kurkotba. Ez egy festoi kis hely, kb 25 hazbol allo telepules, rizsfoldekkel es palmafakkal,kutyusokkal, kakasokkal, sok sarral.
A jegy megvetele a kovetkezo buszra nem volt egyszeru. Mert meg Sindhuliban egy kedves ember megmondta, hogy 150 Rupiaba kerul a jegy, itt viszont 180ert akartak eladni. En erre persze kiakadtam, nyilvanvalo volt, mondta is az ipse, hogy turistanak 180, helyinek 150. Teljesen felment a pumpa az agyamban eme igazsagtalansagtol, igy kemenyen kialltam az igazunkert. Galiennek ez nem tetszett, o nem szereti a konfliktust, inkabb fizeti a tobbletet. Vegul persze kenytelenek voltunk fizetni, mert nem voltak hajlandok eladni jegyet 150ert. Durrogva belementem, a lenyeg, hogy a buszon legyunk mar. Egy ora varakozast kovetoen indultunk el.
Uttalan utakon. Ha nem lennek fatalista, s hinnek abban, hogy nem most kell meghalnom, akkor mar tobbszor halalosan megijedtem volna, olyan uton mentunk vegig. keskeny, es olyan meredek,foldes, poros uton probalta felhuzni magat a teletomott busz, az ut mellett tobbszaz meteres szakadek! Videokat csinaltam, azt egyelore nem tudom feltolteni, de visszaneztem, nem adja vissza. Csak nevettunk Galiennel, mast nem tudtunk tenni. Az ut olyan szeles volt, hogy egy busz fert el rajta, de a szembejovo buszoknak valahogy mindig volt egy kis kiugro vagy beugro, ahova felrealltak, hogy kikeruljuk oket. Szornyu volt, masreszt szep. A folyok folott tobb fuggohidat lattunk, nagyon hosszuakat, kb 200 metereseket is. Meg a sok szep kis falu. Tiszta por minden, de valahogy rendezett szegenyseg van.
Az ut faraszto volt, de erdekes elmeny. Nem mondom, hogy megegyszer befizetnek ra, de asszem ugyis lesz meg reszunk hasonloban.
Este fel 6 utan ertunk Dhulikelbe. A Lonely planet persze elmehet a busba! Azt irta, hogy miota a japanok megepitettek az uj es jo utat Bardibas es Dhulikel kozott, azota Bardibas (ill Janakpur) es Kathmandu kozott erre le lehet vagni! Hat jelentem, hogy a betonut ugye Kurkot elott megszunik, az utana jovo kb 50-60 km foldut es szornyu, ugyhogy ketlem, hogy barki a Lonely Planettol vegigjarta volna! Epulo utnak meg nyoma sincs!
Az utolso 35 km persze ugy-ahogy le van betonozva, meg nem is olyan meredek.







Dhulikelbe erkezve egyre elkeseredettebbek voltunk, ugyanis ez a kis varoska arrol hires, hogy gyonyoru a kilatas a Himalajara, korbekorbe. Persze most kod ul a tajon, a volgyeken. Jo ido van, felettunk kek az eg, de a tavol megis kodbe vesz. Igy a hegyekbol semmi de semmi nem latszik! Ezert nagyon el vagyunk szontyolodva. Eddig Nepal egyaltalan nem valtotta be a hozza fuzott remenyeinket, pedig mi annyira vagyunk ra, hogy szeressuk! Remeljuk, kesobb ez valtozni fog.

Ma egesz nap Dhulikelben voltunk. Egyszeru kis templomokat fedeztunk fel, nagyokat setaltunk, es momot ettunk. Meg jot aludtunk es a csodas kis teraszunkun reggeliztunk. A legjobb helyet talaltuk meg, a Snow View Lodge-ban tenyleg tiszta szoba, tiszta furdoszoba, meleg viz fogadott (450 Rupiaert), es egy gyonyoru kilatassal biro tetoterasz. Egy tunderi papival, aki szuper vacsit fozott tegnap, meg jo reggelit ma, es kedvesen beszelget. Mivel tegnap megint elment az aram, gyertyafenyes volt a vacsi, ez extra romantikussa tette a kartyazasunkat vacsi elott. Mivel mi vagyunk az egyetlen turistak, 2 hete nem volt vendeg a hazban, egesz olyan, mintha otthon lennenk.

Holnap indulunk tovabb Kathmanduba, s bo egy hetig a Kathmandu koruli volgyben leszunk. Az egy hetes internet-csendet mostantol rendszeres jelentkezessel teszem jova, mert remelhetoleg a fovarosban jobbak a netezesi lehetosegek.

Sindhuli - a semmi kozepen

Tehat felultunk a buszra, hatizsakok felkerultek a tetore (mai napig nem ertem, hogy vannak meg mindig egeszben a zsakok, hiszen a teto is megtelik emberrel egy ido utan, igy a mi zsakjainkra is eloszeretettel telepednek a teton utazok), kendo elougrott, mert most jol felkeszultunk az egy oras zotykolodesre a poros uton.
Egy fel oras pihenot (1kor indultunk Janakpurbol, 2re voltunk a pihenohelyen, Bardibasban) is beiktatva 3 ora alatt ertunk el Sindhuliba. Bardibas utan az ut egyre tobbszor valt at foldutta, de fura mod ez a foldut nem folyamatos. Neha beton, majd par szaz meter fold, majd ismet beton. De hatarozottan emelkedtunk, felfele kanyargott a busz. Helyes kis falvak kozott zotyogtunk el, a vilagtol teljesen elzart emberek integettek. Egyszer meg is alltunk, hogy a sofor es segitoje vizet locsoljon a motorra, mert nem volt mas hutese, s tulhevult a nagy emelkedesben...

Sindhuli egy varos. De inkabb egy lepukkant falunak mondanam. A semmi kozepen van, egy volgyben, kiszaradt folyo partjan. Tiszta por, a buszok ugy kavarjak a port, hogy mindent sarga porreteg fed. Szerencsere talaltunk szallast, ugy nez ki, hogy csak egy vendeghaz van a faluban. A szobanknak (200 Rs/ ej) ablaka is van, sot erkely is van a hazhoz, amirol full kilatas nyilik a buszpalyaudvarnak nevezett foldes terre, meg a cirkuszra, amit idolegesen allitottak fel. Erkezes es lepakolas utan furdes, mert egesz tiszta, csempezett zuhanyzot talaltunk, hatalmas pokkal a falon, s bar csak hideg viz volt, de az is jol esett a nagy poros razkodas es izzadas utan.
Majd lementunk korbenezni a rogtonzott vidamparkba. Haboru utani korhintak es oriaskerek. Meg ranezni sem mertunk, nem hogy felulni ra - kezzel hajtottak, ossze-vissza takolt, csoda, hogy meg allt. A cirkusz satorba vegul nem mentunk be, mert a nagy beszelgetes miatt lecsusztunk az utolso eloadasrol. Helyette jot beszelgettunk a helyi gyerekekkel. Mi voltunk ismet a latvanyossag. Egesz jol beszel mindenki angolul, pici kortol jarnak iskolaba, ami kotelezo, s mindenki tanul angolul. Ezer dolgot kerdeztek, rolunk, a nagyvilagrol, tagranyilt es kivancsian csillogo szemekkel bamultak rank, s csacsogtak, mikor felenkseguk elmult.
Vacsorara momot ettunk. Darjeelingben kostoltuk meg eloszor ezt a csodajo kajat, ami nepali specialitas. Igazabol egy goz folott fott ravioli, amibe barmit tesznek. Darjeelingben isteni volt, vega, kaposztaval toltve. De itt szornyen csipos, a szokasos indiai szosszal tettek tele, ami ehetetlenne tette. Igy ismet eleg ehesen hajtottuk alomra fejunket.

Masnap febr. 28, a Holi elso napja. Mivel elozo nap azt mondtak az emberek, hogy hajnal 4 vagy fel 5 vagy 5kor megy a busz Dhulikelbe (kovetkezo uticelunk, 30 km-re Kathmandutol, 120 km-re Sindhulitol), igy 4kor mi mar kint alltunk a tok sotet hidegben Sindhuli poros foteren, ami alkalmasint a buszpalyaudvar.
Nagy nevetesek helyiek reszerol, mert ma nem megy busz Dhulikelbe, leven a Holi unnepen nem dolgozik a sofor. De ez az info csak masfel ora mulva lett biztos, addig tobb valtozatot is hallottunk, tuti biztos buszokrol, amik 5kor, meg majd fel 6kor indulnak. 6kor mar nagyon faztunk, ekkorra kiderult, hogy ma innen nem menekulunk el, majd csak a holnapi busszal, ha szerencsenk van. Igy visszamasztunk a vendeghaz meleg szobajaba, ismet kihajtottuk a halozsakot, es nagyot aludtunk, felkeszultunk a Holira.

A Holi unnepe a hindu vilag egyik legszinesebb unnepe, ugyanis a szinek unnepenek is hivjak. A tavaszt koszontik vele, vizet locsolnak mindenhol, egymasra, kb mint mi husvetkor. A nepaliak febr 28an, a Terai teruleten (Nepal deli, laposabb es melegebb reszet hivjak igy, ahol mas nepcsoportok elnek) elo emberek pedig inkabb marc 1-en unneplik. Janakpurban allitolag igazan szines, viszont ha ezt az unnepet ott varjuk be, akkor marc 2 elott el nem jovunk, mert ekkor megall az elet, nincs busz sem. Raadasul az ember ohatatlanul aldozatava valik a locsolasnak, ami vizzel meg csak hagyjan lenne, de a lenyeg, amiert szinek unnepenek hivjak, hogy mindenfele szines port szornak a masikra.
Ez olyan durvan megy, hogy meg Sindhuli porfeszkeben is hamar aldozatul estunk ennek (ekkor tettem el a fenykepezot, s minden erteket a szobaba, igy sajnos nincs sok kepem). A helyi lanyok megrohamoztak, igy egy perc alatt eltunt az arcom a lila, piros es zold por alatt. Olyannyira, hogy bosszus is lettem, mert a szemem is telement vele, s iszonyat csipett. Kimostam, de a festek nagy reszet magamon hagytam, mutatvan, hogy mar festekes vagyok, nem erdemes ujbol megtamadni (ugyanis ha lemosom, ujbol jonnek). Az egeszben az a duhito, hogy a ruhabol ki sem jon, szerencsere okosan a legszarabb polot vettem fel reggel, a nadragra meg vigyaztam, hogy ne nagyon menjen sok.
Nekem nem tetszik ez az unnep, tul agressziven uldozik egymast, s szorjak egymasra a festekbombakat, mindamellett, hogy nem talalok oromet abban, ha a ruhamat teljesen lepusztitom azert, hogy bemocskoljam magam, majd a jeghideg vizben kaparjam le a szornyu festekport magamrol, ki a fulembol, a hajszalaim kozul...
igy picit ossze is rugtuk a port galiennel, mert o szivesen ment volna dobalozni, gyerekkent, en viszont ebbol mar kinottem, s inkabb bemenekultem volna a szobaba, hogy bentrol nezzem a szines hordakat.
Ugyanis meg ebben a pici varosban is rengeteg ember verodott egybe, pontosabban a gyerekek, tinik hordakba verodve jartak egesz nap a varost (nyakig festekesen), s rohamoztak meg mindenkit. Mint a zombik. Igy nem mertunk nagyon mozogni, csak egy kis kajalda teraszanak menedekebol neztuk a felvonulast. Meg itt is kaptunk par ujabb kort a fejunkre.
Mivel a kajalda pont egy momo-bar volt (koszos deszkabode, nagyon kedves emberekkel), alkalmasint meg is invitaltak minket egy momo-fozocskere. Azaz mivel akkor allt neki a lany (olyan festekesen, ahogy volt, tehat az aznapi momo eleg szinesre sikeredett) momot gyartani, meghivott minket, hogy probaljuk ki. Hogy kell becsomagolni a tolteleket a tesztaba. Galien boszen ki is probalta, s fel ora alatt teljesen profi momo-gyarto lett belole.

A nap hatralevo reszeben, ahogy csitult a festekdobalok festekdobalo-kedve, kimereszkedtunk egy nagy setara a varosban. Majd feledheto vacsora (rizs rizzsel, csipos szosszal, tojassal) es ismerkedes egy butanbol menekult csaladdal. Korai fekves, mert mint megtudtuk, 6kor keles, hogy a 6.30as buszt elerjuk.

Janakpur

Eloszor is az arfolyam, a kesobbi arak megertese vegett:
mig 1 indiai Rupia kb 5 ft, addig 1 nepali rupia kb 3 ft (100 Nrs = 1 euroval).

Kakarvittabol, a keleti hatarszeli porfeszekbol a reggeli busszal indultunk. Ez mondjuk nem volt egyszeru. Ugyanis a buszok egy hatalmas poros placcrol indulnak, elozo nap az info "hivatalban" azt mondtak, hogy 250 Rs a jegy, de reggel a sok jegy-alkusz korbevett minket, s valaki azt hazudta, hogy 350. Mi hiaba kotottuk az ebet a karohoz, vegul a jegyarus csak 350ert volt hajlando eladni. Hat megvettuk. Majd lattuk, hogy a "tolmacsunk" vallat nagy mosolyok kozepette utogette mindenki, aki latta, hogy mennyit perkaltunk le! Dehat mit lehet tenni! tudtuk, hogy atvagtak, de nem tehettunk semmit, ha utazni akartunk.

Nemi reggeli gyumolcs es viz beszerzese utan 8.15kor indultunk egy 19. szazadi busszal. Mar nem is emlitem, de a buszok allapota olyan szornyu, hogy azt elkepzelni nem lehet, leirni meg egyenesen keptelenseg. Csinalok kepet, talan valamit visszaad.
Minden lyukas, rozsdas, az alvazon at latni a poros utat alul, bentrol. a gumik legtobbszor tok simak, neha teljesen szakadtak... az ulesek meg meg 1 orara is kenyelmetlenek, nem hogy 8-9re!

Az ut vegul 8 orasra sikeredett. Egyszer alltunk meg, rovid idore enni. Amugy vegig egesz jo volt az ut, itt autopalyanak hivjak, otthon 3as szamu mellekutnak neveznem, de legalabb beton. Persze nehol ez is atmegy katyus foldutba, de szerencsere csak ritkan. Foleg az utmenti kepek bamulasaval toltottuk az idot. Olyan a taj, mint Afrikaban. Bar ott meg egyikunk sem volt, de pont ilyennek kepzeljuk. Poros, szaraz taj, szenakunyhok, kerek szalmabalak szaradnak a fakon (!), allatok eszegetnek a porban, nehol sarral tapasztott szegeny kunyhok.
A doglott es oszlo tehenhez az ut menten mar teljesen hozza vagyunk szokva. Azt hiszem, hogy Varanasi ota nagy meglepetes nem erhet koszban, meg halott es felig elegett ember latvanyaban.

A Kakarvitta - Janakpur kozti ut vege a legszornyubb. Az autopalya Bardibasnal szunik meg, innen delnek fordul a bekotout, s 20 km-en kanyarog a porban. Itt annyi port nyeltunk, mint meg soha (meg Boliviaban Sucre es Potosi kozott sem, pedig az sem volt semmi).
A Lonely Planet szerint Janakpur egy pezsgo es erdekes varos. Indiai persze, mert az indiai hatartol nem messze talalhato a nepali oldalon. De tiszta indiai. Meg az emberek is. De hogy varos lenne, ez nagyon nagy tulzas! Inkabb egy felig lebombazott romhalmaz, ami nyuzsgo ugyan, de tele szemettel, tehennel, porral, riksaval (csak bicajossal), es szines ruhas nokkel, akik valamit mindig cipelnek a fejukon. Lehetoleg legalabb 20 kg-ot nyomo valamiket. Hogy hogyan csinaljak, rejtely!

A busz a kulvaros egy poros utcajaban rakott le. Szerencsere egy radioadovevo altal be tudtuk hatarolni, hol vagyunk, igy elindultunk egy gondolt iranyba, ami a belvaros fele vezetett (szerintem). Szerencsere jol ereztem, igy fel ora kutyagolas utan megerkeztunk a city centerbe, ami kicsit sem volt porosabb, vagy kozpontosabb a kulvarosi utcanal. Janakpurban van egesz pontosan 5 guest house, meg 3 hotel. Ill. ebbol csak az egyiket hivnam annak (ez viszont jo puccos, a min. ar egy szobaert 1000 rupia, azaz 3000 ft). A masik ket 'hotel' inkabb csak egy fokkal kevesbe koszos a guesteknel. Viszont ketszer olyan draga (kb 500 rupia). A vendeghazak meg olyan szornyuek, hogy normal esetben be se tennem a labam egy ilyen helyre. Felulmul minden kepzeletet. Vegul a legvilagosabban kotottunk ki, ahol a szoba nem volt tisztabb, csak naposabb. a foltos, veres huzat szerintem meg soha nem volt mosva, az agyon nem volt matrac, csak a deszka (igy felfujtuk a polifomot). a fal olyan koszos, hogy a szine kivehetetlen, szerencsere volt szunyoghalo, mert itt videken ezer betegseget el lehet kapni toluk, amik ellen nem vagyunk beoltva. Igy kentuk magunkat szunyogriasztoval ezerrel. persze meg igy is megcsipett nehany.
A wc persze torok, azaz egy lyuk, de ezt jobban szeretem, legalabb nem kell egyensulyozni az ugyanolyan koszos angolwc folott, lehet nyugodtan guggolni a lyuk folott.. :)
no, most hogy ilyen kis intimitasokat is megosztottam, visszaterek a varosra.
Ket ettermecskeje van, a tobbi utcai kiszolgalo. AMivel nem lenne baj, csak mar remesen unjuk a csipos indiai kajat. S csak az ettermekben lehet nem annyira csiposet enni.

Janakpur igazi felfedezese masnap delelottre tevodott.
Jo nagyot setaltunk, mar koran fent voltunk a korai lefekves miatt (itt ugyanis mar 6kor teljesen sotet van, es reggel 6kor meg mar teljesen vilagos, igy mi is a tyukokkal fekszunk, jobb program hijan. ugyanis itt a varos ugy elcsendesedett mar este 7-8 korul, hogy nem volt miert fentmaradni).
Janakpur nagy hindu zarandokhely. Ugyanis SIta, valamelyik hindu isten felesege (mar elfeledtem, melyike, talan Ramae, mindenesetre a Ramayana c. eposzban utana lehet olvasni) itt szuletett. E hely folott emeltek egy gyonyoru templomot kb 150 eve, barokk mogul stilusban (azaz kicsit keleties, kupolas, de tok szines), a Janak Mandirt. Elobb a Janaki Mandirt neztuk meg (egy i a kulonbseg, de lehet, hogy pont a SIta temploma az i-betus. Vegulis szerintem mindegy). Mivel egy nap mulva holi, azaz a szinek unnepe lesz (febr 26an erkeztunk Janakpurba), mindenhol ezer zarandok gyulekezik, es a templomok tele vannak mar most. A templomok korul rengeteg festeket arulnak, por alakban, nagy halmokban. Gyonyoru szinek,sok foto keszitesere ingerelnek. Amugyis halas fototema India, ill Nepalnak ez az indiai varosa, mert tetszenek a szinek. Minden no nagyon szines szariban setal. Szepek. Itt is van nehany negyszogletu to-fele, amiben hajnaltol delutanig megy a ritualis furdes. Nem erdekli oket, ha egeszen kozel megyunk, le a lepcsore, bameszkodni. Persze fotozni azert ott nem fotozok, mert az olyan lenne, mintha engem fotoznanak reggeli mosdas kozben a furdoszobamban. Nem illik. De bameszkodni erdekes.
A templomokban is jokat lehet bameszkodni. Mindig balrol jobbra kell vegigjarni a templomot, ami altalaban egy belso udvarbol, s abban egy kozponti es tobb kisebb epuletbol all. Ezekben hindu istenek szobrai, es sok lingva, azaz egy kis dudor kobol, amire viragot szornak es vizet loccsantanak, megsimogatjak, neha meg is pusziljak. A tehenek persze a templomokban is szabadon jarkalnak.

Janakpurban egyeduli turistak voltunk, ill feherek. Illetve este talalkoztunk egy novel, a vacsoranal, de o is lelepett hajnalban, felult egy hajnali buszra Katmanduba igyekezven. Igy ma mar tok egyedul vagyunk feherek. Eleg nagy feltunest keltunk, nagy latvanyossagga leptunk elo. MIndenki (foleg gyerekek) leszolit, kerdi, honnan jottunk. Angolul eleg sokan tudnak. Legalabbis tobben, mint otthon.

Delben ugy dontottunk, hogy eleg volt 'Indiabol", tovabballunk. ezert kimentunk riksaval a varos szelere, ahol megallnak a buszok, s szerencsenkre epp elkaptunk egy Sindhuliba igyekvo buszt. Ugyanis azt vettuk a fejunkbe, hogy nem a turistak altal bejart utvonalon fogunk kozlekedni, ha lehet. Ezert nem a 10 oras buszutat valasztottuk Kathmanduba (ami megkeruli fel Nepalt, leven, hogy az egyetlen betonut nem a legrovidebb ut a fovarosba), hanem fel eszaknak egyenesen Janakpurbol, at a hegyeken, ami tavolsagban harmadannyi, mint a 10 oras busz. Ezert gondoltuk - naivan -, hogy arra sokkal konnyebb lesz atjutni. (innen folytatom egy ujabb bejegyzesben)

Darjeeling

Ez volt a legjobb kep, amit Darjeelingrol kesziteni tudtam. Sajnos ilyen ramaty kod volt vegig.


A nagyobbik lany Richa, a kisebbik nem tudom, hogy hivjak, de az unokatesoja, ok kalauzoltak minket (meg a vonaton ismerkedtunk meg veluk).




Borbely - a halarus meg a piac (bevasarolo szerzetessel)

Masodik darjeelingi napunk remekul telt. Bar az ido meg mindig kitolni latszik velunk, mivel kod ul az egesz kodon, igy a gyonyoru havas hegycsucsokat csak fenykepen lattuk, nem eloben. De azt mondjak a helyiek, hogy ott vannak.
Delelott elsetaltunk (2 oras kis tura volt) a szomszed faluba, Ghoom-ba, ahol tobb kolostort is emlitett az utikonyv.
Itt ert a felismeres, hogy talan jol ereznem magam hosszabb tavon is egy buddhista kolostorban.
Miutan megneztuk turistamodra az Uj Ghoom Kolostort (ez is parszaz eves), megforgattuk a kozponti epulet oldalaban elhelyezett szamtalan imamalmot (ugy, hogy a jobb oldalunkon kell legyenek a malmok, tehat oramutato jarasanak megfeleloen forgatjuk elhaladva elottuk), erdekes hangokra figyeltunk fel. Az udvaron levo iskolabol jottek, fanfar es dobok, meg melyen zengo imadsag hangja. (Mariann, ugye tudod, milyen!?!?!?!)
Szerencsenkre egy szerzetes beinvitalt, s meghatodva, ciponket leveve settenkedtunk be a tobb szaz gyertya altal megvilagitott helyisegbe. Korben, parnazott emelvenyeken ultek a tanitvanyok, egesz kicsi kortol, kb 7 eves kortol serdulokoruig, kozepen a fopap. Ez utobbi szavalt egy konyvbol egy imadsagot (nem tudtuk meg, hogy tanultak, vagy imadkoztak), a tobbiek vele kantaltak, neha megszolaltatva a kis csengoket, meg fanfar-szeru fuvos hangszert es dobot. Kozben a hideg futkosott a hatamon. Meghatodva hallgattam, neztem a szerzetesek bordo ruhajat, a csupasz vallukat, ami nem tudom, hogy nem fazott a hidegben, a kinti kodot, a bent pislakolo gyertyakat... s elkezdtek folyni a konnyeim. Nem tudom, miert, de olyan sirhatnekom volt...

Kozben szertartasosan valami edes kis golyot osztott ki az egyik szerzetes, mi is kaptunk, le kellett nyelni. Meg valami sarga szentelt viz felet is kaptunk, amit a tenyerunkbe ontottek, s elobb kicsit az arcunkra kellett loccsantani, a ket szemunkre, majd a maradekot a fejunk bubjara. Probaltuk ugy csinalni, ahogy a tobbiek.
Nem tudom, mennyi ideik voltunk bent, a foldon kuporogva, s nezve az idotlen eloadast, en reszemrol valahol mashol jartam... talan valahol a multban, ki tudja?
De teny, hogy nyugodt szivvel es lelekkel leptem ki az ajton, feltoltodve energiaval.

Utana meg megneztuk a Regi Ghoom Monostort, ami mar kevesbe volt spiritualis elmeny, inkabb erdekes, mert ez egy meg regebbi epulet. Ahogy a tipikus kis utca vegen kibontakozott a kodbol, misztikus volt.

PErsze kozben mindenhol tatott szajjal bamuljuk a hetkoznapi eletet, a kockazo ferfiakat a foldon, a fozocskelo mamikat, a jatszadozo gyerekeket.











Delutan setaltunk egyet meg Darjeelingben, ittunk egy jo kis helyi teat (aranyaron - es egyaltalan nem hatodtam meg tole, dehat nem vagyok egy tea-gurmand sajnos, igy kar belem), majd a napot Korosi-Csoma Sandor sirjanak meglatogatasaval zartuk. Eleg messze van a kozponttol, es senki nem tudja, hol a temeto. Meg a temeto szot sem ertik, mert keves itt a katolikus. Persze minden 5. tudta, mirol beszelunk, igy haladtunk a megadott iranyba meterrol meterre megkozelitve az objektumot.
Vegul egy kis bodeba botlottunk, a meredek domboldal tetejen, ahol a bokrok kozott elhagyatott, 100-200 eves sirok korul burjanzott a gaz. (Galien lemaradt, mert faradt volt, igy egyedul erkeztem a temetohoz)
Egy papi a kisunokajaval megkerdezte, honnan jottem. Mikor mondtam, hogy magyar vagyok, felderulo mosollyal az arcan mondta, hogy akkor biztos a Korosi-Csoma Sandorhoz jottem (mind o, mind az alig 6 eves kisfiu tokeletesen ejtette a nevet!).
Hozta a kis zacskojat, majd a kisfiu kezenfogott, s levezettek a legalso sorban talalhato sarga oszlophoz, ami alatt nyugszik messzire szakadt hazankfia. Korosi-Csoma az osmagyarok hazajat kutatva indult el keletre, majd tobb evi TIbetben es Ladakhban (a Zanszkar volgyeben, ami az Indus mellett van, Nepaltol nyugatra) elt kulonbozo kolostorokban, ahol a tibeti nyelvet es nyelvtant tanulmanyozta. O volt az elso nyugati, aki megirta osszefoglaloan az elso tibeti-angol szotart, ill. leirta a tibeti nyelvtant. Nagy dolog ez, kevesen tudjak. De az, hogy Darjeelingben mindenki tudta, hogy itt nyugszik o, nagyon meghatott. Azt persze kevesen tudtak, mit csinalt, de mikor mondtam, hogy magyar vagyok (az utcan, mindenhol lepten-nyomon megkerdezik honnan jottunk!), rogton mondtak a nevet! Ez mar hihetetlen!
A sir meglatogatasa volt a nap masik fenypontja. Nem hittem volna, hogy e nap meg egyszer elokerul a zsebci, de ahogy a bacsi odaadta a "vendegkonyvet", amibe az osszes itt jart magyar bejegyzett valamit, s ahogy olvasgattam ezeket a sorokat, ismet eleredtek a konnyeim. Most, hogy irom, is meghatodom az emlekektol, olyan szep es megindito pillanat volt. A naplemente, a madar es kabocahangok, a csend (ide mar nem hallatszott Darjeeling autos zaja), az alant elterulo volgy, ami tele volt teaultetvennyel...

Este finom nepali vacsora, momoval, levessel, dal-lal, azaz nepali foetellel (rizs kulonbozo szoszokkal).
Amugy a hotel, amit talaltunk, fonyeremeny. Egy nagyon kedves csalad uzemelteti, a tiszta szoba, melegvizzel, kilatassal 300 Rupia (azaz kb 1250 ft kettonknek), de azert ilyen olcso, mert eloszezon van. A neve Silver Cascade Hotel. S van egy kis etterme is, ahol a csalad foz, istenien es nagyon tisztan, megfizetheto aron. Egy vacsi kettonknek kb 160 rupia, ami kb 700 ft.

Masnap reggel meglatogattuk azt a csaladot, akivel meg a Varanasi-New Jaipalguri vonaton ismerkedtunk meg (s akik elso Darjeelingi napunk estejen korbevittek a varosban, megmutatva egy eleg elhagyatott, de maskor biztos erdekes parkot, tobbek kozott, meg meseltek sok erdekesseget a kornyekrol). Eleg gazdag csalad lehet, tiszta lakas fogadott, volt mosogep es tv is. Kaptunk teat es jo kekszet is. Egy ember epp az ujsagot gyujtotte ossze, merlegelte, s fizetett erte eleg sok penzt (s gondolom, vitte a MEH-be azutan :)
Nemi beszelgetest kovetoen (amikoris a helyi dolgokrol bovitettuk ismeretunket) elindultuk zsakjainkkal a dzsiphez, a Capitol Clock Tower tovebe, amivel lementunk Siliguriba.
Az ut 3 ora volt, s 90 Rupia volt fejenkent. De kenyelmes es erdekes volt. En egy kicsit el is bobiskoltam, s az ut felen arra ebredtem, hogy NAGYON meredek es keskeny kis uton szaguldunk lefele, de a taj fantasztikus. Mint egy varosnezo tura! Ketoldalt zoldello teafoldek, karnyujtasnyi tavolsagra, neha az ut menten hajladozo embercombnyi vastagsagu bambuszokkal, elhalado es cipekedo helyiekkel (mindig a fejukon cipelik a hihetetlenul neheznek kinezo cuccokat). Tatott szajjal neztunk jobbra es balra, majd vegul leertunk a hegy aljaba, ahol tovabbi szepsegek vartak rank. Ugyanis a teafoldek lent is folytatodtak. A teacserje kulonbozo allapotban volt lathato az egyes foldeken. NEhol meg level nelkul, legtobb helyen mar zolden, de meg elegge visszavagva, s csak keves helyen volt igazan zold es lombos. Ugy latszik, a tea eresi ideje kesobb lehet, par honappal. De a foldeken dolgozo emberek latvanyaval kiegeszitve egeszen kielegitette kepzeletemet, amiben hasonlo romantikus kepeket oriztem a soha nem latott almaim teafoldjeirol. Pont igy, a naplemente tompa fenyeiben zoldello, s a fak lombjanak jotekony takarasaban novekedo cserjekrol. A teacserje amugy kb meteres nagysagu lehetett, azaz meg eleg kicsi. Kesobb, a nap vegen lattunk elorehaladottabb allapotu foldeket is, ott mar magasabb, amolyan mellig eroek voltak a zold cserjek. Es mindenhol fakat ultetnek a cserjek koze, gondolom, hogy az eros naptol ovjak oket (Persze fent, Darjeeling magassagaban nincsenek fak, ott hidegebb van, gondolom, ott inkabb a napbol van keves).

Siliguriba erve gyors valtas a helyi buszra, ami 17,5 Rupiaert egy ora alatt elvitt minket a hatarra.
Ez a busz magaban is elmeny volt. Galien megszamolta: egy 30 uleses buszon 72en nyomorogtunk, szo szerint egymas szajaban. Egyreszt kenyelmetlen volt, masreszt nagyon elvezetes. A sok szag/szin csak ugy bombazott minket. Kint pedig vegtelen teafoldek suhantak el, s ahogy a nap mar valoban narancsosan pislakolt utolsokat, gyonyoru latvany volt a tucatnyi dolgozo ember a foldon, ahogy fejukre erositett kosarral (ill a kosar a hatukon volt, de a fejukre volt kotve) szedtek a friss cserje leveleit.
A hatarra erve kicseleztuk az orditozo riksasokat, mivel a buszuton egy nepali felvilagositott, hogy gyalog sincs messze a tuloldal. Igy kb 300 meter utan megtalaltuk az indiai immigracios irodat, ami egy poros udvarban volt. Kitoltottunk par papirt, kaptunk egy kilepopecsetet (a papirokert fejenkent 4 rupiat kertek), s kb 10 perc alatt vegeztunk is. Majd atsetaltunk a szeles hatarfolyo folotti hidon (majd egy km-t), s belebotlottunk a tulfelen Kakarvittaba, az elso nepali varosba. Azaz faluba, vagy inkabb porfeszeknek hivnam. S amugy meg inkabb indiai.
Elso rossz benyomasok Nepalrol. Koszos, poros.
A szallas finoman szolva is szornyu volt. Rengeteg szunyoggal. 250 rupiaban allapodtunk meg, de reggel persze ragaszkodtak a 400 hoz, mert allitolag este indiai rupiaban adtak meg az arat. Ezt egyebkent itt a hataron szeretettel jatszak, hogy mondanak egy arat, majd etkezes/egyeb vegen majd a duplajat szamoljak, hivatkozva arra, hogy indiai rupiarol beszeltek! Ugyanis 1,6 nepali rupia tesz ki 1 indiait.
Egy nagyon feledheto rizs utan (en inkabb csak kolat vacsoraztam) koran tertunk nyugovora, mert megtudtuk a nemletezo buszpalyaudvaron, hogy masnap koran indul a buszunk Janakpurba.