mégsem volt elég az utazàsbôl?

Ulök a munkahelyemen, az esôs Pàrizsban, s bàr màjus 13-a ôta rendkivül örültem a ténynek, hogy ismét civilizàlt földön lehetek, s fôleg ebben a csodàs orszàgban, ami maga a gasztronomiai paradicsom (jelentem, visszahiztam eredeti sûlyomra, hol van màr a pokharai 53 kg??!!).
De ma valahogy mély nosztalgiàval nézegettem Lucajano blogjàt (aki még nem ismerné: mindjartottvagyunk.blogspot.com) - egyébként januar ota folyamatosan követem ôket, a blog csupa élvezet, s innen is jelentem, hogy imàdom Jano képeit.

Hosszan elidôztem a Srinagar - Ladakh posztoknal, elmerengve a fotokon, s egyszercsak azon kaptam magam, hogy következô utunkat tervezem!!!
Pedig alig egy honapja még azt mondtam, hogy pàr évig nem megyünk mi messzire, maradunk a jô öreg Eurôpàban, s fôleg legalabb 40 évig nem tesszük làbunkat indiai földre (Kasmir és Ladakh tartomànyt nem vesszük bele e tilalomba, lévén elég önnàllô tartomànyok)!
S làm, most màr papirra is vetettem a következô ut tervét!
Na de mikoris? Azért senki ne izguljon, nem most lesz (sajnos), mert a következo 1-2 évre màs terveink vannak, amibe sajnos nem fér bele egy ilyen hosszu ût. De soha nem mondom, hogy soha.
Ami késik, remélem, nem mûlik, s nemsokàra ujra a Dal-tô vizében gyönyörködhetünk, làbunk érintheti a Drass völgyének füvét, s megcsodàlhatjuk tàn a Zanszkar völgyét is...