2010. január 17., vasárnap

Buddha nyomában

Ma van a 35. születésnapom.
Az ilyen határkövek gondolkodásra ösztökélnek.
A tűnődéseket megszakítva a Nepál útikönyvet olvasom "a la Lonely Planet".
Azt írja, hogy Siddharta Gautama 35 évesen világosodott meg a Bodhi fa alatt meditálva. Pont annyi idős volt, mint én. Persze ez még semmit nem jelent.

33 évesen indultam el Szent Jakabhoz Santiagoba, a kereszténység egyik legnagyobb zarándokútján...és útközben találkoztam önmagammal. Sors-szerű felismerések és találkozások.

35 évesen elindulok a Himalaya magas hegyeiben eldugott kolostorok felé. Nem a buddhizmus felé, inkább valami természet-szeretettel egybeszőtt spirituális hit vezérel. De útba fogom ejteni Buddha szülőhelyét is. Biztos nem fogok megvilágosodni. És ezek a párhuzamok azért nem vonatnak le velem semmilyen messzemenő következtetést. De még egy indokkal több, hogy elgondolkodjam, valójában miért pont akkor esett le a karmaszalagom, mikor épp a legjobban voltam beletemetkezve a nepáli út szervezésébe... vajon összefüggésben van az úttal?

és most hümmögök. magamban, egymagamban.
Minden kocka összeáll majd - előbb vagy utóbb.

Az az egy biztos, hogy Buddhának igaza volt, mikor azt mondta, hogy a "Boldogsághoz nem vezet út, az út maga a boldogság."

2010. január 16., szombat

36 fokos lázban égek...

Azaz utazási lázban. El kell mondjam, hogy amennyire jó érzés, olyannyira szörnyű is.
Szinte bármit csinálok, arra riadok, hogy azon agyalok, vajon milyen lesz kint.
A zuhany alatt már egy hete úgy állok, hogy élvezem minden cseppjét a forró víznek. Próbálom elraktározni ezt az érzést, mert tudom, hogy a három hónap alatt nagyon kevésszer lesz majd részem ilyenben. Imádok zuhanyozni (meg szaunázni, meg fürdőzni), és tudom, hogy egy hideg és fárasztó nap után szinte lemossa az emberről a fáradtságot egy jó zuhany. Sajnos Nepálban is ritka a forró zuhany, legalábbis abban a szálláskategóriában, ahova mi készülünk, meg Ladakhban is.
A másik dolog, ami izgalmi állapotomra figyelmeztet, hogy már napok óta arra riadok éjszakánként, hogy a Himalájában sétálok álmomban. Mit sétálok! Szó szerint járom már az Annapurna kör vidékét! Ettől aztán reggel olyan honvágyam van, vagyis Himalája-vágyam, hogy szörnyűnek tűnik még ez a majd 3 hét, ami az utazásig hátravan.
Legszívesebben már most indulnék! Vagy legalább pakolnék! De a hátizsákom otthon van, Budapesten, s csak miután minden kellékemet összeszedtem nővéremék padlásáról, kezdődhet a pakolás, már itthon, Párizsban.
A harmadik dolog a kávé. Tudom, hogy ebből sem fogunk inni hónapokon át, így hosszan ízlelgetem a fekete nedűt, forgatom a számban, mielőtt lenyelném.
Apró dolgok ezek, pici luxusok, amit már elfelejtettünk értékelni. Épp ezért figyelmeztetem magam minél többször, hogy figyeljek oda és értékeljem őket, mert ezek (is) adják a mindennapok apró mosolyait.

2010. január 14., csütörtök

Megyünk Ladakhba!

Na de azt, hogy hogyan jövünk vissza onnan, még nem tudjuk! :)

Persze azért még bízunk benne, hogy május elején kinyitják a Kargil és Srinagar közti utat. Mert egyelőre a Delhi - Leh repjegyet vettük meg április 28-án a Jet Airways hajnali járatára. 40 Euró volt mindenestül, ami nem rossz ár.
Azért sokkal drágább, mintha az úton mennénk, de talán biztonságosabb, elnézve a többezer méteren vezető utak állapotát és olvasva a blogokban, hogy vezetnek a helyi sofőrök! Mindenestre ma írtam a Kargil városka (talán porfészek a blogok alapján) idegenforgalmi hivatalába, remélem, tudnak angolul és válaszolnak. A nagy kérdés, hogy mikor fogjuk megtudni, hogy busszal (3 kényelmetlen nap és egy nap városnézés Srinagarban) vagy repülővel jövünk vissza!
De azért ez az egész nagyon izgalmas, mert nagy szívem vágya Ladakh volt, s minél többet olvasok róla /nézem a képeket, annál jobban vágyom oda! Érzem, hogy nagyon szép lesz!

2010. január 12., kedd

tervmódosulás

Hála az Indiai Nagykövetségnek (vagy államnak), akik új belépési szabályt vezettek be, és a tájékozatlanságunknak, módosítani kellett a tervet.

Az első miatt azért, mert ha többször akarunk Indiába belépni, a kilépés és a következő belépés között legalább 2 hónapnak kell eltelnie! Ez új dolog, és senki nem érti, még a vízumos kislány sem tudott rá magyarázatot adni.
Ezért több időt (pontosan 2 hónapot) kell majd Nepálban töltenünk. Ez egyrészt jó, mert több dolgot tudunk ott csinálni. Bár az Everest Alaptábor-túrára talán még így sem fogja futni az időből.

A tájékozatlanságunk meg abból állt, hogy nem vettük figyelembe (tudatlanul) azt a tényt, hogy Ladakhban február végén még kemény tél van, lévén "kis Tibet" 3500 méter átlagmagasságban fekszik. Emiatt a téli hónapokban (október és április között?!) el van zárva a világtól. Ami egyrészt jó, mert nincs sok turista, másrészt rossz, mert nehéz megközelíteni, és iszonyú hideg van
(-30 is lehet!), a szállásokon nincs fűtés. Viszont könnyebb a lakosoknál üres ágyat (ágyfélét) találni, ha az ember túrázik...

Első gondolatunk az volt, hogy megfordítjuk az útvonalat, kihagyjuk a Thar sivatagot, és kezdünk Jaipurral, majd Agra és kelet felé folytatjuk.. Varanasi - Darjeeling. S Kelet felől lépünk be (Kakarbittánál) Nepálba. Így Ladakhot a végére hagyjuk, Nepál utánra, április végére - május elejére. De mivel az útikönyvek szerint a buszjáratok csak május eleje/május közepe táján indulnak be, nem tudom, hogy április végén el tudunk-e jutni valahonnan (Srinagar vagy Manali) Lehbe.

Ez most a nagy kérdés! AKi tudja rá a választ, szóljon, mert nagyon-nagyon szomorú lennék, ha pont oda nem tudnánk menni!
Köszönöm előre is!

2010. január 9., szombat

Ismét utazunk!

Ez valami erős drog lehet, aminek hatására nem bírok lecuppanni a hátizsákos kalandokról! :)
Mert nem megy. Hiába állok gyenge lábakon anyagilag, a számítások akkor is beigazolták, hogy menni kell, mert egyszer élünk! Remélhetőleg persze sokáig és (belsőleg is) gazdag életet, de biztos, ami biztos, minden lehetőséget ki kell használni a felfedezésre.
Hogy miért pont a Himalaja, nem tudom. Vagyis sejtem, de ezt nem fogom megosztani a nagyközönség előtt...

Az új úticél India és Nepál, pontosabban a következő útvonal* :

India :
Delhi - Jaipur - Jodpur - Jaisalmer - Amritsar - Srinagar (ha egyáltalán be lehet most menni Kasmirba - ez majd január végén az indiai nagykövetségen kiderül) - Ladakh (Leh)
Nepál:
Bardia Nemzeti Park - Tansen - Pokhara - Annapurna körüli túrák (3 hétnél is tovább) - Bandipur - Ghorka - Kathmandu - Patan - Bhaktapur - Janakpur -
újból India :
Darjeeling és környéke, majd le Varanasi, Agra és végül Delhi.
Delhiből május 13-án indul vissza a gépünk, ami a Föld forgási irányát tekintve a hosszú út ellenére még aznap délután megérkezik Párizsba. :)

Ezt az útvonaltervet még sok minden keresztül húzhatja (egyes részleteit, mint Kasmir és Ladakh), pl. az az infó, hogy az indiai, többszöri belépésre jogosító vízummal a két belépés között 2 hónapnak kell eltelnie. Ha ez így van (ami nagy hülyeség lenne), akkor le kell rövidítenünk az indiai szakaszt. Ez fájdalmas beavatkozás lenne, már annyi szépet olvastam minden helyről, hogy nem tudom, melyik ujjamat harapnám le...
Meglátjuk! A vak is ezt mondta! :) (ahogy apukám szokta mondani)

* az útvonal végül kicsit másképp alakult. a végleges:
India (16 nap): Delhi - Jaipur - Fatehpur Sikri - Agra - Kajuraho - Varanasi - Darjeeling
Nepal (2 hónap): Kakarvitta - Janakpur - Sindhuli - Dhulikel - Baktapur - Katmandu (és környéke) - Bodnath - Gorkha - Bandipur - Pokhara - Annapurna kör trekking - Pokhara - rafting a Kali Gandaki folyón - Tansen - Bardia Nemzeti Park - Mahandranagar (határ)
India (17 nap) : Delhi - repülővel Leh - Ladakh - Kasmir/Srinagar - majd repülővel vissza Delhibe