Jaipur / Fatehpur Sikri / Agra

Harmadik Jaipurban toltott napunkon ugy dontottunk, hogy ellatogatunk a varos melletti hires Amber Palotaba.
Elobb elmentunk egy tuktukkal az Ajmeri Gate-hez, ahonnan indulnak a varosi menetrendszerinti buszok a par km-re levo erodhoz. A legtobb turista persze tuktukkal megy, vagy taxival, de mi nem akartuk a 250 rupiat kidobni az ablakon, inkabb 10 rupiaert (fejenkent) elbuszoztunk odaig. Neztek is rendesen minket a buszon, persze mi is oket. Amit megallapitottunk, hogy a nok mind hagyomanyos oltozetben, szariban grasszalnak, amik kulonbozo elenk szinekben diszelegnek. Erosen festettek, s ez meg a 2-3 eves gyerekekre is vonatkozik. A nok laban ezer bokalanc csilingel, es gondolom sikkes, ha mindegyik labujjukra jut egy gyuru. A buszok koszosak, es szornyu allapotban vannak (az alvaz rozsdas lyukain lelatni az uttestre), de viszonylag surun jarnak, es olcsok. Bo fel ora alatt ertunk fel a Jaipur melletti szaraz hegylanc mogott talalhato varhoz. Elobb egy to mellett mentunk el, aminek kozepere egy hangulatos kis vizipalotat epitett az egyik korabbi maharadja, a to partjan tevehajcsarok es elefanthajcsarok tomkelege leste az erkezo turistakat.
Az erod lentrol is (meg bentrol is) hatalmas. Ugy remlik, hogy mintha a Kama-Szutra c. filmet forgattak volna itt, teljesen hasonlo. Dombteton all, tobb km fallal korulveve, amik tobb tiz km-en keresztul kigyoznak tovabb a kornyezo hegylancokon, osszekotve az Amber erodot a tobbi sasfeszekkel (pl. a Jaigart Fort-tal, ahova vegul sajnos nem mentunk fel).
Elobb egy Bollywood-i filmforgatasba botlottunk, elefanttal, kosztumos nokkel, ezer emberrel es kameraval, majd a belepo megvaltasa utan (150Rs) a termek es apro szobak, udvarok labirintusat kezdtuk felfedezni. Vagy harom orat boklasztunk bent, tenyleg hatalmas, tobb nagy udvar kore epitett lakosztalyokkal, a kedvenc haremholgyeknek, ill maharaniknak epitett apro lakosztalyokkal. A legjobb az volt, hogy or csak a fobb udvarokon volt, a tobb szaz apro es ures helysegben teljesen egyedul setaltunk, futkaroztunk. Mert a legtobb turista is a fobb udvarokon megy at, kevesen jarjak vegig a legutoslo apro termet is.












Az erod utan nem a turistak altal bevett utvonalon mentunk le, hanem az utikonyv altal javasolt hatso utcan, ahol a madar sem jart, csak hely emberek, malacok, szamarak, tehenek, majmok...


Szuper elmeny volt. Elobb kicsit felelmetes, de az ember rajon, hogy nem veszelyesek a helyiek, csak kommunikativak (mindig megkerdezik, honnan jottunk, vagy ha nem tudnak angolul, csak helloznak), vagy keregetnek.
Az utca vegen egy csodas templomba (a Siromani templom) tertunk be, egyeduli turistakent persze. Ez egy csoda volt, nem ertem a tobbi turistat, hogy ezt kihagyja! Tiszta faragas mindenhol, mintha csipkebol lenne. Amugy Ghanesanak, Visnu fianak szenteltek (ha jol emlekszem). Nagy szerencsenk volt, mert egy muki elkapott es bo fel oran at magyarazott a hindu istenekrol, mig vegigkalauzolt a templomon. Meg a padlasra is felvitt (ill a korbefuto karzatra), hogy az eleg ramaty allapotban levo freskokat elmagyarazza. A guruval is beszeltunk par szot, o a pap, akinek csaladja evszazadok ota rendben tartja a templomot. Az udvarban majmok ugraltak falrol falra, a szomszed putriban a szello lengette a szarado szines ruhakat...
Majd az ovaroska foutcajaban ettunk egy helyi kifozdeben, ahol a helyiek is esznek.






Eztan pedig lementunk egy 29-es busszal a toig, aminek partjan setaltunk picit, elmelatunk a halaszo fiukon, a szep palotan a to kozepen, meg a teveken az ut szelen. Majd busszal vissza a belvarosba. (ez itt egy szabo - az utcan, eddig csak ferfi szabot lattunk)


Kovetkezo pontot setaval ertuk el, a hires Lassi Wala-t, azaz az udito lassit legregebb idok ota arulo boltot. A lassi egy erjesztett tej ital, mondjuk joghurt-fele, amit mindenfelevel izesitenek. Elobb a sosat (ami kicsit kefires filinget ad) kostoltam meg, egesz ihato volt. (a csereptalban levo feher ize a lassi)


Aztan a Raj Mandir mozit celoztuk be, mivel allitolag ez India legszebb mozija.
Tobb mint fel ora sorallas utan (a nok es ffiak kulon sorban, de a no megveheti a parjanak, vagy csaladjanak) kaptunk 80 rupiaert jegyet az uj filmre, ami nagy slager, mert 2 hires bollywodi szinesz jatszik benne, cime: My name is Kahn (csak ha valaki utana akar nezni a neten, mert inkabb tunt hollywoodinak, mint bollywoodinak). Mivel a film 3 oras (mint minden indiai film), s persze nem feliratos (bar a lenyeget kovettuk), es mivel masnap koran keltunk, igy csak az elso felen maradtunk, mivel a 2 resz kozott mindig szunet van! Amugy rem vicces elmeny a mozi, nagy ricsaj van, ha fontosabb esemeny tortenik, vagy moralis igazsag mondatik ki (foleg ha a fohos reszerol),rogton nagy ovacio, taps es futty fogadja. Mikor eloszor tunt fel a fohosno, az is hatalmas orjongest valtott ki. Mi csak fogtuk a hasunkat a rohogestol. Persze az egesz csalad ott van, mogottunk egy par honapos csecsemo sirt folyton, mar mikor az anyja nem szoptatta epp...


Kov. nap>
Kisetaltunk a buszpura, majd (a 10kor indulo busszal) egy 4 oras kis uttal elertuk Fatehpur Sikrit, az Agra elott 45 km-rel levo kis muzulman varoskat. (a buszjegy 125Rs, persze a csak a helyiek altal hasznak local buszra!!! kepeket majd maskor toltok fel, mert itt nem lehet)



Fatehpur Sikrit az egyik nagy mogul uralkodo, Akbar epitette, ott, ahol egy remete elt, s aki aldasaval "hozzasegitette" orokosei megfoganasahoz. A varos ma az Unesco listan van, egy haaaaatalmas, voros kobol epult palota-egyuttes, gigantikus udvarokkal, medencekkel, kertekkel, oszlopcsarnokokkal...
A szallasfoglalas utan setaltunk egyet az ovarosban, aminek legerdekesebb resze a piac-utca. Itt egymast erik az utcara nezo boltok, amikben a kelet varazsa, az ezeregy ej elevenedik meg. Mintha visszacsoppentunk volna valami osi muzulman vilagba.
Meg megneztuk a Samarkandi mecset mintajara epult Nagy Mecsetet (ahol a gyermekaldasban segetkezo remete nyugszik), majd kisetaltunk a vonatallomasra, amit apro volta miatt ajanl az utikonyv, leven, hogy helyfoglalas nelkul nem lehet jo helyet kifogni, min 3-5 nappal elotte kell foglalni. El is toltottem tobb, mint 1 orat a nagyon kedves jegyeladoval, mig megvettem egesz New Jaigalpuri-ig a jegyeket, 3 kulonbozo utvonalra. Majd visszaseta a kellemes kertet korulolelo guesthouseunkba, s finom vacsi utan eltettuk magunkat masnapra. (a traktort csak a kerekek megfigyelese vegett tettem be: lam, mennyire megraknak mindent, a traktor konstansan a hatso kerekein gurult, mivel az elso ketto vegig a levegoben volt...)
















Masnap (azaz ma)
Mikor is vegigjartuk Akbar palotajat (kb 3 ora kellett hozza, de nagyon erdekes volt) / 260Rs a belepo.






Persze nem birtuk ki, hogy ne kanyarodjunk le a turistak altal jart osvenyrol, s elsetaltunk a palota mogotti romos, regi varosba, amit ma csak jatszadozo gyerekek es kecskek birtokolnak. Meg tobb hatalmas, osi epulet hirdette a mindossze 15 evig letezo fovaros egykori nagysagat (a 16. szban epult, s egy nagy aszaly miatt Akbar ugy dontott, hogy megsem marad itt, igy a varos elneptelenedett, s csak kesobb jottek ide lakni ujra).
Visszafele az ovaros putri mellekutcaiban meresztettuk a szemunket a hatalmas nyomorra, ami hason is vagott, igy gyorsan visszasetaltunk a "belvaros" fele.
Finom ebed egy guesthouse teraszan (desszertkent megkostoltam a bananos lassit, azaz vegulis banan joghurtot - isteni!!!), ami a buszpu mellett, a fovaros zajlo utcajaban volt, igy fontrol kitunoen megfigyelhettuk az alant zajlo eletet.
Rengeteg borbely van pl, mind az utcan uzemel, egy satorteto alatt. Meg tevek, lefatyolozott asszonyok, mindenhol sutnek, sok edessegarus, es kelmearus... es a szines gyumolcsok kavalkadja!




Du egy egy oras egesz kellemes uttal ertuk el Agrat, ahol hamar az elore lefoglalt (3 nappal ezelott a Sunder Palace guesthouseban foglaltuk, mert ugyanaz a tulaj, s nagyon profik, syuper hely) szobaban voltunk. Szuper ez a hely, egy lugasos, zold belsoudvar kore epult az egy emeletes hotelke, mi egy 350Rs-t ero szobat kaptuk (fszoba azert van, probalunk meg profitalni belole, mert lehet, hogy Nepalban mar nem lesz).
Kis pihenes, egy banan-lassi elfogyasztasa, majd a lemeno napban elsetaltunk a jo messzire levo Yamuna folyo partjara (elmenve a Voros Erod mellett, ahol a parkban majmok elol menekultem Galien nagy oromere - mivel en nem vagyok beoltva veszettseggel, s tudom, hogy milyen szemtelenek a majmok, kepesek nemi kajaert apro tamadast intezni az ember ellen), ahol megpihenve gyonyorkodtunk a tavoli Taj Mahalban, amit a nap utolso sugarai festettek picit rozsaszinre, ill a folyorol felszallo kodbe burkolozott sejtelmesen.
ROmantikus pillanat volt, a korulottunk zajlo elettel, a folyoparti idillel (amit persze a helyiek nem elnek meg talan idillnek, leven ok kajat gyujtogettek a vizben, pl).
Utana visszaseta a sotetedo es NAGYON SZORNYUEN szegeny negyedeken at, meg egy eskuvoi menetbe is belebotlottunk...
itthon meg a hotelke ovo biztonsagaban - ami szinte masvilagkent nyugtatja meg a dudaszo miatt mar fajo fulunket - pihegtunk, s vacsoraztunk.

Elso napok Indiaban

Szines. Budos. Csipos. Szep. Erdekes. Mas.
Es mindig mindenhol at akarnak vagni, le akarnak huzni par rupiara. Ez a lerosszabb, mert mindig resen kell lenni. Senkiben nem lehet megbizni.

Tegnap hajnalban erkeztunk az Indira Gandhi repterre, Delhibe. 1 oras kesessel reggel 6kor. Mire az utlevelvizsgalaton atestunk es osszeszedtunk a csomagjainkat mar szepen ki is vilagosodott, igy fel 8kor, mikor kileptunk a repter ajtajan, egy szmogos, szurke Delhi fogadott. Utastarsaink hadat mar osszeszedtek a tuktukok (vagy ahogy itt mondjak: riksak, azaz motoros riksak), meg a taxik, igy rank a maradek sofor mar kevesebb lelkesedessel csapott le, siman megtalaltuk az orankent indulo buszt. Nem is ertem, miert dobnak ki 300 rupiat taxira turistak, mikor 50 rupiaert is bevisz a belvarosba egy kenyelmes busz.
Elso kep Delhirol (ami azutan csak romlott): nem szep, nem varosias, romos, epitkeznek mindenhol, szegenytanyak az utak menten, kosz. De foleg semmi varosi hangulat nincs. Mintha egy lepukkant romnegyedben setaltunk volna.
A buszbol kiszallva egybol az Uj Delhi Vonatpu-ra mentunk, mert mihamarabb Jaipurba szerettunk volna jutni. Bejartuk az egesz palyaudvart, le is csaptak rank egybol (egy felhajto), aki osszehordott hetet-havat. Miutan a penztarnal is azt mondtak, hogy a kov. vonat du indul, expressz meg masnap (hire sem volt a napi 9 vonatnak, amit az utikonyv irt), igy elhagytuk a put. Elobb osszeszedtunk egy francia not es lanyat, informacioehesen vetve magunkat a nyakukba, de kiderult, hogy ok is ma erkeztek, s ha lehet, meg elesettebben boklasztak a palyaudvaron. Igy negyesben vagtuk at magunkat a riksas soforok kiabalo hadan, kiszurva a metrot, hogy azzal erjuk el a turista info irodat. A jegy 8 rupia (100 Ft = 23 rupia kb), es egy detektoros kapu atvizsgalja a belepot, a csomagot pedig egy detektoros szalagra kell helyezni! A metro modern, de eleg sokan vannak rajta, viszont gyors es tiszta.
Hamar a belvaros sziveben voltunk, de kullemre ez sem volt mas, mint az eddig latott: utott-kopott hazak, kosz. Miutan betereltek minket egy hamis info irodaba (minden iroda probalja eladni magat az "igazi" turista infokent, igy rarakva az eladott szolgaltatasra a maguk jutalekat. Vegul nem hagytuk magunkat, s megtalaltuk az igazi irodat, ahol roppant kedves muki adott teljes felvilagositast, miszerint a legrovidebb ut ezen oraban a busz, ami a Bikaner House-tol indul. Innen minden rendben volt, meg is alkudott nekunk a muki ket motor riksassal, hogy 30 rupiaert vigyen el minket a buszhoz. A B. house szep, rendezett, gyeppel korulvett, nyoma sincs a turistara vadaszo jegy-dilereknek. A busz igaz draga volt (550 rupia, mig a helyi jarat 170ert vitt volna el, de mondjuk 30 ulesre 70 embert tesznek, s ez nem vicc), viszont nagyon jo, kenyelmes, lehajthato ulesekkel. Igy jo nagyokat bobiskoltunk a 6 oras ut alatt. Persze a taj bamulasa is benne volt a jegyarban, amit szepen ki is hasznaltunk. ez alapjan jelentem, hogy eleg keves a tehen. Viszont halott tehen is van, amit szepen ott is hagynak az ut mellett, ha megdoglott.
Sok malhas tevet is lattunk. Es hat a vezetes halali! Csodalom, hogy senkit es semmit nem utottunk el az uton. Orult tempo, es kacskaringozas, ami az uton atsetalo allatok es lassubb jarmuvek kerulgetese miatt volt.



Mivel 10kor indultunk, du 4 utan nem sokkal Jaipurba ertunk. Ez Rajahstan fovarosa, a rozsaszin varosnak is hivjak, a belvaros barnas-rozsaszinre festett hazai miatt.
A Delhiben latott szurke szmog mar a fovarost elhagyva eltunk, itt pedig szikrazo napsutes fogadott es kellemes meleg (25 fok korul).


Kovetkezo atvagas (ideutazok figyelem!): a buszsofor kitesz egy fouton, s beadja, hogy ez a busz nem megy be az allomasra. Kitett minket csomagustul (persze leszalt majd mindenki). Itt a taxisok es riksasok felhajtoi rogton levadasztak, s indult az alkudozas. (a busz persze bement a pu-ra, dehat itt osszedolgozik mindenki, a megelhetesert es a turista megkopasztasaert).
Vegul 4en benyomakodtunk egy apro taxiba, 100 rupiara lenyomva a 250rol indulo arat (meg igy is at lettunk vagva). Viszont tenyleg jo messze voltunk a kozponttol, igy orultunk, hogy a jarmu mellett dontottunk.
A kinezett vendeghazhoz erve kezdodott a kb 1 oras szallaskereses, mivel nem volt hely, ahol meg igen, az draga volt. Vegul a ket francia no egy putrit valasztott, mi az utolso pillanat utan elmenekultunk onnan (mar a cuccunk az agyon volt, mikor huzva a szam felvetettem, hogy menjunk vissza a szimpi hazba, ahol raadasul olcsobb is volt a szoba). Igy tettunk, s egy sokkal szebb szobat kaptunk 450 rupiaert (a Sunder Palace Hotelben), kellemes kerttel, terasszal, fonott rattanfotelekkel, gerlekkel. Hangulatos, tiszta hely, csak ajanlani tudom.
Zuhany, majd kozos vacsi a franciakkal, a Pearl Hotel tetoteraszan, ami egy regi erodre nez, hangulatos, buja novenyekkel telerakott, melegitonek meg tuz eg az asztalok koze helyezett femkosarban.
Fokhagymas naan es padlizsankrem volt az en menum, jo volt, de otthon a Shalimar etteremben jobban csinaljak... (igaz dragabban is).
Vacsora utan egy kis setara indultunk, s belecsoppentunk valami nagy esemenybe. Egy hotel elott valai nagy szemelyiseget vartak elefanttal, fanfarokkal, sok sok turbanos indiaival.

Mivel csak egy ejre volt szabad a szoba, ma reggel szallaskeresessel inditottunk (egy szuper reggeli utan, amit a mi hazunk napfenyes tetoteraszan koltottunk el, fejedelmi korulmenyek kozott, rattanfotelben csucsulve).



Vegul a Pearl hotelben talaltunk 350 rupiaert egy apro lyukat, furdosz nelkul, de mindegy, ugyis csak aludni jarunk oda. Majd 11kor elindultunk felderiteni a rozsaszin varost.
Riksat fogtunk, s 50 rupiaert elmentunk a City Palace-hoz, azaz a most uralkodo maharadzsa rezidenciajahoz. ennek egy resze muzeum, s bar a jegy draga (300 rupia, az audioguide-dal egyutt), nem bantuk meg, mert nagyon szep volt. Imadom ezt az indiai epiteszeti stilust, kicsit mint az Iparmuveszeti muzeum otthon, csak indiaibb, es minden voros, okker, barnas. Az oroket birtam a legjobban, egovoros turbanjukban es fekete kaftanban feszitettek kackias bajuszkajukkal minden teremben.

























A palotanezes utan kimentunk az igazi varosba.
Ez leirhatatlan!
Tipikus kep, amit vartunk.








Mivel mar korgott a gyomrunk, ettunk az utcan mindenfelet. Noveremre gondoltam, hogy mennyire szornyulkodne most, ha latna! :)
Iszonyu koszos dolgokat ettunk (ill. jokat persze, de a muki a ki tudja hany napja meg nem mosott kezevel zuzta ossze a lepenyt, majd nyakonontotte a szosszal), a nevuket elfelejtettem, de olyan kezzel tolhato toligan arultak oket, mind olajban sult, es iszonyat csipos szosszal boritottak le. Lehet, hogy a szosz a bacik megolesere van, de majdnem ramentem en is.
Vegul persze - Galien nagy oromere - az otthonrol hozott rummal oblitettem le az allva elfogyasztott ebedet, mar csak pszichesen is jobban esett igy.





A lukteto elet maga az indiai forgatag, dudalnak, riksasok tekernek, tuktukok pofognek, keregetok kornyekezik meg az embert, kozben mindenfelet arulnak, minden szines, a hazak szep barnasak, szines szariba oltozott nok cipekednek, szines gyumolccsel megrakott riksakat tolnak, kozben majmok ugralnak mindenfele.







Majd a Szel Palotajat neztuk meg, inkabb beteszem a kepeket, a csipkeszeru homlokzat valoban gyonyoru. Az egesz azert, hogy a harem-beli holgyek nyugodtan szemlelhessek az utca forgatagat, anelkul, hogy oket eszrevennek.


Hosszas csatangolas utan betevedtunk egy Krisna-templomba, ami epp zarva volt, ellenben a pap fogadott (sarga pottyel a homlokan), s annyira baratsagos, vendegszereto volt, hogy ottragadtunk nala majd egy orat. Beszelgettunk, meginvitalt teara, s mindekozben semmit nem akart eladni, csak meselt, magyarazott. Maharadjakrol, regi Indiarol.


Delutan vege volt, mire hazaertunk, innen csak pihenes, a konyvtarszoba kellemes teraszan, majd vacsora a francia anya-lanyaval az elozo napi szallasunk ezer egovel megvilagitott teraszan.

Ja, amugy egesz meleg van, del korul mar inkabb az arnyekot kerestuk, szerintem olyan 30 fok lehetett a napon. Kellemes, nem tul meleg, nem fullaszto.

5 nap az indulásig

25 négyzetméteres párizsi lakásunk kezdi felvenni egy bombatámadás utáni szoba külsejét. Szanaszét hevernek a táskák, polifómok, cipők, zacskók, sátor, hálózsák, gyógyszeres dobozok. Pakolunk.
Vagyis én már elkészültem az első verzióval, de úgy érzem, néhány dolgot kénytelen leszek itthon hagyni, mivel a nagyhátim 13-15 kg-ot nyomhat (mérlegünk nincs, így csak tippelni tudjuk), amihez jön még a fényképezőgépeket és értékeket tartalmazó kisháti a maga 3-4 kilójával.
Próbaképp felvettem mindent a hátamra, s járkálást imitálva a 25m2-en egyre kétségbeesettebb ábrázatot öltöttem. Ugyanis egy rövid, városban megejtett mászkáláshoz (lásd szálláskeresés) még tűrhető a súly, de egy 300 km-eres trekkhez sok. Főleg, hogy átlagos 3000-3500 méter magasságban fogjunk megtenni (s itt nem beszélek arról a 4-5 napról, ami az 5500 méteres hágó megmászása jelent), három héten át legyűrve minden nap 15 km-ert. Caminós tapasztalatomból kiindulva ez a súly nagyon sok ekkora távra. Így most teljes tanácstalanságban állok itt a szoba közepén, azon gondolkodva, hogy mire nem lesz feltétlen szükségem?!
Segítség!