Kasmir - Srinagar

(úton Kasmir tartomány keleti felén, a Zojila hágótól nyugatra)

Kasmir tartomány India északnyugati csücskében található, a Pakisztáni határ mentén. Mivel Pakisztán (s jobbara Kína is beszállna a csatába) is magának követelné, igy mar több, mint 50 éve forr itt a hangulat. Ezért India katonaságának nagy része Kasmir tartományban tanyázik. Már Ladakhban is lépten-nyomon katonákba és kaszárnyákba botlik az ember, s ez a hangulat itt is folytatodik.
A Zojiláról lefeléjövet amúgy inkább az az érzésünk volt, hogy nem is Indiában vagyunk, hanem valami muzulmán országban, Iránban vagy Pakisztánban. Indiai még Srinagárban, a tartomány legnagyobb városában is alig van (ill persze hogy van, de nem ez a jellemző).

Srinagar a Dal tó partján (körül) fekszik, "house boat"jairól (lakóhajóiról) híres. A 19. században, a brit gyarmati uralom alatt tilos volt volt idegeneknek földet venni a városban, ezt az angolok úgy kerülték meg, hogy ház helyett hajót építettek, méghozzá nagyon is kényelmeset, s azon laktak urak módjára. Azóta már kb 1200 lakóhajó épült, aminek többsége a turisták rendelkezésére áll, viszonylag borsos áron.










Ez egyrészt a tavat festőivé teszi, másrészt nagyon kellemest lakólehetőség. A város amúgy 1600 méteren fekszik, s körös-körül havas hegycsúcsok néznek a kristálytiszta tóra. Festői. Srinagár a mogul császárok alatt sok függőkerttel gazdagodott (India pár száz évét határozták meg, az ő építészeiket dicsérik Jaipur, Agra legszebb nevezetességei, mint pl a Taj Mahal, vagy az agrai Vörös Erőd). A kellemes klímájú város kedvez a szép virágoknak, a kertek azóta is Srinagár nevezetességei.
(íme néhány kép, amit az egyikben készítettünk. Felhívnám a "modern" fűnyíróra a figyelmet! :))






Első éjszakánkat egy - még a gyarmati időkből itt maradt - hangulatos, a történelem penészes illatával átitatott kis hotelecskében töltöttük, szobánkból piros futórózsákkal teletömött kertre láttunk.

Érkezésünk után várost néztünk (amibe egy isteni indiai étterem felfedezése is belefért), majd az egész délutánt a Dal tóra települt lakóhajók csodálására szántuk, ill. hogy ezek közül kiválasszunk egyet a következő éjszakára.

Itt szeretnék befűzni egy hasznos tanácsot azoknak, akik hasonló módon kívánják felfedezni Srinagárt, s nem kívánnak előre lefoglalni sok-sok pénzért egy ki tudja, milyen lakóhajót. (bár ajánlhatnánk a Blue Delphint is, ahol mi voltunk, de szerintünk jobb hajót is kap a szemfüles alkudozó ennyiért, ha követi a tanácsainkat)

Először is el kell indulni gyalog a tó partján, bal kéz felől egymás mellett sorakozó lakóhajókban gyönyörködve. Nem hallgatva a lépten-nyomon kínálkozó hajó-dílereknek. Kb 700 méter múlva (a távolságokat mindig rosszul mérem fel, de kb 10 perc gyalog) megérkezik az ember a Nehru Parkhoz. Ez egy Cafetaria (messze elkerülendő amúgy, silány kínálata és drága árai miatt) a tó egy kis szigetén, ahova 5 Rupiáért átvisz egy csónak, ha kávézni akarna a turista. Itt a Nehru Parkkal szembeni csónak (sikara) kikötőben meg kell alkudni egy egyszerű csónakra (vagy egy fedett sikarára), egy órás kört 150-200 rupiáért kínálnak, de erősen tartva magunkat az árhoz max 100 rupiáért meg lehet úszni a hajókeresésre a csónakot (ennek töredéke az ár, de ennél alacsonyabb áron turistának úgysem adják).
S megmondani neki, hogy induljon befelé az első sor mögötti hajók felé, a Nehru park melletti Cafetaria bal oldalán nyílik egy kis "utca" (vízi), aminek két oldalán piac van. Itt az első (jobbra nyíló) mellékágon NEM kell lemenni (ennek sarkán van a Police is), hanem tovább egyenesen. A víziút nemsokára kiszélesedik, s egy nagy, vízililiomokkal teleszórt vízfelület bontakozik ki, körbe hajókkal. Itt, ezen a második "utcán", a szemben található hajók nagyon pofásak voltak, mikor ott jártunk, a tulaj mindig a hajón van, ki kell kötni, megkeresni, s megalkudni. Nem szabad az elsővel, legalább 3-4et meg kell nézni a döntés előtt. Mi 1400 rupiáért aludtunk (inkl reggeli és vacsora, ill oda-vissza transzferek a szárazföldre), ami még a szuper minőséget tekintve is az alkudható ár teteje. VIszont mi elkövettük azt a hibát, hogy az általam javasolt (s később a hajótulaj által megerősített) módszert nem követve dílerrel kerestünk hajót, aki egyből levett 200 rupiát, tehát ha mindezt mi találjuk, akkor 1200 rupiából megvan az éj kettőnknek. S még így sem a legolcsóbb (viszont a 2. legjobb kategóriájú hajóban voltunk). Szóval szerintem max 1000ből egy nagyon jó szoba szerezhető, alacsonyabb konfort már 600ért is, egy távoli, ám nyugodt hajón. Érdemes olyan hajót választani, amin nincs indiai család (mint turista), mert ők rettentő hangosak és sokáig fent vannak! A víz meg viszi a hangot... tehát ha a szomszéd bárkán népes indiai családot látunk, menjünk tovább...

Így nézett ki a mi hajónk. Csodás nyugalom vette körül, Rasheed, a tulaj nagyon kedves volt (bár minden hájjal megkent üzletember), egyszer még visszamegyünk, de legalább egy hétre, annyira kellemes ez a pihenési forma a víz és a rengeteg liliom közepén.




Sajnos második srinagári napunkat egy sztrájk kettébe törte, azaz emiatt nem tudtunk bemenni a bazárba, amire én nagyon kíváncsi lettem volna (mivel minden zárva volt, s mindenki szerint veszélyes lett volna a katonai készültség és az utcai verekedések miatt). Ehelyett elmentünk mogul kertet nézni. Majd mikor az eső megakadályozta a további kirándulást, délután 3 után dideregve csónakáztunk át a hajóra, becsekkolva a pihe-puha szőnyegekkel felszerelt kényelmes szobánkba, s a nap hátralevő részét a hajón töltöttük, egyedüli turistaként birtokba véve azt.

Másnap egész reggel a madarak és a víz bámulása (végre kisütött a nap) volt a program, ill kölcsönkértük a kis csónakot, amivel tettünk egy szép kört a nádas-szigetek pettyezte tavon.

Majd délben kimentünk a reptérre egy motoros riksóval (tuktuk) 150 rupiáért. A bácsi nagyon rendes volt, hogy ennyiért kivitt, mert ez a helyiek ára (ezt a hajós tulaj mondta, hogy turistának 200 rs). A kb 16 km-re lévő reptérre kb 45 perc alatt értünk ki. Viszont a riksaw nem vitt be az ellenőrzőkapun belülre, hanem letett a rácsok előtt. Nem vészes, de tudni kell, hogy ezután még kb 1,5 km a reptér épülete.
A rácson túl több ellenőrzési pont van, ahol a papírokon túl minden csomagot többször átnéznek, átvilágítanak. Majd - esetünkben gyalog - meg kell tenni az épületig vezető utat, ahol újra kezdődik a nevetséges ellenőrzési procedúra. 2 ellenőrzés, majd becsekkolás, majd ismét ellenőrzés. Itt a nőket bugyiig átvizsgálják, elkobozva minden gyanús krémet, tégelyt, stb. A pasikra meg épp hogy ránéznek (se a turbánt nem vetetik le, sem nem tapogatják át őket), sőt még a megkezdett ásványvizeket is bevihetik! Így javaslom, hogy aki párban utazik, a nő adjon át minden csomagot a férfinak, így hamarabb és kevesebb fejfájással megússza az ellenőrzést.
Az útikönyv szerint a srinagári reptér felér Bagdad repterének biztonságával. Hát igen, ezt tapasztaltuk.