Nepal regen, a 70-es evek tajan a hippik melegagya, vagyis fo uticelja volt. Akkor meg baromi olcso volt, turistat lepkehaloval sem lehetett fogni, olyan keves volt (legalabbis a mai szamhoz kepest), igyhat a rasztahaju fu-imadok (meg a nem raszta-hajuak is) Katmanduba es Pokharaba jottek fu-turara. Itt ugyanis a hegyekben vadon tenyeszik a marihuana. Ezt lattuk a trekk alatt. 1000-2000 meter kozti magassagban kiterjedt marihuana-foldek vannak mindenfele, ugy latszik, szereti a fu ezt a klimat. Igy meg a trekk-osvenyen is burjanzik a fu (igaz, az meg kicsi a szureteleshez)...
Allitolag olcson lehet kapni, persze "fu alatt", a fuvet :), mi nem probaltunk venni, de teny, hogy lepten-nyomon kinalgatjak. Itt, Pokharaban es Katmanduban is.
Meg Bakhtapurban ismerkedtunk meg Yan-nal, Pokhara hippi-negyedenek ismert alakjaval, aki egy koreai hippi, s mar 16 eve el Nepalban. O egy fu-kiraly, adott is nekunk egy spanglit a bakthapuri kavezoban, bizonyitando, hogy milyen jo minosegu itt az anyag.
Sajnos a megfelelo alkalomra varva tul sokaig orizgettunk a cigit, s csak tegnap vettuk elo, mire szerintunk kicsit kiszaradt, de mindenkepp vesztett illat-aromajabol. Teny, hogy egy cigitol ketten nem megyunk a falnak, mindenestre nagy boldogan elvezkedtunk felette szallodank teraszarol, mig a tegnap esti tuzijatekban gyonyorkodtunk (ugyanis tegnap volt itt az ev utolso napja, ma mar 2067-et irunk!)
Hatalmas hatasokat nem tapasztaltunk, nemi "jol erezzuk magunkat" kivetelevel, de hat mit varjon az ember egy szal cigitol?
Amugy hippik meg mindig ezrevel vannak. Eleg sok "laza" es "mulaza" nyugati fiatal setal az utcakon, szakadt goncokben, hosszu hajjal, mezitlab, kicsit ugyan evtizedet (es szazadot) tevesztettek, de gondolom, azert ok meg jol erzik magukat.
Meg oreg hippiket is lattunk, 60 ev koruli bacsit hosszu hajjal, tetkokkal, szinten mezitlab... o meg talan visszajott neosztalgiazni?
Itt kulonben latszolag buntetlenul szivjak a spanglikat, minden etteremben van legalabb 1-2 ember, aki fuves cigit sziv reggeli/ebed/vacsi kozben-utan.
Azert tudni kell, hogy Nepalban tilos a fuvel valo kereskedes, es birtoklas, ezert borton jar. Ugyhogy remelem, senki nem forditja le ezt a bejegyzest nepalira... ;)
2010. április 14., szerda
2010. április 12., hétfő
konkluzio
Nepal legszebb reszeit, "lelket" valoban az Annapurna-kor soran talaltuk meg. Az erintetlen termeszet, a Himalaja havas es lelegzetelallito csucsai, az apro falvak, a nepviseletbe oltozott asszonyok, s evszazadok ota ugyanazt a tevekenyseget folytato helyiek (fonnak, szonek, kaszalnak,... azaz mindennapi eletuket elik nem nagyon zavartatva magukat a modernizacio vivmanyai altal) latvanya lenyugtatta lelkunket, elringatott.
Kar, hogy a turizmus hatranyai ilyen hamar ranyomtak belyeguket az orszag eme turistak altal erosen latogatott reszeire. Gondolok itt a szemtelenul magas arakra, a turistakba belefasult szallasadok nehanapjan tapasztalt rezignaltsagara.
Ami nagyon zavaro volt, s itt, a trekk alatt meg inkabb szemet szurt, az az informacio teljes hianya a helyiek koreben (akik mindazonaltal jarnak iskolaba, mert a gyerekek tobbsege beszel angolul, tehat a "nyugat" eljutott valamilyen formaban a hegyekbe is), a kornyezetszennyezes es termeszetvedelem temaban!
Hihetetlen, hogy mennyire figyelmetlenek es tudatlanok ezen a teren! Szemrebbenes nelkul dobjak el barmilyen szemetuket uton-utfelen, legyen az muanyag zacsko, vagy kekszes-papir! Az embernek a bicska nyilik ki a zsebeben, hogy miert nem mondja nekik el valaki, hogy hogyan kell megorizni ennek a csodas termeszetnek az eredeti allapotat!
Ez a szemeteles es a kornyezetszennyezes soha nem tapasztalt merteke amugy az egesz orszagra ervenyes!
Kar, hogy a turizmus hatranyai ilyen hamar ranyomtak belyeguket az orszag eme turistak altal erosen latogatott reszeire. Gondolok itt a szemtelenul magas arakra, a turistakba belefasult szallasadok nehanapjan tapasztalt rezignaltsagara.
Ami nagyon zavaro volt, s itt, a trekk alatt meg inkabb szemet szurt, az az informacio teljes hianya a helyiek koreben (akik mindazonaltal jarnak iskolaba, mert a gyerekek tobbsege beszel angolul, tehat a "nyugat" eljutott valamilyen formaban a hegyekbe is), a kornyezetszennyezes es termeszetvedelem temaban!
Hihetetlen, hogy mennyire figyelmetlenek es tudatlanok ezen a teren! Szemrebbenes nelkul dobjak el barmilyen szemetuket uton-utfelen, legyen az muanyag zacsko, vagy kekszes-papir! Az embernek a bicska nyilik ki a zsebeben, hogy miert nem mondja nekik el valaki, hogy hogyan kell megorizni ennek a csodas termeszetnek az eredeti allapotat!
Ez a szemeteles es a kornyezetszennyezes soha nem tapasztalt merteke amugy az egesz orszagra ervenyes!
Annapurna kor (3. resz)
Jomsomban nemileg hezitaltunk a tovabbhaladast illetoen, ugyanis idonyeres vegett busszal szerettunk volna lejutni Tatopaniig. Hallottuk, hogy miota megepult a Jomsom - Beni ut (ill foldut persze, de legalabb nem gyalogosveny), s a gyaloglok is pont azon uton mennek az esetek tobbsegeben, mint a dzsipek es buszok, igy a sok por-nyeles miatt nem tul kellemes. Ezert ezt kihagytuk volna. A busz viszont Ghasaig 600 rupia, ami egy napi budzsenk. Ezert megis a gyaloglas mellett dontottunk. annal is inkabb, mert reggelre elallt a szel, amugy meg a turistak 95%a a buszt valasztotta, azaz szamuk gyalogoskent erosen csokken az osvenyen.
Vegul egy ora gyaloglas utan, nem sokkal Marpha elott lestoppoltunk egy traktort, mert mi azert eldontottuk, hogy nem gyalog fogunk tovabb haladni.
Ez bar nagy kaland volt, de nem tul jo dontes, mert a 3-3,5 ora traktorozas jobban igenybe vette minden izuletemet es izmomat, mint az eddigi gyaloglas! A terdeim szetmentek, s olyan faradtan ertem Ghasaba, mintha egesz nap gyalogoltam volna.
De teny, hogy gyorsabb volt.
Es izgis. Vegig a traktor altal vontatott kocsin alltunk, behajlitott terdekkel, hogy a szornyu, kavicsos-katyus utat tompitani tudjuk, s ket kezzel erosen kapaszkodva. Vegulis szorf-tartasban alltunk a traktoron, ami ennyi idon at nem volt pihenteto.
Viszont a taj FANTASZTIKUS VOLT! Fotozni ugyan nem tudtam, mert az eletemert kuzdottem, a gepet inkabb bebugyolaltam nehany poloba, s elrejtettem a zsakomban.
A Kali Gandaki folyonak szeles, majd 1 km szeles folyoagya van, feher kavicsos, benne csorgedezik a folyo, ami most, a szaraz evszakban nem tul szeles. A ket partot hatalmas, fenyokkel es lombhullato fakkal teli erdok boritjak. A fenyok miatt alpesi az illat, a lombhullato fak oszi szinekben pompaznak. Ehhez jon a Marpha kornyeki almafak rozsaszin viraga - mivel azert itt is tavasz van, azaz most "eled" a termeszet, tavaszi viragokkal vannak teli a falvak kertjei. Plusz 2-3 ezer meter magassagban mindenhol rozsaszin-ciklamen szinu erdoket lattunk, amik rodonendron-erdok! A vilagon itt vannak a legkiterjedtebb rododendron-erdok!
Ha a fak fole nezunk, korben ott tornyosulnak a 6-7 es 8ezer meter magas,hosipkas hegyek! A delelotti nap vakitoan szikrazik rajtuk, a szel fent, a csucs korul vadul fujhatja a havat a lejtorol, mert nagy hofelhoket lattunk felszallni a domboldalakon. Szoval a 4 evszak egy helyen, epp csak nem horizontalisan, hanem vertikalisan van jelen.
Ghasa utan gyalog folytattuk, meg vagy masfel oran keresztul. Eleg kis tavot tettunk meg ezido alatt, ma valahogy nem vagyunk formaban. Olyan, mintha Jomsomban vegetert volna a turank, s most mar nem lenne kedvunk gyalogolni.
Vegul Kopchepaniban alltunk meg, egy pici es nyugodt faluban verve fel a satrat. Mar tobb, mint egy hete nem aludtunk satorban, mivel a fenti magassagokban elobb az eso, kesobb a szel es a hideg miatt jobbnak lattuk szobat kivenni, ez amugy sem kerult sokba (atlag 100-150 rupia a szoba).
Itt lent,1600 meteren mar ismet mas a novenyzet es a klima. Kellemes meleg van, napkozben ez tul melegge valik. Mig elozo nap, fent Jomsomban meg (2700 meteren) nagyon lehult a levego delutanra, ill este a naplemente utan.
Ez a kep fogadott minket reggel, mikor elindultunk Kopchepanibol. Dus erdokkel boritott hegyek, a volgyek melyen meg para es sotetseg ul, a csucsokon mar atbukik a nap sugara.
Kesobb elmentunk egy hatalmas vizeses mellett. Az utepitok nem lacafacaztak a hiddal, a vizeses kozepen epitettek egyet a gyalogosoknak, de a kocsik, buszok a vizeses vizeben gordulnek tova... ahogy ez a busz is!
Ez mar Tatopani elott nem sokkal. Itt mar jo faradtak voltunk,nagyreszt meg a csucstamadas ota hozott faradtsag miatt. Tatopani egyet jelentett a jol megerdemelt pihenessel, Magyarorszag ota almodtam errol a pillanatrol, mikor faradt izmaimat a folyo mellett feltoro forrovizes forras medencejeben aztathatom!
Vegul fel 11kor ertunk Tatopaniba. Szallaskereses kozben Galien belebotlott a szimpi francia parba, Peggy-be es Philippe-be, akik tavaly szeptember ota gorgetik a kilometereket, atvagva Azsian otthonrol hozott bicajukkal! (tervuk szerint 1-2 evig fognak kerekezni, bejarva az egesz vilagot!) Veluk meg az ut elejen talakoztunk, kb 10 napja, azota egyre surubben futottunk ossze, s elegyedtunk beszelgetesbe. Igy most nagyon megorultunk egymasnak, mert Peggy hatalmas vizholyaga miatt azt hittuk, hogy Muktinatban maradtak pihenni. Egesz nap nagy beszelgetes, pihenes, es mivel vegul Danielt, az amerikai sracot is csodasan ("veletlenul") megtalaltuk, egyutt furdoztunk a forrovizes forrasban, miutan csitult a napkozbeni forrosag.
(itt fazhattam meg, a 4-5 oras mega-furdozes soran, mikor alsotestem a 40 fokos vizben forrt, felsotestem a szelnek kiteve hult)
Masnap koran reggel indulas, s bar ugy terveztuk, hogy nem megyunk fel Ghorepaniig (Tatopani 1190 meter, Ghorepani 2860 meteren van), a minimum 1600 meteres szintkulonbseg miatt, mert meg km-ben is sok, nem hogy emelkedesben. De vegul olyan formaban voltunk a nap kozepen, hogy a tovabbhaladas mellett dontottunk. Mar csak azert is, mivel Dan elhuzott mellettunk, s nem kertuk el email-cimet, igy egyetlen eselyunk a megtalalasara, ha mi is Ghorepaniban ejszakazunk.
Ilyen csodas rizsfoldek mellett vezetett az ut.
Meg pici falvakon at, ahol a helyiek mindennapos tevekenyseguknek hodoltak, kosarat fontak, asszonyok mostak, kaszaltak a buzat, stb.
Delutanra mar teljesen elfaradtunk. Az osveny Tatopanibol csak felfele vezetett, s foleg az en hoemelkedesemmel - de meg anelkul is- nagyon kemeny menet volt. 2 korul ertunk Ghorepaniba, kitikkadva, de boldogan, hogy letudtuk az - ekkor meg ugy hittuk - utolso nagy tavot.
Bevasarlas, satorveres a rododendronerdovel korulvett falu egy magasabb pontjan, majd hatalmas lakoma tonhalkonzervvel, kemenytojassal, jak-sajttal, stb.
Delutan pihenes, es korai fekves.
Ghorepani - Poon Hill:
Bar nagyon szarul aludtam, es teljesen betegnek ereztem magam, de elhataroztam, hogy ha torik, ha szakad, felmaszom reggel a Poon Hillre, ha mar egyszer idaig eljottem.
GHorepani 2860 meteren fekszik, gyonyoru kilatassal, hatalmas, viragzo rododendron-erdovel korulveve. Poon Hill meg 400 meterrel feljebb, 3200-on, ahonnan korbe csodas panorama nyilik a Himalaja tobb havas csucsara is. A turistak hajnalban, meg sotetben masznak fel, kb 45 perc alatt a lepcsokkel kirakott osvenyen.
En n5kor keltem, 5 utan nem sokkal mar fent alltam a sotetben, a kilatotorony toveben. 4.kent ertem fel! A hajnal fenyei meg nem mutatkoztak, csak remeltem, hogy betegen nem kell hosszu fel orakat toltenem itt a reggeli szelben. De szerencsere par perc mulva megpillantottam keleten a hajnal derengeset, az eg mintha kevesbe lett volna fekete, s a hold altal megvilagitott havas csucsok is kezdtek kibontakozni az ejszaka fenyebol.
A termeszet eme szinjateka percrol percre csodasabb kepet mutatott, a fenykepek semmit, de semmit nem adnak vissza a valosagbol. Nemsokara Dan is felert, s egyutt kapkodtuk fejunket (a tobbi kb 200 turistaval) a csodas hegyek fele. Balra a Daulghairi massziv csucsat festette rozsaszinre a Nap, szemben az Annapurna 1 es Annapurna Del csucsai korul kavarta a szel a havat...
Ahogy egyre vilagosabb lett, ugy bontakozott ki a sok rododendron a hajnal derengesebol...
7kor elindultunk lefele Dannal, hogy felebresszuk a meg mindig alvo Galient.
Reggeli, majd indulas Ghandruk fele. Ekkor meg azt hittuk, hogy 3 oras konnyu lefelemenet var rank, a terkep szerint legalabbis.
A Poon HIll kilatoja, korulveve a sok rododendronnal:
Egyetlen jo dolog az volt, hogy a tura valoban csodas kornyezetben zajlott. Ez a vilag legnagyobb rododendron erdeje, ahogy mar irtam, de ez tenyleg akkora, hogy orakig gyalogoltunk benne, mire elhagytuk! Del fele, Tadapani korul tuntek el a rododendronok.
Tadapaniba erve tul voltunk a trekk utolso emelkedojen. Hulla faradtan es ehesen rogytunk le a faluban, elpusztitva hozott elemozsiank utolso morzsait.
A nagy ebedszunet utan bevettuk magunkat a dzsungelbe, mert erdekes mod, a Tadapani falu hegye novenyzet-valaszto is. Elotte a hatalmas rododendron-erdo, fenyokkel, mersekelt-ovi fakkal, utana a valodi dzsungel!
Ugy ereztuk magunkat, mintha egy masik kontinensre repitett volna valami csodas varazsszonyeg.
A fakon mohak, indak, lianok... csak Tarzan hianyzott.
Amugy a falu utani kapun, ami az erdobe vezet, ki van irva, hogy egyedul tilos setalni, a leopardok es egyeb vadallatok miatt!
Vadallatot - madarakon kivul - nem lattunk, de mar 4 ora is elmult, mire beertunk Ghandrukba, teljesen elcsigazottan. Nekem mar orak ota lazam volt, ahogy ereztem, s ez duplan legyengitett.
Ugy estem be a satorba egy gyors zuhany utan, mint egy darab ko, s meg a forro levesemet es teamat is a satorban ittam meg, annyira nem volt erom mozdulni, ill vacogtam a hidegtol (mig Galien egy poloban ult a sator elott).
Ez mar Ghandruk, naplemente fenyeiben es masnapi napsutesben. Ez a legnagyobb Gurung falu, a Gurung torzse, szepen konzervalt o-faluval, gyonyoru hazakkal. Olyan, mint egy kis mesevaros. Foleg, hogy a masnapot is itt toltottuk - leven, nem volt erom tovabb menni -, foleg ucsorgessel, de ebbe delelott egy falunezo tura is belefert. Mivel a turistak reggel elmennek, s a kovetkezok csak 1-3 fele jonnek, igy egyeduli feherkent setaltunk a mindennapi eletehez visszatero helyiek hazai kozott. Csodalkozva mosolyogtak rank, kialtozva az elmaradhatatlan Namaste-t.
A falu mogott az Annapurna Del havas csucsa. Talan a Macchapuchare is latszik jobbra, egy picit, a szinte szabalyos haromszog alaku csuccsal (ez a szent hegy, amit soha semmilyen hegymaszo nem maszott meg meg, mert tilos, a helyiek szerint).
Masnap, aprilis 8-an ugy dontottunk, hogy mivel egyaltalan nem javulok, leroviditve turankat visszaterunk Pokharaba. Szamomra kemeny 3 oras lefelemenet vart rank, mire Nayapulba ertunk, en ismet teljesen kivoltam, az ujbol felszoko hoemelkedestol.
Kora delutan ertunk Pokharaba. A leves, a tea, a zuhany es a delutani nagy alvas es nyugalom kicsit javitott az allapotomon, de meg 3 nap teljes pihenes kellett, hogy rendbejojjek a kulonosen eros virus utan.
2010. április 10., szombat
Annapurna trekk - Manang-tol Jomsomig (2. resz)
a kepek Manang es Braka kozott keszultek, a volgyrol, meg Manang varosrol.
EZ AZ a NEPAl, ami az almaimban elt!
A teli szajjal vigyorgo szerzetes egy Lama, aki amugy Katmanduban el a teli honapokban (ill Bodnath-ban, ahol a legtobb tibeti menekult kolostor talalhato), igazi tibeti szerzetes, s epp elozo nap erkezett meg ebbe a pici, Manang melletti eldugott kis kolostorba, hogy honapokig egyedul meditaljon! Reggel 6/9ig, majd 10-tol 13ig, majd 16-tol 19 oraig medital! Minden nap, es imadja!
Amugy nagyon baratsagosan fogadott, megmutogatta reszletesen a kis kolostor osszes hasznalati- es kegytargyat, a fo lama fenykepet, aki persze nem itt el, meselt az 500 eves falfestmenyekrol, amik sajnos a beszakadt tetonek koszonhetoen nehol ramaty allapotban voltak. De a legtobb helyen csodas, szines kepekkel volt teli a fal. Csak tatott szajjal figyeltem, mondanam, hogy majdnem konny csillogott a szememben, amiert ilyen szerencseben reszesultem, hogy vegignezhettem a csodas pici kolostort.
Ez volt a kilatas a kis kolostorbol a volgy masik fele fele!
Visszaerve Manangba a szel meg erosebben fujt, erosen lobogtatva az imamalmok fole kikotott imazaszlokat:
Reggel koran indultunk Manangbol a ket napi aklimatizalodas utan. A turistak meg aludtak, vagy epp reggeliztek, csak a helyiek mozgolodtak a reggeli csoda-nap altal bevilagitott, poros foutcan. Olyan hangulat volt ismet, mint egy vadnyugati varosban, aminek poros utcajat deszka-hazak keretezik, a hazak ele lovak vannak kikotve...
A kovetkezo faluban ket asszony helyi csecsebecseket arult. Festoi kep volt, a hatterel, a tajjal egyutt - meg nelkule is.
Ezen a napon a 3500 meteren fekvo Manangbol a 4200 meteren fekvo Lethar-ba mentunk fel. Az okosok szerint 300-500 meter szint emelkedes az egeszseges naponta, de 700nal tobbet nem szaban emelkedni, ha nem akarunk hegyibetegek lenni.
Egesz delelott (a mai ut csak 4 orat tartott) nagyon konnyen lepdeltunk felfele, persze azert figyelve minden lepesre. Teljesen formaban ereztuk magunkat, bar korulottunk tobb turista is fajlalta a fejet mar napok ota, de mi, ugy latszik hamarabb, vagy konnyebben akklimatizalodtunk. (feltennem a kerdest egy orvosnak, hogy vajon a szervezet emlekszik-e korabbi magasban toltott "elmenyre", s ennek kovetkezteben hamarabb aklimatizalodik? Mivel Del-Amerikaban tovabb tartott a szoktatas)
Koran erkeztunk LEtharba, tobb pihenot is beiktatva delben mar a napos teraszon ucsorogtunk, s bamultuk a ketto darab jakot, amik a haz melletti legelon ragtak a minimalis fuvet. Az idvezek szerint nem szabad kozel menni hozzajuk, mert kiszamithatatlan termeszetuek. Igy jo es kozeli fotot nem tudtam csinalni...
Ilyen fuggohidak vannak mindenhol. A helyi lovasok olyan sebesseggel szaguldanak at rajta, hogy csak reng a hid. Amugy nem egyszeru a magasban egy-egy ilyen hosszabb hidon atkelni, mert rendesen belog a kozepe, ami miatt a vegen mar szepen felfele kell maszni a drothidon, ami 4000 meter magasban kifarasztja az embert.
Ahogy egyre feljebb haladtunk (ez kb 4400 meteren keszult), a taj, a szuk volgy egyre koparabb lett. A meleg nap ellenere huvos volt a szel, de a taj lenyugozott szepsegevel. Ezen a napon Letharbol a Felso Alaptaborba mentunk fel. Egeszen Thorung Phediig konnyu volt (ez csak 300 meteres szintemelkedes), itt fel 11kor tettunk egy kisebb, egyoras pihenot, finom, friss, jaksajtos kiflit majszolva.
Majd nekiveselkedtunk az utolso 400 meteres szintkulonbsegnek, ami a terkep szerint 45 perces, de mi - megallas nelkul - masfel ora alatt ertunk fel! Mondjuk gyok kettonel is lassabban haladtunk, tartalekolva eronket. A video igazan vicces, ami keszult, latszik, hogy egymas utan araszolnak a turistak, tenyleg iszonyat lassan, mintha direkt viccesek akarnank lenni. Holott ez a tempo is olyan faraszto, hgy az ember rendesen liheg kozben.
Ez mar Thorung Phedi 4500 meteren, az also Alaptabor (mar a hegymaszoknak alapbol).
Mire felertunk a "High Camp"be, ami 4900 meteren van, mar rendesen kifaradtunk. Viszont erdekes mod fejfajasnak nyoma sem volt. Olyan jol ereztuk magunkat, mintha a tengerparton ugrandozo ifjak lettunk volna, eltekintve a tenytol, hogy amint vege volt a fizikai megeroltetesnek, majd szetfagytunk, a meg par oran at suto nap ellenere is. Gyors egymasutanban magunkbaontottunk teat, leveseket, csokit, sok vizet. Azt hiszem, a sok ivasnak koszonheto, hogy nem voltunk delutan hegyibetegek. Egesz du bent kartyaztunk a menedekhazban, ami 3 utan olyan hideg lett, mint egy jegverem. A piszkok csak 5tol futottek be a kalyhaba, addigra rajtam az osszes ruhamon tul mar a halozsakom is ott volt (magamra tekerve) - leven, az "okos" pokharai informacio irodasoknak koszonhetoen a meleg holmik zomet lent hagytuk, igy alig volt nalam meleg pulcsi. Ez majd 5000 meteren nem kis bosszusagot tud okozni!
Egy 300 rupiaert arult minimalis meretu makaroni elmajszolasa es a kalyhanal torteno vegre-melegedes utan koran, 7kor mar agyban voltunk. Viccelodtunk, hogy milyen jol erezzuk magunkat, mert ekkor meg nem tudtuk, mi var rank az ejjel...
Ez a kep fogadott fent, a Felso Alaptaborban.
A szobaban probalunk melegedni - takaro, halozsak, mar minden rajtunk van, de meg mindig nagyon hideg van.
Naplemente utani kep a szobank ablakabol.
Az ejszaka szornyu volt. Par oraval elalvas utan arra ebredtem, hogy iszonyatos fejfajas, hanyinger gyotor. Kimentem gyorsan wc-re (kint a volgyon felho ult, a majdnem teliholdban csodas volt a latvany, de sajnos jartanyi erom is alig volt, nem hogy a fenykepezore gondoljak), majd aszpirin bevetele utan jott a reggelig tarto forgolodas. A tudomon mintha ultek volna, levegot nem kaptam, fejem szetrobbant, tobb gyogyszert is lenyeltem az ejjel, s neha valami delirium-szeru alomba merultem, mikoris a csucson jartam, s csak arrol abrandoztam, hogy erjek mar le a tuloldalon!
Reggel, minden eromet osszeszedve keltem ki az agybol, tudva, hogy csak 6-8 ora, es vegeter ez a szornyu rosszullet.
Kiderult, hogy Galien is nagyon rosszul aludt, fejfejas, hoemelkedes, erotlenseg volt rajta is.
A reggeli csokik es kave, na meg az aszpirin rendbetett picit, igy jol beburkolozva elindultunk 6kor a csucstamadasra.
Kilatas hajnalban, mielott indultunk, a szobank elol. A volgy meg sotet volt (6 elott keszult a kep), de az Annapurna egyik csucsan mar a nap jatszott.
Majd elindultunk felfele, nagyon lassan...
Vegre felertunk. Nem tudjuk pontosan mikor, kb 3 oraba telt.
En annyira kivoltam, hogy amint meglattam a hago zaszloit, kitort belolem a zokogas. Nem is tudtam abbahagyni orakig... MInt kiderult kesobb, ez mar a hegyibetegseg volt.
A csucson, 5416 meteren rettento hideg volt. Hideg szel fujt, bar meg alig mult 9 ora, tehat az igazi szel nem "kelt" fel a hagon. Gyors fenykepezes (mosolyt eroltetve arcomra), majd irany lefele, tudva, hogy par oras nagyon nehez menet var rank.
Ez a kep mar a tuloldal kopar volgyeit mutatja. Ez a volgy-folyam sokkal koparabb volt, mint a Manang elotti reszek. Tiszta Tibet. Nagyon szep volt.
A csucsrol elindulva lefele olyan erotlenseg lett urra rajtam, hogy minden eromre szukseg volt, hogy a lepteimre tudjak koncentralni. Remegtek a labaim, csuszkaltam, szedultem, fajt a fejem, nem tudtam, hol vagyok. Egy ido - nem tudom, mennyi - utan Galien kert valamit tolem, mire kiborultam, leroskadtam a foldre, s teljes erovel kitort belolem a siras. O nyugodtan beszelt hozzam, s mentesitette hatizsakomat a nehezebb dolgoktol - hiaba tiltakoztam, mondva, hogy jol vagyok (ez is jellemzo tunete a hegyibetegsegnek). Azert lenyeltem a belemeroltetett paracetamolt, majd nemikepp megnyugodva araszoltam tovabb.
Kb 4600 meteren kezdtem ujra erezni a labaimat es a fejemet, ill megtalalni a biztos jarast. Jol meg nem voltam, de mar nem voltam szornyen.
A csucsrol 4-5 kemeny orat tartott a gyaloglas. Del korul megalltunk egy forro Knorr levesre, hmm milyen jo is volt egy kis hazai iz a kopar hegyen!
Mire delutan leertunk Muktinathba, mindketten hullak voltunk. Csetlettunk, botlottunk, csuszkaltunk a porban. A szalloban forro viz is volt, igy vegre, 4 nap utan furodtunk (fent csak hideg viz volt, igy cicamosdason tul nem volt eronk semmire)!
Masnap reggeli nelkul vagtunk neki az utnak, mivel Muktinath olyan szemtelenul draga (holott itt mar van ut, jarnak a dzsipek, nem kell oszverkaravannal felhozni az elelmiszert - tehat nem ertjuk), hogy ugy gondoltuk, a kovetkezo faluban megtamadunk egy sutodet (amibol erdekes mod tobb is volt az eddig erintett falvakban, a volgy masik oldalan).
Viszonylag keson, 7kor indultunk, kellemes napsutesben setaltunk lefele a poros uton.
Jharkot-on vagtunk at elobb, festoi kis falu egy sziklan csucsulve, a kopar volgy felett.
Majd kovettuk a volgy hajlatait, elhaladva Kagbeni felett, ahonnan Eszakra indul a "tiltott osveny" Musztang megye elzart volgyebe. Innen par napi jarasra ott van Tibet, a maga koparsagaval. Musztangba turista csak kulonleges engedellyel lephet be, kemeny penzek kifizetesevel (gondoljuk, Tibet kozelsege miatt). Ahogy beneztunk a volgybe, egy Grand Canyonhoz hasonlo, kopar szurdokot lattunk, kozepen a Kali Ghandaki folyo kavicsos, szeles agyaval.
Az utolso masfel ora Jomsom elott szornyu volt!
Olyan szelvihar kerekedett, amit legalabb 100, de inkabb 120 km/orasra tippeltunk. MIvel a volgy E-Deli tajolasu volt, a szel delrol fujt teljes erovel, pont szemben velunk, bele az arcunkba. Ketret gornyedve vedtuk fejunket a repkedo szaraz novenyzettol es apro kavicsoktol.
Jomsomba del utan nem sokkal ertunk. A kihaltnak tuno varosban elobb eltevedtunk, majd a hidat megtalalva raleltunk a turistas reszre. Isteni ebed egy apro peksegben, vegre emberibb aron, majd a repter melletti turistas foutcan kellemes vendeghazba vackoltuk be magunkat. Tobbedik ejszaka ota ugyanoda - veletlenul -, ahova az amerikai Dan es angol Simon haverja is...
Jomsom amugy a volgy nagyvarosa. Van reptere is, sot par eve elkeszult az ut is, ami Benivel osszekoti. Igy dzsipek es buszok is jarnak, egeszen Pokharaig. Persze iszonyat dragan, Ghasaig 600 Rupia Jomsombol a busz, onnan Tatopaniig 300, majd Beniig nem tudom, hanyszaz.
A delutani pihenest egy szornyu atveres koronazta, 580 rupiaert (5,8 euro) yaksteaket ettunk. Persze messze volt a steaktol, inkabb yak-hamburgernek mondanam. Az atvagasrol most nem is beszelek... az este vegul a ket sraccal kellemesen telt, az etterem ablakan tul az Annapurna havas csucsa feherlett... Festoi.
EZ AZ a NEPAl, ami az almaimban elt!
A teli szajjal vigyorgo szerzetes egy Lama, aki amugy Katmanduban el a teli honapokban (ill Bodnath-ban, ahol a legtobb tibeti menekult kolostor talalhato), igazi tibeti szerzetes, s epp elozo nap erkezett meg ebbe a pici, Manang melletti eldugott kis kolostorba, hogy honapokig egyedul meditaljon! Reggel 6/9ig, majd 10-tol 13ig, majd 16-tol 19 oraig medital! Minden nap, es imadja!
Amugy nagyon baratsagosan fogadott, megmutogatta reszletesen a kis kolostor osszes hasznalati- es kegytargyat, a fo lama fenykepet, aki persze nem itt el, meselt az 500 eves falfestmenyekrol, amik sajnos a beszakadt tetonek koszonhetoen nehol ramaty allapotban voltak. De a legtobb helyen csodas, szines kepekkel volt teli a fal. Csak tatott szajjal figyeltem, mondanam, hogy majdnem konny csillogott a szememben, amiert ilyen szerencseben reszesultem, hogy vegignezhettem a csodas pici kolostort.
Ez volt a kilatas a kis kolostorbol a volgy masik fele fele!
Visszaerve Manangba a szel meg erosebben fujt, erosen lobogtatva az imamalmok fole kikotott imazaszlokat:
Reggel koran indultunk Manangbol a ket napi aklimatizalodas utan. A turistak meg aludtak, vagy epp reggeliztek, csak a helyiek mozgolodtak a reggeli csoda-nap altal bevilagitott, poros foutcan. Olyan hangulat volt ismet, mint egy vadnyugati varosban, aminek poros utcajat deszka-hazak keretezik, a hazak ele lovak vannak kikotve...
A kovetkezo faluban ket asszony helyi csecsebecseket arult. Festoi kep volt, a hatterel, a tajjal egyutt - meg nelkule is.
Ezen a napon a 3500 meteren fekvo Manangbol a 4200 meteren fekvo Lethar-ba mentunk fel. Az okosok szerint 300-500 meter szint emelkedes az egeszseges naponta, de 700nal tobbet nem szaban emelkedni, ha nem akarunk hegyibetegek lenni.
Egesz delelott (a mai ut csak 4 orat tartott) nagyon konnyen lepdeltunk felfele, persze azert figyelve minden lepesre. Teljesen formaban ereztuk magunkat, bar korulottunk tobb turista is fajlalta a fejet mar napok ota, de mi, ugy latszik hamarabb, vagy konnyebben akklimatizalodtunk. (feltennem a kerdest egy orvosnak, hogy vajon a szervezet emlekszik-e korabbi magasban toltott "elmenyre", s ennek kovetkezteben hamarabb aklimatizalodik? Mivel Del-Amerikaban tovabb tartott a szoktatas)
Koran erkeztunk LEtharba, tobb pihenot is beiktatva delben mar a napos teraszon ucsorogtunk, s bamultuk a ketto darab jakot, amik a haz melletti legelon ragtak a minimalis fuvet. Az idvezek szerint nem szabad kozel menni hozzajuk, mert kiszamithatatlan termeszetuek. Igy jo es kozeli fotot nem tudtam csinalni...
Ilyen fuggohidak vannak mindenhol. A helyi lovasok olyan sebesseggel szaguldanak at rajta, hogy csak reng a hid. Amugy nem egyszeru a magasban egy-egy ilyen hosszabb hidon atkelni, mert rendesen belog a kozepe, ami miatt a vegen mar szepen felfele kell maszni a drothidon, ami 4000 meter magasban kifarasztja az embert.
Ahogy egyre feljebb haladtunk (ez kb 4400 meteren keszult), a taj, a szuk volgy egyre koparabb lett. A meleg nap ellenere huvos volt a szel, de a taj lenyugozott szepsegevel. Ezen a napon Letharbol a Felso Alaptaborba mentunk fel. Egeszen Thorung Phediig konnyu volt (ez csak 300 meteres szintemelkedes), itt fel 11kor tettunk egy kisebb, egyoras pihenot, finom, friss, jaksajtos kiflit majszolva.
Majd nekiveselkedtunk az utolso 400 meteres szintkulonbsegnek, ami a terkep szerint 45 perces, de mi - megallas nelkul - masfel ora alatt ertunk fel! Mondjuk gyok kettonel is lassabban haladtunk, tartalekolva eronket. A video igazan vicces, ami keszult, latszik, hogy egymas utan araszolnak a turistak, tenyleg iszonyat lassan, mintha direkt viccesek akarnank lenni. Holott ez a tempo is olyan faraszto, hgy az ember rendesen liheg kozben.
Ez mar Thorung Phedi 4500 meteren, az also Alaptabor (mar a hegymaszoknak alapbol).
Mire felertunk a "High Camp"be, ami 4900 meteren van, mar rendesen kifaradtunk. Viszont erdekes mod fejfajasnak nyoma sem volt. Olyan jol ereztuk magunkat, mintha a tengerparton ugrandozo ifjak lettunk volna, eltekintve a tenytol, hogy amint vege volt a fizikai megeroltetesnek, majd szetfagytunk, a meg par oran at suto nap ellenere is. Gyors egymasutanban magunkbaontottunk teat, leveseket, csokit, sok vizet. Azt hiszem, a sok ivasnak koszonheto, hogy nem voltunk delutan hegyibetegek. Egesz du bent kartyaztunk a menedekhazban, ami 3 utan olyan hideg lett, mint egy jegverem. A piszkok csak 5tol futottek be a kalyhaba, addigra rajtam az osszes ruhamon tul mar a halozsakom is ott volt (magamra tekerve) - leven, az "okos" pokharai informacio irodasoknak koszonhetoen a meleg holmik zomet lent hagytuk, igy alig volt nalam meleg pulcsi. Ez majd 5000 meteren nem kis bosszusagot tud okozni!
Egy 300 rupiaert arult minimalis meretu makaroni elmajszolasa es a kalyhanal torteno vegre-melegedes utan koran, 7kor mar agyban voltunk. Viccelodtunk, hogy milyen jol erezzuk magunkat, mert ekkor meg nem tudtuk, mi var rank az ejjel...
Ez a kep fogadott fent, a Felso Alaptaborban.
A szobaban probalunk melegedni - takaro, halozsak, mar minden rajtunk van, de meg mindig nagyon hideg van.
Naplemente utani kep a szobank ablakabol.
Az ejszaka szornyu volt. Par oraval elalvas utan arra ebredtem, hogy iszonyatos fejfajas, hanyinger gyotor. Kimentem gyorsan wc-re (kint a volgyon felho ult, a majdnem teliholdban csodas volt a latvany, de sajnos jartanyi erom is alig volt, nem hogy a fenykepezore gondoljak), majd aszpirin bevetele utan jott a reggelig tarto forgolodas. A tudomon mintha ultek volna, levegot nem kaptam, fejem szetrobbant, tobb gyogyszert is lenyeltem az ejjel, s neha valami delirium-szeru alomba merultem, mikoris a csucson jartam, s csak arrol abrandoztam, hogy erjek mar le a tuloldalon!
Reggel, minden eromet osszeszedve keltem ki az agybol, tudva, hogy csak 6-8 ora, es vegeter ez a szornyu rosszullet.
Kiderult, hogy Galien is nagyon rosszul aludt, fejfejas, hoemelkedes, erotlenseg volt rajta is.
A reggeli csokik es kave, na meg az aszpirin rendbetett picit, igy jol beburkolozva elindultunk 6kor a csucstamadasra.
Kilatas hajnalban, mielott indultunk, a szobank elol. A volgy meg sotet volt (6 elott keszult a kep), de az Annapurna egyik csucsan mar a nap jatszott.
Majd elindultunk felfele, nagyon lassan...
Vegre felertunk. Nem tudjuk pontosan mikor, kb 3 oraba telt.
En annyira kivoltam, hogy amint meglattam a hago zaszloit, kitort belolem a zokogas. Nem is tudtam abbahagyni orakig... MInt kiderult kesobb, ez mar a hegyibetegseg volt.
A csucson, 5416 meteren rettento hideg volt. Hideg szel fujt, bar meg alig mult 9 ora, tehat az igazi szel nem "kelt" fel a hagon. Gyors fenykepezes (mosolyt eroltetve arcomra), majd irany lefele, tudva, hogy par oras nagyon nehez menet var rank.
Ez a kep mar a tuloldal kopar volgyeit mutatja. Ez a volgy-folyam sokkal koparabb volt, mint a Manang elotti reszek. Tiszta Tibet. Nagyon szep volt.
A csucsrol elindulva lefele olyan erotlenseg lett urra rajtam, hogy minden eromre szukseg volt, hogy a lepteimre tudjak koncentralni. Remegtek a labaim, csuszkaltam, szedultem, fajt a fejem, nem tudtam, hol vagyok. Egy ido - nem tudom, mennyi - utan Galien kert valamit tolem, mire kiborultam, leroskadtam a foldre, s teljes erovel kitort belolem a siras. O nyugodtan beszelt hozzam, s mentesitette hatizsakomat a nehezebb dolgoktol - hiaba tiltakoztam, mondva, hogy jol vagyok (ez is jellemzo tunete a hegyibetegsegnek). Azert lenyeltem a belemeroltetett paracetamolt, majd nemikepp megnyugodva araszoltam tovabb.
Kb 4600 meteren kezdtem ujra erezni a labaimat es a fejemet, ill megtalalni a biztos jarast. Jol meg nem voltam, de mar nem voltam szornyen.
A csucsrol 4-5 kemeny orat tartott a gyaloglas. Del korul megalltunk egy forro Knorr levesre, hmm milyen jo is volt egy kis hazai iz a kopar hegyen!
Mire delutan leertunk Muktinathba, mindketten hullak voltunk. Csetlettunk, botlottunk, csuszkaltunk a porban. A szalloban forro viz is volt, igy vegre, 4 nap utan furodtunk (fent csak hideg viz volt, igy cicamosdason tul nem volt eronk semmire)!
Masnap reggeli nelkul vagtunk neki az utnak, mivel Muktinath olyan szemtelenul draga (holott itt mar van ut, jarnak a dzsipek, nem kell oszverkaravannal felhozni az elelmiszert - tehat nem ertjuk), hogy ugy gondoltuk, a kovetkezo faluban megtamadunk egy sutodet (amibol erdekes mod tobb is volt az eddig erintett falvakban, a volgy masik oldalan).
Viszonylag keson, 7kor indultunk, kellemes napsutesben setaltunk lefele a poros uton.
Jharkot-on vagtunk at elobb, festoi kis falu egy sziklan csucsulve, a kopar volgy felett.
Majd kovettuk a volgy hajlatait, elhaladva Kagbeni felett, ahonnan Eszakra indul a "tiltott osveny" Musztang megye elzart volgyebe. Innen par napi jarasra ott van Tibet, a maga koparsagaval. Musztangba turista csak kulonleges engedellyel lephet be, kemeny penzek kifizetesevel (gondoljuk, Tibet kozelsege miatt). Ahogy beneztunk a volgybe, egy Grand Canyonhoz hasonlo, kopar szurdokot lattunk, kozepen a Kali Ghandaki folyo kavicsos, szeles agyaval.
Az utolso masfel ora Jomsom elott szornyu volt!
Olyan szelvihar kerekedett, amit legalabb 100, de inkabb 120 km/orasra tippeltunk. MIvel a volgy E-Deli tajolasu volt, a szel delrol fujt teljes erovel, pont szemben velunk, bele az arcunkba. Ketret gornyedve vedtuk fejunket a repkedo szaraz novenyzettol es apro kavicsoktol.
Jomsomba del utan nem sokkal ertunk. A kihaltnak tuno varosban elobb eltevedtunk, majd a hidat megtalalva raleltunk a turistas reszre. Isteni ebed egy apro peksegben, vegre emberibb aron, majd a repter melletti turistas foutcan kellemes vendeghazba vackoltuk be magunkat. Tobbedik ejszaka ota ugyanoda - veletlenul -, ahova az amerikai Dan es angol Simon haverja is...
Jomsom amugy a volgy nagyvarosa. Van reptere is, sot par eve elkeszult az ut is, ami Benivel osszekoti. Igy dzsipek es buszok is jarnak, egeszen Pokharaig. Persze iszonyat dragan, Ghasaig 600 Rupia Jomsombol a busz, onnan Tatopaniig 300, majd Beniig nem tudom, hanyszaz.
A delutani pihenest egy szornyu atveres koronazta, 580 rupiaert (5,8 euro) yaksteaket ettunk. Persze messze volt a steaktol, inkabb yak-hamburgernek mondanam. Az atvagasrol most nem is beszelek... az este vegul a ket sraccal kellemesen telt, az etterem ablakan tul az Annapurna havas csucsa feherlett... Festoi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
