Srinagárból bő egy órás, kellemes repüléssel értük el a fővárost. Felszálláskor kint 23 fok, a gépen kb 18-19, leszálláskor Delhiben 43 C (árnyékban)!!
Enyhe sokkot kapott a szervezetünk ettől a hőmérséklet-ingadozástól, kellett néhány óra, hogy megszokjuk a fullasztó hőséget.
Mivel nem találtunk csomagmegőrzőt a reptéren, s nem akartunk bebumlizni busszal a ragadós hőségben, s szállást keresni, kinézve egy hotelt a Jama Masjid mecset mellett, egyből odavitettük magunkat egy előre fizetett taxival. Némi kiabálás és fenyegetőzés árán sikerült odajutni, mivel a taxis nem akart dolgozni (viszont mi az ő kocsiját akartuk, mert egy régi Ambassador volt, amit az utcákon már sokszor megcsodáltuk, s végre ki is szerettük volna próbálni), s nem akart bevinni minket a mecsetig (szerintem nem ismerte az utat a mecset körül). Végül csak bevitt, bár többször kérdezősködnie kellett. Már mikor megérkeztünk a mecset körüli utcákba, a szokásos indiai kosz és káosz fogadott, szegénység, tipikus ó-Delhi, megfűszerezve a muszlimok kaotikus kavalkádjával. Ugyanis a mecset India legnagyobb mecsete, s mint ilyen, maga körül csoportosítja a főváros muzulmán lakosságát. A hotel Bombay Orient (amit a leírás alapján a Guide Routard-ból kinéztünk) kívülről szörnyű volt, lerobbant, egy zajos, bazár-utcában. Meg is ijedtünk hirtelen, de mikor beléptünk, kellemes hűvös és az Indiában nem megszokott szállodai rend fogadott. Kedvesen mosolygó recepciósok, profik, londínerek, mindenféle service-pult... szóval ez egy puccos kis guest house, vagy hotelecske. Az árak is ennek megfelelőek, a légkondis szobát drágállottuk (1100 rupia), így 600ért egy ventillátorosat kaptunk a földszinten, folyosóra nyíló ajtóval-ablakkal. Ami jobbnak bizonyult,mint egy utcára nyíló, mivel a hűs folyosóról kapta a hűs levegőt. Pedáns tiszta, csempézett szoba, ropogós-tiszta ágyneművel, kellemes hőmérséklettel, TV-vel, tiszta fürdővel.
Itt töltöttük a hátralévő másfél napunkat, mivel Delhi hőmérséklete ezen évszakban annyira meleg, hogy egy óránál több "városnézést" nem bírtunk ki (=környéken bóklászást) napközben, de még este se nagyon, így napi 5-6 zuhanyozással, és a fél órás kinti séták több órás szobai hűsölésével ütöttük el utolsó óráinkat Indiában. De nem bántuk meg. Ó-Delhi valóban érdekes (lehet), a mecset nagy és szép, ellenben az őrök otrombák, bunkók és fanatikus muzulmánok cseppnyi megértéssel sem bírnak, és át akarják vágni az embert(Belépő kérésével, amikor ingyenes a mecset, majd mikor reklamáltam, közölték, hogy ez fényképező jegy, holott nem is volt a kezemben/nyakamban gép. Csak feltételezték, hogy a táskámban van).Hát visszamentem táska nélkül, akkor is fizettetni akartak, mire belenevettem a szemükbe, majd mikor rájöttek, hogy tőlem nem szednek ki egy petákot sem, ismét elállták az utam, mondva, hogy nem mehetek be fedetlen bokával és alkarral (normál poló és térd alá érő nadrág volt rajtam!). Hát jó, felvettem hát a 100% műanyag, rózsaszín virágokkal díszített, térdig érő klepetyust. De sokáig nem bírtam a sétálást, mivel a mecset valójában egy hatalmas, nyitott belső udvar, árkádokkal, és egy kupolás résszel körülvéve. S a forrón tűző naptól (ami 43-45 fokot produkált árnyékban) úgy felhevült az udvart borító kő, hogy mezítláb képtelenség volt rajta járni. Így égő talppal futkároztam árnyékból árnyékba. Az egyik oldaláról szép kilátás nyílik a Vörös Erődre, amit sajnos nem néztünk meg - a hőség miatt. Amúgy a mecsetbe is egyedül mentem, Galien bedühödött az első próbálkozásunkkor bunkón viselkedő őrökre, s így az összes muzulmánra, s inkább a szobában maradt HBO-t nézni.
Este finom vacsi az utcán, jó kis csirkéket sütnek itt, finom chapatival. Desszertnek egy marék datolyát rágcsáltam el, mivel ebből több fajtát árultak kis gurulós kocsikból.
Korai fekvés, mivel másnap 5kor keltünk, hogy 6ra kiérjünk a reptérre.
A taxi kifelé 400 rupiába került (de legalább a szálloda elintézte, hogy ilyen korai órán pontosan ott álljon a kocsi a ház előtt, amiben előző este, a rendeléskor nem nagyon bíztunk, látva az utca és a környék állapotát), s a sofőr száguldozva fele annyi idő alatt tette meg az utat, mint amit a hotelben előre jeleztek. 40 perc helyett 20 perc alatt kint voltunk. Mondjuk forgalom nem volt, de egy halálfutam volt az egész! még utoljára India nem spórolta meg tőlünk ezt az élményt, csak hogy biztos emlékezzünk erre az országra!
Boldogan léptünk be a reptér légkondis várótermébe, a nyugati világ kapujába. Itt minden drágább volt, de legalább minden tiszta és az eladókkal nem kellett alkudozni az árakon, s nem jöttek oda hozzánk 2 mp-enként emberek, akármit is eladni... (mint kint, abban az igazi Indiában).
8 óra repüléssel értük el Európát, Londont szinte könnyekig hatódva üdvözöltük! Végre ismét az öreg kontinensen lehetünk! Soha nem tértünk még vissza ilyen boldogan sehonnan!
Párizsban a késői tél ellenére (8 fok volt, mikor este fél 6kor leszállt a gépünk!, május 13án!) boldogan léptünk be a lakásunkba.
Végre hazaértünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése