szerzetesek ontik a tibeti teat a kozonsegnek:
a neni valoszinuleg a Majmok bolygojaban volt mellekszereplo...
Majus 6-an meg egy finom kave a "Bon appetit" etteremben, a fincsi napsutest elvezve, majd 11kor elindultunk kamiont stoppolni, vagy barmi jarmuvet, amivel tovabbhaladhatunk Lamayuruba (125 km). Mivel napi egy busz megy hajnal 6kor Kargilba, ami megall ebben a pici faluban, ill egy masik busz 8kor, s egyikhez sem kivantunk felkelni, Yakub Batapa tanacsat kovetve kamionnal kivantuk lekuzdeni a 125 kmt.
Yakub Batapa amugy Galien egyik kavehazi kliensenek, egy hires fotosnak regi baratja, aki az elsok kozott nyitott vendeghazat Lehben. Nagyon kedves bacsi, jot teaztunk nala, s beszelgettunk a kozos ismerosrol, ill tobbek kozott sok jo tanaccsal is ellatott minket.
Szoval a stoppolas nem jott ossze, igy vegul az egyetlen fennmarado lehetoseg utan nyultunk: du 3kor indulo busszal (ami Srinagarba megy amugy) elhagytuk Leh napsutesben mosolygo varosat. Lassan kanyarogtunk a majdnem ures busszal az Indus volgyen at, gyonyorkodve a dramai tajban.
Lamayuruba vegul egy feloras kajaszunet beiktatasat kovetoen este 8kor erkeztunk, 5oras zotykolodes es istentelen szerpentinek utan.
Szuper! - mondtuk, mikor a busz kitett a vaksotetben a szerpentin egyik kanyarjaban, s a sotetben egy utra mutatott, amin lefele kell haladni, ha el akarjuk erni a volgy aljaban pislakolo fenyekkel hivogato falut. Elindultunk hat a suvito szelben, egy helyi utmutatasat is kikerve vegul egy nyaktoro osvenyen talaltuk magunkat (masnap a vilagosban szornyulkodtem, hogy "meg jo, hogy tuleltuk, s nem csusztunk le a volgybe!"), ami bo felora utan levitt a faluba. Szerencsenkre a legjobban kivilagitott epulet egy hotel volt, meghozza az egyik legjobb utunk soran. Nemi alku a kedves alkalmazottal, s 300 rupiaert egy tiszta, korrekt szobat kaptunk, ami - mint reggel kiderult - pont a tobbszaz eves kolostorra nezett (emez az udvar masik oldalan volt).
Masnap a napsutesben Lamayuru felfedezese, s eloszoris "home stay" keresese. Ugyanis egy csaladnal szerettuk volna tolteni utolso ladaki ejunket, hogy az eletukbe jobban bekukkanthassunk. Talaltunk is egy igen mocskos hazat, kedvesen es fogatlaul mosolygo nenivel.
A nagypapi a konyhaban ult, bamult bele a semmibe es imamalmat forgatva imadkozott:
Bolyongasunk kozben talalkoztunk egy felenk yakkal, ami a hazak kozott poroszkalt (Ladakhban valoban lepten-nyomon jakokba botlunk), s felfedeztunk egy sokkal szimpatikusabb vendeghazat, napsutestol meleg, kolostor-szeruen festett szobaval (amolyan uvegezett verandaval - Dragon guest house). Mivel ugyanazon az aron kinalta magat,s konyhaja is tisztabbnak mutatkozott, arrol nem beszelve, hogy ezt is egy csalad vezette, akik ott eltek, igy vegul lemondtuk a "csaladnal alvast", s egy finom ebed utan (amit a domb tetejen levo hotelben fogyasztottunk el bagoert) lekoltoztunk a vendeghazba.
Mivel egesz delutan esett, igy kicsit ingerszegenyre sikeredett. Haziakat neztuk, nezelodtunk a konyhaban, majd mikor igazan huvos lett, beultunk hozzajuk a kerozin altal futott kis melegeto kore a telikonyhaba. FInom vacsora a csaladdal es egy 12 ujju szerzetessel (nem tevedes, ket pici, ficego pot-kisujja volt), majd finom alvas.
Masnap a hazi chapati es omlett utan felvitt a hazibacsi minket az utra, ahol a kovetkezo masfel orat hiabavalo stoppolassal toltottuk - miutan a Lehbol Kargilba tarto busz teljesen tomve volt, s arra nem tudtunk felszallni.
Vegul elsetaltunk az uton a kovetkezo kaszarnyaig, s a katonak segitsegevel sikerult leintenunk egy kedves szikh sofor vezette kamiont, amivel megtettuk a kovetkezo kb 120 kmt Kargilig (4 ora).
Uton Lamayurubol Kargilba:
Kargil egy szep fekvesu tranzitvaros, zajos, foleg muzulman, hianyzik a ladakiakra jellemzo nyugodt kedvesseg. Mindenki nyomul, elokerul az indiai eroszakossag.
A kamion a varos elott tett ki, mert a sofor aznap nem ment tovabb. Igy a hatralevo 4 km-t gyalog tettuk meg. Faradtan ertunk Kargilba, ahol a kovetkezo problema a szallas volt. Minden nagyon draga, foleg a szinvonalhoz kepest! Szornyu mocskos szobakat adnak 300 rupiakert! Vegul 250ert egy viszonylag tisztat talaltunk valami Palace hotelnek hirdetett porfeszekben, kozvetlen a buszpalyaudvar melletti utcaban.
Kovetkezo programpont a tovabbjutas megszervezese volt. Nem egyszeru, meg most sem, hogy minden dzsip uresen megy Srinagarba. Mindenki hajnal 2kor akar indulni, mivel a Zojila hago delelott 10kor zar ebbol az iranybol, igy 9ig at kell jutni (hogy 10re Sonamarg magassagaba erjen az ember a tuloldalon). Vegul ezt az infot megtudva kiszamoltuk a dzsip-dilereknek, hogy ha 3-4 ora az ut, akkor eleg 5kor indulni ahhoz, hogy 9re aterjunk. Ebbe vegul belementek, s a kezdeti fejenkenti 2000es arat is sikerult lenyomni az altalunk elsore "kinalt" 500 rupiasra (mivel Yakub Batapa kioktatott, hogy minden cent nyereseg nekik, ugyis Srinagarba mennek az uj turistaert, igy a ladaki szezon elejen).
Esti seta, estebed es egy gorogdinnye megosztasa mas hindu szallovendegekkel, nemi beszelgetessel, majd korai fekves.
Kargilbol hajnal 5kor indultunk, a megbeszelteknek megfeleloen egy kenyelmes dzsippel, kedves soforrel. A kotelezo check-pointnal torteno megallo utan (Kargil szelen) a tajat csodalva telt az ut. Foleg Dras varosanak volgye a csodas, eldontottuk, hogy ide MINDENKEPP vissza kell jonni, hosszabb turara, annyira megkapo volt. Sajnos fotot ekkor nem nagyon tudtam kesziteni, mert felvettunk egy helyit, aki elfoglalta a helyem az ablaknal, s a kocsi kozepebol a nagy zotyoges kozepette nem tudtak fenykepezni.
Zojila - azaz a csupan 3400 meteres Zoji hago, ami a Srinagar es Kargil (azaz Kasmir es Ladakh-Zanszkar) kozti fo osszekottetes, majd fel evig zarva a ho miatt. Ezt latva megertettuk, miert.
A hago utan ilyen a volgy:
d="BLOGGER_PHOTO_ID_5470281618611229890" />
A Kargil - Srinagar kozti ut az egyik legszebb tajon vezetett at, amit eddig lattunk (bar nehez 'leg'ekben beszelni). A koparbol, a zold Dras-volgyen at felmentunk a havas, gleccserekkel tarkitott hagora, majd a saras tuloldalon le (itt nagyon orultunk, hogy dzsippel jottunk, s nem busszal, ami igen eletveszelyesnek tunt a csuszos saros uton).
12 elott nemsokkal ertunk Srinagarba. Mar a varoshoz kozeledve beleszerettunk Kasmirba is. A foleg muzulmanok lakta videk tiszta, rendezett, "tiszta Europa". Csodas hegyek, havas taj, lovak, sebesen suhano tiszta folyok... csodas!
(Srinagarrol es az utolso napokrol majd csak otthon tudok feltenni kepeket, mert most mennunk kell - epp a forro, 45 fokos Delhiben varjuk a gep indulasat)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése