konklúzió

India valóban "incredible", ahogy a turisztikai szlogen jelzi, csakhogy nem minden esetben pozitívan "hihetetlen". Azzal a low budget-vel, amivel mi rendelkeztünk, ill amivel mi szoktuk meg az utazást (s amivel más földrészeken nagyon kényelmesen elutazgat az ember), itt sokkal több kompromisszumot kell kötni, sokkal több nehéz órát kell eltölteni, mint mondjuk egy dupla ekkora kerettel rendelkező út esetében, ahol tiszta hotelekbe lehet menekülni India kaotikus utcái elől.

Az első két hét még érdekes és minden percében izgalmasvolt (bár napról napra megterhelőbb), azt hiszem, legközelebb sem töltenék ennél többet ebben az országban (legalábbis az igazi indiai részén). Jaipur-Agra-Kajuraho-Varanasi örökre szép emlék marad, nem felejtem Kőrösi-Csoma Sándor sírját sem Darjeelingben.

Nepál két hónapjából a Katmandu környéki newar építészeti emlékeken túl főleg Bodnath, a tibeti buddhista hangulat fogott meg, ill. az Annapurna trekk szőröstül-bőröstül, főleg a Manang környéki völggyel, Braka kedves kis házaival. AZok a hetek voltak a legszebbek az országban.

Az út számunkra legmaradandóbb élményét Ladakh adta. Ebbe a kis-Tibetbe rögtön beleszerettünk, minden percét élveztük, ez az a táj, ahova bármikor visszajönnénk. Egy még viszonylag érintetlen, drámai táj, átitatva a tibeti budhizmussal és tele őszintén mosolygó emberekkel! Egy olyan hely, ahol feltöltődik az ember.
Kasmir szintén nagyon pozitív élmény volt, a gyönyörű srinagári Dal-tóval, és rendezett, tiszta tájaival.

Összességében nem bántuk meg az utat, annak ellenére, hogy kicsit csalódtunk Nepálban, amitől nagyon sokat vártunk. Rengeteg szép dolgot láttunk, találkoztunk néhány őszintén (s több ál-) kedves emberrel, s átéltünk olyan dolgokat, amit tuti, hogy máshol és máskor nem tettünk volna.
Szép volt, jó volt, érdekes tapasztalat volt.
Még sokáig kell emésztgetnünk, s egy kis időnek el kell telnie, hogy újra egy hosszabb útba vágjuk a fejszénket.
De bátran ajánlom minden merész hátizsákos turistának!